Sport Archives - Page 3 of 11 - Futniszép.hu

Hogyan regenerálódjunk verseny, nagyobb megterhelés után?

A legjobb futóink, edzőink trükkjei.

Schumacher Ákos (10-szeres Triatlon Magyar bajnok, Országos bajnok mezei futásban és kéttusában. Edzőként a MOB Kiemelt Edzői Program tagja, több olimpikon és világbajnok edzője.) bevezetője a témához:

Mikor következik be a tényleges fejlődés?

Az aránylag köztudott, hogy minden edzés, verseny után szüksége van a szervezetünknek regenerációra, azaz helyreállítódásra, hogy a következő terhelést sikeresen tudjuk abszolválni. Valójában a fejlődés is a pihenőidőszakokban következik be, hiszen minden edzésegység után, ha kellő időt hagyunk a szervezetnek a pihenésre, magasabb szinten történik a helyreállítódás (szuperkompenzáció). Ezt nevezzük fejlődésnek. Éppen ezért nem mindegy milyen gyorsan tudjuk a regenerációt megoldani, mikor tudjuk szervezetünket ismét „csatasorba“ állítani. Vagyis hogyan tudjuk a regenerációs folyamatokat felgyorsítani a minél hatékonyabb fejlődés érdekében. Persze nem mindegy, hogy 3 km-t futottunk max.-on, vagy 42 km-t. Előbbinél 1-2 nap, utóbbinál több hét is eltelhet a teljes regenerációig.

Pár olyan trükk amit szívesen alkalmazok sportolóimnál egy-egy keményebb edzés, vagy verseny után:

  • Izmaink felfrissülése végett masszázs, vagy hengerezés. Egy jó masszázs, felfrissíti az izmokat eltávolítja a salakanyagokat 30 p. minimum legyen!
  • Ásványianyag, és energiautánpótlás. Már edzés, verseny közben pótolni kell a kiizzadt folyadékot, ásványi anyagokat. erre legjobbak a forgalomban kapható izotóniás italok, de ha ez nincs forgalomban kapható 100%-os gyümölcslé, vízzel hígítva fele-fele arányban.
  • Edzés után az energia utánpótlás, regeneráció gyorsítására minél hamarabb el szoktuk kezdeni a feltöltést. Pl, egy jó pizza, gyümölcslével, v. sovány hús fogyasztása legyen. De vannak különböző regenerációs italok is, amik ideális arányban tartalmazzák azokat az összetevőket, melyek kellenek a gyors visszaépüléshez.
  • Kiroterápia. Versenyzőink hidegkamra kezelésre is járnak -100, -110 fokon töltenek el néhány percet, ilyenkor a szervezetet ért hősokk hatására felgyorsulnak a regenerációs folyamatok.
  • Levezetés, nyújtás, lazítás, regeneráló edzések. Intenzív terhelés után a levezetés, és a levezetést követő nyújtás-lazítás is felgyorsítja a regenerálódásunkat. Határterhelések után regenerációs nagyon laza 30 p.-es terjedelmű edzésekkel is felgyorsíthatjuk a helyreállítódásunkat.

A hazai futóelit saját trükkjei:

Hajdú Péter

Nem egy löttyedt Nagypapa, 8 nap alatt 420 km-t futva jutott el Auschwitzig.

A futó projekt alatt jól jött a már bevált rehabilitációs stratégiája: a kb 50 km-es etapok között szűk fél napja volt, hogy az izmait felkészítse a következő napi terhelésre. Ebben segítségére volt a legkínzóbb, legbütykösebb SMR henger ami található. Minden nap a lábán 4 izomcsoportot, oda-vissza 40x hengerezte le.

„A combfeszítő izmokat hason fekve, 40x oda és 40x vissza hengerezem. Utána a vádli két részletben szintén 40x oda, és 40x vissza, majd a térdhajlatot és végül a combhajlító izomzatot.
Ez kb. 10 perc alatt készen van, kicsit kínzó, de nagyon megéri, mert olyan érzés, mint egy jó frissítő masszázs, az izmokban lévő feszültségek kioldódnak.”

Krémek esetében a francia gyártmányú Artrogelben hisz. Egy ilyen tubus 120 ml, ennek a felét jól belemasszírozta a lábába a másnapi könnyű lábak végett. A terméket extrém terhelés esetén futás előtt is használja, de akkor természetesen nem ilyen mennyiségben. Ehhez a kiadós vacsorán kívül a Hammer recoverite italát itta előszeretettel.

Szőnyi Ferenc

Ultrafutó, ultratriatlonista, ultraminden.

Feri életvitelét jól mutatja, hogy éppen a 10x Ironman futórészének 50-60. kilométere környékén tartott épp, amikor elértük telefonon, hogy megtudjuk, hogyan regenerálódik. Ennek megfelelően nem is zavartuk őt sokáig, mert éppen azon gondolkodott, hogy vajon a bal-, vagy a jobb lába fáj-e jobban…

“Legfontosabb már a verseny közbeni folyamatos és megfelelő hidratálás, higítani kell a vért minden mennyiségben. Verseny után a glikogén háztartást kell minél gyorsabb rendbe hozni, majd az egyéb nyomelemekkel és ásványi sókkal kell feltölteni a szervezetet – ezt megfelelő táplálkozással könnyedén el lehet érni. A testi szükségleteken túl fontos a motivációs egyensúly újraépítése, amiben egyébként a jó evés szintén nagy szerepet játszik.”

Szőnyi Feri 2018-ban, Tihanyban vendégünk lesz, és az “Azt meséld el…” motivációs előadás-sorozatban fog nekünk mesélni magáról és élményeiről.

Lubics Szilvi

A Badwater után.

A Badwater után Szilviék még egy hétig utazgattak az USA-ban, ezért ebben a hétben igyekezett sokat sétálni, kirándulni. „Normál” esetben minél előbb elkezdi a futást, a munkaterápiát, hogy a salakanyagok hamar távozzanak. Persze, nem versenytempóról van szó, Szilvi saját bevallása szerint, ilyenkor bele is sétál, ha úgy érzi jónak.

A Badwater különösen extrém megterhelést rótt rá, ezért Szilvi, aki egyébként hajlamos hanyagul bánni a vitaminokkal, most szigorúan tartotta magát a Panhellen Ultravitamin, Kalcium- Magnézium készítmény, alga kapszula és Humet R napi adagjához. Edzések után figyelt, hogy ne felejtse el a meginni a fehérje adagját és a kiadós étkezéseket is fontosnak tartotta.

A megfelelő táplálkozás sem helyettesítheti azonban a nyújtást és tornát:

„Alapból utálok nyújtani, de most a verseny után többször is elmentem 2 órás jógaórára és otthon is jógáztam kb. 45 percet. SMR henger, teniszlabda is előkerült, mint kínzó eszköz. Ezeket érzésre használom, ameddig az adott izomcsoport el nem lazul, most ez kb. 10 percet jelentett. Különösen a csipőhorpasz és a körteképű izomra kellett fókuszálnom. A verseny után heti 3x masszázsra is jártam és a gyógyvizet sem vetettem meg, sőt esténként otthon magnéziumos fürdősóval kényeztettem magam.”

Baji Balázs

Világbajnoki bronzérmes gátfutó.

“Verseny után mindig alaposan levezetek. Pár jóleső repülőfutással kezdek, majd kocogás, nyújtás és SMR hengeres gyakorlatokat végzek. Sprintereknél igen gyakori az izomgörcs, főleg a combhajlító izomban, ezért fontos, hogy minél hamarabb Magnéziumot és Kalciumot vegyek magamhoz. Én a Magnosolv granulátumot használom, de a Magne B6 is ugyanolyan jól működik. Táplálkozás szinten ekkor már mindent szabad, ami jólesik. Ilyenkor nincs speciális diétám amire figyelek. Verseny után mindig adok magamnak egy teljes nap pihenőt és mindig lemasszíroztatom magam. A masszázs nagyon jó, hasznos – mindenkinek csak ajánlani tudom. Tapasztalatom szerint a melegvizes-fürdő is nagyon jó, de csak akkor, ha van idő a következő versenyig. Ha folyamatosan versenyzek akkor nem szoktam élni ezzel, mert úgy találtam, hogy szétszedi az izomtónust.
Verseny után 3-4 nappal végzek teljes értékű edzést vagy vállalok egy újabb versenyt.”

A cikk szerzője Kakuk András. Olvass további futással kapcsolatos felkészülési tanácsokat, futás edzésterveket a Mozgásvilág.hu-n.

