Interjú Archives - Futniszép.hu

Interjú Gregori Dóri szépségkirálynővel, a Szigligeti Félmaraton egyik meghívottjával

Gregori Dóri a III. Mapei Szigligeti Félmaratonon 10:30-tól a Mapei színpadon fog beszélgetni a diéta és a futás kapcsolatáról, de kedvese, Pajor Gábor Veletek fut majd félmaratont – aki szeptemberben a Dél-afrikai Köztársaságban megrendezett Ironman 70.3 Világbajnokságot kiváló idővel teljesítette -, és Dórinak nemrég megjelent könyvét is megvásárolhatjátok a helyszínen. Most Vele készítettünk interjút, olvassátok szeretettel. 🙂

2010-ben Te nyerted meg a Miss Hungary szépségkirálynő választást. Mostanra már két gyermek kezét fogod, és egyre még a pocakodban vigyázol, de változatlanul csodálatos alakkal azóta is modellkedsz. Mit gondolsz, mennyiben egészíti ki a szépségmegőrzést a futás? Mi a tökéletes recept a bomba alakhoz?

A sport gyerekkorom óta az életem része, 5 évesen kezdtem intenzíven balettozni és 20 évesen a Magyar Táncművészeti Főiskolán végeztem. A balettos pályát végül nem folytattam, de a mindennapos testmozgást nem tudtam elengedni. A futás szerelmese lettem. Nem tagadom, eleinte csak a testsúlykontroll miatt, aztán szépen lassan függő lettem, szükségem volt a mindennapi kiegyensúlyozottság érzésére, amihez a futás nagy mértékben hozzájárult. Véleményem és tapasztalataim szerint a futás az egyik legjobb szálkásító mozgásforma, azonban az egészség és a nőies karcsúság megtartásához a legnagyobb kulcsszó a mértékletesség. Nálam ez egy félmaratont jelent, de ez egyénenként eltér.

Elköteleződve a sportos életmód mellett a két nemzetközi világmárka, a Polar és a Saucony magyar nagyköveteként is ismerhetünk Téged. Mit jelent számodra ez, illetve hol találkozhatunk Veled a márkák képviseletében?

Rendkívül megtisztelő ez számomra, hogy annak ellenére, hogy csak hobbi futó vagyok két ilyen komoly márkát képviselhetek nap mint nap. 2017 nyarán megnyitotta kapuit a Futóklub a Polar támogatásával, amely minden második héten, szerdán, remek hangulatú közösségi futást rendez a Margitszigeti Atlétikai Centrumban. Óriási örömmel tölt el, hogy alkalomról alkalomra nő a résztvevők száma és a kisebb családiasabb körű futásokból immáron egy (akár) 80-90 fős futóesemény lett. Fontos hangsúlyoznom, hogy a futóklub nem csak a tapasztalt, haladó futóknak nyújt segítséget, hanem tárt karokkal várja a kezdőket, újrakezdőket is, akiknek egy kis motivációra és ösztönzésre van szüksége.

Nemrég újságoltad az örömteli hírt, hogy a harmadik babátokat hordod a szíved alatt. – Még egyszer gratulálunk a csapat nevében! – Mennyire kell ilyenkor mellőznöd a sportokat? Hogyan és mikor állsz vissza a várandósság utáni időszakban a sportos hétköznapokba?

Köszönöm szépen! Igen jelenleg harmadik kislányomat várom, ez a mentségem, hogy idén nem futom le a Szigligeti Félmaratont. Természetesen az orvosom engedélyével, de az egész terhességemet (idáig) végig sportoltam. Úgy gondolom, hogy aki a várandóssága előtt is aktív volt akár a futás, akár más sportok terén, annak a babavárás időszaka alatt sem kell lemondani a testmozgásról. A határokat persze fel kell ismerni és szűkebbre kell venni, tudni kell, hogy mikor kell „megállj”-t parancsolni. Én megfogadtam, hogy addig fogok futni (hívjuk inkább kocogásnak) amíg jól esik és nem okoz semmiféle kellemetlenséget. Emellett otthon szoktam biciklizni és hetente kétszer kismamatornára járok. A lányaim születése után nagyjából 6 héttel kezdtem újra sportolni természetesen a fokozatosság elve mellett. Ennél hamarabb nem javasolják, hiszen azért egy nagy traumát kell kihevernie a női szervezetnek.

Márciusban megjelent egy saját könyved is, a Gregori Diéta. Milyen céllal hoztad létre, és kiknek ajánlod?

A könyvemet az általam is követett életmódról írtam. 14 éves korom óta fogyókúrázom, így úgy gondolom, hogy sok tapasztalatot szereztem a különféle módszerekről illetve arról, hogy hogyan is reagál a szervezetem rájuk. 2 és fél éve találtam meg azt a fajta életmódot, ami mellett éhezés és nélkülözés tudtam tartani az alakomat. Sajnos az emberek nagy többsége hiába sanyargatja magát, ha azt nem „jól” teszi. A könyvet azzal a céllal írtam, hogy az fogyni vágyók megismerjenek egy olyan módszert, ami sokszor szemben áll a jól ismert fogyókúrás szokásokkal.

Szigligeten 10:30-tól beszélgetünk Veled a nagyszínpadon. Milyen témákkal kedveskedsz a látogatóknak, mivel készülsz a rendezvényre?

Azt fontos leszögeznem, hogy nem vagyok dietetikus, a forrásaim a tapasztalataim és az évek alatt szerzett tudásom. A könyvben leírt életmód összeegyeztethető a futással és más sportokkal, természetesen szívesen beszélek erről is, de miután ez egy futásorientált esemény lesz, úgy gondoltam, hogy célszerű lenne arról beszélni, hogy az étkezés miben és milyen mértékben befolyásolja a teljesítményünket.

Interjú Janota Zoltánnal, de inkább csak “Johnnyval”, az egyik szigligeti meghívottunkkal

Rövid beszélgetésünk Janota Zoltánnal a triathlonról, futásról és a III. Mapei Szigligeti Félmaratonról: mondanám, hogy nem faggattam ki alaposan, hiszen akkor nem maradna téma a versenyre, de ez nem igaz, mert Johnnynak annyi mesélni valója van, amit egy hetes rendezvény alatt sem tudnánk igazán megbeszélni. 🙂 Olvassátok szeretettel a billió km-t lefutott csupa szív ember történetét!

Johnny, 16-szoros Ironman vagy, legutóbbi megmérettetéseden, a júliusban megrendezett nagyatádi eXtremeMan Hosszútávú Triatlon Ob-n értél el 9. helyezést az abszolút kategóriában, 9:14:11-es, eszméletlen idővel. Mondhatni koptatod a futóművet rendesen 🙂 – de a viccet félre téve, hány km van már a lábaidban? Milyen nagyobb verseny lesz a következő állomásod?

Idén csak 1250km volt. Ez futó körökben nagyon kevésnek tűnhet, de a triatlon- ezen belül is az ironman kategória-, egy nagyon okosan kitalált, változatos sportág. A három egymással szoros kölcsönhatásban álló sport miatt nagyok az átfedések, egymást erősítő élettani kölcsönhatások. Ez miatt sokkal több idő jut a minőségi km-ekre minden sportágban, sok a variációs lehetőség, éppen ezért a sérülésveszély is jelentősen csökkenthető. Másrészt, a munka mellett az edzési lehetőségeim, az erre fordítható háttér szűkös. Hatékonynak kell lennem.
Most vasárnap Budapesten állók rajthoz a WizzAir Budapest Félmaratonon. 2 hét teljes pihenés és 2 hét triatlonos gyerektábor után, azért elég mélyről kezdek, igyekszem magam összekaparni. 1:20:00 belüli időre törekszem így kezdésként. Aztán 1 hétre rá Szigligeten, egy hasonló időt tervezek futni, nehezebb terepen. Izgalmas lesz. 
Majd zárásként októberben újra Budapesten a maraton, ami azért is fontos állomása most a felkészülésemnek, mert január első hetében Kínába, a Xijamen- maratonra, a világ legnagyobb futóversenyére nyertem el egy indulást. Oda fel kell kötni a gatyót (, meg a futócipőt is).

Régóta ismert, elismert triatlonos és egyben a sportágat hitelesen oktató, szakavatott edző is vagy. Hogyan cseppentél bele ebbe a sportágba, és ezután mikor és hogyan váltál edzővé?

Nagyatádról, a hazai (hosszútávú)triatlon egyik bölcsőjéből származom. Misztikus hely, el kell jönnötök egyszer(?) megnézni. Ami ebben a városban a triatlonhoz is köt az számomra nem csak büszkeség, de felelősség is. Idén már 26 éve, hogy triatlonozom. Az általános iskolai matektanárom szólt, hogy szerinte ez a sport nekem való. Nem tévedett… Azóta életformává, hivatássá, hobbivá nőtte ki magát. Kényszeres magamutogatás és görcsös megfelelés nélkül, szívvel-lélekkel csinálom mert szeretem. A személyiségem legmélyére hatol, felszínre hozva sok mindent. Jó mindennapi személyiségteszt is ez egyben, hiszen testileg-lelkileg új kihívások elé állít minden nap. Az év nagy részében teljesen egyedül edzem, lelkileg nagyon meg tud gyötörni, ha rosszul értelmezem a problémákat, rossz irányba keresem a megoldásokat. Versenyzőként és edzőként is tovább vinni, átadni, ápolni és elmélyíteni az „ironman-őrületet”, egy igazán nemes és szép feladat számomra.
Több külföldi országban is edzősködtem, mindig hű maradtam a fent említett elveimhez, amit ott nagyon is megbecsültek. Itthon kevésbé. Néhány éve dolgozom Székesfehérváron. A Family Tree- Triatlon SE vezetőedzőjeként, TRX-instruktorként dolgozom jelenleg, mellett úszásoktatással, edzéstervezéssel, sporttáplálék-kiegészítő tanácsadással foglalkozom. Ez mellett néhány tő paradicsom túléléséről is gondoskodom az erkélyen. 😊

Épp mikor egyeztettünk a versenyről, gyermek zsivalytól harsogott a vonal a túloldalon, aztán elárultad, hogy egyébként pont a gyerektáborban vagy. Mit tudhatunk erről a projektedről?

Triatlonos gyerektáborunk volt Fehérváron. Éppen uzsonnához készülődtünk a sáskahaddal és persze megint az én kakaós csigám kellett mindenkinek. Komoly harcok folytak érte.
A három alapsortág technikájának játékos oktatása mellett sok és sokféle értéket, rendszert és sportos életmódot próbálunk vinni a gyerekek életébe. Nap mint nap látom, hogy a majdan kétes sikerrel kecsegtető élsport „darálója” hogyan emészti fel a személyiséget, jövőjüket. Mi egy picit más értékrend szerint, jóval időtálóbb elvekkel dolgozunk. Igaz, nagyobb munkával és felelősséggel jár ez, de az önálló, sportos emberekben, összetartó családokban hiszünk.

