Életmód Archives - Futniszép.hu

A fénykép mögött az ember, azaz a Matteo Voisin story

Máthé István fotós tegnap megosztott egy fényképet, amin egy fiatalember fut protézissel, s ami rengeteg megosztást kapott a közösségi felületeken. Kíváncsiak lettünk a futóra, az ő történetére, így megkerestük Matteot, azaz Szomszéd Mátét!

 

Futniszép: Vágjunk a közepébe, hogy érintett, hogy a tegnapi fotó kapcsán egyik pillanatról a másikra a figyelem középpontjába kerültél?

Matteo: Ti voltatok az egyetlenek, akik rám írtatok, hogy megoszthatjátok-e rólam a fényképet, de mire válaszolni tudtam, már 200 megosztás felett járt a poszt, így gondolkodni sem volt időm ezen a dolgon. Volt, aki örült, volt, aki megjegyezte, hogy utolért a hírnév. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem 19,6, hanem „csak” 10 kilométert futottam hétvégén, s hogy rajtam kívül még rengetegen futnak, akik olyan problémával küzdenek, ami nincs „rájuk írva”, de ők ugyanúgy megküzdenek a maguk kilométereivel, igyekeznek kihozni magukból a lehető legjobbat, s ugyanígy megérdemelnének egy ilyen fényképet!

Futniszép: Hozzá lehet szokni ahhoz, hogy az emberek jobban észrevesznek, mint másokat?

Matteo: Igen, 7 év távlatából ez már teljesen természetes, mert ezen bizony nem lehet változtatni, a lábam nem fog visszanőni. Ellenben az embernek van két lehetősége: lehúzod a redőnyt, s ki se lépsz az utcára, vagy elfogadod, s csinálod, amit én is, és éled az életed. Én az utóbbit választottam, de hogy ehhez ki miként viszonyul, az már nem az én döntésem. Ma nagyon sokan élnek lehúzott redőnyök mögött, pedig ez tényleg csak egy döntés, ami megváltoztatja az ember életét.

Futniszép: Kérdezhetlek a balesetedről?

Matteo: Igen, 28 éves voltam, amikor 2011 végén egy kulccsontörésből lábadozva elsodort egy vonat és alálökött egy másiknak, de a mai napig nem emlékszem a történtekre. Szerencsés ember vagyok, mert túléltem a kalandot és csak az egyik lábam bánta, az is úgy, hogy a térdem még megmaradhatott.

Funtiszép: A baleseted előtt cselgáncsoztál, teniszeztél, kispályás fociztál, táncoltál, kerékpároztál, úsztál…

Matteo: A balesetem óta pedig kettlebell edzésekkel és fél éve kenuzással bővűlt a sor. Rövid kihagyást, és persze mélypontokat is megélve, de végül ott folytattam az életemet, ahol a baleset előtt abbahagytam.

Futniszép: A futást ki ne felejtsük!

Matteo: 2012 és 2015 között csak álmodtam a futásról, de 2016 tavaszán olyan protézist kaptam, amivel már megpróbálhattam a kocogást. Nem indult egyszerűen, össze kellett szoknunk az új Ottobock Challenger protézissel, amiben nagyon sokat segítettek a Rehab-Rába kollégái. Az edzések során, míg a többiek futottak, nekem spininnget javasoltak, de én máshogy gondoltam. Idővel már be tudtam állni kocogni, ma pedig már a Győri Vizisport Egyesület parakenusaként a közös futóedzéseken is részt veszek, ahol résztávozok is, és az edzőnk, Németh Gergő irányításával egyre jobb időeredményekkel folyamatosan legyőzöm önmagam, és olykor már másokat is!

Futniszép: Az első futás? Vagy inkább még az első lépésekről kérdeznélek…

Matteo: Újra kellett tanulnom járni, újra kellett tanulnom élni.

Futniszép: Az első futóverseny?

Matteo: 2017 áprilisában egy Görögországban élő barátomhoz utazhattam, aki kész tények elé állított, miszerint benevezett a Hydra Trail Run&Fun 5K távjára. Nem volt kérdés, hogy akarom-e, vagy sem?! Hatalmas élmény volt, ami után úgy érzetem, hogy ide nekem az oroszlánt, de végül kiegyeztem azzal, hogy bár a mai napig nem szeretek futni, a kihívásokat és amit számomra tartogat, azt szeretném még nagyon sokszor átélni.

Futniszép: Az igaz, hogy 1 év 3 hónap alatt elhasználtad a protézisedet, amit több évre terveztek Neked?

Matteo: Igen, szerencsémre még garanciális időn belül ment tönkre, amit nem tudtak pótolni, így egy még jobb protézist kaphattam 2017 novemberében. Napi 14.000 lépésszámra van beállítva, ami 10 kilométernek felel meg, s amit teljesítek is minden nap. Amikor az utcán sétálva összetört az előző protézisem, akkor először arra gondoltam, hogy mekkora egy h***e vagyok, hogy tönkre tettem, aztán meg arra, hogy mekkora egy király vagyok, hogy nem bírta a gyűrődést!

Futniszép: Mit ad Neked a sport, mit ad Neked a futás?

Matteo: Kihívásokat, s hogy nincsenek számomra leküzdhetetlen akadályok.

FOTÓ: BUCSÁK KRISZTINA

Futniszép: Ha épp nem sportolsz, akkor mivel foglalkozol?

Matteo: Szociológia szakon végeztem, és a balesetem előtt elkezdett nemzetközi tanulmányaimat – szüleim támogatásnak köszönhetően – most abszolváltam egy januári francia nyelvvizsga mellett. Jelenleg munkát keresek Győr környékén, s parakenuzok.

Futniszép: Május 26-án a Knauf Tihanyi Félmaraton Fesztiválon vagy szeptember 15-én a Mapei Szigligeti Félmaratonunkon találkozhatunk majd Veled?

Matteo: A szeptember még olyan messze van, de Tihanyban ott leszek Veletek!

Köszönjük az interjút, s várni fogunk május 26-án, a Belső-tó partján!

Napi zöldhír: használt sütőolajból bioüzemanyag

A futniszépes versenytestvérek, a Tihanyi és a Szigligeti Félmaraton az első zöld szemléletű futóversenyek hazánkban, így mindig örömmel hallunk olyan megoldásokról, amelyek támogatják a tudatos életmódot. Mi is nagyon nagy hangsúlyt fektetünk versenyeink és mindennapjaink során is egyaránt a megújuló energiaforrásokra, ezért gratulálunk a MOL Magyarország használt sütőolaj gyűjtő kezdeményezésének – és hálásak vagyunk érte, a természetes folyóvizek és tavak nevében is 🙂 -, amelyet 2011-ben indítottak, és azóta több mint 900 tonna (!) sütőolajat gyűjtöttek össze. Adjátok le Ti is a hozzátok legközelebbi gyűjtésben résztvevő MOL töltőállomáson.

A legtöbb használt sütőolaj Budapesten (178 tonna) és Pest megyében (175 tonna) gyűlt össze. A vidéki városok között toronymagasan Gödöllő nyert az elmúlt 6 év folyamán, a töltőállomáson összegyűjtött több, mint 20 tonna használt sütőolajjal!

Magyarországon évente több tízezer tonna étolajat használnak fel. Az elhasznált sütőolaj megfelelő leadása és feldolgozása azonban csak éttermi szinten megoldott, a háztartásokban nem, ezért ez a veszélyes hulladék esetek legnagyobb többségében a lefolyóba és a szemétbe kerül. Ez igen káros, hiszen a csővezetékek falára lerakódva a csatorna dugulását okozza, a háztartási szemétbe öntve pedig nehezen lebomló anyagként jelenik meg a hulladéklerakókban. Ha pedig a sütőolaj gondatlanságból vagy szándékosan az élővizekbe jut, az még veszélyesebb: tavakban, folyókban a víz felszínén úszva meggátolja az oxigénfelvételt, így elpusztítja a vízi élőlényeket. Egyetlen csepp használt étolaj akár ezer liter élővizet is elszennyezhet.