Tippek a frissítéshez félmaratonon

Ha a IV. Knauf Tihanyi Félmaraton Fesztivál lesz az első félmaratonod, valószínűleg új elemként jelenik majd meg számodra az evés-ivás futás közben. Ha a legtöbbet akarod kihozni magadból a versenyen, hosszú futásaid során már most kezdd el tesztelni a frissítési stratégiádat!

Mit érdemes futás közben pótolni?

A futás során fellépő folyadékveszteség akár egy óra alatt elérheti azt a szintet (a testtömeg 2%-a), ami már a teljesítmény rovására mehet, ezért a félmaratonon és hosszabb edzéseid során feltétlenül igyál valamit. Hacsak nem futod le a 21 kilométert egy-másfél órán belül, a folyadék mellett az elektrolitok pótlásáról és az energiabevitelről is érdemes gondoskodnod verseny közben. A sportmozgás során a szervezeted zsír és szénhidrát bontásából nyeri az izmok működéséhez szükséges energiát. Minél intenzívebb a terhelés, annál inkább a szénhidrátok hasznosítása kerül túlsúlyba. A szervezet szénhidrátraktárai végesek, körülbelül 60-90 perc alatt kimerülnek, ezért a teljesítményromlás elkerülése érdekében szénhidrátbevitel szükséges. A szervezet folyadékháztartásának egyensúlyához elengedhetetlen, hogy ne csupán az izzadsággal távozó vizet, hanem az elveszített elektrolitokat is pótold. A sportitalok és gélek a szükséges arányban tartalmazzák ezeket, így ha ilyen termékeket választasz frissítőként, akkor ezt a pontot is kipipálhatod.

Miből mennyit?

A félmaratoni táv során óránként kb. 400-800 ml folyadék és 30-60 g szénhidrát bevitelére törekedj! Ez természetesen nem azt jelenti, hogy 60 perc elteltével állj meg, és egyszerre fogyaszd el ezt a mennyiséget, érdemes 15-20 percenként valamit magadhoz venned. A frissítések közötti időszak hossza nincs kőbe vésve, befolyásolhatja például a frissítőpontok elhelyezkedése vagy a pillanatnyi közérzeted is. Ne várd meg a frissítés megkezdésével, amíg érzed, hogy csökken az energiaszinted, ilyenkor már lényegesen nehezebb megelőzni a teljesítménycsökkenést!

A frissítési stratégia kialakítása

A verseny előtt érdemes kis időt szánnod a frissítésed tervezésére és a kidolgozott stratégia tesztelésére edzéskörülmények között. Tájékozódj, hogy milyen sűrűn lesz lehetőséged a versenyen a frissítésre és milyen kínálat várható a frissítőasztaloknál. Félmaratoni távon jellemzően vizet, isot, banánt és szőlőcukrot kínálnak a versenyzőknek. Érdemes tesztelned azt a sportital-típust, amit a versenyen adnak, hogy időben kiderüljön, ha nem bírja a gyomrod. Ha nem írnak a verseny honlapján a frissítőpontok kínálatáról, akkor nézd meg a szponzorok listáját, vagy érdeklődj a szervezőknél.

Fontos! Hogy számodra milyen frissítési stratégia az ideális, az elsősorban azon múlik, hogy mennyire tolerálod jól a versenyzés közbeni energia- és folyadékbevitelt…

A cikk folytatásához kattints a Futásról Nőknek linkjére.

Függőleges oszcilláció? Egy kis futás fogalommagyarázat

SPM, RPM, futás dinamika, lépéshossz. A Mozgásvilág.hu szakértője magyaráz.

Lépésszám

azt mutatja meg, hogy egy perc alatt hányat lép a futó. Jele az angolból vett SPM, vagy magyarul lépés/perc vagy RPM azaz teljes kör per perc (2 lépés). Ilyenkor mindig egy láb elrugaszkodását, lendülését, talajfogását nézzük. Egyes szakirodalmak 3-5 lépés/másodpercről írnak, ilyenkor mind a két láb frekvenciáját kell venni, egy lábnál ez nem megvalósítható gyorsaság.

Számoljunk! Ha egy lábra vetítve 90-es vagy e feletti frekvenciát veszünk ideálisnak percenként, akkor a két lábra vetítve 180 lépést jelent percenként (SPM – lépés per perc), vagyis másodpercenként 3-at. Ez az a lépésszám, amit 6:00/km vagy ennél gyorsabb tempónál a futóknak el kéne érniük. 4:00-en belüli tempónál már 95-ös lépésszám körül kéne járni, vagy e felett. Teljesen mindegy, hogyan hívjuk, melyik jelölést használjuk, a végeredmény ugyanaz és a futók 95%-ánál igaz: rövidíteni kell a lépést és a talajjal érintkezési időt.

Edzői szemmel: a futóinknál gyakori hiba, hogy 80-85 közt lépnek percenként. Az edzésekkel igyekszünk ezt a számot növelni, vagyis a lépéshosszt csökkenteni, így az érkezés során csökken a sarok becsapódásának ereje, és nem engedik nagyon hátra a lábat. Ezzel az elrugaszkodás pillanatában az Achilles feszülés és sérülés kockázata is mérséklődik.

Talajérintési idő

az idő, amikor a talpunk hozzáér a földhöz érkezéskor, majd az elrugaszkodásig ott tartózkodik. Minél hosszabb ez az idő, annál lassabban futunk, vagy fordítsuk meg, ha hosszú ez az idő, akkor csak lassan tudunk futni.

Edzői szemmel: általános tévhit, hogy nem kell tudni gyorsan futni a hosszú távon indulóknak. Amikor elkezdünk dolgozni egy amatőr futóval, akit maratonra kell felkészíteni, akkor sok esetben rá kell jöjjünk, hogy nem tud sprintelni az illető. Olyan hosszú a talajérintési ideje, hogy “belesüpped” a futásába ahelyett, hogy a “föld felett repülne”. Vagyis még rövid távon sincs felkészítve a szervezete és az izomzata arra, hogy gyorsan, helyes technikával fusson.

Függőleges oszcilláció

a súlypontunk legmagasabb és legalacsonyabb helyzete közt mért távolság. Vagyis az, hogy mennyire mozgunk függőlegesen egy vízszintes irányú mozgás során. Minél kevesebb az emelkedés, annál kevesebb az elpazarolt energia, a nulla emelkedés viszont nulla repülési időt (amikor nincs a talajon egy láb sem) eredményez.

Edzői szemmel: a legegyszerűbben orvosolható probléma, hiszen ezt mennyiségi edzéssel ki lehet küszöbölni, ahogy fáradunk, úgy közelítjük az ideálisat. Ezzel a technikai problémával szokott a legkevesebb gond lenni.

Lépéshossz

két talajérintési pont közti távolság.

Edzői szemmel: sokan úgy próbálnak sebességet növelni, hogy nyújtják a lépéshosszt azonos frekvencia mellett. Ez azonban növekvő terhelést ad a saroknak és az Achilles ínnak. Az érkezésnek a súlypontban kell lennie, a lábat nem szabad teljesen hátranyújtani és a sebességet a lépésszám növeléssel kell elérni és/vagy az elrugaszkodás erejének növelésével.

Összefüggés

Sebesség = lépésszám * lépéshossz

A lépéshossznak van egy optimuma, mely elérése után nem szabad ebben keresni a pluszt. A sebességet ugyanakkor rontja minden olyan tényező, amely energiaveszteséget okoz és nem természetes módon:

  • cipő súlya
  • függőleges oszcilláció
  • testtömeg
  • talajérintkezési idő
  • súlypont elé érkezés (sarokra érkezés)

A cikk írója Erdélyi Nándor szakedző, az Ensport labor vezetője, a Mozgásvilág.hu szakértője. Olvass további futással kapcsolatos felkészülési tanácsokat, futás edzésterveket a Mozgásvilág.hu oldalon!

Kondákor Zsófia és Kedvek Richárd színészek mindketten egyéni maratoni teljesítők ...és a háttérben a mi Krisztink

Leggyorsabb lábú színészek és muzsikusok 2017

November 21-én, az Erkel Színházban a hazai zenei élet és a színházi szakma alighanem legsportosabb képviselői találkoztak, ahol a mi futniszép Fittikémünk is jelen volt! ? Kriszti se nem játszik hangszeren, se nem színész, mégis ott lehetett…

Kondákor Zsófia és Kedvek Richárd színészek mindketten egyéni maratoni teljesítők ...és a háttérben a mi Krisztink
Kondákor Zsófia és Kedvek Richárd színészek mindketten egyéni maratoni teljesítők …és a háttérben a mi Krisztink

Igazán nagy örömünkre szolgál, hogy a Knauf Tihanyi Félmaraton és a Szigligeti Félmaratonunk szervezése mellett, a futniszép.hu hírportálunk érdekes interjúinak és cikkeinek köszönhetően egyre több meghívást kapunk futással kapcsolatos sajtótájékoztatókra, eseményekre. Az apropó most nem más volt, mint hogy Budapest Sport Iroda szervezésében a Fut a színház és az idén debütáló Papageno Varázsfutoda Kupa legjobb futóit éltették egy közös díjátadó keretében.

