Kultúra Archives - Futniszép.hu

A fénykép mögött az ember, azaz a Matteo Voisin story

Máthé István fotós tegnap megosztott egy fényképet, amin egy fiatalember fut protézissel, s ami rengeteg megosztást kapott a közösségi felületeken. Kíváncsiak lettünk a futóra, az ő történetére, így megkerestük Matteot, azaz Szomszéd Mátét!

 

Futniszép: Vágjunk a közepébe, hogy érintett, hogy a tegnapi fotó kapcsán egyik pillanatról a másikra a figyelem középpontjába kerültél?

Matteo: Ti voltatok az egyetlenek, akik rám írtatok, hogy megoszthatjátok-e rólam a fényképet, de mire válaszolni tudtam, már 200 megosztás felett járt a poszt, így gondolkodni sem volt időm ezen a dolgon. Volt, aki örült, volt, aki megjegyezte, hogy utolért a hírnév. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem 19,6, hanem „csak” 10 kilométert futottam hétvégén, s hogy rajtam kívül még rengetegen futnak, akik olyan problémával küzdenek, ami nincs „rájuk írva”, de ők ugyanúgy megküzdenek a maguk kilométereivel, igyekeznek kihozni magukból a lehető legjobbat, s ugyanígy megérdemelnének egy ilyen fényképet!

Futniszép: Hozzá lehet szokni ahhoz, hogy az emberek jobban észrevesznek, mint másokat?

Matteo: Igen, 7 év távlatából ez már teljesen természetes, mert ezen bizony nem lehet változtatni, a lábam nem fog visszanőni. Ellenben az embernek van két lehetősége: lehúzod a redőnyt, s ki se lépsz az utcára, vagy elfogadod, s csinálod, amit én is, és éled az életed. Én az utóbbit választottam, de hogy ehhez ki miként viszonyul, az már nem az én döntésem. Ma nagyon sokan élnek lehúzott redőnyök mögött, pedig ez tényleg csak egy döntés, ami megváltoztatja az ember életét.

Futniszép: Kérdezhetlek a balesetedről?

Matteo: Igen, 28 éves voltam, amikor 2011 végén egy kulccsontörésből lábadozva elsodort egy vonat és alálökött egy másiknak, de a mai napig nem emlékszem a történtekre. Szerencsés ember vagyok, mert túléltem a kalandot és csak az egyik lábam bánta, az is úgy, hogy a térdem még megmaradhatott.

Funtiszép: A baleseted előtt cselgáncsoztál, teniszeztél, kispályás fociztál, táncoltál, kerékpároztál, úsztál…

Matteo: A balesetem óta pedig kettlebell edzésekkel és fél éve kenuzással bővűlt a sor. Rövid kihagyást, és persze mélypontokat is megélve, de végül ott folytattam az életemet, ahol a baleset előtt abbahagytam.

Futniszép: A futást ki ne felejtsük!

Matteo: 2012 és 2015 között csak álmodtam a futásról, de 2016 tavaszán olyan protézist kaptam, amivel már megpróbálhattam a kocogást. Nem indult egyszerűen, össze kellett szoknunk az új Ottobock Challenger protézissel, amiben nagyon sokat segítettek a Rehab-Rába kollégái. Az edzések során, míg a többiek futottak, nekem spininnget javasoltak, de én máshogy gondoltam. Idővel már be tudtam állni kocogni, ma pedig már a Győri Vizisport Egyesület parakenusaként a közös futóedzéseken is részt veszek, ahol résztávozok is, és az edzőnk, Németh Gergő irányításával egyre jobb időeredményekkel folyamatosan legyőzöm önmagam, és olykor már másokat is!

Futniszép: Az első futás? Vagy inkább még az első lépésekről kérdeznélek…

Matteo: Újra kellett tanulnom járni, újra kellett tanulnom élni.

Futniszép: Az első futóverseny?

Matteo: 2017 áprilisában egy Görögországban élő barátomhoz utazhattam, aki kész tények elé állított, miszerint benevezett a Hydra Trail Run&Fun 5K távjára. Nem volt kérdés, hogy akarom-e, vagy sem?! Hatalmas élmény volt, ami után úgy érzetem, hogy ide nekem az oroszlánt, de végül kiegyeztem azzal, hogy bár a mai napig nem szeretek futni, a kihívásokat és amit számomra tartogat, azt szeretném még nagyon sokszor átélni.

Futniszép: Az igaz, hogy 1 év 3 hónap alatt elhasználtad a protézisedet, amit több évre terveztek Neked?

Matteo: Igen, szerencsémre még garanciális időn belül ment tönkre, amit nem tudtak pótolni, így egy még jobb protézist kaphattam 2017 novemberében. Napi 14.000 lépésszámra van beállítva, ami 10 kilométernek felel meg, s amit teljesítek is minden nap. Amikor az utcán sétálva összetört az előző protézisem, akkor először arra gondoltam, hogy mekkora egy h***e vagyok, hogy tönkre tettem, aztán meg arra, hogy mekkora egy király vagyok, hogy nem bírta a gyűrődést!

Futniszép: Mit ad Neked a sport, mit ad Neked a futás?

Matteo: Kihívásokat, s hogy nincsenek számomra leküzdhetetlen akadályok.

FOTÓ: BUCSÁK KRISZTINA

Futniszép: Ha épp nem sportolsz, akkor mivel foglalkozol?

Matteo: Szociológia szakon végeztem, és a balesetem előtt elkezdett nemzetközi tanulmányaimat – szüleim támogatásnak köszönhetően – most abszolváltam egy januári francia nyelvvizsga mellett. Jelenleg munkát keresek Győr környékén, s parakenuzok.

Futniszép: Május 26-án a Knauf Tihanyi Félmaraton Fesztiválon vagy szeptember 15-én a Mapei Szigligeti Félmaratonunkon találkozhatunk majd Veled?

Matteo: A szeptember még olyan messze van, de Tihanyban ott leszek Veletek!

Köszönjük az interjút, s várni fogunk május 26-án, a Belső-tó partján!

Kondákor Zsófia és Kedvek Richárd színészek mindketten egyéni maratoni teljesítők ...és a háttérben a mi Krisztink

Leggyorsabb lábú színészek és muzsikusok 2017

November 21-én, az Erkel Színházban a hazai zenei élet és a színházi szakma alighanem legsportosabb képviselői találkoztak, ahol a mi futniszép Fittikémünk is jelen volt! 😊 Kriszti se nem játszik hangszeren, se nem színész, mégis ott lehetett…

Kondákor Zsófia és Kedvek Richárd színészek mindketten egyéni maratoni teljesítők ...és a háttérben a mi Krisztink
Kondákor Zsófia és Kedvek Richárd színészek mindketten egyéni maratoni teljesítők …és a háttérben a mi Krisztink

Igazán nagy örömünkre szolgál, hogy a Knauf Tihanyi Félmaraton és a Szigligeti Félmaratonunk szervezése mellett, a futniszép.hu hírportálunk érdekes interjúinak és cikkeinek köszönhetően egyre több meghívást kapunk futással kapcsolatos sajtótájékoztatókra, eseményekre. Az apropó most nem más volt, mint hogy Budapest Sport Iroda szervezésében a Fut a színház és az idén debütáló Papageno Varázsfutoda Kupa legjobb futóit éltették egy közös díjátadó keretében.