 

A MOL a használt sütőolaj környezetbarát módon történő tárolására és újrahasznosítására teremtett ideális megoldást, amikor országszerte 188 töltőállomásán helyezett ki gyűjtőtartályokat. A lakosság így könnyedén megszabadulhat a használt étolajtól, ráadásul a környezetet kímélve ezzel. A kijelölt MOL töltőállomásokon leadott használt olajat a Biofilter Kft. gyűjti össze és tisztítást követően juttatja el a Rossi Biofuel komáromi üzemébe, ahol bioüzemanyagot gyártatnak belőle. Ennek köszönhetően környezetre káros hulladék helyett újrahasznosított, környezetbarát termék lesz belőle, amelyet a MOL százhalombattai finomítójában használnak fel biokomponensként a gázolaj gyártásához.

 

A legközelebbi használt sütőolajat átvevő töltőállomások listája megtalálható a töltőállomás keresőn.

Rekord számú hosszú hétvége 2018-ban

Idén összesen kilenc (!) hosszú hétvégét ajándékoz nekünk a 2018-as naptár, hiszen minden ünnepnap a hétvégéhez közeli naphoz esik – így három, négy és egy öt napos hosszú hétvégéket produkálva. Szuper hír ez nekünk, futók számára, hiszen az otthonunktól távolabb eső futóversenyeket nyugodtan tervzhetjük több napos, kirándulós családi hétvégére, elutazhatunk a környező országokba várost nézni, és wellnes hétvégékre is lesz lehetőség bőven. Persze a láblógatásnak azért ára is van: összesen hatszor kell szombati napokon is dolgozni mennünk, így érdemes előre megtervezni a programjainkat. De nézzük meg pontosan, hogy pontosan mikor várnak ránk ezek a csodás meghosszabbított hétvégék.

Március

Március 15.-e csütörtöki napra esik, így a pénteket hozzácsapva máris egy négy napos kikapcsolódással búcsúztathatjuk a megfáradt téli hónapokat. Az első hosszú hétvége után csupán 2 hetet kell várnunk a következőig: mivel tavaly óta a nagypéntek is munkaszüneti nap, négy napunk lesz tojásokat festegetni. Érdekesség, hogy a márciusban a megfelelően kivett 9 munkaszüneti nappal 25 napos szabadságra lehet menni, a két ünnepet és hétvégéket összekapcsolva.

Május

Csupán egy hónapnyi öt napos munkahét után újabb négy napig leszünk távol munkahelyünktől, hiszen május elseje keddre esik. Alig három hétre a munka ünnepére 21.-én jön a pünkösd hétfő.

Augusztus

Júniusban és júliusban már nincs ekkora szerencsénk mint tavasszal, ha nyaralni szeretnénk menni, bizony szabadságot kell kivennünk. Augusztus 20.-án viszont egy nyárzáró hosszú hétvégére a főnök engedélye nélkül is leutazhatunk a Balatonra hekkezni, ugyanis 20.-a hétfői napra esik.

Október

Az ’56-os szabadságharc és forradalom ünnepe idén keddi napon lesz így szuper programokat szervezhetünk magunknak – mondjuk egy wellness, vagy kirándulás az őszi tájban pont ideális.

November

Nem egészen két hétre az októberi pihi után, idén mindenszentek ünnepét is négy napig tartjuk, hiszen elseje csütörtökre esik, így mindenképp lehetőségünk lesz a családdal a távoli rokonokat is meglátogatni, és megemlékezni.

December

Év végén pedig bőven lesz időnk kipihenni az óév fáradalmait, hiszen a karácsony ezúttal öt napos lesz, a szilveszter és az új év pedig újabb négy.

Ünnepnapok

  • 2018. január 1. hétfő, az új év első napja
  • 2018. március 15. csütörtök, Nemzeti Ünnep
  • 2018. március 30. péntek, Nagypéntek
  • 2018. április 2. hétfő, Húsvéthétfő
  • 2018. május 1. kedd, Munka Ünnepe
  • 2018. május 21. hétfő, Pünkösdhétfő
  • 2018. augusztus 20. hétfő, Államalapítás Ünnepe
  • 2018. október 23. kedd, 1956-os Forradalom Ünnepe
  • 2018. november 1. csütörtök, Mindenszentek napja
  • 2018. december 24. hétfő, Szenteste
  • 2018. december 25-26. kedd és szerda, Karácsony

Szombati munkanapok

  • 2018. március 10.
  • 2018. április 21.
  • 2018. október 13.
  • 2018. november 10.
  • 2018. december 1.
  • 2018. december 15.

Tudni érdemes, hogy a decemberi szombati munkanapokon december 24.-ét és 31.-ét dolgozzuk le. A munkáltatók nagy része él azon jogával, hogy ezen napokat szabadságként kezeli. Ennek értelmében tehát a december 1.-jei, és 15.-ei munkanapok a legtöbb alkalmazottat nem érintik.

10 mobil app futóknak

Az okostelefon, mint személyi futóedző és motivátor-ketyere…

Azért az ember kellően “nemnormális” tud lenni, ha arról van szó. Létrehozta az elektronikus kütyüket és ezek előtt elég sok időt eltöltve elkezdett tespedni. Aztán rájött, hogy ez így nem mehet tovább, fel kell állni a kütyük mellől és mozogni. Aztán megalkotta a futós- és egyéb sportos appokat a kütyüire… nooooormális?

Nyilván ahhoz, hogy valaki fusson valamit, nem kell semmi. Fogod magad, oszt elmész futni, esetleg futócipőt is veszel a lábadra és meg is vagy, nem kell ehhez semmi más… vagy mégis!? Mi lesz a motivációval?

Mert mi mással lehetne a kütyüjével szimbiózisba került humanoidot ösztökélni (tulajdonképpen bármire), mint az amúgy is mindig nála lévő okosizén keresztül!?

A teljesség igénye nélkül összeszedtünk 10 appot, amik jó szolgáltatot tesznek futás közben.

Endomondo

Nagyjából ez az első, ami minden okostelefonnal futó telefonján ott villog. Kellemes, egyszerű és átlátható felületén gyorsan leolvashatjuk a mért adatokat. Megtett távolság, időtartam, elégetett kalóriák, térképes útvonal kijelzés és – ami számomra az egyik kedvenc funkció – a teljesítményünk alapján kiszámolt várható célba érkezési idő egy meghatározott távon. Mindezt persze beszédhang alapú tájékoztatással menet közben is, amit hívjunk Audió edzőbának. Nem maradhat el a közösségi töltet sem, edzés végén az egész világgal megoszthatjuk edzésünket, akár fotóval mellékelve – jelentkezzen, aki még nem találkozott a facebook üzenőfalon valamelyik ismerősének endomondo eredményével…

Runkeeper

Szintén egy örök kedvenc a távolság-alapú teljesítményt végzők körében. Az alkalmazás rögzíti a tempót, a távolságot, a teljes edzésidőt, az elégetett kalóriákat és egyéb hasznos és haszontalan mérőszámokat, valamint emlékeztetőkkel és különböző kihívásokkal bombázza a felhasználóit. Népszerű futóútvonalakat tölhtetsz le az appon keresztül, visszatekintheted a fejlődésed és számos külső szolgáltatással és sportkütyüvel kompatibilis.

Strava

A Stravat még úgy is érdemes használni, ha csak szinkronizálod vele a más eszközzel mért edzéseidet. Az egyik legnagyobb erősségét, a “szakasz-bajnokságokat” ugyanis így is ki lehet használni. Bármerre jársz a világban, biztosan találsz olyan szakaszokat, amiken virtuálisan összemérheted erődet az összes többi futóéval. Lehetsz első akár a háztömbötök körüli szakaszon, vagy akár a legnépszerűbb futóútvonalakon is. Motivációt illetően abszolút jeles az app.

