Interjú Archives - Futniszép.hu

Ismerjétek meg a IV. Knauf Tihanyi Félmaraton 1:45 iramfutóit, a Mustangokat!

Ismerjétek meg a IV. Knauf Tihanyi Félmaraton 1:45 iramfutóit, a Mustangokat!

A 24 h Európa Bajnokságot „ránk szervezték” – ok, ez így túlzás, de akár innen is megközelíthető a mi szemszögünkből 🙂 – és feladták a leckét, hogy a Csécsei Zoli, Rudolf Tamás, Halama Levente 1:45-ös szigligeti iramfutó csapatunknak méltó utódokat találjunk, míg ők hazánkat fogják képviselni május 26-án Romániában.

Sokat gondolkodtunk, hogy kit válasszunk… A lányokat – a 2:20-as „pónikat” – a Futók Baráti Körének csoportjából néztük ki, így adta magát, hogy az 1:45-ös iramfutóinkat is ott keressük!

Kolonics Tamás, Günther Ferenc, Bözsöny Zsolt lettek a „Mustángok”, bár igazából a versenyparipa megnevezés jobban illene rájuk, sőt mi simán le szoktuk ufózni őket a teljesítményeiket látva. Életük egyik leglassabb (!) félmaratonját fogják futni Tihanyban, mert ők azok, akik minden versenyen, ahol csak indulnak a maximumot igyekeznek kifutni magukból!

Kolonics Tamás vagyok, de leginkább Kolo néven ismernek, akik hallottak rólam. 18 évvel ezelőtt fertőződtem meg a Futás vírusával, ami a mai napig tart, vagy mondhatjuk, akkor jött meg az eszem.

Nős vagyok, egy egyetemista nagylány büszke apukája, a családom és a sport szerelmese, két alkalommal a Magyar Honvédség legeredményesebb sportolója + 35 éves korosztályban. Hivatásos katonaként dolgozom, beosztásomat tekintve, kiképző és testnevelő vagyok, statisztikámat tekintve pedig 47 éves, 5000m 16:02 , 10 000m  34:06, 21 km 1:16:08 egyéni legjobbakkal.

Kolonics Tamás
Kolonics Tamás

Nem csak egyéni versenyeken vettem, veszek részt, hanem csapatversenyeken, váltókon egyaránt, mind katonai, mind civil megmérettetéseken, ahol megtanultam az egyéni érdekeim háttérbe szorítsa mellett egymásért küzdeni. Nagyon sok dolgot kaptam a sporttól, a futástól, sokan segítettek tanácsukkal és példamutatásukkal, melyet szeretnék a tőlem telhető módon meghálálni, segíteni másoknak, ezért is külön öröm számomra, hogy iramfutóként segíthetek Tihanyban egy kitűzött idő, vagy cél elérésében.

A futniszépes csapat kedvessége, lelkiismeretessége, és az iramfutó társaim személye is garantált egy igazi futófieszta megvalósításához, így alig várom, hogy Tihanyban mindent elkövessünk közösen, hogy az 1:45-ös félmaratoni célotokat elérjétek.

Mottóm: A FUTÁS GYÖNYÖRE LEGYEN VELÜNK 🙂

Günther Ferenc vagyok, idén 49 éves leszek.

Kolo 18 éve kezdett futni, én 18 év masszív dohányzás után éreztem elérkezettnek az időt, hogy új szenvedély után nézzek. Néhány évig csak a házi kedvencekkel futottam heti 2-3 alkalommal 5 km-t, majd 2012-ben egy nagyon kedves barátom invitálására kipróbáltam magam a Budapest Félmar

Günther Ferenc
Günther Ferenc

atonon, ahol megérintett valami, s elvesztem egy életre. A fantasztikus hangulat, a semmihez sem fogható érzés azóta is rabságban tart. 22 félmaraton, 8 maraton, néhány 14 illetve 28 km-es verseny és egy számomra különösen kedves Deseda Ultramaratonnal a hátam mögött készülök a fiúkkal, hogy 1:45 alatt segítsünk nektek teljesíteni

Legjobb eredményeim 1:22:58 félmaraton, 2:58:41 maraton… s most Tihanyban futunk együtt 1:45-öt!