Hallottatok már a Papageno Varázsfutoda Kupáról?

Idén először rendeztek külön versenyt a klasszikus vagy jazz-zenét játszó muzsikusok, zenekarok 3 fős futócsapatainak a 32. WizzAiren, ahol a hazai zenei élet sportemberei kitettek magukért. 22 váltó 66 futója jelentkezett a különversenyre, s tartották a ritmust a Budapest Fémaraton nemzetközi mezőnyével, a váltásoknál pedig megmutatták, hogy a zenekari összhang nemcsak a pódiumon fontos.

A legtöbb csapatot a Budafoki Dohnányi Zenekar nevezte, 4 trióval álltak rajthoz, de rótták a kilométereket többek közt az Operaház muzsikusai, a Nemzeti Filharmonikusok, a Savaria Szimfonikus Zenekar képviselői, akik mindhárom csapata a legmesszebbról érkezett és a legmesszebbre is jutott, ugyanis valamennyi trió dobogós helyen ért célba.

A díjátadón a legjobbaknak járó elismerést Máth István, a BSI versenyigazgatója, valamint a Papageno képviseletében Pálfi Áron adták át női, férfi és vegyes trió kategóriákban. Az eredményeket az ötletes csapatnevek miatt is érdemes átfutni.

Papageno Varázsfutoda Kupa ...és Kriszti
Papageno Varázsfutoda Kupa …és Kriszti

Férfi triók

  1. Budapest Show Kórus –  01:46:43
  2. Szombathelyi Szimfonikus Lajhárok – 01:49:04
  3. Prestissimo Savaria – 01:53:10

Női triók

  1. Fitt Klasszikusok – 02:04:30
  2. Rózsaszín párduc vonós trió – 02:05:39
  3. Dohnányi – Fiszkiri – 02:19:44

Vegyes triók

  1. Fenomén Fúvós Futók – 01:50:22
  2. Largo Savaria Mix – 01:53:10
  3. Óbudai Danubia Zenekar – 01:53:16

S jöttek a színészek! Fut a színház – 2017.

Krisztink itt jobban nyújtogatta a nyakát, mert bár zenei ízlése távol áll az klasszikusoktól – elég ha annyit írunk, hogy Billy Idolra tolja a kilométereket -, a családja és a futás mellett a színházi világ a másik nagy szerelme. A Fut a színház program idén már hetedik alkalommal hívta versenyre a budapesti és vidéki színházi szakma csapatait a Budapest Maraton eseményein.

2011-ben még csak 8, idén már 35 színházi csapat versengett ebben a kategóriában, eloszlatva azt a tévhitet, hogy a lábukkal/testükkel dolgozó művészek idegenkednek a futástól, mert féltik a lábukat.
A díjátadón levetített összefoglaló kisfilmben Cseh Dávid az Operettszínház művésze alakította a legnagyobbat, amikor csak annyit mondott, “Itt a Jóisten segített át bennünket, nem az edzés.”

Operettszínház csapata – „Bogyóék” Tóth Arnold, Cseh Dávid Péter, Horváth Dániel
Operettszínház csapata – „Bogyóék” Tóth Arnold, Cseh Dávid Péter, Horváth Dániel

2017-ben – idén először – a Fut a színház program abszolút győztese az Operaház lett. Egyfelől rekordszámú, 10 csapattal képviseltették magukat a futamokon. Másfelől az Operaház Fiúk Elit fantázianevű győztes váltója (Herczog András, Herczog Tamás, Domokos Péter, Zemlényi Mihály) 03:14:07-es idővel ért célba, ezzel a váltószám 1067 csapatából abszolút versenyben is a remek 31. helyet szerezték meg!

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója
Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója

Mint azt Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója az esemény házigazdájaként és díjátadójaként elmondta, örül, amikor azt látja, hogy kollégái között egyre többen futnak. Csodálatos teljesítményre képes emberi gépezetekhez hasonlította a futókat, kiemelve, hogy a fizikai edzettségen túl mennyire fontos a futók pszichikai felkészültsége. A főigazgató úr ígéretet tett, hogy az Opera előtt álló énekkarral továbbra is szívesen szurkolnak majd az arra futó versenyzőknek. A legnagyobb ígéret azonban a József Attila Színház férfi csapatától érkezett, akik 2018-ra úgy készülnek, hogy győzni jönnek vissza.

József Attila Színház csapata – „JASZ” Zöld Csaba, Előd Álmos, Chajnóczki Balázs
József Attila Színház csapata – „JASZ” Zöld Csaba, Előd Álmos, Chajnóczki Balázs

A színházi külön verseny nevezési díjait már hagyományként a Bajor Gizi Színészmúzeum kapja. Az idén befizetett nevezési díjakból 600 000 Ft gyűlt össze, melyet Máth István versenyigazgató jelképesen át is adott a múzeumot képviselő Szabó Attila igazgatóhelyettesnek.

Máth István BSI versenyigazgató és Szabó Attila,a Bajor Gizi Színészmúzeum igazgatóhelyettese
Máth István BSI versenyigazgató és Szabó Attila,a Bajor Gizi Színészmúzeum igazgatóhelyettese

S jöjjenek az eredmények… már csak a csapatnevek miatt is! 😊

Flora Maratonstaféta – férfi csapatok

  1. Operaház Fiúk Elit -03:14:07
  2. MÁNE macsók -03:20:37
  3. József Attila Színház (JASZ) -03:27:57

Flora Maratonstaféta – noi csapatok

  1. MÁNE csajok -03:40:13
  2. We Will Run You -03:56:46
  3. JuRUNyi -04:09:48

Flora Maratonstaféta – vegyes csapatok

  1. Centrál Színház -03:28:28
  2. Operaház – SATB -03:42:31
  3. Színmuvészeti – Nádasdy -03:44:40

V4 Váltó – női csapatok

  1. Bethlen Téri Színház – Lelkes Lajhárok – 00:46:32

V4 Váltó – vegyes csapatok

  1. Operettszínház – Bogyóék -00:36:18
  2. Színmuvészeti – Dramaturg II. – 00:39:08
  3. Budaörsi Latinovits Színház – 00:39:16

(A fotókat készítette : Róth Tamás és Tóth Krisztina)

“Minden sikeres férfi mögött áll egy nő”… Lubics Szilvia mögött pedig négy férfi!

Lubics György mellett sokan most a Sarkadi Zoli, Simonyi Balázs, Vajda Zoli Badwater kísérőcsapatra gondolhattok, de Gyuri mellett van három másik sokkal fontosabb férfi Szilvi életében, s mi őket szerettük volna kérdezni a világ egyik legjobb ultrafutónőjéről.

Marcipánt, a Lubics család kutyáját, a magyar vizslát – aki még Szilvinél is gyorsabban és többet tud futni – elhívtuk a Tihanyi Félmaratonunkra. Szilvi és férje, Gyuri már meg sem lepődtek, amikor most sem őket akartuk kérdezni megjelenő új könyvükről, hanem „csak” az engedélyüket kértük egy interjú elkészítéséhez.

