Kultúra Archives - Futniszép.hu

Ismerjétek meg a IV. Knauf Tihanyi Félmaraton 1:45 iramfutóit, a Mustangokat!

Ismerjétek meg a IV. Knauf Tihanyi Félmaraton 1:45 iramfutóit, a Mustangokat!

A 24 h Európa Bajnokságot „ránk szervezték” – ok, ez így túlzás, de akár innen is megközelíthető a mi szemszögünkből 🙂 – és feladták a leckét, hogy a Csécsei Zoli, Rudolf Tamás, Halama Levente 1:45-ös szigligeti iramfutó csapatunknak méltó utódokat találjunk, míg ők hazánkat fogják képviselni május 26-án Romániában.

Sokat gondolkodtunk, hogy kit válasszunk… A lányokat – a 2:20-as „pónikat” – a Futók Baráti Körének csoportjából néztük ki, így adta magát, hogy az 1:45-ös iramfutóinkat is ott keressük!

Kolonics Tamás, Günther Ferenc, Bözsöny Zsolt lettek a „Mustángok”, bár igazából a versenyparipa megnevezés jobban illene rájuk, sőt mi simán le szoktuk ufózni őket a teljesítményeiket látva. Életük egyik leglassabb (!) félmaratonját fogják futni Tihanyban, mert ők azok, akik minden versenyen, ahol csak indulnak a maximumot igyekeznek kifutni magukból!

Kolonics Tamás vagyok, de leginkább Kolo néven ismernek, akik hallottak rólam. 18 évvel ezelőtt fertőződtem meg a Futás vírusával, ami a mai napig tart, vagy mondhatjuk, akkor jött meg az eszem.

Nős vagyok, egy egyetemista nagylány büszke apukája, a családom és a sport szerelmese, két alkalommal a Magyar Honvédség legeredményesebb sportolója + 35 éves korosztályban. Hivatásos katonaként dolgozom, beosztásomat tekintve, kiképző és testnevelő vagyok, statisztikámat tekintve pedig 47 éves, 5000m 16:02 , 10 000m  34:06, 21 km 1:16:08 egyéni legjobbakkal.

Kolonics Tamás
Kolonics Tamás

Nem csak egyéni versenyeken vettem, veszek részt, hanem csapatversenyeken, váltókon egyaránt, mind katonai, mind civil megmérettetéseken, ahol megtanultam az egyéni érdekeim háttérbe szorítsa mellett egymásért küzdeni. Nagyon sok dolgot kaptam a sporttól, a futástól, sokan segítettek tanácsukkal és példamutatásukkal, melyet szeretnék a tőlem telhető módon meghálálni, segíteni másoknak, ezért is külön öröm számomra, hogy iramfutóként segíthetek Tihanyban egy kitűzött idő, vagy cél elérésében.

A futniszépes csapat kedvessége, lelkiismeretessége, és az iramfutó társaim személye is garantált egy igazi futófieszta megvalósításához, így alig várom, hogy Tihanyban mindent elkövessünk közösen, hogy az 1:45-ös félmaratoni célotokat elérjétek.

Mottóm: A FUTÁS GYÖNYÖRE LEGYEN VELÜNK 🙂

Günther Ferenc vagyok, idén 49 éves leszek.

Kolo 18 éve kezdett futni, én 18 év masszív dohányzás után éreztem elérkezettnek az időt, hogy új szenvedély után nézzek. Néhány évig csak a házi kedvencekkel futottam heti 2-3 alkalommal 5 km-t, majd 2012-ben egy nagyon kedves barátom invitálására kipróbáltam magam a Budapest Félmar

Günther Ferenc
Günther Ferenc

atonon, ahol megérintett valami, s elvesztem egy életre. A fantasztikus hangulat, a semmihez sem fogható érzés azóta is rabságban tart. 22 félmaraton, 8 maraton, néhány 14 illetve 28 km-es verseny és egy számomra különösen kedves Deseda Ultramaratonnal a hátam mögött készülök a fiúkkal, hogy 1:45 alatt segítsünk nektek teljesíteni

Legjobb eredményeim 1:22:58 félmaraton, 2:58:41 maraton… s most Tihanyban futunk együtt 1:45-öt!

Bözsöny Zsolt vagyok, csaknem 3 éve futó, így én vagyok a kiscsikó a két öreg közt… ezért a mondatomért még kapni fogok tőlük Tihanyban! 😉

2015 augusztusában kezdtem el futni, 4 év sportmentes és 20 év futball múlttal a hátam mögött, pusztán azért, mert hiányzott a mozgás. Azóta már több, mint 30 versenyen vettem részt.

A futás egyszerre magányos és közösségteremtő sport; igazi sportembereket, barátokat ismertem meg általa és megtanultam a futás nagy igazságát, miszerint azt kapod, amit beletettél és megtapasztalhatod, hogy nincs lehetetlen.

Kaptam egy nagyon kedves, visszautasíthatatlan felkérést, miszerint kipróbálnám-e magam iramfutóként Tihanyban!? Nem volt szó se iramfutó Sauconyról, sem Polar nadrágról, a felkérés önmagában megtiszteltetéssel és jóleső érzéssel töltött el, hogy segíthetem futótársainkat és láthatom majd az örömöt az arcokon, mert PB-t, egyéni csúcsot futni m

Bözsöny Zsolt
Bözsöny Zsolt

indig felemelő.

Legjobb eredményeim az 1:24:16  Pozsony félmaratonom 2017-ből és a 3:09:05 maratonom a 2016-os Budapest Maratonról. Legkedvesebb 6 fős váltóversenyem a Deseda, ahol 252 km-t futhattam barátaimmal, de már most érzem, hogy a 2:20-as „Pónikkal”, 1:59-es Lajkóékkal, 1:45-ös „Mustang” társaimmal, s a szerencsés 2:40-es iramfutókkal Tihany lesz a másik kedvencem!

Hétvégén Vivicittá – ki lesz ott?

Az erdei futóson: A két embergyerek és a négylábú
Az erdei futóson: A két embergyerek és a négylábú

Vannak versenyek, amiket egyszer kipróbál az ember, s vannak azok, ahová visszatérünk évről-évre. Ilyen számomra Tihany és Szigliget, de ide tartozik a tavasz első igazán nagy futóversenye is – életem első hivatalos félmaratonjának helyszíne – a Vivicittá, ahol orvosi utasítás miatt idén nem futhatok, mégis mindennél jobban várom egy duó nevezése miatt.