Bözsöny Zsolt vagyok, csaknem 3 éve futó, így én vagyok a kiscsikó a két öreg közt… ezért a mondatomért még kapni fogok tőlük Tihanyban! 😉

2015 augusztusában kezdtem el futni, 4 év sportmentes és 20 év futball múlttal a hátam mögött, pusztán azért, mert hiányzott a mozgás. Azóta már több, mint 30 versenyen vettem részt.

A futás egyszerre magányos és közösségteremtő sport; igazi sportembereket, barátokat ismertem meg általa és megtanultam a futás nagy igazságát, miszerint azt kapod, amit beletettél és megtapasztalhatod, hogy nincs lehetetlen.

Kaptam egy nagyon kedves, visszautasíthatatlan felkérést, miszerint kipróbálnám-e magam iramfutóként Tihanyban!? Nem volt szó se iramfutó Sauconyról, sem Polar nadrágról, a felkérés önmagában megtiszteltetéssel és jóleső érzéssel töltött el, hogy segíthetem futótársainkat és láthatom majd az örömöt az arcokon, mert PB-t, egyéni csúcsot futni m

Bözsöny Zsolt
Bözsöny Zsolt

indig felemelő.

Legjobb eredményeim az 1:24:16  Pozsony félmaratonom 2017-ből és a 3:09:05 maratonom a 2016-os Budapest Maratonról. Legkedvesebb 6 fős váltóversenyem a Deseda, ahol 252 km-t futhattam barátaimmal, de már most érzem, hogy a 2:20-as „Pónikkal”, 1:59-es Lajkóékkal, 1:45-ös „Mustang” társaimmal, s a szerencsés 2:40-es iramfutókkal Tihany lesz a másik kedvencem!

Hétvégén Vivicittá – ki lesz ott?

Az erdei futóson: A két embergyerek és a négylábú
Az erdei futóson: A két embergyerek és a négylábú

Vannak versenyek, amiket egyszer kipróbál az ember, s vannak azok, ahová visszatérünk évről-évre. Ilyen számomra Tihany és Szigliget, de ide tartozik a tavasz első igazán nagy futóversenye is – életem első hivatalos félmaratonjának helyszíne – a Vivicittá, ahol orvosi utasítás miatt idén nem futhatok, mégis mindennél jobban várom egy duó nevezése miatt.

Vivicittás képen: Szabó Attila (Telekom) Bella Viktória (Autistic Art Alapítvány) Kocsis Árpád (BSI) Pleszkán József (FTC jégkorongcsapatának kapusa) és Szántó Dávid műsorvezető.
Vivicittás képen: Szabó Attila (Telekom) Bella Viktória (Autistic Art Alapítvány) Kocsis Árpád (BSI) Pleszkán József (FTC jégkorongcsapatának kapusa) és Szántó Dávid műsorvezető.
Az éremosztóson: A II. Mapei Szigligeti Félmaraton Csécsei Zoltának és Halama Leventének adja át Lili az érmeiket.
Az éremosztóson: A II. Mapei Szigligeti Félmaraton Csécsei Zoltának és Halama Leventének adja át Lili az érmeiket.

Onnan indul a történet, hogy amikor Simonyi Balázs Ultra című filmje először volt műsoron, a kamaszom csak annyit mondott, hogy: „Jaj ne, már a tv-ben is futnak?” Lányaink az elmúlt években ránk tört futóőrületünk közepette hősiesen vesznek részt az összes családi futáson, asszisztálnak szüleik hóbortjához, kísérnek minket görkorival, kerékpárral, s elnézik, hogy minden családi nyaralást valami futóverseny közelébe szervezünk. Segítenek a szervezésben Tihany és Szigliget esetében, de maguktól eddig nem akartak futni… majd pár héttel ezelőtti újrakezdésemkor – egyelőre orvosi engedéllyel történő újrakocogásomkor – simán elfutott mellettem az erdőben a nagyobbik kamaszom, s szárnyakat kapott. (A kicsi ezzel szemben le se száll a húsvéti ajándékról, de legalább jön velünk az erdőbe.)