Olivért, a legnagyobb fiút most vették fel az egyetemre, így költözés projekt, rendezkedés, mindennapos egyéb teendők, családi programok, munka, edzések mellett nehezen tudtunk olyan időpontot egyeztetni, amikor a Lubics család minden tagja egy helyen tartózkodott.

A 217km-es Badwater távjánál a Budapest – Nagykanizsa távolság csak kicsivel hosszabb, de nemhogy futva és közel 50 fokban, de még klímával is hosszúnak tűnt péntek délután az M7-en araszolva.

Marcipán és Maszat rögtön jelezte az idegen érkezését, így csengetni sem kellett, s Szilvi már ott is állt a kapuban a tőle megszokott mosollyal az arcán. Gyurit sajnos beteghez hívták – háziorvosi praxisa van a közeli Hahóton -, így vele csak futólag találkoztunk. Szilvi pedig igyekezett háttérbe vonulni, hisz most nem ő volt az interjú alanya.

Kamaszlányokat nevelve felkészületlenül értek a kezdeti egyszavas válaszok, de aztán belelendültek a fiúk… Olivér 18, Boti októberben lesz 16, Kolos pedig 12 éves. Három teljesen más személyiség… Kolosnak még a szeme sem áll jól, Olivér, a legidősebb, aki a „falkavezér” is egyben – rögtön be is ült középre, Boti pedig csak addig tűnt csendesebbnek, míg nem került a dobfelszerelése közelébe.

Boti születése után rövid idővel (2003) kezdett el Szilvi futni, Kolossal pedig pocakosan is félmaratont futott, így kiskori emlékük nem igen van arról a fiúknak, hogy milyen volt, amikor „anya nem futott”. Nem igazán értették azt sem, amikor megkérdeztem, hogy emlékeznek-e olyan hosszabb időszakra, amikor Szilvi nem futott.

Olivér: olyan nincs, hogy Anya nem fut, hiszen ott az edzésterve, amiben bár vannak regenerációs napok – ez az ő esetében 60 perc laza kocogás, vagy pihenés – azonban ő inkább akkor is futni szokott.

Mit szóltok, amikor futni indul? Nem szeretnétek, ha inkább itthon maradna?

Olivér: anya szeret futni, s boldoggá teszi. Nekünk is megvan a saját hobbink, s Apával ők is támogatnak minket. Anya ráadásul szinte mindig akkor fut, amikor mi alszunk. A lehető legkevesebb időt veszi el a családtól az edzéssel. Egy-egy verseny miatt – évente kétszer, háromszor – nincs itthon pár napig, de azt a pár napot leszámítva nem érzünk abból semmit, hogy a mi anyukánk egy híres ultrafutó.

Tesi órán a suliban, amikor Lubics névvel kell iskolakört futnotok? Sose éreztétek előnyét-hátrányát a neveteknek?

Boti: anya csak a pályán „a Lubics Szilvi”, a rendelőben doktornő, a suliban pedig az anyukánk, ez ilyen egyszerű.

Egyszerű… de azért nem sokan képesek arra, amire ő!

Olivér: apa például képes lenne mindenre. Ő is mindent le tudna futni.

Lubics György, Simonyi Balázs, Vajda Zoltán, Sarkadi Zoltán – Szilvi Badwater Team-je

Helyeselt a másik két fiú is, én pedig próbáltam nem elérzékenyülni, hisz mégiscsak papírra kellett vetnem az interjúnkat.

A körpályás versenyeket leszámítva Apa majdnem minden versenyén kíséri Anyát. Ti is voltatok már vele hosszabb versenyen?

Kolos: csak Olivér. Az idei Spartathlon lesz az első, hogy mi is megyünk.

Ekkor megszólalt a háttérből Szilvi: kell egy olyan fokú érettség, amikor már azt látják a versenyből, amiről az tényleg szól. Egy ultratáv során az ember hihetetlen magasságokat és mélységeket él meg, a legjobb pedig tényleg az, amikor beér a célba, s vége a versenynek. A Spartathlonnak szigorú szabályai vannak, nem mehetnek oda a kísérők a futóhoz bármikor, s ezt egy kisgyereknek nehéz lehetne feldolgozni.

Szilvit nem akartam kérdezni, hisz ez a fiúk interjúja, de…

Nem tartasz tőle, hogy idén ott lesznek Veled? Szerinted könnyebb vagy nehezebb lesz így futnod?

Szilvi: tavaly, amikor Olivér elkísért, nem volt rám hatással.

Olivér: köszi Anya! 😊  – jegyezte meg nevetve.

Szilvi: nem úgy értettem, nem hátráltattál… volt még egy kísérő az autóban.  Hogy idén milyen lesz, azt nem tudom, de a verseny alatt nem anyukaként fogok futni… nem futhatok anyukaként, mert akkor lehet, megállnék.

Gyuri sokat segít Neked a versenyek alatt?

Szilvi: igen, bár a körpályákon futó versenyek esetében nálunk nem működött, ha ő frissített, mert túl gyakran láttam, s akkor hajlamos voltam feleségként viselkedni, s elhagyni magam egy idő után a férjem mellett. Más versenyeken viszont, ahol bizonyos távoknál tudunk csak találkozni, ott nagyon sokat segít, hogy várhatom a találkozásainkat. Külön biztonságot ad, hogy nem csak férjként, de orvosként is vigyáz rám.

Olivér, téged kérdezlek, mert neked már van tapasztalatod: milyen Anyát egy ultraversenyen látni, amikor épp egy mélyponton fut túl?

Olivér: tavaly volt egy pillanat, amikor megijedtem, de aztán azt mondtam, hogy Apa mégiscsak orvos, ő jobban tudja, s már többször látta Anyát ultraverseny alatt… amíg ő nem aggódik, addig én miért aggódjak?

Mit éreztetek, amikor csak interneten keresztül figyelhettétek a Badwater vége előtt nem sokkal, amikor Anya chipje nem mozdult hosszú ideig a képernyőn? – mint utólag kiderült technikai probléma miatt.

Olivér: nem aggódtunk. A chipekben nem lehet bízni, de Anyában és Apában viszont igen.

Vissza fog még menni szerintetek Anya Death Valleybe?

Olivér: most már tudja, hogy mit csinálna másképpen…

Anyukátok nem az a “kimegyek kocogni 5km-t” futó anyuka, de mégis mit szóltatok, amikor először jelentette be nektek, hogy “kocognék 217km-t a Halál Völgyében”?

Olivér: semmit, már megszoktuk. Meg sem lepődtünk, de tényleg.

S szerintetek mit szólna, ha Ti állnátok elő hasonló ötlettel?

Olivér: elfogadná. De erre biztos nem kerül sor.

Boti: Kolos májusban nálatok lefutotta a 10 kilométert, Olcsinak és nekem se jelent gondot futni egy hosszabbat, de eszünkbe se jutna. A Spartathlont is inkább a családi nyaralás miatt, az athéni városnézés, a tenger, a fürdés, a gyros és a szirtaki miatt várjuk.