Szigligeten nemcsak élményeidről mesélsz és tanácsaiddal látsz el minket egy gazdag fél órában, (10:00-től a Mapei színpadon) de az 01:40-es iramot is Te futod – lejtőknél kézifékkel. Pontosan mivel kedveskedsz majd a versenyen résztvevőknek?

Sok futóval találkozom, ez miatt sok problémával, kérdéssel, jó és rossz felkészülési elvekkel, megmosolyogtató téveszmékkel is. Szemezgetve a gondolataim közül a következők is lesznek:
„Bakancslista… Hogyan érdemes felépíteni egy verseny taktikáját magunkban, mit számoljunk? Tévhitek a futással kapcsolatban. Mik a legfontosabb, teljesítmény-limitáló faktorok a futásban? Kiegészítő sportok a jobb és sérülésmentes felkészüléshez. A helyes frissítés alapelvei” – de én azt szeretném, ha interaktív lenne az a félóra, gondolkozzunk együtt, merjenek kérdezni a futók, érdeklődők.

Srácok, mi már nagyon várjuk Johhnyt is és Szigligetet is, szóval egy hét múlva #otttali.

Futónagykövet maraton – 5. rész: Czeilinger Dorina

Dorina az örökké vidám nagykövetünk egy igazán fantasztikus társaság, és színes egyéniség, aki mellett mindig jobb kedvre derülhetünk. Fut, úszik, főz, blogot vezet, és motiválja történeteivel az embereket. Kifaggattuk, hogy milyen célokat hajt éppen, miként motiválódik, miből merít erőt és azt is elmeséli, hogy hétköznapjait hogyan tölti.

A hétköznapokban kit ismerhetünk meg benned? Mivel foglalkozol?

Egy pozitív, lelkes, nyitott és vidám személyiséggel rendelkezem, amit igyekszem másokra is ráragasztani a szürke hétköznapokban. Nagyon szeretem a kihívásokat, úgy ahogy a kihívások is engem! Horoszkópomhoz, koshoz méltóan tipikus „fejjel a falnak” típus vagyok. Érzékeny művészlelkem van. Ahogy az időm engedi, akkor rajzolok, különleges technikát alkalmazva, igen részletekbe nyúlóan, pontokkal és vonalakkal. A hétköznapokra pedig bérszámfejtő ügyintézőként dolgozom állami szférában elhelyezkedve, lassan másfél éve. Úgy érzem a koromhoz mérten korán sikerült megtalálnom azt, amit igazán szeretek csinálni.

A nagykövetek legfiatalabbjaként képviseled a futniszép.hu csapatát. Mi motivált anno, hogy jelentkezz?

Egyértelműen a futás öröme. A futás egy életérzés. Futok bánatomban és örömömben egyaránt. Ha bizalmat szavazol Neki, akkor egy hűséges társra lelhetsz benne. Mindemellett mióta jobban részesévé váltam a közösségi média adta lehetőségeinek (Facebook, Instagram…) rájöttem, nekem erre van szükségem, ez az én kis „játszóterem”. Szeretem megosztani másokkal a gondolataim, a tapasztalataim és ezekkel másokat motiválni. Hozzáteszem már megszoktam, de nem könnyű a legfiatalabbnak lenni. Állandóan megkapom „Nekem milyen könnyű, mert nincs gyerekem…, mert még előttem az élet…”, pedig ugyanannyi esélye van mindenkinek, mint nekem 22 évesen. Szeretném a fiatalokról felállított sztereotípiákat lerombolni végre. Nekünk sem hullik az ölünkbe a teljesítmény, mi is rengeteg mindennel kell, hogy megküzdjünk. Viszont, ami mindenképp pozitív, hogy könnyebben tudom elérni koromból fakadóan a nálam fiatalabb generációt  is erőt és motivációt adni. Ráébreszteni őket a valódi boldogságra, elégedettségre és az elfogadásra. Lassabb tempójú hobbifutó vagyok, ezért is kaptam meg a Tekilány becenevet. Nagykövetként pedig szeretném megmutatni azt a futó oldalt, ami nem profi és még csak nem is gyors. Fontos, hogy senki se érezze magát rossznak, különcnek vagy kitaszítottnak csak azért, mert nem olyan mint a többiek. Senki sem tökéletes, éppen ettől vagyunk olyan különlegesek. A futók közössége rendkívül befogadó társaság. Állandó jelleggel kapok sikertörténet sztorikat, amik engem is motiválnak.

Hogyan kerültél bele a sportolás forgatagába, és milyen pozitív hatásai vannak ennek az életedre nézve?

Mindig is szerettem mozogni. Gyerekkoromtól fogva rengeteg sportot kipróbáltam. Ritmikus sportgimnasztika, kosárlabda, röplabda, fitnesz, jégkorcsolya, úszás. Anyukám rengeteget futott régebben, és ő is volt az, aki elvitt az első futórendezvényekre, és az összes eddigi félmaratonomat vele futottam le. Sok időmet pár évvel ezelőtt hajnalokba nyúló rajzolásokkal töltöttem. Kikapcsolt, de így is volt egyfajta hiányérzetem, amit -mint utólag kiderült- a futás tudott csak kitölteni.  Ha egészséges keretek között sportolunk, csak jótékony hatásai lehetnek. Alakformálás, lelki feltöltődés, megnyugvás, stressz levezetés, örömszerzés. Nem tudnék olyan lelkiállapotot felsorolni, amiben nem játszik szerepet a futás.

Milyen céljaid vannak a jövőre nézve?

Az a típusú ember vagyok, aki szerint célok nélkül nincsenek teljesítmények és eredmények. Ha nem állítasz magad elé célokat, nem lesz motivációd, anélkül pedig veszett fejsze nyele az egész. Nem kell rögtön hatalmas és lehetetlennek tűnő célokban gondolkodni. Kezdd kicsiben, annál is több lesz a sikerélmény. Leginkább a régi formámat szeretném visszanyerni, és a legfontosabb ismét lefutni a félmaratont. Rengeteg mindent szeretnék kipróbálni a futás által. Egyelőre fejlesztem magam. Tihanyi Félmaraton nagyköveteként pedig hála Nektek, erre minden lehetőségem meg van, amire egy futó csak vágyhat.

Ha egyetlen tanácsot adhatnál a futóknak, mi lenne az?

Higgy magadban! Ne máshoz mérd magad! Élvezd! Légy nyitott! És mosolyogj!

Futónagykövet maraton – 2. rész: Zobák Gábor, a Futószakáll

Zobák Gábor a Knauf Tihanyi Félmaraton nagykövete árulja el, hogy miért is érdemes igazán futócipőt húzni, és “gyűjteni a kilométereket”.

 

A hétköznapokban kit ismerhetünk meg benned?

A hétköznapokban egy vidám és optimista ember vagyok. Viccesen azt szoktam mondani, hogy annyira optimista, hogy az utolsó pénzemből is pénztárcát vennék :).

Mivel foglalkozol, és hogyan hozod össze az edzéseket a munkával és a magánélettel?

Egy mobiltávközlési cégnél dolgozom már 13 éve. Szerencsés vagyok, mert mindig tudok találni időt az edzésre. Általában munka után szoktam edzeni, de párszor előfordul, hogy reggelente futok.

Mióta része az életednek a futás?

Tizennégy  évesen kezdtem atletizálni  Tóth Béla tanár úr kezei alatt. Imádtam már az elejétől fogva, mert óriási csapat jött össze. Vidáman teltek az edzések, sok csapattársammal edzések után is összejártunk. Versenyeken 60, 100, 200, 400 m és 400 m váltóban versenyeztem, majd a középiskola befejezése után egy győri klubba igazoltam, ahol Jakab Erzsébet irányítása alatt készültem. Ezek az évek voltak számomra a legfontosabbak és legjobbak, sokat tanultam a két edzőmtől, akikre mind a mai napig felnézek. Sok versenyre jártam, igaz barátokat ismertem meg. A három legjobb barátomat is itt ismertem meg, akikkel mind a mai napig barátok vagyunk és mindig jó érzéssel gondolunk vissza az atlétikai pályán eltöltött évekre.

Egy éven át vagy a futniszép.hu futónagykövete. Mit jelent ez számodra?

A Facebookon láttam a hirdetést, hogy a Futniszép csapat a versenyeikre futónagyköveteket keres. Szimpatikusnak találtam a projektet és megpályáztam. Óriási meglepetés volt, amikor megtudtam, hogy az egyike leszek a márkanagyköveti csapatnak. A szervezőkben nagyszerű és profi embereket ismertem meg, akik szívvel és lélekkel szervezik a három nagy versenyüket, minden évben fejlődnek a versenyeik és mára a legjobbak között vannak az országban. Szerencsés vagyok, hogy én is ebbe a csapatba tartozhatok, mint futónagykövet. Jómagam szeretnék másoknak példakép lenni, szeretném, ha minél több embert rá tudnék venni a rendszeres mozgásra és az egészséges életmódra, illetve a jótékony futásaimmal szeretném megváltoztatni, jobbá tenni a rászoruló emberek, kisgyerekek életét.

Milyen célokat tűztél ki a következő egy évre?

Állandóan tele vagyok tervekkel, folyamatosan tervezek. 🙂  Jövőre szeretnék minél több élménykilométert futni Zsókának, támogatni nemes célokat. Tervben van egy győri kis futócsapat létrehozása is, ahová szeretettel várok mindenkit a teljesen kezdőtől a profi versenyzőig. Az első edzés szeptemberben lesz, amire már egyre többen jelezték részvételi szándékukat. Egy úgynevezett “ Négy évszak négy félmaraton” projekt is készülőben van: szeretnék minden évszakban egy félmaratont lefutni.

Nem áll Tőled messze a jótékonykodás sem. Úgy tudom, van egy “Zsókáért futok” projekted is. Mesélj erről kérlek!

Kb. 1,5 éve ismertem meg a páromon keresztül Zsókát, aki egy tündéri mozgáskorlátozott kislány csupa energiával. Kedvenc sportja a futás, amit ő maga nem csinálhat. Egy kis Facebookos csoportban többen futunk neki és a futás után egy képet küldünk, amit Ő megnéz és nagyon örül. Van egy pólóm, amiben versenyeken szoktam futni és az alábbi felirat szerepel rajta: “Zsókáért futok”. Párszor személyesen is találkoztunk már és minden egyes alkalommal hihetetlen energiákat kapok Tőle, amik velem vannak minden edzésen és versenyen. Egy kislány mosolya és boldogsága… ez az amiért érdemes csinálni, érdemes futócipőt húzni és gyűjteni a kilométereket.

Hogyan regenerálódjunk verseny, nagyobb megterhelés után?

A legjobb futóink, edzőink trükkjei.

Schumacher Ákos (10-szeres Triatlon Magyar bajnok, Országos bajnok mezei futásban és kéttusában. Edzőként a MOB Kiemelt Edzői Program tagja, több olimpikon és világbajnok edzője.) bevezetője a témához:

Mikor következik be a tényleges fejlődés?