Szeretném hinni, hogy kizárólag a szülői példamutatásnak, de be kell látnom, hogy Kovács Ramóna edző (kovirami_fit) videóinak is nagyban köszönhető, hogy a kamaszom rendszeresen futni kezdett, s előállt az ötlettel, hogy ő bizony lefutná a félmaratont párban az apukájával hétvégén a Vivicittán… ha már nálunk Tihanyban úgysem futhat! (Nem futhat, mert Szigliget után Tihanyban is ő lesz az egyik éremosztó, amit ki nem hagyna!)

Az a megtiszteltetés ért, hogy tegnap délután meghívtak a Vivicittá sajtótájékoztatójára, ahol Kocsis Árpádot hallgatva elgondolkodtam én is a számokon. A BSI ügyvezetőjének ez lesz a 30., Máth István üzlettársának a 33. Vivicittája, nekem 3 év után az első, amin nem tudok indulni, a lányomnak pedig az első igazi versenye lesz, ahol közel 29 ezer – 84 országból és 1100 magyar településről érkező – futó közt fogja teljesíteni kitűzött kilométereit. Ő 14 éves lesz a nyáron, a nőknél a 10 km-en induló Sztarenszky Tiborné a korelnök, aki a verseny előtt néhány nappal ünnepelte a 83. születésnapját. A férfiak között a legidősebb az idén nyáron 85. életévét betöltő Kenyér Imre, aki a 10 km-es futáson rajtol, de a félmaratoni táv legidősebbje, Richter Ferenc is már 79 éves. Összesen 60 hetven évnél idősebb futó nevezett a hétvégi versenyre. Remélem, hogy Lili látja majd esetleg valamelyikőjüket, s most már nem csak éremosztóként, vagy anya és apa mellett futva láthatja a „csodát”, amit egy ilyen futóversenyen megtapasztalhatunk. Idősek, fiatalok, nők, férfiak, egészségesek, sérültek, kormánypártiak és ellenzékiek itt mind együtt, példaértékű és példamutató közösséget alkotnak, akiknek frissítésére 4500 banánnal, 100 kg szőlőcukorral, valamint 150000 pohárral kínált 3600 liter iso itallal és 13000 liter ásványvízzel készülnek a szervezők.

A 33. Telekom Vivicittá Városvédő futás legnépszerűbb távja a félmaratoni, amelyen az indulni vágyók száma elérte a 8200 főt, köztük 1500 első félmaratonját futó versenyzővel. A BSI és a Telekom az idei Vivicittá versenyen is szervez jótékonysági futást és adománygyűjtést több alapítványnak, kiemelten az autizmussal élőkért tevékenykedő Autistic Art Alapítvány javára. A sajtótájékoztatón megismertük a Telekom még ritkaságszámba menő technológiai megoldását, amikor a futást robotkamerák és drónok rögzítik, a rajtszámhoz kapcsolt chip pedig abban segít, hogy a rendszer be tudja azonosítani a versenyzőket. Az így készült felvételekből jön létre a futók személyre szabott videója, melyet a regisztrációkor megadott email címükre kapnak meg a versenyzők. Ilyen még Tihanyban és Szigligeten sincsen, de a legnagyobbaktól érdemes tanulni!

A sajtótájékoztatón Kocsis Árpád kiemelte, hogy 2018 a „Családok éve”, s ha a családtagok együtt sportolnak, azzal olyan tapasztalatot gyűjthetnek, melyek által még erősebbé kovácsolódik a családi egység. A szülők így nem csak a pálya széléről, hanem élő példát mutatva nevelhetik gyermekeiket egészséges életmódra… hozzáteszem Rami és párja, Nagy Dániel videói is azért sokat segítettek a mi esetünkben, ezért el is hívtuk őket Tihanyba bemelegítést és  előadást tartani, hogy másokat is motiválhassanak!

Elmondták, hogy a Telekom jótékonysági futócsapat tagjai és a távon induló összes futó által megtett minden kilométer után 1000 forintot adományoz az Autistic Art Alapítvány javára, ezért úgy döntöttem, hogy a kétnapos verseny első napján, április 14-én a 2,4 km hosszú Minicittá távon mégis rajthoz állok a kisebbik kamaszommal, hogy neki is példát mutassak és segíthessünk… ezt remélem az orvosom most nem olvassa! Vasárnap pedig a félmaratoni táv célkapuja környékén fognak potyogni a könnyeim, de nem azért, mert nem futhatok, s nem is azért, mert teljesítek egy újabb félmaratont, hanem csak mert… „Hajrá Kamaszom!” <3

Ismerjétek meg a 2 órás (1:59-es) iramfutóinkat: Lajkó Mónikát és Lajkó Csabát!