Olivér: a gyrost kivéve – fűzte hozzá – mert Anya és én vegetáriánusok vagyunk.

Boti, ti maradtok a gyros mellett?

Boti: sosem fogjuk megérteni, amikor Anya megjön egy 40 kilométeres futás után, és azt mondja, hogy: „úgy megennék egy salátát!” 😀

Ha salátázni nem is, de futni azért szoktatok néha közösen? Anyával és Marcipánnal lehet egyáltalán tartani a lépést?

Boti: dehogy, még Apával is csak nagyon ritkán futnak együtt. Az edzésterv az edzésterv, nem kocogás.

Kolos: nekünk nem program a közös családi futás, inkább megyünk strandra, vagy nézünk meg egy sorozatot közösen, mintsem, hogy futni menjünk! 😊

Nem futtok rendszeresen, de ki viszi Marcipánt és Maszatot futni, míg a szüleitek esetleg egy több napos versenyen vannak?

Kolos: sétálni mi is elmegyünk, ha kell, de inkább Anyáék egyik barátja viszi Marcipánt futni, mert az ő távjaihoz mi nem vagyunk hozzászokva.

Szilviék a Nagykanizsai Gyermekotthonnal közös futáson.

Mesélnétek a Badwateren lefutott kilométerek kapcsán indított adománygyűjtő akciótokról, amivel a Nagykanizsai Gyermekotthon sportpálya létesítési törekvéseit segítettétek?

Olivér: az ötlet Anyáéktól származott, én pedig megcsináltam hozzá a weboldalt, s kezeltem a bejövő üzeneteket. Nagyon örültünk, hogy a kitűzött támogatás 2,5-szeresét sikerült összegyűjtenünk, így sporteszközök vásárlására is jut pénze a gyerekotthonnak. Szeptember végén lesz a hivatalos átadás, amin szeretne az egész család ott lenni, még úgy is, hogy hamarosan megváltozik a családunk eddig megszokott élete. Az egyetemi tanulmányaim miatt azonban az élet nem fog megállni, csak az biztos, hogy Anya gyakrabban fog futni Baranyában!

Mi fog változni itthon?

Kolos: Olivér szobája a legkisebb, így azt egyikőnk sem szeretné elfoglalni, de a matracát azt át fogom vinni az én szobámba – jelentette ki.

A futó anyukák állítólag a lefutott kilométereik számának időarányos csökkenésével hajlamosak gyakrabban számon kérni rendet, házi munkát. Mi a helyzet a ti anyukátokkal ezen a téren, aki több száz kilométert is képes lefutni?

Kolos: Szerintem ennek semmi köze a kilométerekhez… ránk szól, ha rendetlenség van, ha nyitva marad a szekrényajtó, mert az anyukák már csak ilyenek.

Olvastátok már a „Másfél nap az élet” c. könyvet, ami a napokban fog megjelenni?

Olivér: Kolosra még várnak a kötelező olvasmányok, de hol van még a nyári szünet vége. Boti már nagyon várja, hogy megérkezzen az első kinyomtatott példány, én viszont már elolvastam digitálisan.

Mesélj, csak amennyit elárulhatsz!

Olivér: Van egy rész, amikor Anya kitesz a sulinál, de ennél nem árulok el többet. Én két nap alatt kiolvastam, le se bírtam tenni. Kicsit olyan, mint Simonyi Balázs filmje, az Ultra… azt látni kell, ezt pedig el kell olvasni.

Lubics Szilviáról az ultrafutás, a Spartathlon, a Badwater jut eszébe sokaknak; akik már egy kicsit jobban ismerik, azok hozzáteszik, hogy férj, három gyerek és egy fogorvosi praxis mellett példaképe sokunknak. De mit jelent Nektek, mi az a három szó, amivel Ti jellemeznétek Őt?

Olivér: ha mindenki mond egyet, az úgy jó lesz?

Igen, lehet alkudozni.

15:30-tól hallgathatjuk Őt a Badwaterről a Szigligeti Félmaraton Színpadon. Kötetlenül, amilyenek az “aztmeséldel”-ek.

Kolos: „ANYA” – vágta rá a legkisebbek gyorsaságával.

Olivér: „MOTIVÁCIÓ”.

Mire motivál Anya?

Olivér: az életre, de nem csak Anya, hanem Apával közösen. Megtanították, hogy nincs számunkra lehetetlen, ha valamit igazán szeretnénk.

Boti? Neked mi jut eszedbe Anyáról?

Boti: egyetlen szó kevés, mert szeretem, még gondolkodnék.

Szerintem ebben minden benne van.

Szeptember 16-án várunk Titeket a Mapei Szigligeti Félmaratonon, ahol Szilvi 15:30-tól a Badwaterről mesél az “Azt meséld el…” sorozatban.

A cikket a Tihanyi és a Szigligeti Félmaraton Team tagja, értékesítési vezetője, Tóth Kriszta készítette Nagykanizsán, a Lubics családnál:)

Fotó: Swiss Ultra

Ebben a pillanatban nyerte meg Szőnyi Feri a tízszeres Ironman-t!!! És ma van a szülinapja:)

Szőnyi Ferenc hazánk egyik legismertebb ultra távokat teljesítő sportolója, aki éppen 10 éve, 43 évesen kezdett el futni, azelőtt semmi. A Komáromban élő építési vállalkozó storyja egészen különleges, hiszen lényegében a válság éveiben kezdett el komolyabban sporttal foglalkozni, mikor a megrendelések fogyatkoztak. Legutóbb akkor hallottunk róla – az első itthoni élménybeszámolójáról le is közöltünk egy cikket a teljes hanganyaggal -, amikor a Hell Ultra Race-t teljesítette a világ talán legkeményebb versenyén, amit a Himalájában rendeztek. Ennek a versenynek külön érdekessége volt, hogy eddig egyedül ő tudta teljesíteni – így egyből meg is nyerte.

Mikor ott voltunk és hallgattuk, feljegyeztünk Tőle néhány aranyköpést, melyek közül az egyik valahogy így hangzik: “ha valahol valaki kitalál valami nagyon durva távú versenyt, sokszor volt, hogy felhívtak: gyere már el Ferikém, nézd már meg légyszi, ez most valami nagyon kemény lenne…” És ő megy és megnyeri, letolja, letekeri, leússza, lefutja… Merthogy nemcsak futásban teljesít brutális távokat, de bringában és úszásban is; annak ellenére, hogy mikor elkezdett úszni, azt mondták neki, hogy úgy úszik, mint egy uszály, ami vontat, ráadásul csak mellben tudott, ami ugye nem a triatlonosok nyerő száma. Aztán egyik este lement az uszodába és éjjel megtanulta hogyan kell ütemre úszni gyorsban, mielőtt lenyomta az első dupla ironman-jét itthon egy világkupán.