Az aránylag köztudott, hogy minden edzés, verseny után szüksége van a szervezetünknek regenerációra, azaz helyreállítódásra, hogy a következő terhelést sikeresen tudjuk abszolválni. Valójában a fejlődés is a pihenőidőszakokban következik be, hiszen minden edzésegység után, ha kellő időt hagyunk a szervezetnek a pihenésre, magasabb szinten történik a helyreállítódás (szuperkompenzáció). Ezt nevezzük fejlődésnek. Éppen ezért nem mindegy milyen gyorsan tudjuk a regenerációt megoldani, mikor tudjuk szervezetünket ismét „csatasorba“ állítani. Vagyis hogyan tudjuk a regenerációs folyamatokat felgyorsítani a minél hatékonyabb fejlődés érdekében. Persze nem mindegy, hogy 3 km-t futottunk max.-on, vagy 42 km-t. Előbbinél 1-2 nap, utóbbinál több hét is eltelhet a teljes regenerációig.

Pár olyan trükk amit szívesen alkalmazok sportolóimnál egy-egy keményebb edzés, vagy verseny után:

  • Izmaink felfrissülése végett masszázs, vagy hengerezés. Egy jó masszázs, felfrissíti az izmokat eltávolítja a salakanyagokat 30 p. minimum legyen!
  • Ásványianyag, és energiautánpótlás. Már edzés, verseny közben pótolni kell a kiizzadt folyadékot, ásványi anyagokat. erre legjobbak a forgalomban kapható izotóniás italok, de ha ez nincs forgalomban kapható 100%-os gyümölcslé, vízzel hígítva fele-fele arányban.
  • Edzés után az energia utánpótlás, regeneráció gyorsítására minél hamarabb el szoktuk kezdeni a feltöltést. Pl, egy jó pizza, gyümölcslével, v. sovány hús fogyasztása legyen. De vannak különböző regenerációs italok is, amik ideális arányban tartalmazzák azokat az összetevőket, melyek kellenek a gyors visszaépüléshez.
  • Kiroterápia. Versenyzőink hidegkamra kezelésre is járnak -100, -110 fokon töltenek el néhány percet, ilyenkor a szervezetet ért hősokk hatására felgyorsulnak a regenerációs folyamatok.
  • Levezetés, nyújtás, lazítás, regeneráló edzések. Intenzív terhelés után a levezetés, és a levezetést követő nyújtás-lazítás is felgyorsítja a regenerálódásunkat. Határterhelések után regenerációs nagyon laza 30 p.-es terjedelmű edzésekkel is felgyorsíthatjuk a helyreállítódásunkat.

A hazai futóelit saját trükkjei:

Hajdú Péter

Nem egy löttyedt Nagypapa, 8 nap alatt 420 km-t futva jutott el Auschwitzig.

A futó projekt alatt jól jött a már bevált rehabilitációs stratégiája: a kb 50 km-es etapok között szűk fél napja volt, hogy az izmait felkészítse a következő napi terhelésre. Ebben segítségére volt a legkínzóbb, legbütykösebb SMR henger ami található. Minden nap a lábán 4 izomcsoportot, oda-vissza 40x hengerezte le.

„A combfeszítő izmokat hason fekve, 40x oda és 40x vissza hengerezem. Utána a vádli két részletben szintén 40x oda, és 40x vissza, majd a térdhajlatot és végül a combhajlító izomzatot.
Ez kb. 10 perc alatt készen van, kicsit kínzó, de nagyon megéri, mert olyan érzés, mint egy jó frissítő masszázs, az izmokban lévő feszültségek kioldódnak.”

Krémek esetében a francia gyártmányú Artrogelben hisz. Egy ilyen tubus 120 ml, ennek a felét jól belemasszírozta a lábába a másnapi könnyű lábak végett. A terméket extrém terhelés esetén futás előtt is használja, de akkor természetesen nem ilyen mennyiségben. Ehhez a kiadós vacsorán kívül a Hammer recoverite italát itta előszeretettel.

Szőnyi Ferenc

Ultrafutó, ultratriatlonista, ultraminden.

Feri életvitelét jól mutatja, hogy éppen a 10x Ironman futórészének 50-60. kilométere környékén tartott épp, amikor elértük telefonon, hogy megtudjuk, hogyan regenerálódik. Ennek megfelelően nem is zavartuk őt sokáig, mert éppen azon gondolkodott, hogy vajon a bal-, vagy a jobb lába fáj-e jobban…

“Legfontosabb már a verseny közbeni folyamatos és megfelelő hidratálás, higítani kell a vért minden mennyiségben. Verseny után a glikogén háztartást kell minél gyorsabb rendbe hozni, majd az egyéb nyomelemekkel és ásványi sókkal kell feltölteni a szervezetet – ezt megfelelő táplálkozással könnyedén el lehet érni. A testi szükségleteken túl fontos a motivációs egyensúly újraépítése, amiben egyébként a jó evés szintén nagy szerepet játszik.”

Szőnyi Feri 2018-ban, Tihanyban vendégünk lesz, és az “Azt meséld el…” motivációs előadás-sorozatban fog nekünk mesélni magáról és élményeiről.

Lubics Szilvi

A Badwater után.

A Badwater után Szilviék még egy hétig utazgattak az USA-ban, ezért ebben a hétben igyekezett sokat sétálni, kirándulni. „Normál” esetben minél előbb elkezdi a futást, a munkaterápiát, hogy a salakanyagok hamar távozzanak. Persze, nem versenytempóról van szó, Szilvi saját bevallása szerint, ilyenkor bele is sétál, ha úgy érzi jónak.

A Badwater különösen extrém megterhelést rótt rá, ezért Szilvi, aki egyébként hajlamos hanyagul bánni a vitaminokkal, most szigorúan tartotta magát a Panhellen Ultravitamin, Kalcium- Magnézium készítmény, alga kapszula és Humet R napi adagjához. Edzések után figyelt, hogy ne felejtse el a meginni a fehérje adagját és a kiadós étkezéseket is fontosnak tartotta.

A megfelelő táplálkozás sem helyettesítheti azonban a nyújtást és tornát:

„Alapból utálok nyújtani, de most a verseny után többször is elmentem 2 órás jógaórára és otthon is jógáztam kb. 45 percet. SMR henger, teniszlabda is előkerült, mint kínzó eszköz. Ezeket érzésre használom, ameddig az adott izomcsoport el nem lazul, most ez kb. 10 percet jelentett. Különösen a csipőhorpasz és a körteképű izomra kellett fókuszálnom. A verseny után heti 3x masszázsra is jártam és a gyógyvizet sem vetettem meg, sőt esténként otthon magnéziumos fürdősóval kényeztettem magam.”

Baji Balázs

Világbajnoki bronzérmes gátfutó.

“Verseny után mindig alaposan levezetek. Pár jóleső repülőfutással kezdek, majd kocogás, nyújtás és SMR hengeres gyakorlatokat végzek. Sprintereknél igen gyakori az izomgörcs, főleg a combhajlító izomban, ezért fontos, hogy minél hamarabb Magnéziumot és Kalciumot vegyek magamhoz. Én a Magnosolv granulátumot használom, de a Magne B6 is ugyanolyan jól működik. Táplálkozás szinten ekkor már mindent szabad, ami jólesik. Ilyenkor nincs speciális diétám amire figyelek. Verseny után mindig adok magamnak egy teljes nap pihenőt és mindig lemasszíroztatom magam. A masszázs nagyon jó, hasznos – mindenkinek csak ajánlani tudom. Tapasztalatom szerint a melegvizes-fürdő is nagyon jó, de csak akkor, ha van idő a következő versenyig. Ha folyamatosan versenyzek akkor nem szoktam élni ezzel, mert úgy találtam, hogy szétszedi az izomtónust.
Verseny után 3-4 nappal végzek teljes értékű edzést vagy vállalok egy újabb versenyt.”

A cikk szerzője Kakuk András. Olvass további futással kapcsolatos felkészülési tanácsokat, futás edzésterveket a Mozgásvilág.hu-n.

Egy sör áráért mindent az Ultráról…

Pár napja bejegyzést osztottak meg az egyik futós csoportban, miszerint keresik az Ultra letöltési linkjét. Nem kellett sokat várni, s érkezett a válasz, miszerint privátban küldik, majd jöttek az „Én is szeretném!”, s a „Neked is küldöm.” commentek. Kicsivel később a letöltési link nyilvános megosztása, majd pár bejegyzést követően – miszerint moziban elérhető a film és ott van az HBO Go, ráadásul december elején jön a DVD, s legalább mi futók legyünk sportszerűek – a comment, ami megmosolyogtatott minket:

Többet ér, ha meghívom őket egy sörre, minthogy a forgalmazó csapjon nekik pár fillért.

Ekkor döbbentem rá, hogy az átlag futó nem is tudja, hogy egy-egy jószándékú megosztása mit jelet… A közvélemény másként ítéli meg a szerzői jog védelem alatt álló tartalmak terjesztését és letöltését, mint egy bolti lopást, ráadásul a Btk. sem tekinti bűncselekménynek a többszörözést vagy a letöltést, ha „jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja”. Mi még „sosem” töltöttünk le egyetlen filmet sem – szóval nem prédikálni szeretnénk – ráadásul egy futónak nem kell elmagyarázni, hogy miért nem vágjuk le a kijelölt pályát, s csaljuk el a kilométereket, de talán magyarázatra szorul(hat), hogy miért ne terjesszük az Ultrát… mi futók tartsunk össze, mert az Ultra más, mint a többi film, egy kicsit minden futóé.

Hernáth Csabi a film operatőre és vágója már futott Tihanyi Félmaratonon, Simonyi Balázs rendező a Szigligeti Félmaratonon, Józsa Laci producer és gyártás vezető pedig májusban fog debütálni nálunk a tihanyi Belső-tó partján, így ismerősként kerestük meg és hívtuk el őket egy „sörözésre”, de Balázsnak forgatása volt, Csabi pedig csak menetközben csatlakozott hozzánk, de Józsa Laci készséggel válaszolt minden kérdésünkre.

A nagyközönség Simonyi Balázs arcát ismeri, de tulajdonképpen ti hárman alkotjátok az Ultra és egyben a cégetek, a dokumentum és reklámfilmekkel foglalkozó Speak Easy Project kemény magját…

Nagyon sokan dolgozunk egy-egy projektünkön, de tulajdonképpen igen. Balázs független rendező, a barátunk és rengeteget van velünk, Imre Loránd Balázs pedig a csapat berlini kreatív kommunikációs szakembere és a cég másik alapítója, aki az Ultra előtti dokumentumfilmjeink rendezője – többek közt a kivándorló magyarokról szóló „Menjek/Maradjak” sorozatunknak is, aminek „Édes otthon” című negyedik részének november 18-án lesz a bemutatója a Verzió Dokumentumfilm Fesztiválon.

Hogyan lesz valakiből dokumentumfilmes?