Hallottatok már a Papageno Varázsfutoda Kupáról?

Idén először rendeztek külön versenyt a klasszikus vagy jazz-zenét játszó muzsikusok, zenekarok 3 fős futócsapatainak a 32. WizzAiren, ahol a hazai zenei élet sportemberei kitettek magukért. 22 váltó 66 futója jelentkezett a különversenyre, s tartották a ritmust a Budapest Fémaraton nemzetközi mezőnyével, a váltásoknál pedig megmutatták, hogy a zenekari összhang nemcsak a pódiumon fontos.

A legtöbb csapatot a Budafoki Dohnányi Zenekar nevezte, 4 trióval álltak rajthoz, de rótták a kilométereket többek közt az Operaház muzsikusai, a Nemzeti Filharmonikusok, a Savaria Szimfonikus Zenekar képviselői, akik mindhárom csapata a legmesszebbról érkezett és a legmesszebbre is jutott, ugyanis valamennyi trió dobogós helyen ért célba.

A díjátadón a legjobbaknak járó elismerést Máth István, a BSI versenyigazgatója, valamint a Papageno képviseletében Pálfi Áron adták át női, férfi és vegyes trió kategóriákban. Az eredményeket az ötletes csapatnevek miatt is érdemes átfutni.

Papageno Varázsfutoda Kupa ...és Kriszti
Papageno Varázsfutoda Kupa …és Kriszti

Férfi triók

  1. Budapest Show Kórus –  01:46:43
  2. Szombathelyi Szimfonikus Lajhárok – 01:49:04
  3. Prestissimo Savaria – 01:53:10

Női triók

  1. Fitt Klasszikusok – 02:04:30
  2. Rózsaszín párduc vonós trió – 02:05:39
  3. Dohnányi – Fiszkiri – 02:19:44

Vegyes triók

  1. Fenomén Fúvós Futók – 01:50:22
  2. Largo Savaria Mix – 01:53:10
  3. Óbudai Danubia Zenekar – 01:53:16

S jöttek a színészek! Fut a színház – 2017.

Krisztink itt jobban nyújtogatta a nyakát, mert bár zenei ízlése távol áll az klasszikusoktól – elég ha annyit írunk, hogy Billy Idolra tolja a kilométereket -, a családja és a futás mellett a színházi világ a másik nagy szerelme. A Fut a színház program idén már hetedik alkalommal hívta versenyre a budapesti és vidéki színházi szakma csapatait a Budapest Maraton eseményein.

2011-ben még csak 8, idén már 35 színházi csapat versengett ebben a kategóriában, eloszlatva azt a tévhitet, hogy a lábukkal/testükkel dolgozó művészek idegenkednek a futástól, mert féltik a lábukat.
A díjátadón levetített összefoglaló kisfilmben Cseh Dávid az Operettszínház művésze alakította a legnagyobbat, amikor csak annyit mondott, “Itt a Jóisten segített át bennünket, nem az edzés.”

Operettszínház csapata – „Bogyóék” Tóth Arnold, Cseh Dávid Péter, Horváth Dániel
Operettszínház csapata – „Bogyóék” Tóth Arnold, Cseh Dávid Péter, Horváth Dániel

2017-ben – idén először – a Fut a színház program abszolút győztese az Operaház lett. Egyfelől rekordszámú, 10 csapattal képviseltették magukat a futamokon. Másfelől az Operaház Fiúk Elit fantázianevű győztes váltója (Herczog András, Herczog Tamás, Domokos Péter, Zemlényi Mihály) 03:14:07-es idővel ért célba, ezzel a váltószám 1067 csapatából abszolút versenyben is a remek 31. helyet szerezték meg!

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója
Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója

Mint azt Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója az esemény házigazdájaként és díjátadójaként elmondta, örül, amikor azt látja, hogy kollégái között egyre többen futnak. Csodálatos teljesítményre képes emberi gépezetekhez hasonlította a futókat, kiemelve, hogy a fizikai edzettségen túl mennyire fontos a futók pszichikai felkészültsége. A főigazgató úr ígéretet tett, hogy az Opera előtt álló énekkarral továbbra is szívesen szurkolnak majd az arra futó versenyzőknek. A legnagyobb ígéret azonban a József Attila Színház férfi csapatától érkezett, akik 2018-ra úgy készülnek, hogy győzni jönnek vissza.

József Attila Színház csapata – „JASZ” Zöld Csaba, Előd Álmos, Chajnóczki Balázs
József Attila Színház csapata – „JASZ” Zöld Csaba, Előd Álmos, Chajnóczki Balázs

A színházi külön verseny nevezési díjait már hagyományként a Bajor Gizi Színészmúzeum kapja. Az idén befizetett nevezési díjakból 600 000 Ft gyűlt össze, melyet Máth István versenyigazgató jelképesen át is adott a múzeumot képviselő Szabó Attila igazgatóhelyettesnek.

Máth István BSI versenyigazgató és Szabó Attila,a Bajor Gizi Színészmúzeum igazgatóhelyettese
Máth István BSI versenyigazgató és Szabó Attila,a Bajor Gizi Színészmúzeum igazgatóhelyettese

S jöjjenek az eredmények… már csak a csapatnevek miatt is! ?

Flora Maratonstaféta – férfi csapatok

  1. Operaház Fiúk Elit -03:14:07
  2. MÁNE macsók -03:20:37
  3. József Attila Színház (JASZ) -03:27:57

Flora Maratonstaféta – noi csapatok

  1. MÁNE csajok -03:40:13
  2. We Will Run You -03:56:46
  3. JuRUNyi -04:09:48

Flora Maratonstaféta – vegyes csapatok

  1. Centrál Színház -03:28:28
  2. Operaház – SATB -03:42:31
  3. Színmuvészeti – Nádasdy -03:44:40

V4 Váltó – női csapatok

  1. Bethlen Téri Színház – Lelkes Lajhárok – 00:46:32

V4 Váltó – vegyes csapatok

  1. Operettszínház – Bogyóék -00:36:18
  2. Színmuvészeti – Dramaturg II. – 00:39:08
  3. Budaörsi Latinovits Színház – 00:39:16

(A fotókat készítette : Róth Tamás és Tóth Krisztina)

A helyes futótechnika

Tulajdonképpen mit is nevezünk jó technikának, hogyan érhetünk el jobb teljesítményt futásunk megváltoztatásával?

Sok futót látni nap, mint nap. Mindenki egyedi stílusban fut, és ezeket a stílusokat igen széles spektrumban vizsgálhatnánk, jellemezhetnénk. Tulajdonképpen mit is nevezünk jó futótechnikának, hogyan érhetünk el jobb teljesítményt futásunk megváltoztatásával? Most erre keressük a választ.

Rövid-, vagy hosszútáv?

A futótechnikákat kétfelé csoportosíthatjuk: rövid-, illetve hosszútávfutó technika. A két technika alapvetően eltér egymástól, ezért én már itt leszögezném, hogy a hosszútávfutással fogok foglalkozni, ezen belül is kiemelten a lépéstechnikát célzom meg. A cikk írása előtt elsétáltam a könyvespolcomig, ahol 4 db futással foglalkozó, külföldi szakkönyv sorakozott. Belelapoztam mindegyikbe, hogy a témának még jobban utánanézzek. Hát meglepődtem! Rengeteg információ van a futásról mindegyikben. Sok jó tanácsot kapunk, hogyan kezdjünk hozzá, hogyan edzzünk, mit együnk, ugyanakkor a technikával mindegyik csak érintőlegesen, vagy egyáltalán nem foglalkozik. Egyik sem hasonlítja össze a sarokra érkező és talp középső részére érkező technikát, mind kizárólag csak az előbbivel foglalkozik. Ez az a technika, amit szerintem mindenki jól ismer: érkezz a sarkadra, gördülj végig a talpadon, majd rugaszkodj el a lábujjaid segítségével.