Se szeri se száma azoknak a versenyeknek, amiket megnyert és teljesített – alább találtok a legfontosabbakról egy listát -, sikerét egyértelműen genetikájának köszönheti, hiszen ezeket a távokat és méreteket, amiken ő indul, csak ultra gyors regenerálódással és emberfeletti állóképességgel lehet teljesíteni. Szóval futni, úszni lehet, de amit ő képvisel, azt tényleg csak kevesek tudják utána csinálni. Így alakult, hogy nemrég ért vissza a Himalájából, egy ilyen táv fél-egy éves szünetet jelent a legtöbb résztvevőnek, Ő viszont két hónapra rá(!) (június 24-én teljesítette a versenyt) már elindult Svájcban a Swiss Ultra tízszeres ironman versenyen, amit ráadásul ebben a pillanatban nyert meg, az 53. születésnapján! Gratulálunk hozzá, épp ésszel felfoghatatlan teljesítmény, nem véletlenül szoktuk használni a #szonyiferiforpresident hashtag-et sem…:)

Nemrég olvastunk egy vele készült nagyinterjút a Forbes-ben, ahonnan a kedvenc sorunkat ki is emeltük, mikor a bakancslistájáról kérdezték:

“Azt a poént szoktam elsütni, hogy törekedjünk most már a minőségre. Most 53 éves vagyok, szeretném még sokáig érezni mozgás közben a flow élményt, de a versenyzésre gondolva még mindig meg vagyok győződve arról, hogy én a világ legjobbja leszek, mondjuk triatlonban, az extrém távokon. Mindenesetre augusztus 16-án már el is indulok Svájcban egy tízszeres triatlonon és meg is akarom nyerni.”

Mondta és megtette. 215 óra 17 perc 45 másodperc alatt. No comment, minden tiszteletünk Ferié! Sajnos a Mapei Szigligeti Félmaratonunkra nem tudtuk Őt elhívni, mert nem lesz itthon – épp Erdélyben fut majd egy ultra távot -, de ha megadná a Jóisten, nagyon meghallgatnánk Őt 2018. május 26-án a Tihanyi Félmaratonon!!! Isten éltessen sokáig, Race Machine!

Feri Top 5 eredménye:

  1. 2010. Mexikó: dupla dekaironman (76k úszás, 3600k bringa, 844k futás), 241 óra, 1. hely
  2. 2013. Olaszország: 30 nap, 30 ironman (30 napon át minden nap 3,8k úszás, 180k bringa és 42,2k futás, összesen 114k úszás, 5400k bringa és 1260k futás), 358 óra, 2. hely.
  3. 2009. Mexikó: 10 nap, 10 ironman. 115 óra, 1. hely világrekorddal.
  4. 2010. és 2012. USA: Race across America (4850k bringa), 11 nap, 3 óra és 11 nap 10 óra. 9. hely és 14. hely.
  5. 2017. India: Hell Ultra High (480k futás a Himalájában), 113 óra, 1 hely, eddig csak Ő teljesítette.

Interjú Markovich Bélával, a MAPEI vezetőjével

Kifejezetten büszkék vagyunk rá és örülünk annak, hogy a Szigligeti Félmaraton a MAPEI nevét viselheti, hiszen nemcsak egy hatalmas futó társaságot ismerhettünk meg ezzel az együttműködéssel, de egyben olyan embereket is, akikkel úgy érezzük, hogy tényleg egy irányba evezünk az élet vizén. 🙂

A Mapei hagyományosan a kerékpársportban van jelen hosszú hosszú idő óta, itthon a Tour de Zalakaros főtámogatói vagytok. Hogy alakult úgy, hogy most egy futóversenynek a névadó támogatói lettetek?

A Mapei hagyományosan a fenntartható fejlődést támogatja. A fenntartható fejlődésnek nagyon fontos eleme maga az ember. Az ember akkor “fenntartható”, ha törődik az egészségével és egészségesen él. Az egészségnek és az egészséges életmódnak része a mozgás, a sport. A futás az egyik legnépszerűbb testmozgási forma Magyarországon. Ha azzal, hogy támogatjuk ezt a futóversenyt csak egy kicsit tettünk néhány ember egészségéért, akkor már megérte.

A milanói Mapei gyár 80 éves történelme során mindig is a fenntarthatóságról üzent, egyrészt a gyártási technológiákkal, másrészt azzal a magas minőséggel, amit hagyományosan képvisel: hiszen amit egyszer tökéletesen meg lehet csinálni, az nem termel később felesleges hulladékot. Befolyásoló tényező volt számotokra, hogy a verseny nemcsak egy természetvédelmi övezetben kerül megrendezésre, de egyben “zöld verseny” is?

Természetesen igen. A Mapei küldetésének – mely szerint a környezetbarát és tartós termékeinkkel, elsőre végleges építési megoldásainkkal, valamint minden tudásunkkal segítjük az építőket és építtetőket a jövő épületeinek megalkotásában. Mi az emberek építési álmait segítünk megvalósítani elsőre végleges módon. Mi a működésünk során óriási figyelmet fordítunk a környezet és egészségvédelemre. És itt találkoztak az elképzeléseink a szervezőkével.

Mivel készültök a helyszínen?

Természetesen a partnereinket, akik megtisztelnek minket egy kis vendéglátással várjuk külön sátorban, de úgy gondoljuk, hogy maga a rendezvény nem erről kell szóljon, hanem a futásról.

Te magad mindenevő vagy, ha sportról van szó, melyik távot vállaltad be?

Azt hiszem, hogy számomra csak egy táv volt bevállalható. Éspedig ez a félmaraton. Mint a Mapei vezetője meg kell tudnom mutatni, hogy igenis képesek vagyunk egy kicsit többre, mint azt gondoljuk, illetve mint azt néha mások gondolják.

Csaknem 30-an jöttök a Mapei berkeiből. Az egész cégben megfigyelhető az aktivitás?

Nagyon örülök ennek a szép számnak. A cégben sokmindent megteszünk annak érdekében, hogy a munkatársaink is sportoljanak, mozogjanak. Sokan futnak, és sokan bringáznak is közülük. A családi napoknak, amelyeket a cégben a munkatársaink és családtagjaik számára szervezünk mindig nagyon fontos része a sport: a foci, a röplabda, homokfoci. Minden munkatársunkat buzdítunk arra, hogy tegyen az egészségéért több mozgással is. Például a Sóskúton most épülő üzemünkben lesz egy konditerem a munkatársak számára, ahol egy kicsit fel tudnak töltődni.

A vizes vb-n is rengeteg mindent építettetek, pl. a Duna Arénát, stb. Futópályát készítethettek már?

Legjobb tudomásom szerint futópályát még nem készítettünk, legalábbis itthon nem. Viszont világszinten nagyon sok futópálya burkolatát Mapei ragasztók tartják a helyükön. Például a Peking-i olimpia, a London-i olimpia futópályáin is Mapei termékeket használtak. Ezzel együtt azt kell, hogy mondjam, hogy számomra a futáshoz nem szükségszerű egy pálya, sőt pályán szinte sohasem futok. Szerencsémre olyan helyen lakom, hogy kilépve a házból, néhány lépésre kezdődik egy erdő és itt imádok futni.

Mi a véleményed magáról a Szigligeti Félmaratonról, szívünk egyik csücskéről? Miért épp Őt választottátok?