Magyarország egyik legnagyobb reklámügynökségénél nevelkedtünk, ahová Hernáth Csabi is jelentkezett gyakornoknak, de mire megérett az állandósítása létszámstop miatt mégsem vették fel, így ő lett a már korábban alapított cégünk első alkalmazottja. Mi Balázzsal a főállásunk mellett elkezdtük megvalósítani az álmainkat, saját projekteket fejlesztettünk.

Hányan dolgoztatok az Ultrán?

A legnagyobb létszámmal a 2015-ös Spartathlon alatt, amikor 45 fős stábbal utaztunk a helyszínre. Több, mint 250 órányi forgatott anyagból vágtuk össze végül a 84 perces filmet, azaz a felvételek 99,6% kivágódott.

Mikor jött az Ultra ötlete?

Így utólag a „Kvázi Bárki” pilot projektünk ötletével kezdődött minden, miszerint ha valaki sokat dolgozik valamiért, s hisz benne, akkor elérheti a céljait. 2008-at írunk, amikor Balázs – aki akkor még „csak” a barátunk volt, igazi polihisztor, a Momentán improvizációs színház alapítója, fotózott, színészkedett, rövidfilmeket forgatott, nem mellesleg Bart Simpson magyar hangja és akkoriban a Moziverzum műsorvezetője – elragadtatva nézte a falra kitűzött rajtszámaimat, s mondta, hogy ezt ő is meg tudja csinálni… az első rész így adta magát, miszerint Simonyi Balázs felkészül az első maratonjára. Egy futniszépes persze rögtön elkéri a linket, amit Veletek is megoszthatunk, a videót itt találjátok: megtekintés

Kvázi Bárki után Ultra?

Amikor eljöttünk a reklámügynökségtől  és a saját hobbicégünkből főállás lett, akkor Balázs már túl volt az első Sprtathlonján, s jött az ötlet, hogy ha már leforgattuk a futókarrierje első lépéseit, akkor mutassuk meg, hogy milyen sikeres és ambiciózus futó lett. Balázsban persze már az első Spartathlonja alatt megszületett a gondolat, hogy megmutassa a világnak, amit ott tapasztalt. Az első kamerabekapcsolás a 2014-es UB utolsó 10 kilométerén történt, amikor Balázs elé mentem, hogy interjúzzunk egyet futás közben. A kilincselés, hogy támogatást szerezzünk az UB előtt pár hónappal már elkezdődött… szeptemberre az HBO adott egy kisebb fejlesztési pénzt, amiből ki tudtunk utazni Spártába, hogy megnézzük, mit tudunk ebből az ötletből ténylegesen kihozni.  8 fős stábbal anyagokat gyűjtöttünk, hogy kik azok, akiknek valami miatt érdekes történetük van. A záróünnepségen kerestük az arcokat, ha felment valaki érdekes a színpadra, akkor futottunk utána, hogy ne tévesszük szem elől; de ott volt Szabó Béla Wojtek, akinek a 2013-os kiesése olyan mélyen megérintette Balázst, hogy nem volt kérdés, szerepelője lesz a filmünknek, ha igent mond a felkérésünkre.

A koncepciónk nem az volt, hogy győzteseket mutassunk meg, hanem emberi történeteket. Egy osztrák szívsebész Markus Thalmann lett volna az egyedüli, akivel szerettünk volna forgatni a 10 évvel korábbi győzelme és az évek múlásával kergetett idők és teljesítések tükrében, de végül ez a szál, mint még sok másik szereplőjelölté is végül elmaradt. A dokumentumfilmeknél sokszor nem az alkotó választja a szereplőjét, hanem  a szereplő választja az alkotót, akit a bizalmába fogad.

2014 -es Spartathlon terepszemle után felgyorsultak az események?

A terepszemle során kiderült, hogy mik lesznek ennek a forgatásnak a nehézségei, milyen speciális technikára lesz szükségünk. A megoldandó problémák jelentős hányadát anyagi források bevonásával tudtuk csak megoldani, így a pénzgyűjtés, stábtoborzás és felkészülés időszaka következett.

2015-ben forgattátok le a film 90%-át, mi maradt 2016-ra?

Snittek, amik hiányoztak, átkötő jelenetek, s akkor vettük fel a Spartathlon teljes útvonalát, amire azóta futottunk már Miskolcon és Berlinben is, de további közösségi futásokat is tervezünk a jövőben, ha egyszer végzünk az utómunkálatokkal.

Az interjú közben megérkezett Hernáth Csabi, Bogdán Árpád kíséretében, aki a csapat új dokumentumfilmjének, a GETTO BALBOA-nak a rendezője. A Balboa a Speakeasy és az Iamnewhere koprodukciójában készül. Félszemmel belepillanthattam a vágási munkálatokba, s hogy megismerhessem a történet végét, meghívtam Bogdán Árpit is egy sörre, de tőle sem kaptam letöltési linket. Az interjú elején említett facebook bejegyzés sörös commentjének kapcsán kerestünk meg most Titeket. A bejegyzés alatt egyszer csak megjelent a Te hozzászólásod…

„Sziasztok! Én vagyok ennek a filmnek a producere. Szintén futó, csakúgy mint a stáb többi része. Kérlek, ne terjesszétek a film lopott linkjét ezen a fórumon! Tisztelettel köszönöm és ha lehet kérni az admint, törölje ezt a posztot! Üdv, karácsonykor jön a DVD! Hajrá mindenkinek.”

A letöltéseknek nagyon nehéz gátat szabni, igaz mindent megteszünk ellene, s nem amiatt, hogy kapunk-e pár fillért, vagy sem, hanem hogy indulhassunk fesztiválokon. A film kifutása a bemutatót követően megközelítőleg két év, s ebből még csak fél év telt el. Ha egy film ideje korán kerül fel torrent oldalakra, úgy bizonyos fesztiválokról egyszerűen kizárják, nem válogatják be a programba, valamint külföldi forgalmazás lehetőségétől eshet el. Az Ultrával már felkerültünk a hazai és nemzetközi filmfinanszírozók listájára – az eddigi legnagyobb elismerés, hogy az Európai Film Akadémia beválasztotta a 15 legjobb európai film közé. Másik számunkra fontos visszajelzés, hogy áprilisban az HBO második legnézettebb adása volt az összes amerikai film mellett, amire még az HBO történetében sem volt példa. Ha azt szeretnénk, hogy minél több helyre eljuthassunk, hogy minél többen halljanak a világban az Ultráról, akkor meg kell próbálnunk az illegális terjesztésnek gátat szabni… ezt pedig nem 500 Ft-ról, nem egy mozijegy áráról, s nem is egy sörről szól. Ha megnyernénk egy válogató fesztivált, vagy létrejönne egy amerikai bemutató, akkor a 2019-es Oscaron is indulhatna az Ultra.

Decemberben érkezik a DVD, rengeteg extra tartalommal, a Spartathlon alapítójánál tett látogatásunk felvételével, továbbá reményeink szerint tavasztól elérhető lesz már hivatalos online forgalmazás keretében is, de addig is ott vannak a közösségi vetítések a mozikban, s az HBO Go.

Tihanyba rengeteg programmal készülünk, többek közt szeretnénk egy Ultra vetítést is, mert tapasztalataink szerint rengetegen érkeznek hozzánk a verseny egész hétvégéjére, ahol Veletek is találkozhatnak majd futóink. Spartathlon után jelent még számotokra futóverseny kihívást?

Persze, bár azt mindig mondjuk, hogy a stáb minden tagja teljesítette a maga Spartathlonját a forgatás alatt, így számunkra úgy hisszük, hogy nincs leküzdhetetlen akadály.

Mi jelentette a legnagyobb nehézséget?

Ronaldo négy napi jövedelmének előteremtésén túl, ami fedezte a költségeinket, talán a kialvatlanság, bár még azzal is megbirkóztunk. A görög sofőrök váltották egymást egyedül, a stáb viszont végigforgatta a versenyt. A legnagyobb kihívást az élet megoldotta, mert ha Szabó Béla Wojtek nem adja fel a versenyt, akkor nem tudom, hogy miként fejeztük volna be a filmet, mert az autónk motorja szó szerint felrobbant, de a dokumentumfilmezés istene megkönyörült rajtunk, s akkor ott a forgatásnak is vége lett.

Volt olyan jelenet, ami elveszett?

Duplikáltunk azonnal minden felvételt még a helyszínen. Igyekeztünk felkészülni a speciális technikai igényekre – a vízálló mikrofonon át tényleg mindenre gondolni – de egy skype beszélgetés mégis elveszett, amin Balázs beszélt a kisfiával a versenyt megelőzően, s azt mondta az apukájának, hogy: „Kóbor kutyák harapják le a lábadat, és Terminátorként húzd be magad!”

Hogyan tovább az Ultrával?

Többen felvetették már az Ultra 2 filmet, de ezen egyelőre még mi is csak mosolygunk. Most szeretnénk a lehető legtöbb fesztiválon bemutatni a filmünket, várjuk a DVD hazai megjelenését és szervezzük az online elérést. 4 év után is még napi egy-két óránkat az Ultra utómunkálatai teszik ki.

Mi motivál még Titeket? – Csabi ekkor felnevetett a háttérben munka közben, s ő válaszol:

Olykor megfordul a fejemben, hogy elmegyek szobafestőnek, de a következő jelenetet vágva eszembe jut az a rengeteg élmény, amit csak a dokumentumfilm készítés adhat az embernek.

Milyen filmeken dolgoztok a maradék időben?

Meggyes Krisztina „Hiányzó 10 óra” c. filmjén, ami egy szórakozóhelyen Krisztina poharába belekevert drog miatt kiesett 10 óráról szól. Bogdán Árpád „Getto Balboa”-ján, ami egy VIII. kerületi történetet mutat be. Hernáth Csabi jegyzi a „Veterán” munkacímen futó dokumentumfilmet, ami két II. világháborús magyar vadászpilóta élményeit örökíti meg. Balázs jelenleg a „Színjátékország”-on dolgozik, amit Földessy Margitról és színjátszóköréről forgat, de tervezünk további kisjátékfilmeket, s Balázsnak van egy nagyjátékfilmes terve, amit egy nagyobb céggel fejleszt.

Ennyi munka mellett marad időtök a családra?

Bori, a feleségem , s Csabi barátnője, Timi is maximálisan támogat minket a munkánkban… s ők is futnak! Nagyon sokat dolgozunk, de a családalapítás forgatókönyvét már elkezdtük írni.

Mi helyzet a Ti futásaitokkal? Jut idő edzésekre?

Olyan nincs, hogy arra ne maradjon időnk. 10-15 kilométereket futunk edzés szintjén, versenyen félmaratonokat, maratonokat, de maratonnál hosszabb távokat csak Balázs szokott. Én egyszer futottam 110 km-et, elég is volt… az ultrázás szerintem már nem futóverseny, sokkal inkább egy személyes zarándoklat.

Köszönjük az interjút, decemberben várjuk az Ultra DVD-t, Tihanyban pedig Titeket egy 21K-ra!