Tep

Ha az internetezés őskorában neveltél tevét, esetleg egyengetted egy hősember felnőtté válását, vagy netalán volt tamagocsid, akkor a Tep biztosan futásra ösztökél majd. A lényege röviden annyi, hogy ha éhezik a zsiráfod (merthogy itt zsiráfot lehet nevelni), akkor futással szerezhetsz neki kaját, de ugyanez igaz a többi szükségletére is. Tehát a lassan járj tovább érsz bölcsesség analógiájára: sokat fuss és a zsiráf él.

Runaddict

A Runaddict nem az edzésrögzítésre, hanem konkrétan a motivációra helyezi a hangsúlyt. A runaddicttal a futás során megtett távolság és idő alapján pontokat gyűjthetsz, melyekkel kedvezményesen vásárolhatsz sportfelszereléseket, kiegészítőket vagy sportos életmódot támogató szolgáltatásokat (pl.: sportmasszázs). A runaddict alkalmazás alapvetően a Google Fitneszen, vagy az Apple Egészség alkalmazásán keresztül tudja követni futásaidat, de edzésedet mérheted továbbra is okosóráddal, vagy a mobilon futó alkalmazásod segítségével is.

Nike+ Run Club

A Nike már különböző futó-kütyüket is piacra dobott, de a mobil platformból is kiharapja a magáét. Az app kezdő és veterán futók számára egyaránt izgalmas lehet, egy teljes körű futó tracker, zenelejátszóval és közösségi eszközökkel. Edzésekkel és a hosszú távú terveinkhez passzoló tippekkel segíti a fejlődést. Eredményeinket más futók teljesítményével is összevethetjük a segítségével. Ha barátaiddal megosztod az edzésedet, akár élben is fogadhatod távolból küldött buzdító szavaikat.

GhostRacer

Ez az Android platformra elérhető app virtuális futótársaságot kínál. A Strava adatbázisával integrálódva élőben mérheted össze magad mások teljesítményével, menet közben folyamatosan követve, hogy éppen gyorsabb, vagy lassabb vagy-e, mint a kiszemelt virtuális edzőtárs.

Weight Loss Runnin

Ahelyett, hogy kizárólag a futás nyomon követésére koncentrálni, az app egy komplett csomagot kínál, ami csomag tartalmaz egy futóedzőt, étrendi tanácsadást és edzésnaplót. Az app a fogyni vágyók oldaláról közelíti meg a kérdést és ez alapján határozza meg az edzésterveket. Audió edzőbá, futózenék, diéta-tippek, futásrögzítés és a satöbbi funkciók.

Spotify

Hülyeség, hát ez egy zenei szolgáltatás, nem!? Amúgy de, de mivel eléggé erős a piaci verseny ebben a szegmensben, a szolgáltatók igyekeznek olyan fícsöröket kínálni, amivel kívánatosabbak lesznek a többinél. Nos, a futók szívét a Spotify ügyesen ostromolja, ugyanis a Running szekcióban eleve olyan zenéket válogat össze, amik ösztönzőleg hatnak futás közben. Ez sem lenne világmegváltó funkció, ám a Spotify csekkolja a telefon szenzorai segítségével a futó tempónkat és úgy válogatja össze a zeneszámokat, hogy a tempónak megfelelő legyen a válogatás. Ügyes…

Zombies, Run!

Ha a futás számodra kínzóan unalmas, akkor nincs más hátra, mint néhány kiéhezett zombit magadra haragítani és előlük menekülni. Ha másért nem, hát az életedért csak megéri, nem!? Az app különböző sztorikba ágyazva ösztökél a zombik elől menekülésre, ami értelemszerűen futásként fog testet ölteni. Ehhez az app hozzácsapja a kedvenc zenéidet és a számok között fog rémisztgetni a nyomodban loholó agyevőkkel.

Az applikációkat keresd az okostelefonod alkalmazás-áruházában.

A cikk szerzője Simon Ádám. Olvass további futással kapcsolatos felkészülési tanácsokat, futás edzésterveket a Mozgásvilág.hu-n.

Futás várandósan – csak nőknek!

A hitelesség kedvéért a Mozgásvilág.hu egyik tagja valóban teherbe esett és utána rendszeresen futott 🙂

Ez a cikk egy emészthetően tudományos cikknek indult: mit mondanak az orvosok, mit lehet, és mit nem, mi történik futás közben. Aztán A Főnök úr úgy döntött, legyen inkább emberkísérlet: a hitelesség kedvéért pedig nem férfi szakírót választott, hanem engem, és munkaköri kötelességemmé tette, hogy ne csak könyvekből (netről) tájékozódjak. Így – engedelmes munkaerőként – egyre növekvő hassal közvetítek a pocakos futásról.

1. hónap (december-január)

Nem kell ahhoz terhességi teszt, hogy az ember gyanakodni kezdjen. Elég mondjuk két-három hetesen elindulni a normál ruhánkban egy erdei futásra. Ha addig ugyanis rendkívül praktikus „futómellel” sportoltunk (értsd, nem lóg a hasunkig), hát az most fáj és feszül, tekintve, hogy a sportmelltartónknak eddig nem kellett kilókat tartania. Amúgy semmi egyéb probléma, még jól is megy maga a mozgás, csak ne feszülne annyira… Ja, az alvás, és jógán az oldalra vagy hason fekvő gyakorlatok is kellemetlenek lehetnek.

2. hónap (január-február)

Az 5-6. hétig minden szuper (a melleken kívül, de legalább nagyobbak is, ami azért sokunknak előny).

Valakinek soha, nekem azonban az 5. héten elindul a gyomor kanosszája. És ekkor kezdem futópályafutásom mélypontját is.

Minden futóutam felfelével kezdődik, tekintve, hogy a Pilis lábától indulok. Ami azért praktikus, mert minden egyes emelkedőn a gyomorsav a torkomba kúszik, folyamatosan olyan, mintha pisilni kéne (a „megerőltetéstől”), egy alkalommal sikerül 1 óra alatt nyolcszor elbújnom a bokorba. Hát ezért nem a Szigeten szaladgálok, ott mégis csak kínosabb lenne ez a mutatvány.

Mivel a gyomrom nem akar vizet látni (azonnali hányás), sem teát (az előzőhöz hasonló), sem gyümölcslevet (mert az édes), sem semmit amúgy, legfeljebb narancsot és almát, egy kicsit problémás az edzés. Míg normál formában kb. 23 km-t bírok éhgyomorra, reggeli és ivás nélkül, addig most 40 perc alatt is meghalok. Mellesleg a 40 perces körömet 1 óra alatt teszem meg, és nem sétálok, csak gyakran állok félre. Isoitalt hurcolok magammal, és nagyjából kétpercenként kortyolok belőle, hogy a sav eltűnjön a torkomból, de hiába. Ha véletlenül vízszintes terepre érek, a helyzet egy fokkal jobb lesz (csak 4 percenként kell pisilni, nem 1), de mivel ez a Pilis, viszonylag ritka, hogy ne le- vagy fölfele menjen egy út. És bizony, lefele is szar, amit foghatnánk a rázkódásra, de ezzel a tempóval rohadtul nem rázkódik semmim. Olyan, mintha valaki állandóan az ember húgyhólyagján ülne, pedig a valaki még csak egy áfonya méretével rendelkezik, szóval felesleges lenne ráfogni bármit is.

A melleim még mindig fájnak, de mivel a gyomorsav százszor rosszabb, már fel sem tűnik. Ha nem mozgok, esetleg két órát is kibírok evés nélkül, de edzés közben egy óra is sok, nagyon rosszul leszek kaja nélkül. Az országútimmal sikerül esni egyet egy milliméter vastag lefagyáson, ráadásul az előrehajlástól szintén állandóan sav van a torkomban, úgyhogy előkerül a monti utcai használatra is.

Viszlát, sebesség!

3. hónap (február-március)

Egy 8. heti görcs miatt fekvésre ítélnek. Ezt három napig bírom tartani, aztán elkezdem visszavezetni a napirendbe az erdei sétát. Mivel az utak még mindig nem simultak ki, muszáj fölfelé is menni, ami viszont nem tesz jót: minden megerőltetéstől elkezdek vérezni.