A Balaton számomra az ország legfontosabb és legszebb része. A Balaton mellett pedig Szigliget az egyik legszebb vidék. A kilátás a Szigligeti Várból fantasztikus, ámulatba ejtő és feledhetetlen. Ilyen helyen futni álom. A futók álma. Így mi ezt az álmot támogatjuk most!

Egy cég sok mindent kommunikálhat, s Ti ebben élen is jártok: Év munkahelye, zöld környezet, mozgás, stb. stb. Mennyire fontosak ezek a hívószavak a véleményed szerint?

A mi életünkben, a cég életében nagyon fontosak és azt akarjuk elérni, hogy mindenki életében legyenek nagyon fontosak.
Minden egyes ma élő ember kötelessége tenni azért, hogy a gyermekeink és az ő gyermekeik is ugyanazokat a dolgokat megkapják a Földtől, amit mi, amit a mi szüleink. Minden ember kötelessége a fenntartható fejlődés elvét a magáévá tenni és eszerint élni mind környezeti, mind emberi szempontból. Végül minden ember kötelessége a másik emberrel tisztelettel, emberként bánni és segíteni őt egy jobb élet irányába. Nekünk ezt jelentik ezek a hívószavak. Tenni az emberekért, a jövőért, tenni az emberiség jövőjéért.

Nagyon régóta vagy a Mapei hazai vezetője és nagyon sokan nyilatkoznak elismeréssel erről. Mi az amit ez a cég tud?

A Mapei-nek van egy küldetése, egy nagy célja: Tartós és környezetbarát termékeinkkel, elsőre végleges építési megoldásainkkal és minden tudásunkkal segíteni az építőket és építtetőket a jövő épületeinek megalkotásában.
És ez nem áll meg csak ott, hogy legyártom és eladom a termékeinket. Ez a küldetés sokkal többet jelent annál. Hiszen a jövő épületeinek megalkotásához szükség van emberekre, a környezetre, az állatokra, növényekre és még nagyon sok minden dologra. A mi nagy célunk, hogy minden ember nyugodtan, aggodalom és idegeskedés nélkül élvezhesse azt az építési alkotást, amit ő megálmodott, amit ő létrehozott.
Ezért nagyon sok információt adunk a piacnak, képezzük a szakkivitelezőket, a diákokat, az építtetőket, a kereskedőket. Hogy még többet tegyünk ezért a küldetésért, létrehoztuk 2016-ban a Magyar Építőipari Szakemberek Közössége-t azzal a céllal, hogy az építési szakmák és szakemberek megbecsülését, társadalmi elismertségét helyreállítsuk, hogy szolgáltatásokkal segítsük a szakemberek működését, valamint, hogy megszerettessük a fiatalokkal és a nem annyira fiatalokkal, de pályát keresőkkel az építőipari szakmákat. E mellett törődünk azzal, hogy a cég céljainak elérésével a munkatársaink is elérjék a saját privát céljaikat, hogy ők is fejlődjenek az életükben.

Családosan csináltok valamilyen közös mozgást?

Igen, természetesen. Van egy nagy fiam, aki már nem annyira jön velünk, de ő is sportol. Van még egy kislányom és egy kisfiam, akiket nagyon szeretek és mindketten sportolnak. Ezen kívül igen gyakran családostól eljárunk bringázni, kirándulni, futni. A Szigligeti versenyeken az egész család elindul: a feleségem és én a félmaratonon, a kislányom és a kisfiam a 9 km-en.

A Jóisten adja meg, hogy ne mosson el minket az eső! Ott találkozunk Béla, köszönjük!:)

Ja és még valami: hogy tetszik az érem?

Nagyon szép az érem. De az igazi kérdés nem az, hogy nekem hogy tetszik, mert nem nekem készült, hanem az, hogy a versenyzőknek, a futóknak hogyan tetszik. Egyik futó barátom nekem azt mondta, hogy az érem gyönyörű. Vele értek egyet!

Tihanyban elcsesztük, lássuk Szigligetet! Molnár Balázsék viszik 60 fővel a frissítést, vele beszélgettünk

Minden lépéssel az ember nemcsak előre lép, de a tudatát is formálja. Muhammad Ali egyik legnagyobb mondása akkor hangzott el, mikor azt kérdezték tőle egy interjúban, hogy ugyanúgy tekint-e vissza az életére most 50 évesen? Azt felelte, “hogyha úgyanúgy tekintenék, akkor az elmúlt 30 év feleslegesen telt volna el…”

Nekünk azt hozta a III. Knauf Tihanyi Félmaraton, hogy mi ehhez már kevesek vagyunk, kinőtt minket a két kis verseny. Ez egyszerre rémisztő, másodszorra meg felemelő. Nem telt el 22 hónap a Tf indulása óta és ezt így leírni… elég durva. De ez az igazság, és mindent összevetve ez egy fantasztikus dolog: kitaláltok valamit, jönnek a jó emberek, hatalmas a lelkesedés és látjátok, hogy fejlődik, épül-szépül a kis ötlet, míg végre odaér, hogy el kell kicsit engedni, túl nagy lett ahhoz a kis haveri körhöz, akik indították. Mára ott tart a dolog, hogy az év minden napjának majdnem minden percében foglalkozunk vele, bevezettünk számtalan olyan újdonságot, amikkel evidenciákat döntögettünk (rajtcsomagok házhozszállítása, ízléses érmek, minőségi mezek, motivációs előadások, fesztivál, bulika, #legyentánc, zöld verseny, most éppen a különbuszos leutazás bevezetésén dolgozunk, stb.), sőt van olyan versenyszervező a dunakanyarban, aki saját kútfő szüleményének álcázva imént hamisította a 2 évvel ezelőtt tervezett és mára már ikonikussá vált szív motivumos érmünket. De vajon ez-e a titok? Vajon attól jó-e egy verseny, hogy lusták vagyunk kitalálni az egyénit (versenyjogi szempontból egyébként jellegbitorlás címen pert is lehet indítani ebben a tekintetben…), hanem copyzok egy már bevált szellemi terméket? Vagy mi a titok? De a titok az, hogy szeretjük ezt csinálni, pedig tökéletesen tisztában vagyunk a hibáinkkal… Hiszen belülről sokkal jobban ropognak a fogaskerekek, ha homokszem kerül bele. Nyilván sejtitek pl., hogy nem másfél köbméter vizen szerettünk volna elcsúszni Tihanyban, mikor a tömeg miatt nem tudtuk tölteni a pontokat, de azon dolgozunk azóta a nap óta, hogy ezt továbbfejlesszük, hiszen nem vagyunk profi versenyszervezők. Más kérdés, hogy valójában az 1,8km-es átlag frissítésekkel abszolút felesleges hülyeséget csináltunk, hiszen pontosam tudjátok, hogy mindenkit előtte megkérdeztünk egy kérdőívben, hogy hány km-enként szeretnétek frissítést: 4-5 km jött ki. Na jó, erre mi meg betesszük 1,8-ra! Hát kellett nekünk…:) De nem baj, ezt most rosszul gondoltuk, legközelebb sikerülni fog. Mert ez a Tihanyi és a Szigligeti Félmaraton, különleges dolog és mi ezt így szeretnénk. Mindig többet és jobbat, így működik a világ, mi ebben hiszünk. Valami ilyen dolog miatt ugorhatott be hamarabb Gyurta Dani is most a vb-n: mert nagyon akart. És aki így van, az hibázik és akkor el kell vinni azt is, nem csak a sikert.