Nem szeretném megcáfolni ennek a technikának a helyességét, inkább arra ösztökélnék mindenkit, hogy végezzünk el együtt egy kísérletet. Hasonlítsunk össze két különböző futótechnikát, és le merném fogadni, ha kipróbáljuk, a saját bőrünkön fogjuk érezni a különbséget!

Először is álljunk otthon a szobában mezítláb, esetleg vegyünk fel futófelszerelést, de cipőt ne húzzunk. Igyekezzünk a csípőnket egyenesen tartani, majd egyenes háttal a vállunkat kissé előrébb dönteni.

Mit érzünk?

Valószínűleg azt, hogy a gravitáció hatására előre akarunk dőlni. Ha egészen előre dőlünk, az is előfordulhat, hogy előre kell lépünk, megakadályozva az orra esést.

Ezután jöhet a következő feladat, vagyis a lépés. Vállunk továbbra is maradjon a csípőnk síkja előtt kicsivel, – annyira, hogy még stabilan álljunk egyenesen – majd lépjünk ki egyik lábunkkal úgy, hogy sarkunkra érkezzünk! Most álljunk meg és nézzük meg lábunk helyzetét. Ha jól csináltuk, akkor a térdünknek egyenesnek kell lennie. Ismételjük néhányszor ezt a gyakorlatot, de úgy, hogy egyre erőteljesebben lépünk ki. Ugye, milyen durván oda lehet verni a lábunkat?

Ugyebár a sarokra érkezős futás során hasonló mozgás, ekkor az ütéscsillapítást a csontok végzik, melyek igen rugalmatlanul viselkednek. Bevallom, a cikk írása közben én is folyamatosan fel-felállok és csinálom a gyakorlatokat. Nekem még a fejem is belerázkódik egy-egy erősebb érkezésnél, ami felettébb kellemetlen érzés számomra.

Most próbáljuk ki, hogy nem sarokra, hanem a talp középső részére lépünk ki úgy, hogy sarkunk és talpunk középső része egyszerre fogjon talajt. Látjuk a különbséget? Persze, a térd hajlítva van. Ismételjük egyre erőteljesebben. Érezzük a különbséget, ugye? Itt a csillapítást átveszik az izmaink, melyek sokkal rugalmasabbak.

Végezetül járjunk néhány lépést először sarokra, majd telitalpra érkezve, persze mondanom sem kell, hogy a vállak maradnak kissé előre döntve. A különbség érezhető és hallható, ugye? Míg a sarkos lépésnél beleremeg az egész test és dinoszauruszokat megszégyenítő módon döngetünk, addig a teli talpnál ruganyosak, könnyedek és halkak vagyunk! Nem beszélve arról, hogy sarokra érkezve darabos lesz a mozgásunk, míg a talp középső részére érkezve szinte tovagördülünk.

Magyarázat

A fenti gyakorlatokat ha elvégeztük, éreztük azt, amit most igyekszem megmagyarázni. Az előredöntött testhelyzettel súlypontunk kissé előre kerül, így a gravitációt kihasználva egy előre irányuló mozgás jön létre, a már említett orra bukás formájában – amennyiben nem előzzük meg ezt egy előrelépéssel. Futómozgás közben ezzel a súlypont előre helyezéssel nagyban segíteni fogjuk az előrehaladást. A középső talprészre érkezés során csillapítandó energiákat, a hajlított térdnek köszönhetően, izmaink fogják tárolni elasztikus formában. A hasonlóság kedvéért vegyünk egy befőttes gumit, amit minél jobban feszítünk, elengedve annál nagyobbat csíp bele az ujjunkba. Talpunk érkezésénél izmaink megnyúlnak a mozgás fékezéséhez, mint az előbb a gumi, majd az elrugaszkodás pillanatában megrövidülnek, ekkor történik a haladás szempontjából hasznos izommunka. A fékező fázis során a nyúlás a mozgási energiánkat rugalmas energiává alakítja, mely a rövidülés során ismét mozgási energiaként hasznosul. Ezzel szemben a sarokra érkezés mozgási energiája elnyelődik a kipárnázott cipőtalp, az ízületek, a csontok, és ami nagyon rosszul hangzik, a gerincoszlop közti porcokon, így nem lesz a mozgásba visszanyerhető tartalékunk, hiszen testünk passzív tartórészei veszik át a terhelést, melyek munkavégzésre nem képesek.

Ám ne higgyük, hogy ez az új technika elsőre könnyebb, mint a régi. Nem, sőt nagyon nem. Ez a technika sokkal nagyobb munkára készteti az izmainkat. Megnöveli a túlterhelés veszélyét, nő az Achilles sérülés, nő a futótérd kialakulásának kockázata, ugyanakkor a csontsérülésé, porckopásé viszont drasztikusan csökken.

Hogyan álljunk át akkor?

Kizárólag fokozatosan! Fussunk mezítláb füvön, ez a legjobb gyakorlat erre, hiszen a mezítlábas futás csak helyes technikával kivitelezhető! Erősítsük izmainkat és nyújtsunk futás előtt, futás után.

Összefoglalva

A középső talpra érkezés izomzatilag felkészültebb futót igényel, de gyorsabb, ruganyosabb, biztonságosabb futást eredményez.

A cikk írója Erdélyi Nándor szakedző, az Ensport labor vezetője, a Mozgásvilág.hu szakértője. Olvass további futással kapcsolatos felkészülési tanácsokat, futás edzésterveket a Mozgásvilág.hu oldalon!

10 mobil app futóknak

Az okostelefon, mint személyi futóedző és motivátor-ketyere…

Azért az ember kellően “nemnormális” tud lenni, ha arról van szó. Létrehozta az elektronikus kütyüket és ezek előtt elég sok időt eltöltve elkezdett tespedni. Aztán rájött, hogy ez így nem mehet tovább, fel kell állni a kütyük mellől és mozogni. Aztán megalkotta a futós- és egyéb sportos appokat a kütyüire… nooooormális?

Nyilván ahhoz, hogy valaki fusson valamit, nem kell semmi. Fogod magad, oszt elmész futni, esetleg futócipőt is veszel a lábadra és meg is vagy, nem kell ehhez semmi más… vagy mégis!? Mi lesz a motivációval?

Mert mi mással lehetne a kütyüjével szimbiózisba került humanoidot ösztökélni (tulajdonképpen bármire), mint az amúgy is mindig nála lévő okosizén keresztül!?

A teljesség igénye nélkül összeszedtünk 10 appot, amik jó szolgáltatot tesznek futás közben.

Endomondo

Nagyjából ez az első, ami minden okostelefonnal futó telefonján ott villog. Kellemes, egyszerű és átlátható felületén gyorsan leolvashatjuk a mért adatokat. Megtett távolság, időtartam, elégetett kalóriák, térképes útvonal kijelzés és – ami számomra az egyik kedvenc funkció – a teljesítményünk alapján kiszámolt várható célba érkezési idő egy meghatározott távon. Mindezt persze beszédhang alapú tájékoztatással menet közben is, amit hívjunk Audió edzőbának. Nem maradhat el a közösségi töltet sem, edzés végén az egész világgal megoszthatjuk edzésünket, akár fotóval mellékelve – jelentkezzen, aki még nem találkozott a facebook üzenőfalon valamelyik ismerősének endomondo eredményével…

Runkeeper

Szintén egy örök kedvenc a távolság-alapú teljesítményt végzők körében. Az alkalmazás rögzíti a tempót, a távolságot, a teljes edzésidőt, az elégetett kalóriákat és egyéb hasznos és haszontalan mérőszámokat, valamint emlékeztetőkkel és különböző kihívásokkal bombázza a felhasználóit. Népszerű futóútvonalakat tölhtetsz le az appon keresztül, visszatekintheted a fejlődésed és számos külső szolgáltatással és sportkütyüvel kompatibilis.

Strava

A Stravat még úgy is érdemes használni, ha csak szinkronizálod vele a más eszközzel mért edzéseidet. Az egyik legnagyobb erősségét, a “szakasz-bajnokságokat” ugyanis így is ki lehet használni. Bármerre jársz a világban, biztosan találsz olyan szakaszokat, amiken virtuálisan összemérheted erődet az összes többi futóéval. Lehetsz első akár a háztömbötök körüli szakaszon, vagy akár a legnépszerűbb futóútvonalakon is. Motivációt illetően abszolút jeles az app.