Lajkó Mónika vagyok 45 éves, 2 gyermek anyukája, akik 22-18 évesek, a büszkeségeim.
40 évesen kezdtem el futni a sokasodó egészségügyi problémáim miatt. Eleinte a 200 méter is kihívást jelentett, de ma már szívesen futom az ultra távokat is. Jelenleg az UB-re készlök. Edzőmmel, Lajkó Csabával több, mint két éve kezdtük el a közös munkát. A hosszú futásainkat igyekszünk közösen futni, versenyeinken frissítjük egymást és a mindennapokban is tartjuk egymásban a lelket.
Csabiról annyit kell tudni dióhéjban, hogy 51 éves egy felnőtt lánya van és már élvezi a nagypapák kiváltságot. 10 éve fut ultra távokat. ötszörös Spartathlon teljesítő, többszörös országos bajnok, 48 szoros országos csúcstartó. 8 éve szervez országjráó jótékonysági futásokat. Több tanítványa is van, akiket különböző versenyekre készít fel. De nem csak fizikálisan, hanem mentálisan is segíti őket. Versenyeinken a pálya szélén frissít. Rutinos iramfutó, több maratonon és félmaratonon is segítette a futókat megvalósítani a céljaikat.
Szinte a kezdetek óta mi vagyunk a 2 órás iramfutók Tihanyban is és Szigligeten is. Tehát aki a bűvös 2 órán belül szeretne futni, az keressen minket. Igyekszünk minden segítséget megadni és aki velünk fut annak ígérjük, hogy emlékezetes és izgalmas 2 óra lesz.
Viszont a verseny előtt 10:30-kor már találkozhattok velem, ugyanis árlak Benneteket egy izgalmas előadással, ami sajnos elég sokunkat érint… Az előadás témája: “hogyan küzdjük le a pánikbetegséget a futás segítségével?” …érdekes lesz, úgyhogy érkezzetek időben!

Ismerjétek meg a IV. Knauf Tihanyi Félmaraton 2:20 iramfutóit, a Pónikat!

„Közel a 40-hez, hogy lehet futókat pónizni?” – ez volt az első gondolatom, amikor szembe találkoztam az első pónis bejegyzéssel a Futók Baráti Köre csoportban, tegnap pedig már odáig jutottam, hogy pónis pólót vettem egy üzletben.

Hozzáteszem, még a gyerekeimnek se vettem soha fésülhető, színes pónikat, így mínuszból indított nálam ez a pónis történet. Rövid idő elteltével azonban már kerestem a pónis bejegyzéseket a hírfolyamban, mert  motiváltak, olykor igaz bosszantottak, amikor nálam gyorsabban futottak, de Tihanyba már iramfutónak várjuk a lányokat. Nem lehet őket nem szeretni, s nem lehet őket nem mosolyogva látni, igazi energia bombák. Ismerjétek meg Zitát, Laurát és Hajnit, s fussatok velük 2:20-as félmaratont május 26-án!

Kovács Zita

Mindenki “tehetséges” valamiben, ezekre vagy felfigyel valaki gyerekkorban, vagy magunktól jövünk rá egy véletlen folytán. Hinni kell önmagunkban!
Három évvel ezelőtt egy húzós és stresszes munkanap után cipőt húztam és elindultam kiszellőztetni a fejem, azóta sem álltam meg!
Jobban érzem magam a bőrömben, formálódott a testem, kitartóbb és magabiztosabb lettem. Sikerült lépésenként fejlődni és néhány alkalommal dobogón is állhattam már, majd adminja lettem egy közel hétezer fős futós csoportnak is.
Szeretnék a meglévő képességeimmel megfelelőképpen sáfárkodni és kihozni magamból a lehető legtöbbet a magam örömére, amit még lehet, mert közel 4 év múlva maratoni korba lépek.

Szeretném továbbá, ha másoknak is tudnék segíteni abban, hogy átérezhessék, milyen jó legyőzni önmagunkat!
A móka és gondolatelterelés garantált lesz Tihanyban, ahol egy csacsogós galoppozásban lesz része annak, aki velünk pónikkal tartja a 2:20-as félmaratoni iramot!