Szóval tovább kell lépni, tanulni kell, a folyamatos fejlődésben hiszünk. Így Szigligettel professzionális csapatvezetők jelennek meg a kulcspontokon. A csomagokat és érmeket egy jóval nagyobb kontingens kezeli majd, és az összekészített pakkokat ripsz-ropsz kinyomják majd a befutás pillanatát követően. A rajt és a cél kapuit térben is elválasztjuk, így nem lesz keveredés (figyeljétek majd a táblákat, nézzétek előtte a videót!), hiszen a cél egyenesen bekerül a strandra, ahol külön kapuval, speakerrel és dj-vel nagyon látványos befutóhelyszínre számítunk. Nos, így akadtunk egymásra Molnár Balázzsal is, aki egy új tagja a csapatnak, ugyanis professzionális frissítést szervez egy kisebb sereggel, akik Szigligeten már ott lesznek. Igazi megszállott! Olyan mint mi a brandépítéssel, csak neki azt kell mondani, hogy “frissítés”, és kész van…:D

Szf Team: Korábbi rendőrként miért kezdett el foglalkoztatni a futóversenyeken, triatlon versenyeken való frisstítés koordinálása?

Molnár Balázs: Még rendőrként kezdtem el futni 110-115 kg súlyban voltam, innen indultam. Fél év alatt lefogytam 30 kg-t, és lefutottam az első félmaratonomat.  A frissítésekkor kaptam olyan élményt, ami meghatározó volt a későbbiekben. Úgy gondolom, hogy a frissítésekkor segíteni tudom a futókat, átlendíteni őket a holtpontokon, amiért annak idején én is nagyon hálás voltam. Ha jól végzi a csapat a dolgát, akkor a futók is jól érzik magukat. Ez ad nekem töltést, hogy minél hatékonyabban végezzük a frissítéseket!

Szf Team: Ahogy kivettük, Te olyan “rend a lelke mindennek” típusú koordináló vagy. Miben mutatkozik meg ez egy frissítős csapat esetében?

Molnár Balázs: Igen, én is így gondolom, szeretem a rendet. Komoly szervező munka egy frissítő csapat összeállításában, felkészítésében. Mi viszonylag nagy létszámot mozdítunk meg. A csapat nagy része évek óta visszajár, hogy átéljen egy Mapei Szigliget Félmaratonhoz hasonló versenyt. Ez nekünk nem munk

Molnár Balázs, a Mapei Szigligeti Félmaraton teljes frissítését koordináló vezető.
Molnár Balázs, a Mapei Szigligeti Félmaraton teljes frissítését koordináló vezető.

a, mégis hatalmas felelősség van rajtunk. Egy pici fogaskerékhez tudnám hasonlítani a tevékenységünket. Ha jól működik, akkor az alig észre vehető, viszont ha rosszul csináljuk, akkor azt mindenki észre veszi.

Szf Team: Frissítés: az alfa és az omega. Tihanyban úgy terveztük, hogy itthon elsőként vezetünk be átlag 2 km alatti gyakorisággal frissítőpontokat, azonban nem sikerült, a tömeg miatt többször nem jutottak ki a teherautóink a versenyközpontból, így az utánpótlás sok helyen el lett vágva. Pedig de szép lett volna elmondani, hogy a Tihany 1,8k-s frissítésekkel, 21k alatt 13 szor megy! De sajnos elrontottuk, rosszul gondolkodtunk (ennek ellenére jövőre újra megpróbáljuk)… Párszor már átbeszéltük, de mi lesz most ebben a tekintetben Szigligeten, hogy látod?

Molnár Balázs: Szigligeten abban lesz a változás, hogy minden állomást olyan helyre építünk, ahol közvetlen vízkapcsolat van, így a frissítés alapja soha nem fogyhat el. A megfelelő mennyiségű frissítéshez nagy létszámmal leszünk jelen, így elképzelhetetlennek gondolom, hogy megismétlődjön a tihanyi eset. A sikeres frissítés titka az állandó elérhetőség!

Szf Team: Közel 70 fővel készülünk tartani a 2000 fős mezőny frissítését, ebből 10 fővel egy külön elit alakulattal jönnek fehárvárról Kaufer Tomiék, a vadállatok a Kastélyhoz meg ugye Ti. Elegendő ez a létszám?

Molnár Balázs: Igen, bőven elég lesz!

Szf Team:  A másik, ami Tihanyban szarul ment, az a befutócsomagok átadása… “A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve”, ahogy a rétoromán mondja, és valóban. Olyan mennyiségű ajándékot készítettünk össze, hogy a végén nehéz volt őket kiadni, emiatt kígyózó sorok alakultak ki a befutócsomagokért, van aki végig sem állta a tűző napon. Ezt idén előre összekészített csomagokkal váltjuk ki, de hogyan is?

Molnár Balázs: A befutás pillanatában öt fővel várjuk az érkezőket, így az érmeket mindenki megkapja közvetlen a befutó kapuban. Jó ötlet mellesleg, hogy külön veszitek a rajt és cél állomást, hiszen sokkal könnyebb lesz lekövetni és aki beér, sokkal inkább érezheti, hogy túlvan a versenyen. Gyönyörű a Szigligeti Strand és az a hatalmas füves terület amit erre a célra elszeparáltok, elegendő lesz arra, hogy közvetlen a tóparton mindenki kényelmesen lelazíthasson, fogyasszon a legvégső frissítésből és felvéve a befutócsomagját hivatalosan is elhagyja a versenyt.

Szf Team:  Voltál már pár nagy versenyen, mit látsz, hol tud még elcsúszni egy frissítés?

Molnár Balázs: Elsősorban a meleg tudja a frissítést nehezíteni. Nekünk a hűsítés a feladatunk, meleg frissítőkkel nehéz megoldani ezt, de friss hálózati vízzel ez nem lehet gond. Másodsorban az utánpótlás hiánya, végül a frissítőcsapat létszáma, ami hátrányosan tudja befolyásolni a hatékonyságot. Minthogy az összes pontra készültök párakapukkal, Dj-kel, mindenhol lesznek speakerek és pontonként 15(!) fős létszámú legénység, nem hiszem, hogy bajba kerülhetünk…

Szf Team:  Bejártuk a helyszínt, mi a véleményed a pályáról?

Molnár Balázs: Szerintem ez egy szuper pálya! Igazi futóélményre lehet számítani, nagy verseny lesz, nagy verseny lehet belőle!

Szf Team:  Mik lesznek a pontokon?