Zákány Geri mesélt a legszebb fotójáról

Őszintén szólva, nem sokat gondolkodunk, mikor együtt dolgozunk valakivel. Minket egy partnerség esetén egyetlen dolog érdekel: tudunk-e vele azonosulni, rá merjük-e bízni a “gyereket”, a munkánkat, amiről majd megítéltek minket is, vagy sem. És ez elsősorban intuitív dolog, akár egy szülőnél. Biztos ismeritek az érzést és ehhez nem kell PR szak… Ha legalább annyira szereti azt csinálni, amit csinál, mint mi, akkor ok. És Geri nagyon ok volt!

 Szeretjük a pillanatokat, amihez hasonlót nemrég Zákány Geri fotósunk örökített meg egy futóról és édesanyjáról. Leültünk beszélgetni kicsit Gerivel, hogy meséljen az említett képről, no meg magáról, hogy miként is lett ő a futók kedvenc fotósa…

Geri, meséld el nekünk a saját sztoridat, hogyan lett belőled fotós?:)

2003-2004 körül kezdődött az egész, amikor az ország első party fotós oldalának elkezdtem elektronikus zenei rendezvények fotóit készíteni. Szinte fogalmam sem volt, hogy mit csinálok: tisztában voltam a blende, záridő és iso fogalmával, de nagyjából ennyi. Vitt előre a szívem, a szemem és a lelkesedésem. Végig csináltam jó pár Sziget, Volt és BS fesztivált. Imádtam, lehetett bulizni, haverkodni és nem utolsó sorban pénzt keresni. Idővel a rendezvényeken egy főre jutó fotósok száma már-már zavaróan magas lett, s hát én is kezdtem kinőni a tinédzser korszakból, ezért folyamatosan képeztem magam, hogy egyre jobb fotós lehessek.

Nem tipikus sportfotókat készítesz – nálunk például rengeteg csodás pillanatképet örökítettél meg, a Szigligeti képek egytől egyig különlegesek. Mégis nagyon sokszor futópályán alkotsz. Hogyan szerettél bele a sporteseményekbe?

A témák egyre jobban eltolódtak a családi, esküvői fotók és bizonyos nagyvállalatoknak végzett különböző képei felé, majd úgy 5 éve jött az életembe a sportfotózás, ami egy véletlennek köszönhető, mint sok minden az életemben… de akár hívhatjuk a sors kezének is. 🙂 Édesapám jelenleg is maraton futó, de a sport már kisgyermek korom óta végig kíséri az életemet. Kezdtem jégkoronggal a Fradiban, folytattam közel 10 év futballal, végül maradt a kondi és a hosszútáv futás. De ne kanyarodjak el nagyon a kérdéstől, szóval Apáék családi / baráti csapattal talán az első alkalomtól kezdve folyamatosan teljesítették az UB-t, majd 5 évvel ezelőtt engem is bevettek, amikor már elég komoly szinten fotóztam. Gondoltam, elviszem a felszerelésemet és megörökítem a csapatunkat, de olyan sok időm volt a váltások között, hogy nagyon ráértem mindenki mást is fotózni, elkapni pillanatokat, s elég jó lett a sorozat fogadtatása. Következő évben már rákészültem, hogy egy kerek sorozatot készíthessek a tészta partytól kezdve a hajnali induláson, déli dögmelegben szenvedésen át, a naplementés és éjszakai képekig, miközben persze futottam egy maratont is 3 részletben. 😀 A lényeg, hogy ez a sorozat már tényleg annyira ütős lett és kimagaslott az akkori sport / futó / képek közül…

Így utólag egy esküvői fotózás volt még meghatározó a sportfotósi karrieremben, miután az örömapa – aki nem mellesleg a BSI egyik vezetője – megkérdezte, hogy lenne-e kedvem lefotózni egy rendezvényüket, a 24 órás bringa kupát. Volt kedvem, a többi pedig már történelem egy kis csavarral, mert bár elkészítettem a verseny fotóit – elég ütős lett, jó beállításokkal, élettel teli képekkel, s tényleg szerették az emberek – a hölgy kontakt, aki akkoriban szervezte a BSI fotósokat elment szülni, én pedig 1 évre eltűntem a süllyesztőben. 1 év után újra jött ez a rendezvény, előkerültek a képek, leporolták, kinyomozták ki fotózta, és onnantól kezdve töretlen az együttműködés közöttünk. Azóta pedig több sportrendezvény is megkeres, hogy örökítsem meg a versenyeiket, szakmailag koordináljam a fotósokat.

 

UB, BSI, no de hogy jött az életedbe a Futniszép csapata? ?

A storyt úgy hallottam, hogy Tihany után bár remek fotóitok készültek, Lubics Marcipán futásáról (Szilvi gyönyörű magyar vizslája) – és még sok fontos pillanatról – nem készült fénykép, s ezen (is) változtatni szerettetek volna. Marcipánnál maradva, míg ő egy fotósnak „csak” egy vizsla a sok közül, s nem az a kutya, aki még Lubics Szilvinél is többet tud futni, azaz míg egy fotós nem tud futófejjel gondolkodni és érezni, addig csak véletlen elkapott pillanatokat lehet megörökíteni. Mitől különlegesek a képeim? Gyerekkorom óta sportolok, futok, így át tudom érezni a futók örömét, szenvedését, lelki állapotát. Mindig beszélek hozzájuk, bíztatom Őket aminek szerintem örül a többség, bár néha megkapom, hogy mit pofázol, inkább futnál. 🙂 De nem vagyok sértődős és ezek tényleg nagyon ritkák, inkább sok mosolyt, kedves pillantást, integetést kapok vissza, ami feltölt már ott a helyszínen is, valamint amikor dolgozom fel a képeket. Érdekes, de Szigligeten ez utóbbit hatványozottan éreztem, s most ezt nem csak azért mondom, mert épp veletek beszélgetek.

Nemrég a Budapest Maratonon sikerült egy olyan szavak nélkül beszélő képet készítened, amely miatt több újság is megkeresett Téged. Mi ennek a története?

A maraton alatt kb. 4 órát töltök a pályán robogóval. Az első 7-8 km őrülete után – itt található az összes “érdekes” BP-i helyszín – kicsit lazább, nyugisabb a tempó, s meg tudom figyelni a futókat, helyszíneket, eseményeket. A Közgáz utáni visszafordítónál pillantottam meg a kerekes székes hölgyet maga előtt toló fiatalembert. Pont beálltam a fényeknek megfelelően egy számomra jó pozícióba, amikor Ők fordultak, s lőttem gyorsan 3-5 képkockát róluk, majd indultam is tovább – itt még különösebben nem esett le, hogy milyen erős lett ez a kép.

 

Ezek után volt egy “életmentésem” a BME K épülete csücskénél, amikor egy első maratonját futó srácot láttam brutális robotmozgással “futni”. Egyből leugrottam a motorról, megkérdeztem, hogy görcsöl-e, szédül-e, mondta hogy igen. Azt tanácsoltam neki, hogy üljön le egy picit, ne veszélyeztesse magát, de abban a pillanatban olyan szintű görcs állt a lábába, hogy a hatalmas üvöltésére több futó is megállt, majd az egész teste görcsbe rándult, s a kezében lévő palackot szór szerint összeroppantotta. 4-en vittük le a pálya szélére, ahol mentőt hívtunk azonnal, stabil oldalfekvésbe helyeztük, majd a többiek megvárták vele a mentő kiérkezését… remélem már jobban van.

Ilyen izgalmas esemény után értem utol újra Csabát és az édesanyját a nyugati téri felüljáró előtt. Pár percig mentem velük, amikor a fiú elmesélte, édesanyja egész életében nagyon keményen dolgozott, munka után sietett haza, hogy a családot ellássa; nem járt el sehova, nem látott világot. Innen jött az ötlet, hogy az idősödő, beteg édesanyját kihozza picit a “való világba” megtapasztalja a futóversenyeket körülvevő különleges, fantasztikus légkört. De a képre visszatérve, csak itthon, a képek feldolgozása közben vettem észre, hogy pont egy puszit nyom az édesanyja fejére, miközben tolja. Talán pont ettől és a mögötte lévő sztoritól lett ilyen “ütős”, szívbe markoló az a kép. Megszámlálhatatlan like, megosztás és komment érkezett rá, nagyon kedvesen írtak az emberek Csabáról, a fotóról, élmény volt olvasni, vissza hozza az emberekbe vetett hitet egy ilyen történet. 🙂

*Itt fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy mi is nagyon sok szeretettel várjuk a kerekesszékes és babakocsival érkező sportolókat pályáinkon, mert hatalmas példát mutattok ezzel mindenki számára az esélyegyenlőségről, és a mérhetetlen akaraterőtökről.

 A Szigligeti képsorozatból melyik lett a Te kedvenced?

Több is van, de amikor a pálya egyik legszebb pontján, egy kanyarban megállt valaki, hogy egy selfiet lőjön a panorámával, egy helyi lakos bíztatta a futókat és én pont ott voltam. Bár 99%-ban biztos voltam benne, hogy lesz valaki, aki ott megáll fotózkodni. 🙂 Nekem ez volt az első versenyem Veletek, de a szervezők személye annyira megfogott és a Balcsi amúgy is nagy szerelem, hogy a jövő évi 2 verseny (+ az #ujprojekt) már most be van írva piros betűkkel a fotós naptáramba, de még a családiba is, mert jövőre viszem Ilot és a gyerekeket is! Egyelőre csak a IV. Knauf Tihanyi Félmaraton eseménye van meg, de a dátumokat már mondtátok…

 

S nem félsz, hogy Ilot bízzuk meg helyetted?

A profil fotómra célozgatsz? ?

Most éppen arra, bár láttunk már rólad több Ilo MakeUp Art készített fotót. A kedvencünk, amikor a fiaitokkal vagy, na az olyan igazán Zákány Geris! Jókedvű, barátságos, őszinte, és családcentrikus.

Ilo olykor feleségből asszisztensé avanzsál, ha úgy adódik, de fordítva ez már nem működik, mert ha én próbálnék sminkelni helyette, no annak nem lenne jó vége!

https://www.facebook.com/ILOmakeupart/

Van még egy fénykép, amit a napokban láttunk Rólad, a fotósról, Zákány Gergely Photography-ról…

A fotó készítője, Nagy Laci mondta, hogy ő figyel, keres, s elkapja a pillanatot, Te ellenben ha kell szervezel, vezetsz, és megcsinálod, mert hihetetlen energiád van foglalkozni az emberekkel… és tegyük hozzá a versenyszervezőkkel is, emiatt vagy Te a kedvenc fotósunk!

https://www.facebook.com/GergelyZakanyPhotography/

Köszönjük Geri, és Tihanyban találkozunk! 🙂

Szőnyi Ferenc, az ultratriatlon magyar legendája

2014 márciusában Lubics Szilvia a női mezőnyben első lett 40:14 idejével a 286 km hosszú UltraMilano-Sanremo versenyen, ahol Szőnyi Ferenc abszolút második helyen végzett a verseny kitalálója mögött 33 óra 16 perces időeredménnyel. 53 indulóból csupán 13-an teljesítették a versenyt. Szilvin kívül az összes induló nő feladta a versenyt. Kulcsár András a verseny harmadik magyar indulója 41:13-mal a 12. helyen zárt.