Máthé Laura vagyok, egy 14éves nagylány édesanyja.

Négy éve kezdtem futni, szerettem volna visszanyerni rég nem látott fittségem. 2-3 km kocogással kezdtem, majd távot-tempót fokozatosan növelve 16kg-tól szabadultam meg. A futás az életem részévé vált. Határtalan örömmel töltött el teljesíteni az első félmaratonomat, majd a maratonomat, s nagy öröm számomra, hogy a IV. Knauf Tihanyi Félmaraton 2:20-as iramfutó csapatának tagja lehetek!

A futás sok új ismeretséget, barátot hozott az életembe. Iramfutó társamat, Zita barátnőmet is a futás által ismertem meg. Sok közös élményünk közül a legkedvesebbet kiemelném, amikor az OptiVita OB 50km versenyét párban megnyertük. Hajnival régebbi a barátságunk, gyerekeink osztálytársak, de a futás vele is csak még jobban összekovácsolt.

A 2:20-as jókedv garantált lesz, várunk Titeket a rajtnál!

Szabóné Táborosi Hajnalka vagyok, 39 éves, 2 gyermek édesanyja, a pónifogat egyik tagja.

2014 nyarán kezdtem el futni, elsősorban azért, hogy könnyebben megszabaduljak felesleges kg-jaimtól, ami a futásnak, az életmódváltásnak köszönhetően sikerült is. Eleinte még 2-3 km lefutása is gyengén ment, de mindig próbáltam magam motiválni és fokozatosan növeltem a km-eket. A bűvös 60 percen belüli 10 km átlépése után 2016 év elején teljesítettem először versenyen a félmaratoni távot. A futás által lettem kitartóbb, kiegyensúlyozottabb és stresszmentesebb, nagyban hozzájárult átlendülni a napi problémákon. Laurával szinte egyszerre kezdtük el, majd egymást motiváltuk, sokszor futottunk együtt, majd megismertük Zitát, és több barátságot is kötöttünk… egyszer csak pedig mi lettünk a pónik. Készülök az őszi maratonra, amit szeretnék eredményesen teljesíteni. Nagy boldogság számomra, hogy két számomra nagyon kedves barátnőmmel segíthetjük a IV. Knauf Tihanyi Félmaraton 2:20-as célidőt kitűző futóit céljuk elérésében, ahol arra fogunk törekedni, hogy a csodálatos látvány mellett a hangulat is felejthetetlen legyen számotokra!

A fénykép mögött az ember, azaz a Matteo Voisin story

Máthé István fotós tegnap megosztott egy fényképet, amin egy fiatalember fut protézissel, s ami rengeteg megosztást kapott a közösségi felületeken. Kíváncsiak lettünk a futóra, az ő történetére, így megkerestük Matteot, azaz Szomszéd Mátét!

 

Futniszép: Vágjunk a közepébe, hogy érintett, hogy a tegnapi fotó kapcsán egyik pillanatról a másikra a figyelem középpontjába kerültél?

Matteo: Ti voltatok az egyetlenek, akik rám írtatok, hogy megoszthatjátok-e rólam a fényképet, de mire válaszolni tudtam, már 200 megosztás felett járt a poszt, így gondolkodni sem volt időm ezen a dolgon. Volt, aki örült, volt, aki megjegyezte, hogy utolért a hírnév. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem 19,6, hanem „csak” 10 kilométert futottam hétvégén, s hogy rajtam kívül még rengetegen futnak, akik olyan problémával küzdenek, ami nincs „rájuk írva”, de ők ugyanúgy megküzdenek a maguk kilométereivel, igyekeznek kihozni magukból a lehető legjobbat, s ugyanígy megérdemelnének egy ilyen fényképet!

Futniszép: Hozzá lehet szokni ahhoz, hogy az emberek jobban észrevesznek, mint másokat?