Vivicittás képen: Szabó Attila (Telekom) Bella Viktória (Autistic Art Alapítvány) Kocsis Árpád (BSI) Pleszkán József (FTC jégkorongcsapatának kapusa) és Szántó Dávid műsorvezető.
Vivicittás képen: Szabó Attila (Telekom) Bella Viktória (Autistic Art Alapítvány) Kocsis Árpád (BSI) Pleszkán József (FTC jégkorongcsapatának kapusa) és Szántó Dávid műsorvezető.
Az éremosztóson: A II. Mapei Szigligeti Félmaraton Csécsei Zoltának és Halama Leventének adja át Lili az érmeiket.
Az éremosztóson: A II. Mapei Szigligeti Félmaraton Csécsei Zoltának és Halama Leventének adja át Lili az érmeiket.

Onnan indul a történet, hogy amikor Simonyi Balázs Ultra című filmje először volt műsoron, a kamaszom csak annyit mondott, hogy: „Jaj ne, már a tv-ben is futnak?” Lányaink az elmúlt években ránk tört futóőrületünk közepette hősiesen vesznek részt az összes családi futáson, asszisztálnak szüleik hóbortjához, kísérnek minket görkorival, kerékpárral, s elnézik, hogy minden családi nyaralást valami futóverseny közelébe szervezünk. Segítenek a szervezésben Tihany és Szigliget esetében, de maguktól eddig nem akartak futni… majd pár héttel ezelőtti újrakezdésemkor – egyelőre orvosi engedéllyel történő újrakocogásomkor – simán elfutott mellettem az erdőben a nagyobbik kamaszom, s szárnyakat kapott. (A kicsi ezzel szemben le se száll a húsvéti ajándékról, de legalább jön velünk az erdőbe.)

Szeretném hinni, hogy kizárólag a szülői példamutatásnak, de be kell látnom, hogy Kovács Ramóna edző (kovirami_fit) videóinak is nagyban köszönhető, hogy a kamaszom rendszeresen futni kezdett, s előállt az ötlettel, hogy ő bizony lefutná a félmaratont párban az apukájával hétvégén a Vivicittán… ha már nálunk Tihanyban úgysem futhat! (Nem futhat, mert Szigliget után Tihanyban is ő lesz az egyik éremosztó, amit ki nem hagyna!)

Az a megtiszteltetés ért, hogy tegnap délután meghívtak a Vivicittá sajtótájékoztatójára, ahol Kocsis Árpádot hallgatva elgondolkodtam én is a számokon. A BSI ügyvezetőjének ez lesz a 30., Máth István üzlettársának a 33. Vivicittája, nekem 3 év után az első, amin nem tudok indulni, a lányomnak pedig az első igazi versenye lesz, ahol közel 29 ezer – 84 országból és 1100 magyar településről érkező – futó közt fogja teljesíteni kitűzött kilométereit. Ő 14 éves lesz a nyáron, a nőknél a 10 km-en induló Sztarenszky Tiborné a korelnök, aki a verseny előtt néhány nappal ünnepelte a 83. születésnapját. A férfiak között a legidősebb az idén nyáron 85. életévét betöltő Kenyér Imre, aki a 10 km-es futáson rajtol, de a félmaratoni táv legidősebbje, Richter Ferenc is már 79 éves. Összesen 60 hetven évnél idősebb futó nevezett a hétvégi versenyre. Remélem, hogy Lili látja majd esetleg valamelyikőjüket, s most már nem csak éremosztóként, vagy anya és apa mellett futva láthatja a „csodát”, amit egy ilyen futóversenyen megtapasztalhatunk. Idősek, fiatalok, nők, férfiak, egészségesek, sérültek, kormánypártiak és ellenzékiek itt mind együtt, példaértékű és példamutató közösséget alkotnak, akiknek frissítésére 4500 banánnal, 100 kg szőlőcukorral, valamint 150000 pohárral kínált 3600 liter iso itallal és 13000 liter ásványvízzel készülnek a szervezők.

A 33. Telekom Vivicittá Városvédő futás legnépszerűbb távja a félmaratoni, amelyen az indulni vágyók száma elérte a 8200 főt, köztük 1500 első félmaratonját futó versenyzővel. A BSI és a Telekom az idei Vivicittá versenyen is szervez jótékonysági futást és adománygyűjtést több alapítványnak, kiemelten az autizmussal élőkért tevékenykedő Autistic Art Alapítvány javára. A sajtótájékoztatón megismertük a Telekom még ritkaságszámba menő technológiai megoldását, amikor a futást robotkamerák és drónok rögzítik, a rajtszámhoz kapcsolt chip pedig abban segít, hogy a rendszer be tudja azonosítani a versenyzőket. Az így készült felvételekből jön létre a futók személyre szabott videója, melyet a regisztrációkor megadott email címükre kapnak meg a versenyzők. Ilyen még Tihanyban és Szigligeten sincsen, de a legnagyobbaktól érdemes tanulni!

A sajtótájékoztatón Kocsis Árpád kiemelte, hogy 2018 a „Családok éve”, s ha a családtagok együtt sportolnak, azzal olyan tapasztalatot gyűjthetnek, melyek által még erősebbé kovácsolódik a családi egység. A szülők így nem csak a pálya széléről, hanem élő példát mutatva nevelhetik gyermekeiket egészséges életmódra… hozzáteszem Rami és párja, Nagy Dániel videói is azért sokat segítettek a mi esetünkben, ezért el is hívtuk őket Tihanyba bemelegítést és  előadást tartani, hogy másokat is motiválhassanak!

Elmondták, hogy a Telekom jótékonysági futócsapat tagjai és a távon induló összes futó által megtett minden kilométer után 1000 forintot adományoz az Autistic Art Alapítvány javára, ezért úgy döntöttem, hogy a kétnapos verseny első napján, április 14-én a 2,4 km hosszú Minicittá távon mégis rajthoz állok a kisebbik kamaszommal, hogy neki is példát mutassak és segíthessünk… ezt remélem az orvosom most nem olvassa! Vasárnap pedig a félmaratoni táv célkapuja környékén fognak potyogni a könnyeim, de nem azért, mert nem futhatok, s nem is azért, mert teljesítek egy újabb félmaratont, hanem csak mert… „Hajrá Kamaszom!” <3

Ismerjétek meg a 2 órás (1:59-es) iramfutóinkat: Lajkó Mónikát és Lajkó Csabát!