170-es átlagpulzus mellett próbáltam futva behozni az utolsó 500 méteren 2 perces késésemet, miután sikerült végre leparkolni az autómat. Kezdésre épp betoppantam a sajtótájékoztatóra… és csak a fényképezőgépet hagytam a kocsiban, de a megjelentek közt kiszúrtam egy ismerős fotóst, így a fényképezőgép problémát megoldottnak tekintve ültem le annak az embernek a sajtótájékoztatójára, aki szerintem lehet, hogy nem is emberből van… Olvassátok szeretettel az első itthon készült interjút Szőnyi Ferivel azt követően, hogy megnyerte a Swiss Ultra 10-szeres ultraironmant!

Dr. Lubics Szilvia nevét lassan azok is ismerik, akik futócipőt még csak a sportboltok polcain láttak – a teljesen laikusok kedvéért, ő az a mindig mosolygós nő, aki a férje, Gyuri kíséretében – három jóképű fiával és fogorvosi praxisával a háttérben – az elmúlt évek során sorra nyerte, teljesítette a maratoni (42,195m) távon túli legnehezebb ultrafutóversenyek közül a Spartathlont (246 km), az UltraBalatont (212 km), az UltraMilano-Sanremot (286 km), legutóbb a világ legembertpróbálóbb ultrájának mondott Badwatert (217 km). – Élményeiről szeptember 16-i Mapei Szigligeti félmaratonunkon meghallgathatjátok Szilvi előadását… ez volt itt a reklám helye. ?

Szóval Dr. Lubics Szilvia emberfeletti dolgokra képes és, ha már róla beszélünk, van még valaki az országban, aki egész biztosan hasonló magasságokra képes: Szőnyi Feri. Aki egyszer hallja a triatlonista történetét, az nem felejti. Szurkolói csak Racemachine-ként (Versenygépként) ismerik, mert a több száz órás versenyek végén is ugyanolyan fáradhatatlanul mozog, mintha éppen akkor kezdte volna.

Közel 40 évesen kezdett el sportolni, amikor hamar rádöbbent, hogy hosszútávfutásban, és hosszabb kerékpár távokon kiemelkedően jól tud teljesíteni. Az ironman triatlon táv 3,8 km úszás, 180 km kerékpározás és végezetül 42km futás… Feri 2x, 10x, 20x hosszabb távokat teljesít!

2008 előtt még úszni is alig tudott, de első dupla ironman versenyén várakozásokon felül 4. helyezettként végzett, majd a sportág megdöbbenésére még ebben az évben harmadikként ért célba a Mexikóban megrendezésre kerülő 10x-es ironman versenyen.

A következő évben a hazai sikerek után több külföldi ironman versenyen is dobogó közelbe került, majd 2010-ben már a 20x-os ironmant teljesítette 481 óra, 54 perc és 10 másodperc alatt – 76 km úszás, 3600 km kerékpározás, 844 km futás, csak hogy ne kelljen előkapni a számológépet – s lett világbajnok.

2013-ban 30 napon át 30x teljesítette az ironmant és lett vb-ezüstérmes, majd túl 112 ironman távú versenyen, kétszer is letekerte a Race Across Americat, ami a világ legkeményebb kerékpárversenye, valamint számos egyéb ultrafutás mellett háromszor teljesítette a Spartathlont. És sosem adott még fel versenyt!

Idén június 19-én indult a Great Himalayan Ultra Running – The Hell Race 480 kilométeres versenyen, amit egyedüliként fejezett be a meghatározott 120 órás szintidőn belül 113 óra 13 perc, 29 másodperc alatt. A versenyt követően így nyilatkozott:

“Hát keresem a szavakat. Nagyszerű dolgot vittem véghez. Mondjuk pont így képzeltem, bár ez nagyképűen hangzik. Ha nem vágysz arra, hogy teljesítsd a teljesíthetetlent, azt akkor soha el nem éred. Két év után futva visszatérni Leh-be* és a sztupához érve átszakítani a leghosszabb verseny célszalagját – majd magasba emelni a magyar lobogót, ennél számomra nincs szebb és büszkébb dolog!” *: 2015-ben harmadik lett a 333 kilométeres nepáli a La Ultra futóversenyen.

Alig tért vissza a Himalájából, máris újabb versenyen állt rajthoz: a svájci Buchs városába azzal a nem titkolt szándékkal érkezett, hogy megdöntve a világrekordot, ismét a dobogó legmagasabb fokára állhasson a 10x ironman távú versenyen. Hazai viszonylatban, mintha valaki beúszna a Balaton közepéig, majd az országhatáraink mentén, annak ~81%-át körbe tekerné, a maradék ~19% távot pedig egy kicsivel még megtoldva lefutná.

A táv teljesítéséhez 213 órára volt szüksége Ferinek. A viharos idő és a pálya adottságai miatt a világrekord megdöntése elmaradt (192 óra), de nyakába tegnap délután is aranyérem került. Igen, tegnap délután, mert bár Feri augusztus 25-én elsőként szakította át a célszalagot, a verseny csak tegnap, augusztus 31-én, hajnali 3h-kor ért véget hivatalosan, mert addig volt lehetősége minden indulónak befejezni a versenyt szintidőn belül. Feriék az éremosztó ceremóniára tegnap reggel visszautaznak Svájcba, hogy a korábban pont 53. születésnapján célba érkező „Racemachine” újra a dobogó legfelső fokára állhasson. A sajtótájékoztatót követően, indulás előtt azonban még válaszolt pár kérdésünkre:

Essünk túl a nehezén rögtön az elején. Világrekordot szerettél volna dönteni Buchsban, de most nem sikerült…

 Szőnyi: mert a kerékpár pálya vonalvezetése alkalmatlan volt rekord döntésre. Azon a szakaszon haladunk a legnagyobb sebeséggel a leghosszabb távon, de itt két olyan kanyar is volt a pályán, ahol satufékezni kellett, ráadásul a kerékpáros boksz, a frissítő kialakítása is nagyon lassú volt; folyamatos zsúfoltság volt a pályán, kisebb balesetek még előfordultak. Soha nem volt még csengő a kerékpáromon, de most egyedüliként felszereltem… ha csengőt hallottak a többiek, már tudták, hogy jön a Szőnyi Feri. A világban vannak nagyon jó pályák; például a Murska Sobota dupla Ironman verseny kerékpár pályáján mentem 10:40-es időt, ami még egy távnak se lenne rossz. A mexikói Monterrey pályáján szinte megállás nélkül lehet haladni; ott ha 30km/h átlagsebesség alá mentem, akkor az volt a taktika, hogy meg kell állnom frissíteni. Buchsban a leggyorsabb köröm is csak 29km/h környékén volt, a teljes távon mindössze 27,8 km/h átlagsebességet tudtam hozni, ami nagyon alacsony. Közel 10%-kal maradtam el a tervezettől, ami 1800 km-nél már egy Ironman távnyi különbséget jelent… ezen a pályán el kellett engednem a világrekordot.

Ez azt jelenti, hogy már keresel egy másik pályát, ahol visszahódíthatod a világrekordot?

 Szőnyi: Mexikót nagyon figyelem, de az idei évre már nem tervezek hosszabb versenyt… aztán ki tudja, hogy mit hoz a jövő!

Számodra melyik a legnehezebb szám?

 Szőnyi: egyértelműen az úszás, bár mostanra egészen megkedveltem. 43 évesen egy este alatt tanultam meg úszni, s érezni lehetett sokáig, hogy az úszó iskola kimaradt az életemből. A magyarországi úszó VB-t figyelve azonban ellestem most egy mozdulatot, amit edzésen csak egy hetem volt begyakorolni. Közel 10%-kal gyorsabb lettem, viszont adódott ebből némi probléma is.

Hol kezdett el fájni?

Szőnyi: a két kézfejemben begyulladtak az ínszalagok. ?

Kiszálltál a vízből, s fogni kellett volna a kormányt…      .

 Szőnyi: …de csak nehezen tudtam, így krémeztük, és szorító kötéssel kötöttük be a kezemet. Mégis azt mondom, hogy megérte, mert megfizethetetlen 38 km után mosolyogva szállni ki a vízből.

Mire gondol az ember 760 hossz alatt egy 50 méteres medencében?

Szőnyi: mindenre. Múltra, jövőre, zenére, ütemre… s számolom a hosszokat, mert 1200 méterenként, 24 hosszonként engedélyezek magamnak egy kis pihenőt. ? Építőipari vállalkozó voltam, de 4 éve kiszálltam, azonban azóta is vannak még elvarratlan szálak, amiktől gondterhelt az ember. Építettem, s üzemeltettem egy pizzériát, de most bérbe adtam azt is. Verseny közben megszűnnek a világi dolgok, felszabadul az ember a nyomasztó problémák súlya alól. Januárban azon gondolkodtam, hogy visszavonulok, de aztán új célt tűztem ki magam elé… mégpedig, hogy én leszek a világ legjobbja. Különlegesen jó érzés, amikor az ember elhatároz valamit, s véghez viszi.

Volt olyan pillanat a verseny során, amire nem voltál felkészülve?

 Szőnyi: Engem is meglepett, de olyan mértékben bevizesedett a lábfejem, hogy kinőttem a cipőmet. Ilyen korábban nem fordult elő velem. Most meg kellett oldani, hogy kényelmesen tudjak futni, így kivágtam a cipőm elejét.

 Nem volt kényelmetlen kivágott cipőben futni?

 Szőnyi: én mindig azt mondom, hogy: „futópályán nem gyaloglunk”. Ha szükséges, megállok hidratálni, aludni, de amikor futni kell, akkor egy cipő nem lehet akadály!

Melyik versenyed a legemlékezetesebb?

Szőnyi: ez, az utolsó, amikor a világ legjobbja lettem a születésnapomon.

A születésnapi befutó miatt?

Szőnyi: véletlen volt, hogy pont a születésnapomra esett a befutó, de nagyon nagy hab volt a tortán.

Ultraversenyzőktől hallottam, hogy a legjobb beérni a célba. Te is ezt vallod?

 Szőnyi: nem. Nekem a hétköznapok a legjobbak. A versenyek csak villanások, az összes többi, az maga az élet. Az érzés, amikor legutóbb elmentünk Horvátországba, s mire felébredt a család, addigra én már futottam a tengerparton egy kulacsnyit.

Kulacsnyit? Hány kilométer a Te esetedben egy kulacsnyi? ?

Szőnyi: olyan 15 km. Rendkívül fontos a hidratálás és a megfelelő emésztés, amire nagyon sokan nem figyelnek. A dehidratáció a legalapvetőbb probléma sokaknál.

A sajtótájékoztatón vetítettetek pár fényképet a versenyről. Jól láttam, hogy másokkal ellentétben zselék és egyéb csodaszerek helyett csirkecombot ettél verseny közben?