Hja kérem, hogy 10 méter szintemelkedés is lehet megerőltetés, eddig ez valahogy nem jutott eszembe…

Futásról egyelőre szó sem lehet, de a komfortérzetem amúgyis távol áll attól, hogy durvábban mozogjak. Enni még mindig nem bírok, pedig ha nem eszem, rosszul vagyok. A hűtő, a tűzhely és a mosogató közelébe sem merészkedem, mert a gondolatuktól is jönnek a rókácskák…

Ráadásul, ha mégis megmozdulok, állandó lelkiismeret-furdalással küzdök, hogy nehogy emiatt veszítsem el a babát. Mivel azonban még életemben nem hagytam ki futást három hétnél tovább, és bokaszalag-szakadással is inkább fél lábon körbeugráltam a Vérmezőt, mint hogy semmit ne csináljak, ez most egy kicsit nehéz. Ha valahol, itt el is érem a (futó)mélypontot, ennél rosszabb igazán nem lehet.

4. hónap (március-április)

Finoman, de újra mászni kezdek, a bringázás is mehet tovább, a futás azonban mérsékelten akaródzik. Mászóedzésre is csak úgy bírok lemenni, hogy folyamatosan gyümölcsöt majszolok közben, különben teljesen eléhezem egy óra alatt. Már csak nagyon ritkán és nagyon picit vérezgetek, és bízom az érzéseimben, ha meg kell ítélni, mi sok, és mi az, ami még mehet. Nem mászom plafont, mert a hasizom-erőltetés nem esik jól, és jógára sem merek lemenni, mert ott például egyáltalán nem érzem, mi tesz rosszat.

Valamikor a 15. hét tájékán kimerészkedem futni: a sav sokkal jobb lett, a pisilés nem sokkal, és – te jó ég! – felfelé érzem a vádlimat.

Őszintén, nem is emlékszem, ilyen mikor fordult elő utoljára. És még mindig áll, hogy lefele szinte rosszabb, mint felfelé, a vízszintes a legjobb, pedig amúgy azt szeretem a legkevésbé. Ami a legfurább, hogy nem vágyom a futásra, pedig 23 futóév alatt ilyen még nem fordult elő 3 napnál tovább. Ráadásul, ha mégis kimegyek, utána szokás szerint sokkal boldogabb vagyok, ami az endorfinon kívül a friss erdőnek, madárcsicsergésnek, puha homoknak is köszönhető, és mégis… Heti egynél többre nem bírom rávenni magam. Reggelente álmos vagyok, és ha időben el akarok indulni, túl korán kéne kelni a futáshoz. Este meg sötét van még, bár egy délután sikerül időben hazaérni, és egész jó esti futást abszolválok. De reggelente nem megy, ez van.

5. hónap (április-május)

Kezd elmúlni a reggeli álmosság, és jól esik felkelni. Sőt, jól esik kimenni futni!

A kutyák boldogak, végre visszakapták a futógazdijukat, ha kicsit lassú és béna is. 1 óránál hosszabb körre még mindig nem merészkedem, mert az eléhezés sokkal gyorsabban és hirtelen tud rám törni, de a savaktól egy időre szerencsére elbúcsúztam. Néha megfájdul a hasam, olyankor megállok és sétálok, leülök, várom, hogy jobb legyen. Felfele még mindig gyakran kell pisilni, de már teljesen kezelhető – nyilván ezt is meg lehet szokni. Sőt, ha ügyes vagyok, meg tudom beszélni a lányommal futás előtt, hogy próbáljon jól helyezkedni, hogy mindkettőnknek kényelmes legyen. Nyilvánvalóan nem szereti, ha futok, de hajlandó elviselni.

A hasam még nem nagyon látszik, szóval beleférek kényelmesen a sportruháimba, bár a nagyon erősen gumis nadrágok már zavarnak. Szerencsére a bringás gatyám tök kényelmes, és a futónacik között is akad még tökéletes. A mászás jól megy, a bringa sem rossz, de azok a legendák, hogy az 5-6. hónapban erősebbek vagyunk, mint a terhesség előtt, nem tudom, honnan származnak, talán egy férfi nőgyógyásztól… A lendületes futásról gyakorlatilag teljesen lemondok, nem esik jól sem vízszintesen, sem lefelé. Sőt, gyakran meg kell állnom, mert nem kényelmes a hasam, de szerencsére a futás összességében mégis élvezetes. Sikerül heti kétszer-háromszor kimenni, ami azért némileg megnyugtat.

Az előző futóéletemben mindig a tüdőm adta fel hamarabb, most egyértelműen a lábam a gyengébb. Ami nem baj, úgyis unalmas mindig kifulladni, sokkal viccesebb, ha az izom fárad el, azon ugyanis jóval egyszerűbb javítani – legalábbis remélem.

6. hónap (május-június)

Bár látványra még mindig jóval kisebb az átlagnál, ruhákban már egyértelműen érzem, hogy sokat nőtt a pocak. A sportfelsők teljesen jók, de a nadrágok kevésbé, amivel kapcsolatban sajnos van egy kis bökkenő: nem lehet kismama sportruházatot kapni. Pedig bringás naci egyre jobban kéne, mert a gyermek elkezd tiltakozni, ha szorítja a gumi.
A futás nem megy rosszul, mondjuk különösebben jól sem, de már bevállalok egy másfél órás kört, igaz, közben egyszer-kétszer beszúr a hasam, szóval sétálok-üldögélek 5 perceket.

Az energiaszintem viszont normális, vagyis tudok egymás után futni-bringázni vagy futni-úszni, és még csak éhen sem akarok halni, bár két óra sport nem megy kaja nélkül.

A régen 8, most 14 perces emelkedőmön már csak egyszer kell elmennem pisilni, sőt, ha csoda történik, egyszer sem. Mivel sokat esett, egész hosszan tudok mezítláb futni, ami szuper jó érzés a puha homokban vagy a felázott erdei talajon. 
Az önérzetemet és az egómat nap mint nap szörnyű terhelés éri, mert olyanok mennek el mellettem a bringaúton, akik normálisan … hogy is mondjam … nem jelentenének kihívást. Most azonban egyszerűen nem esik jól rohanni, a pulzusomat tudattalanul is lent tartom, 45 perc alatt sem izzadok meg (kivéve, amikor bejön az első kánikula). És a bringázás első pár perce mindig nehéz, mert bizony nem kényelmes ráülni az ülésre, ahogy amúgy futás után is könnyebb terpeszben járni, mint normálisan…

Az 5. hónap óta újra bírok vizet is inni, ami a kezdődő melegben elég nagy áldás. Mondjuk a teát azóta sem mertem kipróbálni, azt hiszem, ősz előtt már nem is fogom.

Az esti futás viszont esélytelenné válik. Csak reggel, és leginkább üres gyomorral tudok elindulni, délután-este ugyanis már teljesen tele van és feszül a hasam. Ég és föld a különbség a reggeli és az esti érzés között, ezért az esti mászóedzés is egyre nagyobb kihívást jelent. Pláne, ha még meleg is van. Így elkezdek átszokni az úszásra: bár itt sem rohanok, még itt van a legkisebb különbség a korábbi és mostani teljesítményem között. Azért a heti két futást igyekszem tartani, mert jó kint lenni az erdőben, és mert vagyok annyira lusta, hogy nincs kedvem 5 hónapnyi kihagyás után újra felépíteni majd mindent. A lányom alkalmazkodik, ha néha szól is, hogy kényelmetlenül fekszik, elviseli, amíg kell. Sport közben szinte sosem mozog, talán két mászóedzésen nyikkan meg, igaz, ott viszonylag sok a passzív időszak, mikor az ember partnere mászik.

7. hónap (június-július)

Egész jól megy a heti két futás, de a motivációm csökken.