Lajkó Mónika vagyok 45 éves, 2 gyermek anyukája, akik 22-18 évesek, a büszkeségeim.
40 évesen kezdtem el futni a sokasodó egészségügyi problémáim miatt. Eleinte a 200 méter is kihívást jelentett, de ma már szívesen futom az ultra távokat is. Jelenleg az UB-re készlök. Edzőmmel, Lajkó Csabával több, mint két éve kezdtük el a közös munkát. A hosszú futásainkat igyekszünk közösen futni, versenyeinken frissítjük egymást és a mindennapokban is tartjuk egymásban a lelket.
Csabiról annyit kell tudni dióhéjban, hogy 51 éves egy felnőtt lánya van és már élvezi a nagypapák kiváltságot. 10 éve fut ultra távokat. ötszörös Spartathlon teljesítő, többszörös országos bajnok, 48 szoros országos csúcstartó. 8 éve szervez országjráó jótékonysági futásokat. Több tanítványa is van, akiket különböző versenyekre készít fel. De nem csak fizikálisan, hanem mentálisan is segíti őket. Versenyeinken a pálya szélén frissít. Rutinos iramfutó, több maratonon és félmaratonon is segítette a futókat megvalósítani a céljaikat.
Szinte a kezdetek óta mi vagyunk a 2 órás iramfutók Tihanyban is és Szigligeten is. Tehát aki a bűvös 2 órán belül szeretne futni, az keressen minket. Igyekszünk minden segítséget megadni és aki velünk fut annak ígérjük, hogy emlékezetes és izgalmas 2 óra lesz.
Viszont a verseny előtt 10:30-kor már találkozhattok velem, ugyanis árlak Benneteket egy izgalmas előadással, ami sajnos elég sokunkat érint… Az előadás témája: “hogyan küzdjük le a pánikbetegséget a futás segítségével?” …érdekes lesz, úgyhogy érkezzetek időben!

Ismerjétek meg a IV. Knauf Tihanyi Félmaraton 2:20 iramfutóit, a Pónikat!

„Közel a 40-hez, hogy lehet futókat pónizni?” – ez volt az első gondolatom, amikor szembe találkoztam az első pónis bejegyzéssel a Futók Baráti Köre csoportban, tegnap pedig már odáig jutottam, hogy pónis pólót vettem egy üzletben.

Hozzáteszem, még a gyerekeimnek se vettem soha fésülhető, színes pónikat, így mínuszból indított nálam ez a pónis történet. Rövid idő elteltével azonban már kerestem a pónis bejegyzéseket a hírfolyamban, mert  motiváltak, olykor igaz bosszantottak, amikor nálam gyorsabban futottak, de Tihanyba már iramfutónak várjuk a lányokat. Nem lehet őket nem szeretni, s nem lehet őket nem mosolyogva látni, igazi energia bombák. Ismerjétek meg Zitát, Laurát és Hajnit, s fussatok velük 2:20-as félmaratont május 26-án!

Kovács Zita

Mindenki “tehetséges” valamiben, ezekre vagy felfigyel valaki gyerekkorban, vagy magunktól jövünk rá egy véletlen folytán. Hinni kell önmagunkban!
Három évvel ezelőtt egy húzós és stresszes munkanap után cipőt húztam és elindultam kiszellőztetni a fejem, azóta sem álltam meg!
Jobban érzem magam a bőrömben, formálódott a testem, kitartóbb és magabiztosabb lettem. Sikerült lépésenként fejlődni és néhány alkalommal dobogón is állhattam már, majd adminja lettem egy közel hétezer fős futós csoportnak is.
Szeretnék a meglévő képességeimmel megfelelőképpen sáfárkodni és kihozni magamból a lehető legtöbbet a magam örömére, amit még lehet, mert közel 4 év múlva maratoni korba lépek.

Szeretném továbbá, ha másoknak is tudnék segíteni abban, hogy átérezhessék, milyen jó legyőzni önmagunkat!
A móka és gondolatelterelés garantált lesz Tihanyban, ahol egy csacsogós galoppozásban lesz része annak, aki velünk pónikkal tartja a 2:20-as félmaratoni iramot!

Máthé Laura vagyok, egy 14éves nagylány édesanyja.

Négy éve kezdtem futni, szerettem volna visszanyerni rég nem látott fittségem. 2-3 km kocogással kezdtem, majd távot-tempót fokozatosan növelve 16kg-tól szabadultam meg. A futás az életem részévé vált. Határtalan örömmel töltött el teljesíteni az első félmaratonomat, majd a maratonomat, s nagy öröm számomra, hogy a IV. Knauf Tihanyi Félmaraton 2:20-as iramfutó csapatának tagja lehetek!

A futás sok új ismeretséget, barátot hozott az életembe. Iramfutó társamat, Zita barátnőmet is a futás által ismertem meg. Sok közös élményünk közül a legkedvesebbet kiemelném, amikor az OptiVita OB 50km versenyét párban megnyertük. Hajnival régebbi a barátságunk, gyerekeink osztálytársak, de a futás vele is csak még jobban összekovácsolt.

A 2:20-as jókedv garantált lesz, várunk Titeket a rajtnál!

Szabóné Táborosi Hajnalka vagyok, 39 éves, 2 gyermek édesanyja, a pónifogat egyik tagja.

2014 nyarán kezdtem el futni, elsősorban azért, hogy könnyebben megszabaduljak felesleges kg-jaimtól, ami a futásnak, az életmódváltásnak köszönhetően sikerült is. Eleinte még 2-3 km lefutása is gyengén ment, de mindig próbáltam magam motiválni és fokozatosan növeltem a km-eket. A bűvös 60 percen belüli 10 km átlépése után 2016 év elején teljesítettem először versenyen a félmaratoni távot. A futás által lettem kitartóbb, kiegyensúlyozottabb és stresszmentesebb, nagyban hozzájárult átlendülni a napi problémákon. Laurával szinte egyszerre kezdtük el, majd egymást motiváltuk, sokszor futottunk együtt, majd megismertük Zitát, és több barátságot is kötöttünk… egyszer csak pedig mi lettünk a pónik. Készülök az őszi maratonra, amit szeretnék eredményesen teljesíteni. Nagy boldogság számomra, hogy két számomra nagyon kedves barátnőmmel segíthetjük a IV. Knauf Tihanyi Félmaraton 2:20-as célidőt kitűző futóit céljuk elérésében, ahol arra fogunk törekedni, hogy a csodálatos látvány mellett a hangulat is felejthetetlen legyen számotokra!