Szőnyi: igen, jól láttad. Amikor varrodám volt, akkor megtanultam szebben szegni, mint a varrónő. Amikor pizzériát építettem, elmentem Olaszországig, hogy megtanulhassak igazán jó pizzát sütni. Amikor versenyzésre adtam a fejem, megfigyeltem és tanultam mások hibájából, hogy a legjobb lehessek. A csökkenő teljesítmény mögött mindig emésztési problémát véltem felfedezni, így én az emésztőrendszer egyensúlyában látom a teljesítőképesség határait. Valamit jól csinálok, mert még nem kerültem olyan állapotba, hogy az emésztésemmel bármelyik irányba problémám legyen; se fent, se lent, ami ellenben nagyon sok ultrasportolónál jelent problémát. Nincsen edzőm, segítőim vannak, barátaim, és támogatóim. Tartom a kapcsolatot edzőkkel, belelátok edzéstervekbe, de olyan úton járok, amit magam gyúrok. Nem igaz mindenkire minden… Én ismerem a szervezetemet, tudom, hogy mire van szüksége, mire képes. Minél hosszabb egy verseny, annál kevésbé számít a fizikai, és kap nagyobb hangsúlyt a mentális felkészültség. A versenyzői intelligencia. Evés, ivás, frissítés, a ruházat, a tempó, ezek összesége, tudom, hogy mikor iszom csak vizet, mikor L-carnitint, mikor eszem rizst, tésztát, hiszen a szervezetnek szüksége van rendes ételre, nem csak szintetikus dolgokra. Következetesnek kell lenni a tápanyagpótlásban, hozzáteszem, hogy egy ultraverseny alatt gyakran válik szükségessé a rugalmas újratervezés, de fejben végig ott kell lenni. ?

Most egy kis pihenés következik számodra is?

 Szőnyi: dehogy. A versenyt követően is futottam már a pályán. Én egy jókedvű futó vagyok. Nem tollal, hanem ceruzával írom az edzésprogramomat, sőt, az igazat megvallva nincs is edzésprogramom, egyszerűen csak jól érzem magam, ha futhatok, ha edzhetek.

A csuklódra pillantva azért a pulzuskontrollra Te is figyelsz, igaz?

Szőnyi: a rutin elbizakodottá teszi az embert, ami egyrészt jó, másrészt káros, ezért nagyon jó edzőtárs az okos óra, de versenyen sosem mérek pulzust.

Milyen pulzustartományokban futsz?

Szőnyi: attól függ. 10K – 170, 21K – 164, 42K – 156, 12h-nál 5órán keresztül 154, utána 138.

Milyen tempó tartozik egy-egy ilyen futásodhoz?

 Szőnyi: 10 kilométernél megy a 4perc körüli tempó, de most nem ilyen távra edzek. 1,5-2 órás alap edzéseimnél 138 körüli pulzussal 5:20 körüli tempót tartok. Kerékpáros edzéseknél általában 10-15 ütéssel lejjebb dolgozom. Hegyi edzéseknél pedig kicsit feljebb állítja be az ember a pulzust. Itt említeném meg Monspart Sarolta mondását, miszerint felfelé mindenki tud futni, de lefelé már sokkal kevesebben.

Köszönet a képért a Peter Zsolnai Photography-nak
Köszönet a képért a Peter Zsolnai Photography-nak

Jövő hét szerdán tartjuk a Mapei Szigligeti Félmaratonunk sajtótájékoztatóját; addigra hazaértek a svájci díjátadóról. Nem lenne kedved velünk tartani, s ott megmutatni az érmedet, miután már a kezedben lesz?

Szőnyi: köszönöm szépen a meghívást, ott leszek és azt már most megígérem, hogy 2018. május 26-án – hacsak nem éppen Mexikóban kell lennem egy világrekord miatt – akkor a Tihanyi Félmaratonon ott leszek, csak ne küldj több időpont emlékeztetőt (nevet)!?

Megegyeztünk, de az interjú végére kérhetek még Tőled egy jótanácsot olvasóinak?

 Szőnyi: A sportpályafutásom példaértékű, de nem követendő példa. Óvatosan kell bánni a kilométerekkel, a számokkal, s nem piszkos módon visszaélni a képeségeinkkel – mint ahogyan azt én teszem ?  – hanem élvezzétek a pillanatokat, élvezzétek a futásaitokat!

Köszönöm az interjút, jövő szerdán a sajtótájékoztatónkon találkozunk!

Tóth Krisztina, a Tihanyi és a Szigligeti Félmaraton csapattagjának írása Feri első hazai sajtótájékoztatójáról

“Minden sikeres férfi mögött áll egy nő”… Lubics Szilvia mögött pedig négy férfi!

Lubics György mellett sokan most a Sarkadi Zoli, Simonyi Balázs, Vajda Zoli Badwater kísérőcsapatra gondolhattok, de Gyuri mellett van három másik sokkal fontosabb férfi Szilvi életében, s mi őket szerettük volna kérdezni a világ egyik legjobb ultrafutónőjéről.

Marcipánt, a Lubics család kutyáját, a magyar vizslát – aki még Szilvinél is gyorsabban és többet tud futni – elhívtuk a Tihanyi Félmaratonunkra. Szilvi és férje, Gyuri már meg sem lepődtek, amikor most sem őket akartuk kérdezni megjelenő új könyvükről, hanem „csak” az engedélyüket kértük egy interjú elkészítéséhez.

Olivért, a legnagyobb fiút most vették fel az egyetemre, így költözés projekt, rendezkedés, mindennapos egyéb teendők, családi programok, munka, edzések mellett nehezen tudtunk olyan időpontot egyeztetni, amikor a Lubics család minden tagja egy helyen tartózkodott.

A 217km-es Badwater távjánál a Budapest – Nagykanizsa távolság csak kicsivel hosszabb, de nemhogy futva és közel 50 fokban, de még klímával is hosszúnak tűnt péntek délután az M7-en araszolva.

Marcipán és Maszat rögtön jelezte az idegen érkezését, így csengetni sem kellett, s Szilvi már ott is állt a kapuban a tőle megszokott mosollyal az arcán. Gyurit sajnos beteghez hívták – háziorvosi praxisa van a közeli Hahóton -, így vele csak futólag találkoztunk. Szilvi pedig igyekezett háttérbe vonulni, hisz most nem ő volt az interjú alanya.

Kamaszlányokat nevelve felkészületlenül értek a kezdeti egyszavas válaszok, de aztán belelendültek a fiúk… Olivér 18, Boti októberben lesz 16, Kolos pedig 12 éves. Három teljesen más személyiség… Kolosnak még a szeme sem áll jól, Olivér, a legidősebb, aki a „falkavezér” is egyben – rögtön be is ült középre, Boti pedig csak addig tűnt csendesebbnek, míg nem került a dobfelszerelése közelébe.

Boti születése után rövid idővel (2003) kezdett el Szilvi futni, Kolossal pedig pocakosan is félmaratont futott, így kiskori emlékük nem igen van arról a fiúknak, hogy milyen volt, amikor „anya nem futott”. Nem igazán értették azt sem, amikor megkérdeztem, hogy emlékeznek-e olyan hosszabb időszakra, amikor Szilvi nem futott.

Olivér: olyan nincs, hogy Anya nem fut, hiszen ott az edzésterve, amiben bár vannak regenerációs napok – ez az ő esetében 60 perc laza kocogás, vagy pihenés – azonban ő inkább akkor is futni szokott.

Mit szóltok, amikor futni indul? Nem szeretnétek, ha inkább itthon maradna?

Olivér: anya szeret futni, s boldoggá teszi. Nekünk is megvan a saját hobbink, s Apával ők is támogatnak minket. Anya ráadásul szinte mindig akkor fut, amikor mi alszunk. A lehető legkevesebb időt veszi el a családtól az edzéssel. Egy-egy verseny miatt – évente kétszer, háromszor – nincs itthon pár napig, de azt a pár napot leszámítva nem érzünk abból semmit, hogy a mi anyukánk egy híres ultrafutó.

Tesi órán a suliban, amikor Lubics névvel kell iskolakört futnotok? Sose éreztétek előnyét-hátrányát a neveteknek?

Boti: anya csak a pályán „a Lubics Szilvi”, a rendelőben doktornő, a suliban pedig az anyukánk, ez ilyen egyszerű.

Egyszerű… de azért nem sokan képesek arra, amire ő!

Olivér: apa például képes lenne mindenre. Ő is mindent le tudna futni.

Lubics György, Simonyi Balázs, Vajda Zoltán, Sarkadi Zoltán – Szilvi Badwater Team-je

Helyeselt a másik két fiú is, én pedig próbáltam nem elérzékenyülni, hisz mégiscsak papírra kellett vetnem az interjúnkat.

A körpályás versenyeket leszámítva Apa majdnem minden versenyén kíséri Anyát. Ti is voltatok már vele hosszabb versenyen?

Kolos: csak Olivér. Az idei Spartathlon lesz az első, hogy mi is megyünk.

Ekkor megszólalt a háttérből Szilvi: kell egy olyan fokú érettség, amikor már azt látják a versenyből, amiről az tényleg szól. Egy ultratáv során az ember hihetetlen magasságokat és mélységeket él meg, a legjobb pedig tényleg az, amikor beér a célba, s vége a versenynek. A Spartathlonnak szigorú szabályai vannak, nem mehetnek oda a kísérők a futóhoz bármikor, s ezt egy kisgyereknek nehéz lehetne feldolgozni.

Szilvit nem akartam kérdezni, hisz ez a fiúk interjúja, de…

Nem tartasz tőle, hogy idén ott lesznek Veled? Szerinted könnyebb vagy nehezebb lesz így futnod?

Szilvi: tavaly, amikor Olivér elkísért, nem volt rám hatással.

Olivér: köszi Anya! ?  – jegyezte meg nevetve.

Szilvi: nem úgy értettem, nem hátráltattál… volt még egy kísérő az autóban.  Hogy idén milyen lesz, azt nem tudom, de a verseny alatt nem anyukaként fogok futni… nem futhatok anyukaként, mert akkor lehet, megállnék.

Gyuri sokat segít Neked a versenyek alatt?

Szilvi: igen, bár a körpályákon futó versenyek esetében nálunk nem működött, ha ő frissített, mert túl gyakran láttam, s akkor hajlamos voltam feleségként viselkedni, s elhagyni magam egy idő után a férjem mellett. Más versenyeken viszont, ahol bizonyos távoknál tudunk csak találkozni, ott nagyon sokat segít, hogy várhatom a találkozásainkat. Külön biztonságot ad, hogy nem csak férjként, de orvosként is vigyáz rám.

Olivér, téged kérdezlek, mert neked már van tapasztalatod: milyen Anyát egy ultraversenyen látni, amikor épp egy mélyponton fut túl?

Olivér: tavaly volt egy pillanat, amikor megijedtem, de aztán azt mondtam, hogy Apa mégiscsak orvos, ő jobban tudja, s már többször látta Anyát ultraverseny alatt… amíg ő nem aggódik, addig én miért aggódjak?