Reggel tudok még kocogni, nem is megy szörnyen rosszul – oké, nem Kilianhez képest -, de nem akaródzik annyira. Mivel tudom, hogy július közepén még el akarok indulni a Salzkammergut Trophyn, egyelőre nem merek felhagyni az emelkedős edzéssel, de hétről hétre csökken a futás iránti vágyam. Bár nem túl nagy, azért egyre nehezebb a hasam, és ha futás közben nem is rossz, utána alig bírok járni a medencetájéki izmok terhelése miatt. Egyik nap sprintelnem kell a vonathoz, mármint tényleg elég jó tempót futok vagy 300 méteren keresztül, utána pedig terpeszben vánszorgok… Mintha egy dinnye nyomná a gátat. Este, munka után pedig esélytelen elindulni, sőt, már 12 után is szívás – sokkal nehezebb a mozgás, feszül az egész hasam, nyilván tágulnia kell. Tehát ha reggel nem sikerül időben felkelni, akkor aznap nincs futás, márpedig újra kezdek álmosabb lenni, nem esik olyan jól mondjuk 6.30-kor kiugrani az ágyból. A bringa még nem olyan rossz, bár egyre többször nyom a nadrágom, és érzem, hogy Zsálya igyekszik kényelmesebben helyezkedni.

Hiába keresek terhes bringás nacit égen és földön, egyszerűen nincs.

Azért egy-egy reggeli kocogás nagyon jól esik, hiszen hiányzik az az endorfin, meg persze a madárcsicsergés is.
Aztán július második hétvégéjén eljön a Salz, Ausztria legnagyobb montiversenye, és ha a legrövidebb távon is, de viszonylag könnyedén végig megyek. Nem érzem túl megerőltetőnek, persze nem rohanok. Zsálya az egész verseny alatt egyszer jelez, akkor felegyenesedem, hogy több helye legyen, de amúgy teljesen visszavonul, nyilván érzi, hogy ez most nem az ő ideje. A verseny utáni napokban is el-elmegyünk tekerni, egyszer hegyet is mászunk, de jelentősen visszaveszek a teljesítményből. Normálisan a Salzot követően minden reggel futok a környék hegyoldalain, most viszont egyszer sem megyek el…

8. hónap (július-augusztus)

Július végén a rend kedvéért egyszer elmegyek futni, majd megállapítom, hogy ez volt az utolsó alkalom. Viszlát, futás, találkozunk októberben!

Pedig pisilni alig kell, legfeljebb egyszer-egyszer fölfele, és még csak meg sem kell állnom – egész addig, amíg furán fájni nem kezd a hasam. Mivel ez egy új fájdalom, és nem tudom kategorizálni, úgy érzem, itt az ideje a befejezésnek. Így ettől fogva csak sétálni járok az erdőbe, és megállok, ha keményedik a hasam. A séta persze nagyon jól esik, de ettől még a futómozgás hiányzik, még ha a testem egy picit sem kívánja. Úszni persze járok, július végén azonban, ahogy beáll a kánikula, a bringát is leteszem, mert félek, hogy leszédülök róla a 40 fokban. Az úszás így fel is pörög, egész nap a hideg vizet várom, ha reggel nem fér bele, munka után elgurulunk a dorogi tóhoz, és ott hűtöm le magam.

(Így teszünk augusztus 18-án is. Elmegyünk úszni, majd a férjem azt kéri, mozduljunk ki: a távoli moziból vagy koncertből végül egy tőlünk 5 percnyire levő kocsma marad, ahol almafröccsöt iszogatok, jó kedvem van, de valami fránya betegség kerülget, elég furcsa a közérzetem. Aztán hajnali 2-kor vértócsában ébredek, és mivel a mentők diszpécsere kedvesen azt ajánlja, menjek be a szülészetre, el is indulunk. 2.50-kor beérünk, 3-kor már alszom, 3.10-kor pedig kikapják belőlem Zsályát, aki hála Istennek, egészséges, jól van (a lenyelt vérmennyiség ellenére is), és gyönyörű. Az orvosok biztosítanak róla, hogy az úszásnak semmi köze a történtekhez, inkább a hosszantartó kánikulának és a betegségnek lehet, de talán annak sem. 7 órával a császár után megkapom a lányomat, akinek hamarosan elkezdünk futócipőt keresni (közvetlenül a futóbicikli után).)

A cikk szerzője Baumann Viola. Olvass további futással kapcsolatos felkészülési tanácsokat, futás edzésterveket a Mozgásvilág.hu-n.

 

Így állítsd össze a versenynaptárad

Ahány sportoló, annyi cél, annyi edzettségi szint, mégis van néhány ökölszabály…

Nehéz fába vágom a fejszém, ugyanis ahány sportoló, annyi cél, annyi edzettségi szint. Mégis van néhány ökölszabály, melyeket érdemes megfogadni és betartani, elsősorban futóknak és triatlonosoknak.

1. szabály

Először is tisztázzunk valamit: versenynek nevezem azokat a nyilvános eseményeket, ahol egy sportoló kihozza magából a maximumot, vagy egyéb célt valósít meg, például: mi van akkor, ha nem nyomom a kerékpárt és a futásra tartalékolok. A versenyen ellenfelek vannak, akiket az ember sportszerűen le akar győzni, ez az ellenfél lehet persze saját magunk is és/vagy egy időmérő eszköz is.

Triatlonban – és általában minden állóképességi sportban – egy évben maximum két fő verseny, vagy időszak létezhet, ennél többet legfeljebb a profik engedhetnek meg maguknak, ha egyáltalán ez lehetséges (tapasztalataim alapján ezt igencsak megkérdőjelezem). Ebből a két csúcsformából általában a második időszak alatt nyújtott teljesítmény magasabb az elsőnél. E két időszak között pedig 8-10 hétnek kell eltelnie. Tehát itt az első szabály: ha két fő versenyt tervezünk az évben, azok legalább két hónap távolságban legyenek egymástól.

Carmichael (Armstrong ex-edzője) szerint egy átlagos sportoló 1-2 hétig képes csúcsformában lenni, míg egy kivételes tehetség akár 3-4 hétig is. Úgy gondolom, hogy aki kivételes tehetség, annak adott például az ITU világbajnoki, vagy WTC IRONMAN széria és a profik között indul, míg mi, halandók az előbbivel számolhatunk.

Én háromféle versenyt különböztetek meg egymástól:
1. edzőverseny, vagy verseny jellegű edzés
2. felkészülési verseny, vagy pontszerző
3. főverseny

Az elsővel indul a szezon, ennek a célja, hogy elkezdjük felvenni a ritmust, és elkövessünk minden olyan hibát, amit el lehet követni. A másodiknak konkrét célja kell, hogy legyen, például a futásra koncentrálok, ha triatlonról van szó, vagy kipróbálom, milyen gélekkel versenyezni és mellette vizet inni – de tényleg bármi szóba jöhet, ami fontos tapasztalatot ad a főversenyhez. Az ilyen típusú eseménynek a formába hozás is lehet a célja. Ha maratonon vagy ironmanen indulunk, akkor előtte egy 5-10 km-es futóverseny tökéletes felpörgetés, vagy jó lehet még egy sprint, vagy rövid távú triatlon. A főverseny pedig az a nap, ahol csúcsformában kell rajthoz állni, akár 14 óra a cél egy ironmanen, akár 5 óra egy maratonon. A formába hozással 5-10%-ot lehet javulni, ami 14 óránál 42-84 perc, míg 5 óránál 15-30 perc. Szerintem ez nem mindegy sosem.

2. szabály

 

Sosem indulunk a főversenynél hosszabb távon felkészülési céllal. Ha 1 órát versenyzünk, ha 5-öt, akkor sem szabad ennél hosszabb időt a pályán tölteni, mert lassít. A felkészülési versenyek felpörgetnek, kiszakítanak a napi edzésmunkából. Tegyük fel, egy sprint triatlonra készülünk, akkor egy rövid táv csak fásulttá tesz, hiszen jóval lassabbak leszünk egy kétszer olyan hosszú távon, valamint nem biztos, hogy megfelelően felkészültek leszünk egy 2 órás csúcsterhelésre. Fordítva viszont akár a főverseny idejének 10%-áig is lemehetünk egy-egy verseny során. Vagyis, ha 5 órás maraton a terv, akkor egy-egy 30 perces megmérettetés jót fog tenni, magasabb intenzitást követel meg, mint a maraton, ami forma javító hatású.