Matteo: Igen, 7 év távlatából ez már teljesen természetes, mert ezen bizony nem lehet változtatni, a lábam nem fog visszanőni. Ellenben az embernek van két lehetősége: lehúzod a redőnyt, s ki se lépsz az utcára, vagy elfogadod, s csinálod, amit én is, és éled az életed. Én az utóbbit választottam, de hogy ehhez ki miként viszonyul, az már nem az én döntésem. Ma nagyon sokan élnek lehúzott redőnyök mögött, pedig ez tényleg csak egy döntés, ami megváltoztatja az ember életét.

Futniszép: Kérdezhetlek a balesetedről?

Matteo: Igen, 28 éves voltam, amikor 2011 végén egy kulccsontörésből lábadozva elsodort egy vonat és alálökött egy másiknak, de a mai napig nem emlékszem a történtekre. Szerencsés ember vagyok, mert túléltem a kalandot és csak az egyik lábam bánta, az is úgy, hogy a térdem még megmaradhatott.

Funtiszép: A baleseted előtt cselgáncsoztál, teniszeztél, kispályás fociztál, táncoltál, kerékpároztál, úsztál…

Matteo: A balesetem óta pedig kettlebell edzésekkel és fél éve kenuzással bővűlt a sor. Rövid kihagyást, és persze mélypontokat is megélve, de végül ott folytattam az életemet, ahol a baleset előtt abbahagytam.

Futniszép: A futást ki ne felejtsük!

Matteo: 2012 és 2015 között csak álmodtam a futásról, de 2016 tavaszán olyan protézist kaptam, amivel már megpróbálhattam a kocogást. Nem indult egyszerűen, össze kellett szoknunk az új Ottobock Challenger protézissel, amiben nagyon sokat segítettek a Rehab-Rába kollégái. Az edzések során, míg a többiek futottak, nekem spininnget javasoltak, de én máshogy gondoltam. Idővel már be tudtam állni kocogni, ma pedig már a Győri Vizisport Egyesület parakenusaként a közös futóedzéseken is részt veszek, ahol résztávozok is, és az edzőnk, Németh Gergő irányításával egyre jobb időeredményekkel folyamatosan legyőzöm önmagam, és olykor már másokat is!

Futniszép: Az első futás? Vagy inkább még az első lépésekről kérdeznélek…

Matteo: Újra kellett tanulnom járni, újra kellett tanulnom élni.

Futniszép: Az első futóverseny?

Matteo: 2017 áprilisában egy Görögországban élő barátomhoz utazhattam, aki kész tények elé állított, miszerint benevezett a Hydra Trail Run&Fun 5K távjára. Nem volt kérdés, hogy akarom-e, vagy sem?! Hatalmas élmény volt, ami után úgy érzetem, hogy ide nekem az oroszlánt, de végül kiegyeztem azzal, hogy bár a mai napig nem szeretek futni, a kihívásokat és amit számomra tartogat, azt szeretném még nagyon sokszor átélni.

Futniszép: Az igaz, hogy 1 év 3 hónap alatt elhasználtad a protézisedet, amit több évre terveztek Neked?

Matteo: Igen, szerencsémre még garanciális időn belül ment tönkre, amit nem tudtak pótolni, így egy még jobb protézist kaphattam 2017 novemberében. Napi 14.000 lépésszámra van beállítva, ami 10 kilométernek felel meg, s amit teljesítek is minden nap. Amikor az utcán sétálva összetört az előző protézisem, akkor először arra gondoltam, hogy mekkora egy h***e vagyok, hogy tönkre tettem, aztán meg arra, hogy mekkora egy király vagyok, hogy nem bírta a gyűrődést!

Futniszép: Mit ad Neked a sport, mit ad Neked a futás?

Matteo: Kihívásokat, s hogy nincsenek számomra leküzdhetetlen akadályok.

FOTÓ: BUCSÁK KRISZTINA

Futniszép: Ha épp nem sportolsz, akkor mivel foglalkozol?

Matteo: Szociológia szakon végeztem, és a balesetem előtt elkezdett nemzetközi tanulmányaimat – szüleim támogatásnak köszönhetően – most abszolváltam egy januári francia nyelvvizsga mellett. Jelenleg munkát keresek Győr környékén, s parakenuzok.

Futniszép: Május 26-án a Knauf Tihanyi Félmaraton Fesztiválon vagy szeptember 15-én a Mapei Szigligeti Félmaratonunkon találkozhatunk majd Veled?

Matteo: A szeptember még olyan messze van, de Tihanyban ott leszek Veletek!