Mit éreztetek, amikor csak interneten keresztül figyelhettétek a Badwater vége előtt nem sokkal, amikor Anya chipje nem mozdult hosszú ideig a képernyőn? – mint utólag kiderült technikai probléma miatt.

Olivér: nem aggódtunk. A chipekben nem lehet bízni, de Anyában és Apában viszont igen.

Vissza fog még menni szerintetek Anya Death Valleybe?

Olivér: most már tudja, hogy mit csinálna másképpen…

Anyukátok nem az a “kimegyek kocogni 5km-t” futó anyuka, de mégis mit szóltatok, amikor először jelentette be nektek, hogy “kocognék 217km-t a Halál Völgyében”?

Olivér: semmit, már megszoktuk. Meg sem lepődtünk, de tényleg.

S szerintetek mit szólna, ha Ti állnátok elő hasonló ötlettel?

Olivér: elfogadná. De erre biztos nem kerül sor.

Boti: Kolos májusban nálatok lefutotta a 10 kilométert, Olcsinak és nekem se jelent gondot futni egy hosszabbat, de eszünkbe se jutna. A Spartathlont is inkább a családi nyaralás miatt, az athéni városnézés, a tenger, a fürdés, a gyros és a szirtaki miatt várjuk.

Olivér: a gyrost kivéve – fűzte hozzá – mert Anya és én vegetáriánusok vagyunk.

Boti, ti maradtok a gyros mellett?

Boti: sosem fogjuk megérteni, amikor Anya megjön egy 40 kilométeres futás után, és azt mondja, hogy: „úgy megennék egy salátát!” 😀

Ha salátázni nem is, de futni azért szoktatok néha közösen? Anyával és Marcipánnal lehet egyáltalán tartani a lépést?

Boti: dehogy, még Apával is csak nagyon ritkán futnak együtt. Az edzésterv az edzésterv, nem kocogás.

Kolos: nekünk nem program a közös családi futás, inkább megyünk strandra, vagy nézünk meg egy sorozatot közösen, mintsem, hogy futni menjünk! ?

Nem futtok rendszeresen, de ki viszi Marcipánt és Maszatot futni, míg a szüleitek esetleg egy több napos versenyen vannak?

Kolos: sétálni mi is elmegyünk, ha kell, de inkább Anyáék egyik barátja viszi Marcipánt futni, mert az ő távjaihoz mi nem vagyunk hozzászokva.

Szilviék a Nagykanizsai Gyermekotthonnal közös futáson.

Mesélnétek a Badwateren lefutott kilométerek kapcsán indított adománygyűjtő akciótokról, amivel a Nagykanizsai Gyermekotthon sportpálya létesítési törekvéseit segítettétek?

Olivér: az ötlet Anyáéktól származott, én pedig megcsináltam hozzá a weboldalt, s kezeltem a bejövő üzeneteket. Nagyon örültünk, hogy a kitűzött támogatás 2,5-szeresét sikerült összegyűjtenünk, így sporteszközök vásárlására is jut pénze a gyerekotthonnak. Szeptember végén lesz a hivatalos átadás, amin szeretne az egész család ott lenni, még úgy is, hogy hamarosan megváltozik a családunk eddig megszokott élete. Az egyetemi tanulmányaim miatt azonban az élet nem fog megállni, csak az biztos, hogy Anya gyakrabban fog futni Baranyában!

Mi fog változni itthon?

Kolos: Olivér szobája a legkisebb, így azt egyikőnk sem szeretné elfoglalni, de a matracát azt át fogom vinni az én szobámba – jelentette ki.

A futó anyukák állítólag a lefutott kilométereik számának időarányos csökkenésével hajlamosak gyakrabban számon kérni rendet, házi munkát. Mi a helyzet a ti anyukátokkal ezen a téren, aki több száz kilométert is képes lefutni?

Kolos: Szerintem ennek semmi köze a kilométerekhez… ránk szól, ha rendetlenség van, ha nyitva marad a szekrényajtó, mert az anyukák már csak ilyenek.

Olvastátok már a „Másfél nap az élet” c. könyvet, ami a napokban fog megjelenni?

Olivér: Kolosra még várnak a kötelező olvasmányok, de hol van még a nyári szünet vége. Boti már nagyon várja, hogy megérkezzen az első kinyomtatott példány, én viszont már elolvastam digitálisan.

Mesélj, csak amennyit elárulhatsz!

Olivér: Van egy rész, amikor Anya kitesz a sulinál, de ennél nem árulok el többet. Én két nap alatt kiolvastam, le se bírtam tenni. Kicsit olyan, mint Simonyi Balázs filmje, az Ultra… azt látni kell, ezt pedig el kell olvasni.

Lubics Szilviáról az ultrafutás, a Spartathlon, a Badwater jut eszébe sokaknak; akik már egy kicsit jobban ismerik, azok hozzáteszik, hogy férj, három gyerek és egy fogorvosi praxis mellett példaképe sokunknak. De mit jelent Nektek, mi az a három szó, amivel Ti jellemeznétek Őt?

Olivér: ha mindenki mond egyet, az úgy jó lesz?

Igen, lehet alkudozni.

15:30-tól hallgathatjuk Őt a Badwaterről a Szigligeti Félmaraton Színpadon. Kötetlenül, amilyenek az “aztmeséldel”-ek.

Kolos: „ANYA” – vágta rá a legkisebbek gyorsaságával.

Olivér: „MOTIVÁCIÓ”.

Mire motivál Anya?

Olivér: az életre, de nem csak Anya, hanem Apával közösen. Megtanították, hogy nincs számunkra lehetetlen, ha valamit igazán szeretnénk.

Boti? Neked mi jut eszedbe Anyáról?

Boti: egyetlen szó kevés, mert szeretem, még gondolkodnék.

Szerintem ebben minden benne van.

Szeptember 16-án várunk Titeket a Mapei Szigligeti Félmaratonon, ahol Szilvi 15:30-tól a Badwaterről mesél az “Azt meséld el…” sorozatban.

A cikket a Tihanyi és a Szigligeti Félmaraton Team tagja, értékesítési vezetője, Tóth Kriszta készítette Nagykanizsán, a Lubics családnál:)

Fotó: Swiss Ultra

Ebben a pillanatban nyerte meg Szőnyi Feri a tízszeres Ironman-t!!! És ma van a szülinapja:)

Szőnyi Ferenc hazánk egyik legismertebb ultra távokat teljesítő sportolója, aki éppen 10 éve, 43 évesen kezdett el futni, azelőtt semmi. A Komáromban élő építési vállalkozó storyja egészen különleges, hiszen lényegében a válság éveiben kezdett el komolyabban sporttal foglalkozni, mikor a megrendelések fogyatkoztak. Legutóbb akkor hallottunk róla – az első itthoni élménybeszámolójáról le is közöltünk egy cikket a teljes hanganyaggal -, amikor a Hell Ultra Race-t teljesítette a világ talán legkeményebb versenyén, amit a Himalájában rendeztek. Ennek a versenynek külön érdekessége volt, hogy eddig egyedül ő tudta teljesíteni – így egyből meg is nyerte.

Mikor ott voltunk és hallgattuk, feljegyeztünk Tőle néhány aranyköpést, melyek közül az egyik valahogy így hangzik: “ha valahol valaki kitalál valami nagyon durva távú versenyt, sokszor volt, hogy felhívtak: gyere már el Ferikém, nézd már meg légyszi, ez most valami nagyon kemény lenne…” És ő megy és megnyeri, letolja, letekeri, leússza, lefutja… Merthogy nemcsak futásban teljesít brutális távokat, de bringában és úszásban is; annak ellenére, hogy mikor elkezdett úszni, azt mondták neki, hogy úgy úszik, mint egy uszály, ami vontat, ráadásul csak mellben tudott, ami ugye nem a triatlonosok nyerő száma. Aztán egyik este lement az uszodába és éjjel megtanulta hogyan kell ütemre úszni gyorsban, mielőtt lenyomta az első dupla ironman-jét itthon egy világkupán.

Se szeri se száma azoknak a versenyeknek, amiket megnyert és teljesített – alább találtok a legfontosabbakról egy listát -, sikerét egyértelműen genetikájának köszönheti, hiszen ezeket a távokat és méreteket, amiken ő indul, csak ultra gyors regenerálódással és emberfeletti állóképességgel lehet teljesíteni. Szóval futni, úszni lehet, de amit ő képvisel, azt tényleg csak kevesek tudják utána csinálni. Így alakult, hogy nemrég ért vissza a Himalájából, egy ilyen táv fél-egy éves szünetet jelent a legtöbb résztvevőnek, Ő viszont két hónapra rá(!) (június 24-én teljesítette a versenyt) már elindult Svájcban a Swiss Ultra tízszeres ironman versenyen, amit ráadásul ebben a pillanatban nyert meg, az 53. születésnapján! Gratulálunk hozzá, épp ésszel felfoghatatlan teljesítmény, nem véletlenül szoktuk használni a #szonyiferiforpresident hashtag-et sem…:)

Nemrég olvastunk egy vele készült nagyinterjút a Forbes-ben, ahonnan a kedvenc sorunkat ki is emeltük, mikor a bakancslistájáról kérdezték:

“Azt a poént szoktam elsütni, hogy törekedjünk most már a minőségre. Most 53 éves vagyok, szeretném még sokáig érezni mozgás közben a flow élményt, de a versenyzésre gondolva még mindig meg vagyok győződve arról, hogy én a világ legjobbja leszek, mondjuk triatlonban, az extrém távokon. Mindenesetre augusztus 16-án már el is indulok Svájcban egy tízszeres triatlonon és meg is akarom nyerni.”

Mondta és megtette. 215 óra 17 perc 45 másodperc alatt. No comment, minden tiszteletünk Ferié! Sajnos a Mapei Szigligeti Félmaratonunkra nem tudtuk Őt elhívni, mert nem lesz itthon – épp Erdélyben fut majd egy ultra távot -, de ha megadná a Jóisten, nagyon meghallgatnánk Őt 2018. május 26-án a Tihanyi Félmaratonon!!! Isten éltessen sokáig, Race Machine!

Feri Top 5 eredménye:

  1. 2010. Mexikó: dupla dekaironman (76k úszás, 3600k bringa, 844k futás), 241 óra, 1. hely
  2. 2013. Olaszország: 30 nap, 30 ironman (30 napon át minden nap 3,8k úszás, 180k bringa és 42,2k futás, összesen 114k úszás, 5400k bringa és 1260k futás), 358 óra, 2. hely.
  3. 2009. Mexikó: 10 nap, 10 ironman. 115 óra, 1. hely világrekorddal.
  4. 2010. és 2012. USA: Race across America (4850k bringa), 11 nap, 3 óra és 11 nap 10 óra. 9. hely és 14. hely.
  5. 2017. India: Hell Ultra High (480k futás a Himalájában), 113 óra, 1 hely, eddig csak Ő teljesítette.