A fénykép mögött az ember, azaz a Matteo Voisin story

Máthé István fotós tegnap megosztott egy fényképet, amin egy fiatalember fut protézissel, s ami rengeteg megosztást kapott a közösségi felületeken. Kíváncsiak lettünk a futóra, az ő történetére, így megkerestük Matteot, azaz Szomszéd Mátét!

 

Futniszép: Vágjunk a közepébe, hogy érintett, hogy a tegnapi fotó kapcsán egyik pillanatról a másikra a figyelem középpontjába kerültél?

Matteo: Ti voltatok az egyetlenek, akik rám írtatok, hogy megoszthatjátok-e rólam a fényképet, de mire válaszolni tudtam, már 200 megosztás felett járt a poszt, így gondolkodni sem volt időm ezen a dolgon. Volt, aki örült, volt, aki megjegyezte, hogy utolért a hírnév. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem 19,6, hanem „csak” 10 kilométert futottam hétvégén, s hogy rajtam kívül még rengetegen futnak, akik olyan problémával küzdenek, ami nincs „rájuk írva”, de ők ugyanúgy megküzdenek a maguk kilométereivel, igyekeznek kihozni magukból a lehető legjobbat, s ugyanígy megérdemelnének egy ilyen fényképet!

Futniszép: Hozzá lehet szokni ahhoz, hogy az emberek jobban észrevesznek, mint másokat?

Matteo: Igen, 7 év távlatából ez már teljesen természetes, mert ezen bizony nem lehet változtatni, a lábam nem fog visszanőni. Ellenben az embernek van két lehetősége: lehúzod a redőnyt, s ki se lépsz az utcára, vagy elfogadod, s csinálod, amit én is, és éled az életed. Én az utóbbit választottam, de hogy ehhez ki miként viszonyul, az már nem az én döntésem. Ma nagyon sokan élnek lehúzott redőnyök mögött, pedig ez tényleg csak egy döntés, ami megváltoztatja az ember életét.

Futniszép: Kérdezhetlek a balesetedről?

Matteo: Igen, 28 éves voltam, amikor 2011 végén egy kulccsontörésből lábadozva elsodort egy vonat és alálökött egy másiknak, de a mai napig nem emlékszem a történtekre. Szerencsés ember vagyok, mert túléltem a kalandot és csak az egyik lábam bánta, az is úgy, hogy a térdem még megmaradhatott.

Funtiszép: A baleseted előtt cselgáncsoztál, teniszeztél, kispályás fociztál, táncoltál, kerékpároztál, úsztál…

Matteo: A balesetem óta pedig kettlebell edzésekkel és fél éve kenuzással bővűlt a sor. Rövid kihagyást, és persze mélypontokat is megélve, de végül ott folytattam az életemet, ahol a baleset előtt abbahagytam.

Futniszép: A futást ki ne felejtsük!

Matteo: 2012 és 2015 között csak álmodtam a futásról, de 2016 tavaszán olyan protézist kaptam, amivel már megpróbálhattam a kocogást. Nem indult egyszerűen, össze kellett szoknunk az új Ottobock Challenger protézissel, amiben nagyon sokat segítettek a Rehab-Rába kollégái. Az edzések során, míg a többiek futottak, nekem spininnget javasoltak, de én máshogy gondoltam. Idővel már be tudtam állni kocogni, ma pedig már a Győri Vizisport Egyesület parakenusaként a közös futóedzéseken is részt veszek, ahol résztávozok is, és az edzőnk, Németh Gergő irányításával egyre jobb időeredményekkel folyamatosan legyőzöm önmagam, és olykor már másokat is!

Futniszép: Az első futás? Vagy inkább még az első lépésekről kérdeznélek…

Matteo: Újra kellett tanulnom járni, újra kellett tanulnom élni.

Futniszép: Az első futóverseny?

Matteo: 2017 áprilisában egy Görögországban élő barátomhoz utazhattam, aki kész tények elé állított, miszerint benevezett a Hydra Trail Run&Fun 5K távjára. Nem volt kérdés, hogy akarom-e, vagy sem?! Hatalmas élmény volt, ami után úgy érzetem, hogy ide nekem az oroszlánt, de végül kiegyeztem azzal, hogy bár a mai napig nem szeretek futni, a kihívásokat és amit számomra tartogat, azt szeretném még nagyon sokszor átélni.

Futniszép: Az igaz, hogy 1 év 3 hónap alatt elhasználtad a protézisedet, amit több évre terveztek Neked?

Matteo: Igen, szerencsémre még garanciális időn belül ment tönkre, amit nem tudtak pótolni, így egy még jobb protézist kaphattam 2017 novemberében. Napi 14.000 lépésszámra van beállítva, ami 10 kilométernek felel meg, s amit teljesítek is minden nap. Amikor az utcán sétálva összetört az előző protézisem, akkor először arra gondoltam, hogy mekkora egy h***e vagyok, hogy tönkre tettem, aztán meg arra, hogy mekkora egy király vagyok, hogy nem bírta a gyűrődést!

Futniszép: Mit ad Neked a sport, mit ad Neked a futás?

Matteo: Kihívásokat, s hogy nincsenek számomra leküzdhetetlen akadályok.

FOTÓ: BUCSÁK KRISZTINA

Futniszép: Ha épp nem sportolsz, akkor mivel foglalkozol?

Matteo: Szociológia szakon végeztem, és a balesetem előtt elkezdett nemzetközi tanulmányaimat – szüleim támogatásnak köszönhetően – most abszolváltam egy januári francia nyelvvizsga mellett. Jelenleg munkát keresek Győr környékén, s parakenuzok.

Futniszép: Május 26-án a Knauf Tihanyi Félmaraton Fesztiválon vagy szeptember 15-én a Mapei Szigligeti Félmaratonunkon találkozhatunk majd Veled?

Matteo: A szeptember még olyan messze van, de Tihanyban ott leszek Veletek!