Molnár Balázs: Először is: 100.000(!) pohárral készültök, így: víz, víz, víz és víz! Tihanyban és Szigligeten is Ti hírhedten odateszitek magatokat a kínálat tekintetében, így lesz csokoládé, a nálatok megszokott Penco izotóniás italok, kóla, fanta, magnézium, chips, nachos – ez utóbbit csak nálatok lehet megtalálni -, banán, alma, citrom, paradicsom, külön újdonságként egyik főtámogatótok, az Eezy Spritz cukormentes és vitaminokban gazdag koncentrátumai, és még rengeteg minden, afelől pedig nem kell félnetek, hogy nem jutna ki. Ahogy hallom az idei évtől saját dekoratőrrel is együtt dolgoztok, így a “futniszép” szlogenetek mostmár nemcsak a pályákra illik rá, hanem valamennyi frissítőpultra és a központra is…

Szf Team:  Kikből áll a csapat? Szeretik ezt csinálni?

Molnár Balázs: Vegyes a mi csapatunk lányok, asszonyok, fiúk, apák, egy nagypapa –  különböző életkorúak. Van a világunknak egyfajta hangulata: esőben, szélben, napsütésben kitartunk, nagyon vidámak, lelkesek vagyunk. Hálás vagyok ezért nekik, és örülök, hogy együtt éljük át ezeket a versenyeket, örülünk, hogy Szigligeten ott lehetünk Veletek!

Szf Team: Köszi Balázs, #otttali!

Az éremre visszatérve pedig mi alapvetően nagyon büszkék vagyunk rá, hogy már hamisítják, hiszen ez valamiféle mérföldkő lehet. A magunk szempontjából mi mégis abban bízunk, hogy a következő versenyünkön elkerüljük a fentebb is említett hibákat – ha sikerülne, valószínűleg még inkább érdemes lesz ezzel próbálkozni. De, ha minket kérdeztek, higyjétek el Srácok, nem ez az út az az út, amit követni érdemes. Tudjátok, az emberek a magyar gasztró és kézműves forradalom korszakában már igénylik az eredetit, a “kézművest”, a finomat és a kimunkáltat: egyszóval azt, amin ott az egyéniség, a munka lenyomata. És a kettő közül az egyiken ez feltétlen ott van. Második éve.

Balázsék egy triatlon versenyen frissítenek
Balázsék egy triatlon versenyen frissítenek

5 dolog, amit nem tudtál a levenduláról 

Azt gondolod, a levendula csak egy növény, kis cuki, lila virágokkal? Pedig a múltban sokszor hittek misztikus tulajdonságaiban, amik miatt kiemelkedett az átlagos virágok közül.

Úgy tartják, a levendula a Földközi-tenger vidékéről, Indiából és a Közel-Keletről származik. Története 2000-2500 évvel ezelőtt kezdődött, és népszerűségét finom, édes illatú virágának, valamint sokrétű felhasználásának köszönheti. Latin neve, a “lavandarius” a lavare igéből származik, mely azt jelenti “megmosni”, utalva a növényből készült főzetek felhasználására. Mások úgy tartják, a levendula neve a latin livere szóból származik, mely “kékes színűt” jelent.A történelem során sok érdekes igaz történet és különleges legenda keletkezett a lila virágú növénnyel kapcsolatban.

Forrás: Getty Images/Michal Krakowiak
  1. Egy keresztény legenda szerint a levendulának nem is volt semmiféle jellegzetes illata, mindaddig, amíg Mária, Jézus anyja egyszer rá nem terítette ruháját száradni egy levendulabokorra.
  2. Egy római babona szerint az áspiskígyó (egy veszélyes viperafaj) a levendulabokrok közé helyezi fészkét. Emiatt a növény megközelítését veszélyesnek tartották, az ára pedig borsosabbá vált.
    Forrás: Getty Images/aloha_17/Andreas Und Karen Kaspar
  3. A középkorban a szerelem gyógynövényeként ismerték. Úgy tartották, a szeretett személy hajára permetezett levendulavíz megőrzi viselője romlatlanságát.
  4. A 17. századi londoni pestisjárvány alatt az emberek mindkét csuklójukra levendulacsokrot kötöttek, hogy védekezzenek a halálos kór ellen. Azok, akik abból éltek, hogy éjjelenként kirabolták a pestis áldozatainak lakását vagy sírját, egy úgynevezett “Négy Tolvaj Ecete” főzetben fürödtek meg egy-egy éjszakai “munka” után – ez a fertőtlenítő kotyvalék levendulát is tartalmazott.
    Forrás: iStockphoto/grafvision
  5. A gyarmatosítók által került Észak-Amerikába, ahol úgy vált különösen ismertté, hogy a teához keverték, amikor az ázsiai tea ára túl magas volt.

Forrás: SHE.hu

Jégátcsúszás a téli futás. És akkor mi ma lemegyünk a Balatonra

Előre szólok, hogy a mai cikkben nem írjuk le századiknak is a tegnapi átcsúszást, mivel sajnos ott sem voltunk. Viszont eszünkbe jutott róla csomó dolog… És mi ma lemegyünk a Balatonra.

Lemegyünk, mert olyan programok és ötletek látnak napvilágot a fagyos tó körül, amiket régóta várnak azok, akik szeretnek kiszakadni a körforgásból és nem csak a tavaszi, nyári és őszi időszakban meglátogatni hazánk legnagyobb tavát, de ilyenkor is. Tegyük hozzá, hogy télen mi van a Balatonon? A válasz általában, hogy “semmi”. És ez alapvetően: kielégítő. Hiszen néha van az úgy, hogy “semmit” is kell csinálni. És hozzá kell tenni, hogy nem könnyű… Tényleg nem: legfrissebb kutatások is azt bizonyítják, hogy a csendben, egy üres és halk téli tájban eltöltött idő éppoly fontos, mint emberi kapcsolataink. A csend elfogadása pedig az önismeret, a bizonytalanságtűrés és az egyéniség integritásának mércéje is. Lelkünk sokszor figyelmeztet bennünket, hogy lassítsunk és próbáljunk befelé figyelni. Sajnálatos módon ez a „luxus” sok esetben nem fér bele a napi rutinba. A folyamatos feszített tempó azonban visszaüthet – akár valamilyen betegsé g formájában is. Az érettebb személyiség pedig általában szeret egyedül lenni. Szenteljünk magunkra minél több időt, menjünk el Keneséig az M7-en, menjünk fel a Bakonyba, szaladjunk át Nagykovácsiba vagy Budakeszire, vigyünk magunkkal egy termosz teát. És ne csináljunk semmit, maradjunk csendben, csak csúszkáljunk a jégen. Segít átgondolni az életünket, újratervezni, újraindulni és erőtgyűjteni azokhoz a feladatokhoz, amiket majd a munkahelyünkön vagy egy nagyobb városban az év fennmaradó részében megvalósítani szeretnénk. Vagy kell.

Szóval a lényeg, hogy mi a magunk részéről azt látjuk, hogy a Balaton él, a Balaton lélegzik és fejlődik és nagyon vártuk ezt az időszakot. Akkor is, ha csendben teszi és akkor is, hogyha 8 ezer emberrel együtt a Balaton közepén. Szóval indulunk Mackóval és Hápikacsával Balatonfüredre. #otttali

Jó 7végét!