Tep

Ha az internetezés őskorában neveltél tevét, esetleg egyengetted egy hősember felnőtté válását, vagy netalán volt tamagocsid, akkor a Tep biztosan futásra ösztökél majd. A lényege röviden annyi, hogy ha éhezik a zsiráfod (merthogy itt zsiráfot lehet nevelni), akkor futással szerezhetsz neki kaját, de ugyanez igaz a többi szükségletére is. Tehát a lassan járj tovább érsz bölcsesség analógiájára: sokat fuss és a zsiráf él.

Runaddict

A Runaddict nem az edzésrögzítésre, hanem konkrétan a motivációra helyezi a hangsúlyt. A runaddicttal a futás során megtett távolság és idő alapján pontokat gyűjthetsz, melyekkel kedvezményesen vásárolhatsz sportfelszereléseket, kiegészítőket vagy sportos életmódot támogató szolgáltatásokat (pl.: sportmasszázs). A runaddict alkalmazás alapvetően a Google Fitneszen, vagy az Apple Egészség alkalmazásán keresztül tudja követni futásaidat, de edzésedet mérheted továbbra is okosóráddal, vagy a mobilon futó alkalmazásod segítségével is.

Nike+ Run Club

A Nike már különböző futó-kütyüket is piacra dobott, de a mobil platformból is kiharapja a magáét. Az app kezdő és veterán futók számára egyaránt izgalmas lehet, egy teljes körű futó tracker, zenelejátszóval és közösségi eszközökkel. Edzésekkel és a hosszú távú terveinkhez passzoló tippekkel segíti a fejlődést. Eredményeinket más futók teljesítményével is összevethetjük a segítségével. Ha barátaiddal megosztod az edzésedet, akár élben is fogadhatod távolból küldött buzdító szavaikat.

GhostRacer

Ez az Android platformra elérhető app virtuális futótársaságot kínál. A Strava adatbázisával integrálódva élőben mérheted össze magad mások teljesítményével, menet közben folyamatosan követve, hogy éppen gyorsabb, vagy lassabb vagy-e, mint a kiszemelt virtuális edzőtárs.

Weight Loss Runnin

Ahelyett, hogy kizárólag a futás nyomon követésére koncentrálni, az app egy komplett csomagot kínál, ami csomag tartalmaz egy futóedzőt, étrendi tanácsadást és edzésnaplót. Az app a fogyni vágyók oldaláról közelíti meg a kérdést és ez alapján határozza meg az edzésterveket. Audió edzőbá, futózenék, diéta-tippek, futásrögzítés és a satöbbi funkciók.

Spotify

Hülyeség, hát ez egy zenei szolgáltatás, nem!? Amúgy de, de mivel eléggé erős a piaci verseny ebben a szegmensben, a szolgáltatók igyekeznek olyan fícsöröket kínálni, amivel kívánatosabbak lesznek a többinél. Nos, a futók szívét a Spotify ügyesen ostromolja, ugyanis a Running szekcióban eleve olyan zenéket válogat össze, amik ösztönzőleg hatnak futás közben. Ez sem lenne világmegváltó funkció, ám a Spotify csekkolja a telefon szenzorai segítségével a futó tempónkat és úgy válogatja össze a zeneszámokat, hogy a tempónak megfelelő legyen a válogatás. Ügyes…

Zombies, Run!

Ha a futás számodra kínzóan unalmas, akkor nincs más hátra, mint néhány kiéhezett zombit magadra haragítani és előlük menekülni. Ha másért nem, hát az életedért csak megéri, nem!? Az app különböző sztorikba ágyazva ösztökél a zombik elől menekülésre, ami értelemszerűen futásként fog testet ölteni. Ehhez az app hozzácsapja a kedvenc zenéidet és a számok között fog rémisztgetni a nyomodban loholó agyevőkkel.

Az applikációkat keresd az okostelefonod alkalmazás-áruházában.

A cikk szerzője Simon Ádám. Olvass további futással kapcsolatos felkészülési tanácsokat, futás edzésterveket a Mozgásvilág.hu-n.

Egy sör áráért mindent az Ultráról…

Pár napja bejegyzést osztottak meg az egyik futós csoportban, miszerint keresik az Ultra letöltési linkjét. Nem kellett sokat várni, s érkezett a válasz, miszerint privátban küldik, majd jöttek az „Én is szeretném!”, s a „Neked is küldöm.” commentek. Kicsivel később a letöltési link nyilvános megosztása, majd pár bejegyzést követően – miszerint moziban elérhető a film és ott van az HBO Go, ráadásul december elején jön a DVD, s legalább mi futók legyünk sportszerűek – a comment, ami megmosolyogtatott minket:

Többet ér, ha meghívom őket egy sörre, minthogy a forgalmazó csapjon nekik pár fillért.

Ekkor döbbentem rá, hogy az átlag futó nem is tudja, hogy egy-egy jószándékú megosztása mit jelet… A közvélemény másként ítéli meg a szerzői jog védelem alatt álló tartalmak terjesztését és letöltését, mint egy bolti lopást, ráadásul a Btk. sem tekinti bűncselekménynek a többszörözést vagy a letöltést, ha „jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja”. Mi még „sosem” töltöttünk le egyetlen filmet sem – szóval nem prédikálni szeretnénk – ráadásul egy futónak nem kell elmagyarázni, hogy miért nem vágjuk le a kijelölt pályát, s csaljuk el a kilométereket, de talán magyarázatra szorul(hat), hogy miért ne terjesszük az Ultrát… mi futók tartsunk össze, mert az Ultra más, mint a többi film, egy kicsit minden futóé.

Hernáth Csabi a film operatőre és vágója már futott Tihanyi Félmaratonon, Simonyi Balázs rendező a Szigligeti Félmaratonon, Józsa Laci producer és gyártás vezető pedig májusban fog debütálni nálunk a tihanyi Belső-tó partján, így ismerősként kerestük meg és hívtuk el őket egy „sörözésre”, de Balázsnak forgatása volt, Csabi pedig csak menetközben csatlakozott hozzánk, de Józsa Laci készséggel válaszolt minden kérdésünkre.

A nagyközönség Simonyi Balázs arcát ismeri, de tulajdonképpen ti hárman alkotjátok az Ultra és egyben a cégetek, a dokumentum és reklámfilmekkel foglalkozó Speak Easy Project kemény magját…

Nagyon sokan dolgozunk egy-egy projektünkön, de tulajdonképpen igen. Balázs független rendező, a barátunk és rengeteget van velünk, Imre Loránd Balázs pedig a csapat berlini kreatív kommunikációs szakembere és a cég másik alapítója, aki az Ultra előtti dokumentumfilmjeink rendezője – többek közt a kivándorló magyarokról szóló „Menjek/Maradjak” sorozatunknak is, aminek „Édes otthon” című negyedik részének november 18-án lesz a bemutatója a Verzió Dokumentumfilm Fesztiválon.

Hogyan lesz valakiből dokumentumfilmes?

Magyarország egyik legnagyobb reklámügynökségénél nevelkedtünk, ahová Hernáth Csabi is jelentkezett gyakornoknak, de mire megérett az állandósítása létszámstop miatt mégsem vették fel, így ő lett a már korábban alapított cégünk első alkalmazottja. Mi Balázzsal a főállásunk mellett elkezdtük megvalósítani az álmainkat, saját projekteket fejlesztettünk.

Hányan dolgoztatok az Ultrán?

A legnagyobb létszámmal a 2015-ös Spartathlon alatt, amikor 45 fős stábbal utaztunk a helyszínre. Több, mint 250 órányi forgatott anyagból vágtuk össze végül a 84 perces filmet, azaz a felvételek 99,6% kivágódott.

Mikor jött az Ultra ötlete?

Így utólag a „Kvázi Bárki” pilot projektünk ötletével kezdődött minden, miszerint ha valaki sokat dolgozik valamiért, s hisz benne, akkor elérheti a céljait. 2008-at írunk, amikor Balázs – aki akkor még „csak” a barátunk volt, igazi polihisztor, a Momentán improvizációs színház alapítója, fotózott, színészkedett, rövidfilmeket forgatott, nem mellesleg Bart Simpson magyar hangja és akkoriban a Moziverzum műsorvezetője – elragadtatva nézte a falra kitűzött rajtszámaimat, s mondta, hogy ezt ő is meg tudja csinálni… az első rész így adta magát, miszerint Simonyi Balázs felkészül az első maratonjára. Egy futniszépes persze rögtön elkéri a linket, amit Veletek is megoszthatunk, a videót itt találjátok: megtekintés

Kvázi Bárki után Ultra?