Köszönjük az interjút, s várni fogunk május 26-án, a Belső-tó partján!

Kondákor Zsófia és Kedvek Richárd színészek mindketten egyéni maratoni teljesítők ...és a háttérben a mi Krisztink

Leggyorsabb lábú színészek és muzsikusok 2017

November 21-én, az Erkel Színházban a hazai zenei élet és a színházi szakma alighanem legsportosabb képviselői találkoztak, ahol a mi futniszép Fittikémünk is jelen volt! 😊 Kriszti se nem játszik hangszeren, se nem színész, mégis ott lehetett…

Kondákor Zsófia és Kedvek Richárd színészek mindketten egyéni maratoni teljesítők ...és a háttérben a mi Krisztink
Kondákor Zsófia és Kedvek Richárd színészek mindketten egyéni maratoni teljesítők …és a háttérben a mi Krisztink

Igazán nagy örömünkre szolgál, hogy a Knauf Tihanyi Félmaraton és a Szigligeti Félmaratonunk szervezése mellett, a futniszép.hu hírportálunk érdekes interjúinak és cikkeinek köszönhetően egyre több meghívást kapunk futással kapcsolatos sajtótájékoztatókra, eseményekre. Az apropó most nem más volt, mint hogy Budapest Sport Iroda szervezésében a Fut a színház és az idén debütáló Papageno Varázsfutoda Kupa legjobb futóit éltették egy közös díjátadó keretében.

Hallottatok már a Papageno Varázsfutoda Kupáról?

Idén először rendeztek külön versenyt a klasszikus vagy jazz-zenét játszó muzsikusok, zenekarok 3 fős futócsapatainak a 32. WizzAiren, ahol a hazai zenei élet sportemberei kitettek magukért. 22 váltó 66 futója jelentkezett a különversenyre, s tartották a ritmust a Budapest Fémaraton nemzetközi mezőnyével, a váltásoknál pedig megmutatták, hogy a zenekari összhang nemcsak a pódiumon fontos.

A legtöbb csapatot a Budafoki Dohnányi Zenekar nevezte, 4 trióval álltak rajthoz, de rótták a kilométereket többek közt az Operaház muzsikusai, a Nemzeti Filharmonikusok, a Savaria Szimfonikus Zenekar képviselői, akik mindhárom csapata a legmesszebbról érkezett és a legmesszebbre is jutott, ugyanis valamennyi trió dobogós helyen ért célba.

A díjátadón a legjobbaknak járó elismerést Máth István, a BSI versenyigazgatója, valamint a Papageno képviseletében Pálfi Áron adták át női, férfi és vegyes trió kategóriákban. Az eredményeket az ötletes csapatnevek miatt is érdemes átfutni.

Papageno Varázsfutoda Kupa ...és Kriszti
Papageno Varázsfutoda Kupa …és Kriszti

Férfi triók

  1. Budapest Show Kórus –  01:46:43
  2. Szombathelyi Szimfonikus Lajhárok – 01:49:04
  3. Prestissimo Savaria – 01:53:10

Női triók

  1. Fitt Klasszikusok – 02:04:30
  2. Rózsaszín párduc vonós trió – 02:05:39
  3. Dohnányi – Fiszkiri – 02:19:44

Vegyes triók

  1. Fenomén Fúvós Futók – 01:50:22
  2. Largo Savaria Mix – 01:53:10
  3. Óbudai Danubia Zenekar – 01:53:16

S jöttek a színészek! Fut a színház – 2017.

Krisztink itt jobban nyújtogatta a nyakát, mert bár zenei ízlése távol áll az klasszikusoktól – elég ha annyit írunk, hogy Billy Idolra tolja a kilométereket -, a családja és a futás mellett a színházi világ a másik nagy szerelme. A Fut a színház program idén már hetedik alkalommal hívta versenyre a budapesti és vidéki színházi szakma csapatait a Budapest Maraton eseményein.

2011-ben még csak 8, idén már 35 színházi csapat versengett ebben a kategóriában, eloszlatva azt a tévhitet, hogy a lábukkal/testükkel dolgozó művészek idegenkednek a futástól, mert féltik a lábukat.
A díjátadón levetített összefoglaló kisfilmben Cseh Dávid az Operettszínház művésze alakította a legnagyobbat, amikor csak annyit mondott, “Itt a Jóisten segített át bennünket, nem az edzés.”

Operettszínház csapata – „Bogyóék” Tóth Arnold, Cseh Dávid Péter, Horváth Dániel
Operettszínház csapata – „Bogyóék” Tóth Arnold, Cseh Dávid Péter, Horváth Dániel

2017-ben – idén először – a Fut a színház program abszolút győztese az Operaház lett. Egyfelől rekordszámú, 10 csapattal képviseltették magukat a futamokon. Másfelől az Operaház Fiúk Elit fantázianevű győztes váltója (Herczog András, Herczog Tamás, Domokos Péter, Zemlényi Mihály) 03:14:07-es idővel ért célba, ezzel a váltószám 1067 csapatából abszolút versenyben is a remek 31. helyet szerezték meg!

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója
Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója

Mint azt Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója az esemény házigazdájaként és díjátadójaként elmondta, örül, amikor azt látja, hogy kollégái között egyre többen futnak. Csodálatos teljesítményre képes emberi gépezetekhez hasonlította a futókat, kiemelve, hogy a fizikai edzettségen túl mennyire fontos a futók pszichikai felkészültsége. A főigazgató úr ígéretet tett, hogy az Opera előtt álló énekkarral továbbra is szívesen szurkolnak majd az arra futó versenyzőknek. A legnagyobb ígéret azonban a József Attila Színház férfi csapatától érkezett, akik 2018-ra úgy készülnek, hogy győzni jönnek vissza.

József Attila Színház csapata – „JASZ” Zöld Csaba, Előd Álmos, Chajnóczki Balázs
József Attila Színház csapata – „JASZ” Zöld Csaba, Előd Álmos, Chajnóczki Balázs

A színházi külön verseny nevezési díjait már hagyományként a Bajor Gizi Színészmúzeum kapja. Az idén befizetett nevezési díjakból 600 000 Ft gyűlt össze, melyet Máth István versenyigazgató jelképesen át is adott a múzeumot képviselő Szabó Attila igazgatóhelyettesnek.