Köszönjük az interjút, s várni fogunk május 26-án, a Belső-tó partján!

Interjú Markovich Bélával, a MAPEI vezetőjével

Kifejezetten büszkék vagyunk rá és örülünk annak, hogy a Szigligeti Félmaraton a MAPEI nevét viselheti, hiszen nemcsak egy hatalmas futó társaságot ismerhettünk meg ezzel az együttműködéssel, de egyben olyan embereket is, akikkel úgy érezzük, hogy tényleg egy irányba evezünk az élet vizén. 🙂

A Mapei hagyományosan a kerékpársportban van jelen hosszú hosszú idő óta, itthon a Tour de Zalakaros főtámogatói vagytok. Hogy alakult úgy, hogy most egy futóversenynek a névadó támogatói lettetek?

A Mapei hagyományosan a fenntartható fejlődést támogatja. A fenntartható fejlődésnek nagyon fontos eleme maga az ember. Az ember akkor “fenntartható”, ha törődik az egészségével és egészségesen él. Az egészségnek és az egészséges életmódnak része a mozgás, a sport. A futás az egyik legnépszerűbb testmozgási forma Magyarországon. Ha azzal, hogy támogatjuk ezt a futóversenyt csak egy kicsit tettünk néhány ember egészségéért, akkor már megérte.

A milanói Mapei gyár 80 éves történelme során mindig is a fenntarthatóságról üzent, egyrészt a gyártási technológiákkal, másrészt azzal a magas minőséggel, amit hagyományosan képvisel: hiszen amit egyszer tökéletesen meg lehet csinálni, az nem termel később felesleges hulladékot. Befolyásoló tényező volt számotokra, hogy a verseny nemcsak egy természetvédelmi övezetben kerül megrendezésre, de egyben “zöld verseny” is?

Természetesen igen. A Mapei küldetésének – mely szerint a környezetbarát és tartós termékeinkkel, elsőre végleges építési megoldásainkkal, valamint minden tudásunkkal segítjük az építőket és építtetőket a jövő épületeinek megalkotásában. Mi az emberek építési álmait segítünk megvalósítani elsőre végleges módon. Mi a működésünk során óriási figyelmet fordítunk a környezet és egészségvédelemre. És itt találkoztak az elképzeléseink a szervezőkével.

Mivel készültök a helyszínen?

Természetesen a partnereinket, akik megtisztelnek minket egy kis vendéglátással várjuk külön sátorban, de úgy gondoljuk, hogy maga a rendezvény nem erről kell szóljon, hanem a futásról.

Te magad mindenevő vagy, ha sportról van szó, melyik távot vállaltad be?

Azt hiszem, hogy számomra csak egy táv volt bevállalható. Éspedig ez a félmaraton. Mint a Mapei vezetője meg kell tudnom mutatni, hogy igenis képesek vagyunk egy kicsit többre, mint azt gondoljuk, illetve mint azt néha mások gondolják.

Csaknem 30-an jöttök a Mapei berkeiből. Az egész cégben megfigyelhető az aktivitás?

Nagyon örülök ennek a szép számnak. A cégben sokmindent megteszünk annak érdekében, hogy a munkatársaink is sportoljanak, mozogjanak. Sokan futnak, és sokan bringáznak is közülük. A családi napoknak, amelyeket a cégben a munkatársaink és családtagjaik számára szervezünk mindig nagyon fontos része a sport: a foci, a röplabda, homokfoci. Minden munkatársunkat buzdítunk arra, hogy tegyen az egészségéért több mozgással is. Például a Sóskúton most épülő üzemünkben lesz egy konditerem a munkatársak számára, ahol egy kicsit fel tudnak töltődni.

A vizes vb-n is rengeteg mindent építettetek, pl. a Duna Arénát, stb. Futópályát készítethettek már?

Legjobb tudomásom szerint futópályát még nem készítettünk, legalábbis itthon nem. Viszont világszinten nagyon sok futópálya burkolatát Mapei ragasztók tartják a helyükön. Például a Peking-i olimpia, a London-i olimpia futópályáin is Mapei termékeket használtak. Ezzel együtt azt kell, hogy mondjam, hogy számomra a futáshoz nem szükségszerű egy pálya, sőt pályán szinte sohasem futok. Szerencsémre olyan helyen lakom, hogy kilépve a házból, néhány lépésre kezdődik egy erdő és itt imádok futni.