3. szabály

A futóverseny adja a legnagyobb terhelést, ezt a legnehezebb kipihenni. Egy példa, hogy mire gondolok. A 2010-es nagyatádi ironmanen 19 km-nél feladtam a küzdelmet. Ezt tudatosan tettem, és 4 napra rá már teljes gőzzel edzetten a budapesti vb-re. Amikor végigfutottam a 42 kilométert az ironman végén, akkor 1-2 hét regeneráció következett utána. Ennyit számít a futás mennyisége és minősége. Ezért nem rendeznek 3 hetes futókörversenyeket és ezért futnak a profi maratonisták egy évben 2 maratont.

4. szabály

Maximum 2 hétvégén versenyezz zsinórban,

ekkor is rövidebb távokon. Ha képlettel akarnám leírni, akkor azt mondanám, a heti átlagos edzésmennyiség felét ne lépje túl a két versenyre szakított idő.

5. szabály

Az első főversenyt követően pihenj 1-2 hetet, mielőtt folytatod a szezont, ekkor könnyű regeneráló edzéseket végezz, míg a második főversenyt követően 4-6 hetet. Bármennyire is szeretnéd és lendületben vagy, ne folytasd a szezont! Ne feledd: a főverseny egy extrém kiemelkedő állapot volt a számodra, melyet egy hullámvölgy fog követni. A formád hanyatlani fog és drasztikusan megnő a sérülés veszélye. Érdemes kockáztatni? Szerintem nem.

Ha betartod ezt az 5 szabályt, akkor már tettél egy lépést a sikeres, nem túlhajszolt szezon felé!

Ja, és persze az edzéstervek:

Olvass többet a témáról: versenynaptárFutás tudástár
Cikk forrása az együttműködő kiemelt média partnerünk: Mozgásvilág.hu

Csapatépítő nap futniszép módra

A tihanyi oroszlán és a zabkeksz story zöldben és kékben – avagy csapatépítő nap futniszépéknél.

Amikor azt mondjuk, hogy „zöldek” vagyunk, akkor azt nem csak úgy értjük, hogy a TF és SZF lebonyolítása alatt a lehető legkisebb ökológiai lábnyomot igyekszünk magunk után hagyni, hanem úgy is, hogy mi a hétköznapokban is életforma szerűen védjük a környezetünket! Amikor pedig Főniék azt mondják, hogy csapatépítő tréning lesz, mi már gyanakszunk, hogy nem egy éttermi vacsora keretei közt megtartott brainstormingra kell számítanunk… 😀

Összefogott a Team, és eldöntöttük, hogy a magunk módján megpróbálunk mindent megtenni annak érdekében, hogy azon helyeket, amelyeknek annyira sokat köszönhetünk, és amelyeket újra és újra megcsodálunk szépségük miatt, ne csak egy hétvégén át óvjuk meg, hanem folyamatosan, amikor csak tehetjük. Legutóbbi „csapatépítő napunk” keretében – a Tihanyi Félmaraton második születésnapján – is ennek tudatában indultunk útnak a Tihanyi-félsziget felé.

A Sajkodi kilátó felé vezető túraösvény vonalán, egy ragadozó vizslaoroszlán oltalma alatt – hiszen arra felé sok a kígyó, krokodil, tigris, és mérges pók, szóval sosem lehet tudni –  elmentünk szemetet szedni. Alapvetően tiszta területnek gondolnánk egy ilyen ösvényt, de meglepődve tapasztaltuk, hogy mire végig jártuk az útvonalat 4 hatalmas zsák szemetet sikerült összegyűjtenünk.

Hisszük – nagyon bízunk benne -, hogy a mi futóink nem szemetelnek soha, így csak érdekességképpen osztjuk meg veletek a következő sokkoló adatokat futó szemszögből, hogy ezután se szemeteljetek – még csak véletlen sem!

Körülbelül egy hónap:

Nem dobunk el papírzsebkendőt (papírtörlőkendőt, papírzacskót, újságot), mert egy hónap a lebomlási ideje!

6 hét:

Nem dobunk el banánhéjat a futóútvonalunk mentén, mert 6 hét múlva is el fogunk még kocogni mellette! Ha hűvös az idő, a banánhéj lebomlása hosszabb ideig is eltarthat, így minden egyes akalommal kísérteni fog… ne kockáztass!

2-3 hónap:

Gyümölcsleveses és tejes dobozok, kartonok lebomlási ideje nagyban függ a doboz falvastagságától, de átlagosan 2-3 hónapig is újra és újra elfuthatunk mellette, ha véletlen kiesne a kezünkből a futóútvonalunk mentén.

6 hónap-5 év:

Ha a futópulcsitokat, vagy bármilyen egyébb pamut kiegészítőtöket eldugnátok egy bokor tövébe, s visszafelé a sok egyforma bokor közt nem találnátok, akkor ne adjátok fel, mert 6 hónapig lenne esélyetek egy darabban megtalálni… hacsak addig valaki már haza nem vitte!

Érdekességképpen egy évig is kereshettek egy jobb fajta technikait, kompressziós szárat, de akár öt évig is kereshetitek az elhagyott gyapjú kabátotokat!

10 év:

Cigarettázni a futók átalában nem szoktak, de ha csikket láttok, jusson eszetekbe, hogy a lebomlási “tempója” a narancshéj ~2 éves idejével vetekszik, de végelbomlása akár több, mint egy évtizedig is eltarthat.

10-20 év:

Számunkra kiemelten fontos, hogy újrahasznosított papírzacskó legyen a rajt és befutócsomagunk, mert egy műanyag zacskó lebomlása eltarthat akár 1000 évig is. Az újabb gyártású zacskók jelentős része már napfény hatására lebomlanak, többségük sajnos még mindig nagy sűrűségű polietilénből készül, így ha teheted, akkor használj minél kevesebb nejlon szatyrot!

30-40 év:

Pelusos gyerkőc után futva, tudd, hogy egyes eldobható pelenkáit akár 30, 40 év múlva is megmutathatnád neki – ezt az opciót azért nem ajánljuk! Nejlon harisnyák bizonyos típusai környezeti körülményektől függően akár 500 évig is emléket állíthatnak egy jól sikerült randinak. 

50-80 év:

Konzervdobozok, chipses zacskók lebomlása akár 50-80 évig is eltarthat, de egy alumínium üdítős doboz 200 év is múlva is ott lehet még, ahol eldobták.

500- 2 millió év:

500 év viszonylatában sem bomlanak el teljesen a műanyag palackok, ráadásul vegyi anyagok is a talajban maradnak utánuk. Az üvegeknek egy-két millió évig, de akár a végtelenségig is eltarthat a lebomlásuk.

És ezeknél még hosszabb idő…

Az elemek lebomlása a belsejükben található vegyi anyagok – például a cink-klorid, ólom, higany, kadmium – a földre mérgező hatást gyakrolonak, így azokat se dobd el, amikor lemerül valamelyik futókütyüd, hanem add le egy gyűjtőben!

És hogy jön képbe a Cornexi?

Kellemesen elfáradva, de büszkén és mint mindig, késve indultunk vissza Budapestre, így a jól megérdemelt ebédünk is elmaradt.

Markovich Béla, a Mapei Kft. részéről már a szigligeti verseny előtt megtartott sajtótájékoztatónkon jelezte, hogy névadó támogatóként számíthatunk rájuk a jövőben is, s szeptemberenként zöldbe és kékbe öltöztetjük Szigligetet!

A csaptépítőnk után sem bántuk, hogy korgó gyomorral robogunk hazafelé az M7-esen, mert Budapesten Finta Péter várt ránk, a Knauf Kft. kereskedelmi és marketing igazgatója, egyeztetni a következő években való együttműködésünket a Tihanyi Félmaraton esetében.