Máth István BSI versenyigazgató és Szabó Attila,a Bajor Gizi Színészmúzeum igazgatóhelyettese
Máth István BSI versenyigazgató és Szabó Attila,a Bajor Gizi Színészmúzeum igazgatóhelyettese

S jöjjenek az eredmények… már csak a csapatnevek miatt is! 😊

Flora Maratonstaféta – férfi csapatok

  1. Operaház Fiúk Elit -03:14:07
  2. MÁNE macsók -03:20:37
  3. József Attila Színház (JASZ) -03:27:57

Flora Maratonstaféta – noi csapatok

  1. MÁNE csajok -03:40:13
  2. We Will Run You -03:56:46
  3. JuRUNyi -04:09:48

Flora Maratonstaféta – vegyes csapatok

  1. Centrál Színház -03:28:28
  2. Operaház – SATB -03:42:31
  3. Színmuvészeti – Nádasdy -03:44:40

V4 Váltó – női csapatok

  1. Bethlen Téri Színház – Lelkes Lajhárok – 00:46:32

V4 Váltó – vegyes csapatok

  1. Operettszínház – Bogyóék -00:36:18
  2. Színmuvészeti – Dramaturg II. – 00:39:08
  3. Budaörsi Latinovits Színház – 00:39:16

(A fotókat készítette : Róth Tamás és Tóth Krisztina)

“Minden sikeres férfi mögött áll egy nő”… Lubics Szilvia mögött pedig négy férfi!

Lubics György mellett sokan most a Sarkadi Zoli, Simonyi Balázs, Vajda Zoli Badwater kísérőcsapatra gondolhattok, de Gyuri mellett van három másik sokkal fontosabb férfi Szilvi életében, s mi őket szerettük volna kérdezni a világ egyik legjobb ultrafutónőjéről.

Marcipánt, a Lubics család kutyáját, a magyar vizslát – aki még Szilvinél is gyorsabban és többet tud futni – elhívtuk a Tihanyi Félmaratonunkra. Szilvi és férje, Gyuri már meg sem lepődtek, amikor most sem őket akartuk kérdezni megjelenő új könyvükről, hanem „csak” az engedélyüket kértük egy interjú elkészítéséhez.

Olivért, a legnagyobb fiút most vették fel az egyetemre, így költözés projekt, rendezkedés, mindennapos egyéb teendők, családi programok, munka, edzések mellett nehezen tudtunk olyan időpontot egyeztetni, amikor a Lubics család minden tagja egy helyen tartózkodott.

A 217km-es Badwater távjánál a Budapest – Nagykanizsa távolság csak kicsivel hosszabb, de nemhogy futva és közel 50 fokban, de még klímával is hosszúnak tűnt péntek délután az M7-en araszolva.

Marcipán és Maszat rögtön jelezte az idegen érkezését, így csengetni sem kellett, s Szilvi már ott is állt a kapuban a tőle megszokott mosollyal az arcán. Gyurit sajnos beteghez hívták – háziorvosi praxisa van a közeli Hahóton -, így vele csak futólag találkoztunk. Szilvi pedig igyekezett háttérbe vonulni, hisz most nem ő volt az interjú alanya.

Kamaszlányokat nevelve felkészületlenül értek a kezdeti egyszavas válaszok, de aztán belelendültek a fiúk… Olivér 18, Boti októberben lesz 16, Kolos pedig 12 éves. Három teljesen más személyiség… Kolosnak még a szeme sem áll jól, Olivér, a legidősebb, aki a „falkavezér” is egyben – rögtön be is ült középre, Boti pedig csak addig tűnt csendesebbnek, míg nem került a dobfelszerelése közelébe.

Boti születése után rövid idővel (2003) kezdett el Szilvi futni, Kolossal pedig pocakosan is félmaratont futott, így kiskori emlékük nem igen van arról a fiúknak, hogy milyen volt, amikor „anya nem futott”. Nem igazán értették azt sem, amikor megkérdeztem, hogy emlékeznek-e olyan hosszabb időszakra, amikor Szilvi nem futott.

Olivér: olyan nincs, hogy Anya nem fut, hiszen ott az edzésterve, amiben bár vannak regenerációs napok – ez az ő esetében 60 perc laza kocogás, vagy pihenés – azonban ő inkább akkor is futni szokott.

Mit szóltok, amikor futni indul? Nem szeretnétek, ha inkább itthon maradna?

Olivér: anya szeret futni, s boldoggá teszi. Nekünk is megvan a saját hobbink, s Apával ők is támogatnak minket. Anya ráadásul szinte mindig akkor fut, amikor mi alszunk. A lehető legkevesebb időt veszi el a családtól az edzéssel. Egy-egy verseny miatt – évente kétszer, háromszor – nincs itthon pár napig, de azt a pár napot leszámítva nem érzünk abból semmit, hogy a mi anyukánk egy híres ultrafutó.

Tesi órán a suliban, amikor Lubics névvel kell iskolakört futnotok? Sose éreztétek előnyét-hátrányát a neveteknek?

Boti: anya csak a pályán „a Lubics Szilvi”, a rendelőben doktornő, a suliban pedig az anyukánk, ez ilyen egyszerű.

Egyszerű… de azért nem sokan képesek arra, amire ő!

Olivér: apa például képes lenne mindenre. Ő is mindent le tudna futni.

Lubics György, Simonyi Balázs, Vajda Zoltán, Sarkadi Zoltán – Szilvi Badwater Team-je

Helyeselt a másik két fiú is, én pedig próbáltam nem elérzékenyülni, hisz mégiscsak papírra kellett vetnem az interjúnkat.

A körpályás versenyeket leszámítva Apa majdnem minden versenyén kíséri Anyát. Ti is voltatok már vele hosszabb versenyen?

Kolos: csak Olivér. Az idei Spartathlon lesz az első, hogy mi is megyünk.

Ekkor megszólalt a háttérből Szilvi: kell egy olyan fokú érettség, amikor már azt látják a versenyből, amiről az tényleg szól. Egy ultratáv során az ember hihetetlen magasságokat és mélységeket él meg, a legjobb pedig tényleg az, amikor beér a célba, s vége a versenynek. A Spartathlonnak szigorú szabályai vannak, nem mehetnek oda a kísérők a futóhoz bármikor, s ezt egy kisgyereknek nehéz lehetne feldolgozni.