Mi a véleményed magáról a Szigligeti Félmaratonról, szívünk egyik csücskéről? Miért épp Őt választottátok?

A Balaton számomra az ország legfontosabb és legszebb része. A Balaton mellett pedig Szigliget az egyik legszebb vidék. A kilátás a Szigligeti Várból fantasztikus, ámulatba ejtő és feledhetetlen. Ilyen helyen futni álom. A futók álma. Így mi ezt az álmot támogatjuk most!

Egy cég sok mindent kommunikálhat, s Ti ebben élen is jártok: Év munkahelye, zöld környezet, mozgás, stb. stb. Mennyire fontosak ezek a hívószavak a véleményed szerint?

A mi életünkben, a cég életében nagyon fontosak és azt akarjuk elérni, hogy mindenki életében legyenek nagyon fontosak.
Minden egyes ma élő ember kötelessége tenni azért, hogy a gyermekeink és az ő gyermekeik is ugyanazokat a dolgokat megkapják a Földtől, amit mi, amit a mi szüleink. Minden ember kötelessége a fenntartható fejlődés elvét a magáévá tenni és eszerint élni mind környezeti, mind emberi szempontból. Végül minden ember kötelessége a másik emberrel tisztelettel, emberként bánni és segíteni őt egy jobb élet irányába. Nekünk ezt jelentik ezek a hívószavak. Tenni az emberekért, a jövőért, tenni az emberiség jövőjéért.

Nagyon régóta vagy a Mapei hazai vezetője és nagyon sokan nyilatkoznak elismeréssel erről. Mi az amit ez a cég tud?

A Mapei-nek van egy küldetése, egy nagy célja: Tartós és környezetbarát termékeinkkel, elsőre végleges építési megoldásainkkal és minden tudásunkkal segíteni az építőket és építtetőket a jövő épületeinek megalkotásában.
És ez nem áll meg csak ott, hogy legyártom és eladom a termékeinket. Ez a küldetés sokkal többet jelent annál. Hiszen a jövő épületeinek megalkotásához szükség van emberekre, a környezetre, az állatokra, növényekre és még nagyon sok minden dologra. A mi nagy célunk, hogy minden ember nyugodtan, aggodalom és idegeskedés nélkül élvezhesse azt az építési alkotást, amit ő megálmodott, amit ő létrehozott.
Ezért nagyon sok információt adunk a piacnak, képezzük a szakkivitelezőket, a diákokat, az építtetőket, a kereskedőket. Hogy még többet tegyünk ezért a küldetésért, létrehoztuk 2016-ban a Magyar Építőipari Szakemberek Közössége-t azzal a céllal, hogy az építési szakmák és szakemberek megbecsülését, társadalmi elismertségét helyreállítsuk, hogy szolgáltatásokkal segítsük a szakemberek működését, valamint, hogy megszerettessük a fiatalokkal és a nem annyira fiatalokkal, de pályát keresőkkel az építőipari szakmákat. E mellett törődünk azzal, hogy a cég céljainak elérésével a munkatársaink is elérjék a saját privát céljaikat, hogy ők is fejlődjenek az életükben.

Családosan csináltok valamilyen közös mozgást?

Igen, természetesen. Van egy nagy fiam, aki már nem annyira jön velünk, de ő is sportol. Van még egy kislányom és egy kisfiam, akiket nagyon szeretek és mindketten sportolnak. Ezen kívül igen gyakran családostól eljárunk bringázni, kirándulni, futni. A Szigligeti versenyeken az egész család elindul: a feleségem és én a félmaratonon, a kislányom és a kisfiam a 9 km-en.

A Jóisten adja meg, hogy ne mosson el minket az eső! Ott találkozunk Béla, köszönjük!:)

Ja és még valami: hogy tetszik az érem?

Nagyon szép az érem. De az igazi kérdés nem az, hogy nekem hogy tetszik, mert nem nekem készült, hanem az, hogy a versenyzőknek, a futóknak hogyan tetszik. Egyik futó barátom nekem azt mondta, hogy az érem gyönyörű. Vele értek egyet!