Amikor eljöttünk a reklámügynökségtől  és a saját hobbicégünkből főállás lett, akkor Balázs már túl volt az első Sprtathlonján, s jött az ötlet, hogy ha már leforgattuk a futókarrierje első lépéseit, akkor mutassuk meg, hogy milyen sikeres és ambiciózus futó lett. Balázsban persze már az első Spartathlonja alatt megszületett a gondolat, hogy megmutassa a világnak, amit ott tapasztalt. Az első kamerabekapcsolás a 2014-es UB utolsó 10 kilométerén történt, amikor Balázs elé mentem, hogy interjúzzunk egyet futás közben. A kilincselés, hogy támogatást szerezzünk az UB előtt pár hónappal már elkezdődött… szeptemberre az HBO adott egy kisebb fejlesztési pénzt, amiből ki tudtunk utazni Spártába, hogy megnézzük, mit tudunk ebből az ötletből ténylegesen kihozni.  8 fős stábbal anyagokat gyűjtöttünk, hogy kik azok, akiknek valami miatt érdekes történetük van. A záróünnepségen kerestük az arcokat, ha felment valaki érdekes a színpadra, akkor futottunk utána, hogy ne tévesszük szem elől; de ott volt Szabó Béla Wojtek, akinek a 2013-os kiesése olyan mélyen megérintette Balázst, hogy nem volt kérdés, szerepelője lesz a filmünknek, ha igent mond a felkérésünkre.

A koncepciónk nem az volt, hogy győzteseket mutassunk meg, hanem emberi történeteket. Egy osztrák szívsebész Markus Thalmann lett volna az egyedüli, akivel szerettünk volna forgatni a 10 évvel korábbi győzelme és az évek múlásával kergetett idők és teljesítések tükrében, de végül ez a szál, mint még sok másik szereplőjelölté is végül elmaradt. A dokumentumfilmeknél sokszor nem az alkotó választja a szereplőjét, hanem  a szereplő választja az alkotót, akit a bizalmába fogad.

2014 -es Spartathlon terepszemle után felgyorsultak az események?

A terepszemle során kiderült, hogy mik lesznek ennek a forgatásnak a nehézségei, milyen speciális technikára lesz szükségünk. A megoldandó problémák jelentős hányadát anyagi források bevonásával tudtuk csak megoldani, így a pénzgyűjtés, stábtoborzás és felkészülés időszaka következett.

2015-ben forgattátok le a film 90%-át, mi maradt 2016-ra?

Snittek, amik hiányoztak, átkötő jelenetek, s akkor vettük fel a Spartathlon teljes útvonalát, amire azóta futottunk már Miskolcon és Berlinben is, de további közösségi futásokat is tervezünk a jövőben, ha egyszer végzünk az utómunkálatokkal.

Az interjú közben megérkezett Hernáth Csabi, Bogdán Árpád kíséretében, aki a csapat új dokumentumfilmjének, a GETTO BALBOA-nak a rendezője. A Balboa a Speakeasy és az Iamnewhere koprodukciójában készül. Félszemmel belepillanthattam a vágási munkálatokba, s hogy megismerhessem a történet végét, meghívtam Bogdán Árpit is egy sörre, de tőle sem kaptam letöltési linket. Az interjú elején említett facebook bejegyzés sörös commentjének kapcsán kerestünk meg most Titeket. A bejegyzés alatt egyszer csak megjelent a Te hozzászólásod…

„Sziasztok! Én vagyok ennek a filmnek a producere. Szintén futó, csakúgy mint a stáb többi része. Kérlek, ne terjesszétek a film lopott linkjét ezen a fórumon! Tisztelettel köszönöm és ha lehet kérni az admint, törölje ezt a posztot! Üdv, karácsonykor jön a DVD! Hajrá mindenkinek.”

A letöltéseknek nagyon nehéz gátat szabni, igaz mindent megteszünk ellene, s nem amiatt, hogy kapunk-e pár fillért, vagy sem, hanem hogy indulhassunk fesztiválokon. A film kifutása a bemutatót követően megközelítőleg két év, s ebből még csak fél év telt el. Ha egy film ideje korán kerül fel torrent oldalakra, úgy bizonyos fesztiválokról egyszerűen kizárják, nem válogatják be a programba, valamint külföldi forgalmazás lehetőségétől eshet el. Az Ultrával már felkerültünk a hazai és nemzetközi filmfinanszírozók listájára – az eddigi legnagyobb elismerés, hogy az Európai Film Akadémia beválasztotta a 15 legjobb európai film közé. Másik számunkra fontos visszajelzés, hogy áprilisban az HBO második legnézettebb adása volt az összes amerikai film mellett, amire még az HBO történetében sem volt példa. Ha azt szeretnénk, hogy minél több helyre eljuthassunk, hogy minél többen halljanak a világban az Ultráról, akkor meg kell próbálnunk az illegális terjesztésnek gátat szabni… ezt pedig nem 500 Ft-ról, nem egy mozijegy áráról, s nem is egy sörről szól. Ha megnyernénk egy válogató fesztivált, vagy létrejönne egy amerikai bemutató, akkor a 2019-es Oscaron is indulhatna az Ultra.

Decemberben érkezik a DVD, rengeteg extra tartalommal, a Spartathlon alapítójánál tett látogatásunk felvételével, továbbá reményeink szerint tavasztól elérhető lesz már hivatalos online forgalmazás keretében is, de addig is ott vannak a közösségi vetítések a mozikban, s az HBO Go.

Tihanyba rengeteg programmal készülünk, többek közt szeretnénk egy Ultra vetítést is, mert tapasztalataink szerint rengetegen érkeznek hozzánk a verseny egész hétvégéjére, ahol Veletek is találkozhatnak majd futóink. Spartathlon után jelent még számotokra futóverseny kihívást?

Persze, bár azt mindig mondjuk, hogy a stáb minden tagja teljesítette a maga Spartathlonját a forgatás alatt, így számunkra úgy hisszük, hogy nincs leküzdhetetlen akadály.

Mi jelentette a legnagyobb nehézséget?

Ronaldo négy napi jövedelmének előteremtésén túl, ami fedezte a költségeinket, talán a kialvatlanság, bár még azzal is megbirkóztunk. A görög sofőrök váltották egymást egyedül, a stáb viszont végigforgatta a versenyt. A legnagyobb kihívást az élet megoldotta, mert ha Szabó Béla Wojtek nem adja fel a versenyt, akkor nem tudom, hogy miként fejeztük volna be a filmet, mert az autónk motorja szó szerint felrobbant, de a dokumentumfilmezés istene megkönyörült rajtunk, s akkor ott a forgatásnak is vége lett.

Volt olyan jelenet, ami elveszett?

Duplikáltunk azonnal minden felvételt még a helyszínen. Igyekeztünk felkészülni a speciális technikai igényekre – a vízálló mikrofonon át tényleg mindenre gondolni – de egy skype beszélgetés mégis elveszett, amin Balázs beszélt a kisfiával a versenyt megelőzően, s azt mondta az apukájának, hogy: „Kóbor kutyák harapják le a lábadat, és Terminátorként húzd be magad!”

Hogyan tovább az Ultrával?

Többen felvetették már az Ultra 2 filmet, de ezen egyelőre még mi is csak mosolygunk. Most szeretnénk a lehető legtöbb fesztiválon bemutatni a filmünket, várjuk a DVD hazai megjelenését és szervezzük az online elérést. 4 év után is még napi egy-két óránkat az Ultra utómunkálatai teszik ki.

Mi motivál még Titeket? – Csabi ekkor felnevetett a háttérben munka közben, s ő válaszol:

Olykor megfordul a fejemben, hogy elmegyek szobafestőnek, de a következő jelenetet vágva eszembe jut az a rengeteg élmény, amit csak a dokumentumfilm készítés adhat az embernek.

Milyen filmeken dolgoztok a maradék időben?

Meggyes Krisztina „Hiányzó 10 óra” c. filmjén, ami egy szórakozóhelyen Krisztina poharába belekevert drog miatt kiesett 10 óráról szól. Bogdán Árpád „Getto Balboa”-ján, ami egy VIII. kerületi történetet mutat be. Hernáth Csabi jegyzi a „Veterán” munkacímen futó dokumentumfilmet, ami két II. világháborús magyar vadászpilóta élményeit örökíti meg. Balázs jelenleg a „Színjátékország”-on dolgozik, amit Földessy Margitról és színjátszóköréről forgat, de tervezünk további kisjátékfilmeket, s Balázsnak van egy nagyjátékfilmes terve, amit egy nagyobb céggel fejleszt.

Ennyi munka mellett marad időtök a családra?