Szilvit nem akartam kérdezni, hisz ez a fiúk interjúja, de…

Nem tartasz tőle, hogy idén ott lesznek Veled? Szerinted könnyebb vagy nehezebb lesz így futnod?

Szilvi: tavaly, amikor Olivér elkísért, nem volt rám hatással.

Olivér: köszi Anya! 😊  – jegyezte meg nevetve.

Szilvi: nem úgy értettem, nem hátráltattál… volt még egy kísérő az autóban.  Hogy idén milyen lesz, azt nem tudom, de a verseny alatt nem anyukaként fogok futni… nem futhatok anyukaként, mert akkor lehet, megállnék.

Gyuri sokat segít Neked a versenyek alatt?

Szilvi: igen, bár a körpályákon futó versenyek esetében nálunk nem működött, ha ő frissített, mert túl gyakran láttam, s akkor hajlamos voltam feleségként viselkedni, s elhagyni magam egy idő után a férjem mellett. Más versenyeken viszont, ahol bizonyos távoknál tudunk csak találkozni, ott nagyon sokat segít, hogy várhatom a találkozásainkat. Külön biztonságot ad, hogy nem csak férjként, de orvosként is vigyáz rám.

Olivér, téged kérdezlek, mert neked már van tapasztalatod: milyen Anyát egy ultraversenyen látni, amikor épp egy mélyponton fut túl?

Olivér: tavaly volt egy pillanat, amikor megijedtem, de aztán azt mondtam, hogy Apa mégiscsak orvos, ő jobban tudja, s már többször látta Anyát ultraverseny alatt… amíg ő nem aggódik, addig én miért aggódjak?

Mit éreztetek, amikor csak interneten keresztül figyelhettétek a Badwater vége előtt nem sokkal, amikor Anya chipje nem mozdult hosszú ideig a képernyőn? – mint utólag kiderült technikai probléma miatt.

Olivér: nem aggódtunk. A chipekben nem lehet bízni, de Anyában és Apában viszont igen.

Vissza fog még menni szerintetek Anya Death Valleybe?

Olivér: most már tudja, hogy mit csinálna másképpen…

Anyukátok nem az a “kimegyek kocogni 5km-t” futó anyuka, de mégis mit szóltatok, amikor először jelentette be nektek, hogy “kocognék 217km-t a Halál Völgyében”?

Olivér: semmit, már megszoktuk. Meg sem lepődtünk, de tényleg.

S szerintetek mit szólna, ha Ti állnátok elő hasonló ötlettel?

Olivér: elfogadná. De erre biztos nem kerül sor.

Boti: Kolos májusban nálatok lefutotta a 10 kilométert, Olcsinak és nekem se jelent gondot futni egy hosszabbat, de eszünkbe se jutna. A Spartathlont is inkább a családi nyaralás miatt, az athéni városnézés, a tenger, a fürdés, a gyros és a szirtaki miatt várjuk.

Olivér: a gyrost kivéve – fűzte hozzá – mert Anya és én vegetáriánusok vagyunk.

Boti, ti maradtok a gyros mellett?

Boti: sosem fogjuk megérteni, amikor Anya megjön egy 40 kilométeres futás után, és azt mondja, hogy: „úgy megennék egy salátát!” 😀

Ha salátázni nem is, de futni azért szoktatok néha közösen? Anyával és Marcipánnal lehet egyáltalán tartani a lépést?

Boti: dehogy, még Apával is csak nagyon ritkán futnak együtt. Az edzésterv az edzésterv, nem kocogás.

Kolos: nekünk nem program a közös családi futás, inkább megyünk strandra, vagy nézünk meg egy sorozatot közösen, mintsem, hogy futni menjünk! 😊

Nem futtok rendszeresen, de ki viszi Marcipánt és Maszatot futni, míg a szüleitek esetleg egy több napos versenyen vannak?

Kolos: sétálni mi is elmegyünk, ha kell, de inkább Anyáék egyik barátja viszi Marcipánt futni, mert az ő távjaihoz mi nem vagyunk hozzászokva.

Szilviék a Nagykanizsai Gyermekotthonnal közös futáson.

Mesélnétek a Badwateren lefutott kilométerek kapcsán indított adománygyűjtő akciótokról, amivel a Nagykanizsai Gyermekotthon sportpálya létesítési törekvéseit segítettétek?

Olivér: az ötlet Anyáéktól származott, én pedig megcsináltam hozzá a weboldalt, s kezeltem a bejövő üzeneteket. Nagyon örültünk, hogy a kitűzött támogatás 2,5-szeresét sikerült összegyűjtenünk, így sporteszközök vásárlására is jut pénze a gyerekotthonnak. Szeptember végén lesz a hivatalos átadás, amin szeretne az egész család ott lenni, még úgy is, hogy hamarosan megváltozik a családunk eddig megszokott élete. Az egyetemi tanulmányaim miatt azonban az élet nem fog megállni, csak az biztos, hogy Anya gyakrabban fog futni Baranyában!

Mi fog változni itthon?

Kolos: Olivér szobája a legkisebb, így azt egyikőnk sem szeretné elfoglalni, de a matracát azt át fogom vinni az én szobámba – jelentette ki.

A futó anyukák állítólag a lefutott kilométereik számának időarányos csökkenésével hajlamosak gyakrabban számon kérni rendet, házi munkát. Mi a helyzet a ti anyukátokkal ezen a téren, aki több száz kilométert is képes lefutni?

Kolos: Szerintem ennek semmi köze a kilométerekhez… ránk szól, ha rendetlenség van, ha nyitva marad a szekrényajtó, mert az anyukák már csak ilyenek.

Olvastátok már a „Másfél nap az élet” c. könyvet, ami a napokban fog megjelenni?

Olivér: Kolosra még várnak a kötelező olvasmányok, de hol van még a nyári szünet vége. Boti már nagyon várja, hogy megérkezzen az első kinyomtatott példány, én viszont már elolvastam digitálisan.

Mesélj, csak amennyit elárulhatsz!

Olivér: Van egy rész, amikor Anya kitesz a sulinál, de ennél nem árulok el többet. Én két nap alatt kiolvastam, le se bírtam tenni. Kicsit olyan, mint Simonyi Balázs filmje, az Ultra… azt látni kell, ezt pedig el kell olvasni.