Kitörő lelkesedéssel áldotta a csapat a szintén szülinapos Zsani anyukát, amikor Székesfehérvárnál megzörrent egy zacskó az autóban. Zsani anyuka mindig gondol ránk, s most is sejtette, hogy jól fog jönni, ha küld némi finomságot az útra – megmentette az életünket – most is – az biztos!  Most is, mert a szigligeti verseny reggeli esőzése során sikerült eláztatnunk 6 karton Cornexi zabkását, amikor szintén ő sietett a segítségünkre! Mi imádjuk – a piros gyümölcsösre esküszünk, a gyerekek a csokis banánosra, Lubics Szilvinek pedig a sárgabarackos a kedvence, de ne hagyjuk ki a sorból a másik három ízt sem az almásat, kókuszosat és az öt magosat – de 6 karton szétázott zabkása még rajtunk is kifogott. Zsani Anyuka azonban mentette a helyzetet, s kitalált egy receptet, amit cikkünk végén most megosztunk veletek is, mert tudjuk, hogy ezt csípni fogjátok Ti is! Ez az a bizonyos keksz, ami a hazafelé úton is megmentette az életünket!

A csapatépítő napunk zárásáról jó hírt oszthatunk meg Veletek. Szerencsére megérte kihagyni az ebédet, mert a TF születésnapjának délutánján – keksszel jóllakottan – egy 5 éves megállapodást írtunk alá, ami azt jelenti, hogy 2022-ig minden év májusában biztosan várni fogunk Titeket a Knauf Tihanyi Félmaratonon! Persze utána is, míg mi futni bírunk… amikor pedig már mi nem bírunk, akkor majd várnak Titeket a gyerekeink évről évre egyre jobb és változatosabb versenyekkel, mert mi tényleg komolyan gondoljuk, hogy futni szép!

Szóval 2018. évi naptárokat elő:

  • május 26. Knauf Tihanyi Fémaraton

  • szeptember 15. Mapei Szigligeti Félmaraton

  • augusztus 19-én pedig “jön az #ujprojekt”!

Köszönjük a bizalmat Nektek és Támogatóinknak!

“Zsani Anyuka életmentő Cornexis zabkásás keksze”

Gyors, egyszerű, egészséges!

Hozzávalók:

– 5 dkg tönkölybúzaliszt

– 12,5 dkg vaj

– 3 ek méz

– 2 ek forró víz

– 1 tk szódabikarbónát

– 7 csomag Cornexi piros-gyümölcsös zabkása (ízlés szerint választható, de nekünk akkor is ez a kedvencünk! :D)

* Megjegyzés: Ízlés szerint hozzáadhatóak még pl: összetört magvak, reszelt gyömbér, friss, vagy aszalt gyümölcsök, fahéj, mogyoróvaj, stb…

Elkészítés:

A száraz hozzávalókat, a szódabikarbónát kivételével, egy nagyobb tálban alaposan összekeverjük.

A vajat a mézzel közepes lángon összeolvasztjuk.

A szódabikarbónát feloldjuk a forró vízben, majd összekeverjük a mézes vajjal (felhabzik a keverék).

A száraz hozzávalókra öntjük és alaposan összekeverjük.

Diónyi nagyságú golyókat formálunk, majd sütőpapírral kibélelt tepsire sorakoztatjuk őket egy kicsit távolabb egymástól, mert sütés közben picit szétterülnek.

Tenyerünkkel vagy egy lapos talpú pohárral lelapítjuk és előmelegített sütőben, 180 fokon 8-10 perc alatt szép aranyszínűre sütjük.

A sütőből kivéve a lemezen hagyjuk kihűlni. Nagyjából 40-50 keksz jön ki egy adagból.

(Lebomlási adatok forrása: http://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-3593792/How-long-does-litter-rot.html)

Bemutatkoznak a Saucony állócsillagai

Bemutatkoznak: a Saucony állócsillagai

Freedom ISO, Guide 10, Ride 10


Vannak olyan dolgok, amikre felfigyelünk, amik megragadnak, amiről szívesen beszélünk barátainknak, amire büszkék vagyunk. A futóknak ez biztosan a futócipőjük. A világ legrégebbi futócipő márkája, a Saucony most 3 ikonikus cipőjét mutatja be, hogy a választás még könnyebb legyen. Az első kilométerek után pedig jöhet a büszkeség jól eső érzése…

Saucony Freedom ISO

Saucony Freedom ISO
Saucony Freedom ISO

Saucony Freedom ISO
Saucony Freedom ISO

A Saucony leginnovatívabb futócipője, amely teljesen átalakítja a futásról alkotott eddigi tapasztalatokat. A Freedom ISO az első cipő, melynek teljes középtalpa a forradalmi EVERUN technológiából épül fel és 83%-os energia-visszaadási mutatóval rendelkezik. Ez a legnagyobb az összes futómárka közül, biztosítva a még könnyedebb futást. Az ISOFIT-rendszernek köszönhetően a cipő felsőrésze stabilan, mégis, szinte észrevehetetlenül tartja a lábat és kellemesen illeszkedik rá, így a hosszútávok során is maximális kényelmet nyújt. A futók egy sokkal érzékenyebb és következetesebb párnázottságot érezhetnek ebben a cipőben. A márka összes csúcstechnológiája megtalálható a Freedom ISO-ban, a cipő nemzetközi és egyre növekvő hazai hírneve is azt igazolja: forradalmi cipőt alkottak a Sauconynál.

 

Saucony Guide 10

Saucony Guide 10
Saucony Guide 10

Saucony Guide 10
Saucony Guide 10

A közepes stabilitásra vágyók legideálisabb választása a Guide 10, amelyet az áramvonalasabb kialakításának köszönhetően még gyorsabbnak érezhet a futó. A továbbfejlesztett TRI-FLEX talp hozzájárul a nagyobb rugalmassághoz és tapadáshoz is, valamint a cipő élettartamát is növeli. Varrásmentes kialakítása és optimális anyaghasználata révén a Guide 10 maximális kényelmet biztosít. Tökéletes edzőpartner azoknak a futóknak, akik a stabilabb tartás mellett puha érzésre vágynak.

 

Saucony Ride 10

Saucony Ride 10
Saucony Ride 10

Saucony Ride 10
Saucony Ride 10

Kiváló anyaghasználat, rugalmasság, könnyed gördülékenység! Ettől vált napjaink egyik legkiválóbb futócipőjévé a Saucony Ride modellje. A márka legnépszerűbb neutrális cipője elérkezett a 10. szériájához, melyben a forradalmi EVERUN ütéscsillapító-rendszer közvetlenül a talp alatt kapott helyet, ezzel pedig minden eddiginél több energiát ad vissza futás közben. A RIDE 10-ben minden egyes talajfogás puhább, kellemesebb érzés, mint a korábbi modellekben; így minden egyes kilométert ugyanolyannak érezhetünk, mintha az első lenne.

A II. MAPEI Szigligeit Félmaratonra látogatók szakmai tanácsadás mellett közelebbről is megismerkedhetnek a cipőkkel, a Saucony sátrában! A Saucony Freedom ISO, Guide 10 és Ride 10 modelljei elérhetőek az Unisport, a Spuri, a Maratonman a Nyúlcipő és a Playmax üzleteiben.

Balatonkör kerékpártúra felkészítő edzésterv

A Tf és az Szf is a Balaton csodás tájain kerül megrendezésre, amelynek oka nem véletlen. Közép-Európa legnagyobb (és szerintünk legszebb) tava, szemet gyönyörködtető partokkal, változatos természeti adottságokkal. Hol borvidékek, hol magas hegység tárul szemünk elé, itt homokos és sekély, ott kavicsos és mélyebb vízpartok, nádasok, levendula mezők, kikötők, bulis sétányok, vagy épp csendes óvárosok. Életed nagy élménye lesz a Balaton körbetekerése, az egyszer biztos. Tarján Tamás edzéstervének segítségével felkészülhetsz a nagy megmérettetésre úgy, hogy ne a felkészültségeden múljon a körbetekerés sikere.

Mielőtt belevágsz, olvasd el az alábbiakat!