Bori, a feleségem , s Csabi barátnője, Timi is maximálisan támogat minket a munkánkban… s ők is futnak! Nagyon sokat dolgozunk, de a családalapítás forgatókönyvét már elkezdtük írni.

Mi helyzet a Ti futásaitokkal? Jut idő edzésekre?

Olyan nincs, hogy arra ne maradjon időnk. 10-15 kilométereket futunk edzés szintjén, versenyen félmaratonokat, maratonokat, de maratonnál hosszabb távokat csak Balázs szokott. Én egyszer futottam 110 km-et, elég is volt… az ultrázás szerintem már nem futóverseny, sokkal inkább egy személyes zarándoklat.

Köszönjük az interjút, decemberben várjuk az Ultra DVD-t, Tihanyban pedig Titeket egy 21K-ra!

Futás várandósan – csak nőknek!

A hitelesség kedvéért a Mozgásvilág.hu egyik tagja valóban teherbe esett és utána rendszeresen futott 🙂

Ez a cikk egy emészthetően tudományos cikknek indult: mit mondanak az orvosok, mit lehet, és mit nem, mi történik futás közben. Aztán A Főnök úr úgy döntött, legyen inkább emberkísérlet: a hitelesség kedvéért pedig nem férfi szakírót választott, hanem engem, és munkaköri kötelességemmé tette, hogy ne csak könyvekből (netről) tájékozódjak. Így – engedelmes munkaerőként – egyre növekvő hassal közvetítek a pocakos futásról.

1. hónap (december-január)

Nem kell ahhoz terhességi teszt, hogy az ember gyanakodni kezdjen. Elég mondjuk két-három hetesen elindulni a normál ruhánkban egy erdei futásra. Ha addig ugyanis rendkívül praktikus „futómellel” sportoltunk (értsd, nem lóg a hasunkig), hát az most fáj és feszül, tekintve, hogy a sportmelltartónknak eddig nem kellett kilókat tartania. Amúgy semmi egyéb probléma, még jól is megy maga a mozgás, csak ne feszülne annyira… Ja, az alvás, és jógán az oldalra vagy hason fekvő gyakorlatok is kellemetlenek lehetnek.

2. hónap (január-február)

Az 5-6. hétig minden szuper (a melleken kívül, de legalább nagyobbak is, ami azért sokunknak előny).

Valakinek soha, nekem azonban az 5. héten elindul a gyomor kanosszája. És ekkor kezdem futópályafutásom mélypontját is.

Minden futóutam felfelével kezdődik, tekintve, hogy a Pilis lábától indulok. Ami azért praktikus, mert minden egyes emelkedőn a gyomorsav a torkomba kúszik, folyamatosan olyan, mintha pisilni kéne (a „megerőltetéstől”), egy alkalommal sikerül 1 óra alatt nyolcszor elbújnom a bokorba. Hát ezért nem a Szigeten szaladgálok, ott mégis csak kínosabb lenne ez a mutatvány.

Mivel a gyomrom nem akar vizet látni (azonnali hányás), sem teát (az előzőhöz hasonló), sem gyümölcslevet (mert az édes), sem semmit amúgy, legfeljebb narancsot és almát, egy kicsit problémás az edzés. Míg normál formában kb. 23 km-t bírok éhgyomorra, reggeli és ivás nélkül, addig most 40 perc alatt is meghalok. Mellesleg a 40 perces körömet 1 óra alatt teszem meg, és nem sétálok, csak gyakran állok félre. Isoitalt hurcolok magammal, és nagyjából kétpercenként kortyolok belőle, hogy a sav eltűnjön a torkomból, de hiába. Ha véletlenül vízszintes terepre érek, a helyzet egy fokkal jobb lesz (csak 4 percenként kell pisilni, nem 1), de mivel ez a Pilis, viszonylag ritka, hogy ne le- vagy fölfele menjen egy út. És bizony, lefele is szar, amit foghatnánk a rázkódásra, de ezzel a tempóval rohadtul nem rázkódik semmim. Olyan, mintha valaki állandóan az ember húgyhólyagján ülne, pedig a valaki még csak egy áfonya méretével rendelkezik, szóval felesleges lenne ráfogni bármit is.

A melleim még mindig fájnak, de mivel a gyomorsav százszor rosszabb, már fel sem tűnik. Ha nem mozgok, esetleg két órát is kibírok evés nélkül, de edzés közben egy óra is sok, nagyon rosszul leszek kaja nélkül. Az országútimmal sikerül esni egyet egy milliméter vastag lefagyáson, ráadásul az előrehajlástól szintén állandóan sav van a torkomban, úgyhogy előkerül a monti utcai használatra is.

Viszlát, sebesség!

3. hónap (február-március)

Egy 8. heti görcs miatt fekvésre ítélnek. Ezt három napig bírom tartani, aztán elkezdem visszavezetni a napirendbe az erdei sétát. Mivel az utak még mindig nem simultak ki, muszáj fölfelé is menni, ami viszont nem tesz jót: minden megerőltetéstől elkezdek vérezni.

Hja kérem, hogy 10 méter szintemelkedés is lehet megerőltetés, eddig ez valahogy nem jutott eszembe…

Futásról egyelőre szó sem lehet, de a komfortérzetem amúgyis távol áll attól, hogy durvábban mozogjak. Enni még mindig nem bírok, pedig ha nem eszem, rosszul vagyok. A hűtő, a tűzhely és a mosogató közelébe sem merészkedem, mert a gondolatuktól is jönnek a rókácskák…

Ráadásul, ha mégis megmozdulok, állandó lelkiismeret-furdalással küzdök, hogy nehogy emiatt veszítsem el a babát. Mivel azonban még életemben nem hagytam ki futást három hétnél tovább, és bokaszalag-szakadással is inkább fél lábon körbeugráltam a Vérmezőt, mint hogy semmit ne csináljak, ez most egy kicsit nehéz. Ha valahol, itt el is érem a (futó)mélypontot, ennél rosszabb igazán nem lehet.

4. hónap (március-április)

Finoman, de újra mászni kezdek, a bringázás is mehet tovább, a futás azonban mérsékelten akaródzik. Mászóedzésre is csak úgy bírok lemenni, hogy folyamatosan gyümölcsöt majszolok közben, különben teljesen eléhezem egy óra alatt. Már csak nagyon ritkán és nagyon picit vérezgetek, és bízom az érzéseimben, ha meg kell ítélni, mi sok, és mi az, ami még mehet. Nem mászom plafont, mert a hasizom-erőltetés nem esik jól, és jógára sem merek lemenni, mert ott például egyáltalán nem érzem, mi tesz rosszat.

Valamikor a 15. hét tájékán kimerészkedem futni: a sav sokkal jobb lett, a pisilés nem sokkal, és – te jó ég! – felfelé érzem a vádlimat.

Őszintén, nem is emlékszem, ilyen mikor fordult elő utoljára. És még mindig áll, hogy lefele szinte rosszabb, mint felfelé, a vízszintes a legjobb, pedig amúgy azt szeretem a legkevésbé. Ami a legfurább, hogy nem vágyom a futásra, pedig 23 futóév alatt ilyen még nem fordult elő 3 napnál tovább. Ráadásul, ha mégis kimegyek, utána szokás szerint sokkal boldogabb vagyok, ami az endorfinon kívül a friss erdőnek, madárcsicsergésnek, puha homoknak is köszönhető, és mégis… Heti egynél többre nem bírom rávenni magam. Reggelente álmos vagyok, és ha időben el akarok indulni, túl korán kéne kelni a futáshoz. Este meg sötét van még, bár egy délután sikerül időben hazaérni, és egész jó esti futást abszolválok. De reggelente nem megy, ez van.

5. hónap (április-május)

Kezd elmúlni a reggeli álmosság, és jól esik felkelni. Sőt, jól esik kimenni futni!

A kutyák boldogak, végre visszakapták a futógazdijukat, ha kicsit lassú és béna is. 1 óránál hosszabb körre még mindig nem merészkedem, mert az eléhezés sokkal gyorsabban és hirtelen tud rám törni, de a savaktól egy időre szerencsére elbúcsúztam. Néha megfájdul a hasam, olyankor megállok és sétálok, leülök, várom, hogy jobb legyen. Felfele még mindig gyakran kell pisilni, de már teljesen kezelhető – nyilván ezt is meg lehet szokni. Sőt, ha ügyes vagyok, meg tudom beszélni a lányommal futás előtt, hogy próbáljon jól helyezkedni, hogy mindkettőnknek kényelmes legyen. Nyilvánvalóan nem szereti, ha futok, de hajlandó elviselni.