Lubics Szilviáról az ultrafutás, a Spartathlon, a Badwater jut eszébe sokaknak; akik már egy kicsit jobban ismerik, azok hozzáteszik, hogy férj, három gyerek és egy fogorvosi praxis mellett példaképe sokunknak. De mit jelent Nektek, mi az a három szó, amivel Ti jellemeznétek Őt?

Olivér: ha mindenki mond egyet, az úgy jó lesz?

Igen, lehet alkudozni.

15:30-tól hallgathatjuk Őt a Badwaterről a Szigligeti Félmaraton Színpadon. Kötetlenül, amilyenek az “aztmeséldel”-ek.

Kolos: „ANYA” – vágta rá a legkisebbek gyorsaságával.

Olivér: „MOTIVÁCIÓ”.

Mire motivál Anya?

Olivér: az életre, de nem csak Anya, hanem Apával közösen. Megtanították, hogy nincs számunkra lehetetlen, ha valamit igazán szeretnénk.

Boti? Neked mi jut eszedbe Anyáról?

Boti: egyetlen szó kevés, mert szeretem, még gondolkodnék.

Szerintem ebben minden benne van.

Szeptember 16-án várunk Titeket a Mapei Szigligeti Félmaratonon, ahol Szilvi 15:30-tól a Badwaterről mesél az “Azt meséld el…” sorozatban.

A cikket a Tihanyi és a Szigligeti Félmaraton Team tagja, értékesítési vezetője, Tóth Kriszta készítette Nagykanizsán, a Lubics családnál:)

Fotó: Swiss Ultra

Ebben a pillanatban nyerte meg Szőnyi Feri a tízszeres Ironman-t!!! És ma van a szülinapja:)

Szőnyi Ferenc hazánk egyik legismertebb ultra távokat teljesítő sportolója, aki éppen 10 éve, 43 évesen kezdett el futni, azelőtt semmi. A Komáromban élő építési vállalkozó storyja egészen különleges, hiszen lényegében a válság éveiben kezdett el komolyabban sporttal foglalkozni, mikor a megrendelések fogyatkoztak. Legutóbb akkor hallottunk róla – az első itthoni élménybeszámolójáról le is közöltünk egy cikket a teljes hanganyaggal -, amikor a Hell Ultra Race-t teljesítette a világ talán legkeményebb versenyén, amit a Himalájában rendeztek. Ennek a versenynek külön érdekessége volt, hogy eddig egyedül ő tudta teljesíteni – így egyből meg is nyerte.

Mikor ott voltunk és hallgattuk, feljegyeztünk Tőle néhány aranyköpést, melyek közül az egyik valahogy így hangzik: “ha valahol valaki kitalál valami nagyon durva távú versenyt, sokszor volt, hogy felhívtak: gyere már el Ferikém, nézd már meg légyszi, ez most valami nagyon kemény lenne…” És ő megy és megnyeri, letolja, letekeri, leússza, lefutja… Merthogy nemcsak futásban teljesít brutális távokat, de bringában és úszásban is; annak ellenére, hogy mikor elkezdett úszni, azt mondták neki, hogy úgy úszik, mint egy uszály, ami vontat, ráadásul csak mellben tudott, ami ugye nem a triatlonosok nyerő száma. Aztán egyik este lement az uszodába és éjjel megtanulta hogyan kell ütemre úszni gyorsban, mielőtt lenyomta az első dupla ironman-jét itthon egy világkupán.

Se szeri se száma azoknak a versenyeknek, amiket megnyert és teljesített – alább találtok a legfontosabbakról egy listát -, sikerét egyértelműen genetikájának köszönheti, hiszen ezeket a távokat és méreteket, amiken ő indul, csak ultra gyors regenerálódással és emberfeletti állóképességgel lehet teljesíteni. Szóval futni, úszni lehet, de amit ő képvisel, azt tényleg csak kevesek tudják utána csinálni. Így alakult, hogy nemrég ért vissza a Himalájából, egy ilyen táv fél-egy éves szünetet jelent a legtöbb résztvevőnek, Ő viszont két hónapra rá(!) (június 24-én teljesítette a versenyt) már elindult Svájcban a Swiss Ultra tízszeres ironman versenyen, amit ráadásul ebben a pillanatban nyert meg, az 53. születésnapján! Gratulálunk hozzá, épp ésszel felfoghatatlan teljesítmény, nem véletlenül szoktuk használni a #szonyiferiforpresident hashtag-et sem…:)

Nemrég olvastunk egy vele készült nagyinterjút a Forbes-ben, ahonnan a kedvenc sorunkat ki is emeltük, mikor a bakancslistájáról kérdezték:

“Azt a poént szoktam elsütni, hogy törekedjünk most már a minőségre. Most 53 éves vagyok, szeretném még sokáig érezni mozgás közben a flow élményt, de a versenyzésre gondolva még mindig meg vagyok győződve arról, hogy én a világ legjobbja leszek, mondjuk triatlonban, az extrém távokon. Mindenesetre augusztus 16-án már el is indulok Svájcban egy tízszeres triatlonon és meg is akarom nyerni.”

Mondta és megtette. 215 óra 17 perc 45 másodperc alatt. No comment, minden tiszteletünk Ferié! Sajnos a Mapei Szigligeti Félmaratonunkra nem tudtuk Őt elhívni, mert nem lesz itthon – épp Erdélyben fut majd egy ultra távot -, de ha megadná a Jóisten, nagyon meghallgatnánk Őt 2018. május 26-án a Tihanyi Félmaratonon!!! Isten éltessen sokáig, Race Machine!

Feri Top 5 eredménye:

  1. 2010. Mexikó: dupla dekaironman (76k úszás, 3600k bringa, 844k futás), 241 óra, 1. hely
  2. 2013. Olaszország: 30 nap, 30 ironman (30 napon át minden nap 3,8k úszás, 180k bringa és 42,2k futás, összesen 114k úszás, 5400k bringa és 1260k futás), 358 óra, 2. hely.
  3. 2009. Mexikó: 10 nap, 10 ironman. 115 óra, 1. hely világrekorddal.
  4. 2010. és 2012. USA: Race across America (4850k bringa), 11 nap, 3 óra és 11 nap 10 óra. 9. hely és 14. hely.
  5. 2017. India: Hell Ultra High (480k futás a Himalájában), 113 óra, 1 hely, eddig csak Ő teljesítette.