Mindenekelőtt nem árt tisztázni a pulzuszónáidat, hisz a későbbiekben csak ezek segítségével tudod meghatározni és menet közben ellenőrizni az edzéseid intenzitását. Lássuk, hogy kalkulálhatod ki őket anélkül, hogy orvosi vizsgálaton (terheléses teszten, stb.) kéne részt venned. Az így kapott eredmény persze nem is lesz olyan pontos, mintha egy vizsgálat szerint számítanák, de arra pont megfelel, hogy ne a „vakvilágba” eddz.

VÉGEZD EL OTTHON A CONCONI-TESZTET

Görgőn, vagy ha az nincs, akkor akár szobabiciklin egy fitness teremben, vagy egyenletes sík terepen, bringán is elvégezheted. Lehet, hogy furcsán hangzik, de egy segítővel, egy pulzusmérővel, egy sebességmérővel és egy fékezhető (lehetőleg „hátsókerekes”, tehát nem a „háromhengeres”) görgővel akár otthon is meghatározhatod az intenzitási zónáidat! A „Conconi-teszt” című, üres diagram lesz az egész teszt alapja. Ide kell majd azokat az értékeket berajzolni, amiket a terhelés alatt mérsz (illetve a segítőd mér).

CONCONI-Teszt

Töltsd le és nyomtasd ki

ANAEROB ÁTMENET

Először is azzal kezd, hogy a diagramon látható kiindulási sebességgel, azaz a 16km/h-val, egy sík és lehetőleg szélcsendes terepen haladva leméred a pulzusodat, és feljegyzed az ehhez a sebességhez tartozó áttételedet is. Erre azért van szükség, mert a görgő ellenállását úgy kell beállítanod, a lejegyzett áttétel és pulzus mellett a (célszerűen a hátsókerékre szerelt) sebességmérőd 16km/ó-t mutasson. Így „hitelesítheted” a mérésedet. Ezek után nincs más dolgod, mint felülni a görgőre (ill. a kerékpárodra) és elkezdeni a Conconi-tesztet. A teszt lényege, hogy a kezdő sebességről indulva két percenként emeld a sebességet 2km/h-val. (A sebesség-tengely 50km/h-ig van beosztva. Természetesen nem kell eljutnod eddig! A tesztet addig folytasd, amikor már nem bírod emelni a sebességed.) Az egyes sebesség értékekhez, így hozzárendelhetsz egy pulzus értéket is. Az így kapott pontokat, kösd össze két egyenessel, mintha két „trendvonalat” vennél fel. Az egyiket a kezdeti értéktől kezdve, a másikat pedig az utolsó mért értéktől húzva. A felvett két egyenesek egy ponton metszeni fogják egymást.

Ehhez a metszésponthoz tartozó pulzusérték meg fog felelni a Te anaerob átmenetednek (ÁT). Vagyis annak a pulzusértéknek, ami alatt aerob, fölötte pedig anaerob munkát végez a szervezeted.

Most, hogy már ismered az anaerob átmeneted (sőt, a maximális pulzusodat is!) kiszámolhatod a pulzuszónáid pontos határait.

PULZUSZÓNÁK

Hat pulzuszónát szoktam használni az edzés intenzitásának meghatározására:

[R] » regeneráló

[A1] » aerob extenzív

[A2] » aerob intenzív

[F1] » anaerob extenzív

[F2] » anaerob intenzív

[M] » maximális

ANAEROB-, AEROB ZÓNÁK

Az anaerob határod (ÁT.) az [A-] és [F-] zónáid határát adja tehát az [A2] ezzel az értékkel végződik, az [F1]-es zónád pedig ezzel az értékkel kezdődik. Ezen a ponton azonban elkezdődik a találgatás! (Bár különböző tapasztalások alapján azért elég pontosan meg lehet saccolni az értékeket!) Ugyanis a laborvizsgálatok során alkalmazott képletek néhány olyan értéket is használnak a zónahatárok kiszámolására, amiket csak laborban lehet mérni (vértejsav, stb.) A legfontosabb azonban már megvan! Azaz tudod, hogy mikor vagy anaerob és mikor vagy aerob zónákban. Tehát, nézzük!

[R] = (ÁT mínusz 20-25) alatt

[A1] = (ÁT mínusz 20-25)-tól (ÁT mínusz 10-15)-ig

[A2] = (ÁT mínusz 10-15)-tól (ÁT)-ig

[F1] = (ÁT)-tól (ÁTM plusz 10-15)-ig

[F2] = (ÁT plusz 10-15)-tól (ÁT plusz 20-25)-ig

[M] = (ÁT plusz 20-25) felett

Jó edzést!

Az edzésterv megtekintéséhez kattints a https://edzesnaplo.mozgasvilag.hu/edzesterv/balatonkor-kerekpartura-felkeszito-edzesterv linkre.

Együttműködő partnerünk: Mozgásvilág.hu

Rimai Tímea felkészülése a II. Szigligeti Félmaratonra – Futónapló 1. rész (a kezdetek)

Az elmúlt hetekben örömmel kaptuk meg Rimai Timi megkeresését, amiben megmutatta nekünk, hogy a Díványon nyomon követhetjük felkészülését a II. Szigligeti Félmaratonra, melyben a Runner’s World csapata és Sipos Fanni segít Neki, de ezt részletesen majd Ő elmeséli Nektek… úgy gondoljuk, hogy ezzel nagyon sok “újoncnak” ad majd egy jó nagy kezdőlöketet, hogy hogyan is álljon neki a futásnak. A cikksorozatot (merthogy több is lesz belőle) főleg a kezdőknek érdekes nyomon követni, de akár a rutinosabb futótársaink is olvashatnak majd újdonságokat, hiszen rengeteg szakmai kérdésre kaphatunk majd választ szépen, sorjában, melyeket saját tapasztalatai alapján mutat be Nekünk. Lássuk az első bejegyzését:

Szeptemberben lesz egy éve, hogy elkezdtem futni. Az évforduló pont ideális lesz egy jó kis dimbes-dombos félmaratonhoz! Vagy nem? Már mindegy, mert beneveztem. Mutatom honnan indulok, és hogy a Runner’s World szakértői szerint neked hogyan érdemes készülnöd, ha te is szeretnél pár hónapon belül lefutni 21 kilométert. Futónapló a Díványon, első rész.

Nem vagyok normális: nincs még egy éve, hogy rendszeresen futni kezdtem, és máris beneveztem egy félmaratonra – ráadásul a nagyon nem sík Szigligeten. Bár kívülről a futás a létező legegyszerűbb sportnak tűnik, amint elkezded csinálni, és elkezdesz utánaolvasni, kiderül, hogy mégsem az. Akár a lelki oldalát, akár a technikait nézzük, bőven lesz miről mesélnem. Főleg, mert nem egyedül készülök, hanem egy profival: a Runner’s World futómagazin edzője, Sipos Fanni segít. A felkészülésemről és a szakértőktől ellesett leghasznosabb praktikákról kéthetente írok majd.

Miért…

…Szigliget? Mert szép a pálya, én meg hülye vagyok, és ez fontosabb szempont mint a szintkülönbség. Ráadásul a verseny szervezői hozzám hasonlóan lelkes amatőr futók, így közelebb is érzem magamhoz ezt az eseményt, mint a budapesti tömegrendezvényeket. Ja, és mert tavaly is nagyon szép volt a póló, amit adtak a nevezés mellé.

…21 kilométer? Mert komoly kihívás, de csak pont annyira hosszú, hogy bárki fel tudjon rá a munkája mellett is készülni.

…kértem hozzá segítséget? Mert ahogy már korábban írtam, hiszek benne, hogy egy jó edző csodákra képes, olyan teljesítményt hozhatsz ki vele magadból amire álmodban sem gondoltál volna.

…a Runner’s World? Egyrészt, mert olyan cukik, hogy vállalták hogy felkészítenek. Másrészt, mert amikor elkezdtem futni, az ő kiadványaikat és Facebook posztjaikat olvasva előbb éreztem magam futónak lélekben, mint hogy le bírtam volna futni öt egész kilométert.

 

A cikk folytatásáért kattints a Dívány.hu linkjére:

http://divany.hu/vilagom/2017/06/08/futonaplo_1_szigligeti_felmaraton_felkeszules_lassu_futas/