A hasam még nem nagyon látszik, szóval beleférek kényelmesen a sportruháimba, bár a nagyon erősen gumis nadrágok már zavarnak. Szerencsére a bringás gatyám tök kényelmes, és a futónacik között is akad még tökéletes. A mászás jól megy, a bringa sem rossz, de azok a legendák, hogy az 5-6. hónapban erősebbek vagyunk, mint a terhesség előtt, nem tudom, honnan származnak, talán egy férfi nőgyógyásztól… A lendületes futásról gyakorlatilag teljesen lemondok, nem esik jól sem vízszintesen, sem lefelé. Sőt, gyakran meg kell állnom, mert nem kényelmes a hasam, de szerencsére a futás összességében mégis élvezetes. Sikerül heti kétszer-háromszor kimenni, ami azért némileg megnyugtat.

Az előző futóéletemben mindig a tüdőm adta fel hamarabb, most egyértelműen a lábam a gyengébb. Ami nem baj, úgyis unalmas mindig kifulladni, sokkal viccesebb, ha az izom fárad el, azon ugyanis jóval egyszerűbb javítani – legalábbis remélem.

6. hónap (május-június)

Bár látványra még mindig jóval kisebb az átlagnál, ruhákban már egyértelműen érzem, hogy sokat nőtt a pocak. A sportfelsők teljesen jók, de a nadrágok kevésbé, amivel kapcsolatban sajnos van egy kis bökkenő: nem lehet kismama sportruházatot kapni. Pedig bringás naci egyre jobban kéne, mert a gyermek elkezd tiltakozni, ha szorítja a gumi.
A futás nem megy rosszul, mondjuk különösebben jól sem, de már bevállalok egy másfél órás kört, igaz, közben egyszer-kétszer beszúr a hasam, szóval sétálok-üldögélek 5 perceket.

Az energiaszintem viszont normális, vagyis tudok egymás után futni-bringázni vagy futni-úszni, és még csak éhen sem akarok halni, bár két óra sport nem megy kaja nélkül.

A régen 8, most 14 perces emelkedőmön már csak egyszer kell elmennem pisilni, sőt, ha csoda történik, egyszer sem. Mivel sokat esett, egész hosszan tudok mezítláb futni, ami szuper jó érzés a puha homokban vagy a felázott erdei talajon. 
Az önérzetemet és az egómat nap mint nap szörnyű terhelés éri, mert olyanok mennek el mellettem a bringaúton, akik normálisan … hogy is mondjam … nem jelentenének kihívást. Most azonban egyszerűen nem esik jól rohanni, a pulzusomat tudattalanul is lent tartom, 45 perc alatt sem izzadok meg (kivéve, amikor bejön az első kánikula). És a bringázás első pár perce mindig nehéz, mert bizony nem kényelmes ráülni az ülésre, ahogy amúgy futás után is könnyebb terpeszben járni, mint normálisan…

Az 5. hónap óta újra bírok vizet is inni, ami a kezdődő melegben elég nagy áldás. Mondjuk a teát azóta sem mertem kipróbálni, azt hiszem, ősz előtt már nem is fogom.

Az esti futás viszont esélytelenné válik. Csak reggel, és leginkább üres gyomorral tudok elindulni, délután-este ugyanis már teljesen tele van és feszül a hasam. Ég és föld a különbség a reggeli és az esti érzés között, ezért az esti mászóedzés is egyre nagyobb kihívást jelent. Pláne, ha még meleg is van. Így elkezdek átszokni az úszásra: bár itt sem rohanok, még itt van a legkisebb különbség a korábbi és mostani teljesítményem között. Azért a heti két futást igyekszem tartani, mert jó kint lenni az erdőben, és mert vagyok annyira lusta, hogy nincs kedvem 5 hónapnyi kihagyás után újra felépíteni majd mindent. A lányom alkalmazkodik, ha néha szól is, hogy kényelmetlenül fekszik, elviseli, amíg kell. Sport közben szinte sosem mozog, talán két mászóedzésen nyikkan meg, igaz, ott viszonylag sok a passzív időszak, mikor az ember partnere mászik.

7. hónap (június-július)

Egész jól megy a heti két futás, de a motivációm csökken.

Reggel tudok még kocogni, nem is megy szörnyen rosszul – oké, nem Kilianhez képest -, de nem akaródzik annyira. Mivel tudom, hogy július közepén még el akarok indulni a Salzkammergut Trophyn, egyelőre nem merek felhagyni az emelkedős edzéssel, de hétről hétre csökken a futás iránti vágyam. Bár nem túl nagy, azért egyre nehezebb a hasam, és ha futás közben nem is rossz, utána alig bírok járni a medencetájéki izmok terhelése miatt. Egyik nap sprintelnem kell a vonathoz, mármint tényleg elég jó tempót futok vagy 300 méteren keresztül, utána pedig terpeszben vánszorgok… Mintha egy dinnye nyomná a gátat. Este, munka után pedig esélytelen elindulni, sőt, már 12 után is szívás – sokkal nehezebb a mozgás, feszül az egész hasam, nyilván tágulnia kell. Tehát ha reggel nem sikerül időben felkelni, akkor aznap nincs futás, márpedig újra kezdek álmosabb lenni, nem esik olyan jól mondjuk 6.30-kor kiugrani az ágyból. A bringa még nem olyan rossz, bár egyre többször nyom a nadrágom, és érzem, hogy Zsálya igyekszik kényelmesebben helyezkedni.

Hiába keresek terhes bringás nacit égen és földön, egyszerűen nincs.

Azért egy-egy reggeli kocogás nagyon jól esik, hiszen hiányzik az az endorfin, meg persze a madárcsicsergés is.
Aztán július második hétvégéjén eljön a Salz, Ausztria legnagyobb montiversenye, és ha a legrövidebb távon is, de viszonylag könnyedén végig megyek. Nem érzem túl megerőltetőnek, persze nem rohanok. Zsálya az egész verseny alatt egyszer jelez, akkor felegyenesedem, hogy több helye legyen, de amúgy teljesen visszavonul, nyilván érzi, hogy ez most nem az ő ideje. A verseny utáni napokban is el-elmegyünk tekerni, egyszer hegyet is mászunk, de jelentősen visszaveszek a teljesítményből. Normálisan a Salzot követően minden reggel futok a környék hegyoldalain, most viszont egyszer sem megyek el…

8. hónap (július-augusztus)

Július végén a rend kedvéért egyszer elmegyek futni, majd megállapítom, hogy ez volt az utolsó alkalom. Viszlát, futás, találkozunk októberben!

Pedig pisilni alig kell, legfeljebb egyszer-egyszer fölfele, és még csak meg sem kell állnom – egész addig, amíg furán fájni nem kezd a hasam. Mivel ez egy új fájdalom, és nem tudom kategorizálni, úgy érzem, itt az ideje a befejezésnek. Így ettől fogva csak sétálni járok az erdőbe, és megállok, ha keményedik a hasam. A séta persze nagyon jól esik, de ettől még a futómozgás hiányzik, még ha a testem egy picit sem kívánja. Úszni persze járok, július végén azonban, ahogy beáll a kánikula, a bringát is leteszem, mert félek, hogy leszédülök róla a 40 fokban. Az úszás így fel is pörög, egész nap a hideg vizet várom, ha reggel nem fér bele, munka után elgurulunk a dorogi tóhoz, és ott hűtöm le magam.

(Így teszünk augusztus 18-án is. Elmegyünk úszni, majd a férjem azt kéri, mozduljunk ki: a távoli moziból vagy koncertből végül egy tőlünk 5 percnyire levő kocsma marad, ahol almafröccsöt iszogatok, jó kedvem van, de valami fránya betegség kerülget, elég furcsa a közérzetem. Aztán hajnali 2-kor vértócsában ébredek, és mivel a mentők diszpécsere kedvesen azt ajánlja, menjek be a szülészetre, el is indulunk. 2.50-kor beérünk, 3-kor már alszom, 3.10-kor pedig kikapják belőlem Zsályát, aki hála Istennek, egészséges, jól van (a lenyelt vérmennyiség ellenére is), és gyönyörű. Az orvosok biztosítanak róla, hogy az úszásnak semmi köze a történtekhez, inkább a hosszantartó kánikulának és a betegségnek lehet, de talán annak sem. 7 órával a császár után megkapom a lányomat, akinek hamarosan elkezdünk futócipőt keresni (közvetlenül a futóbicikli után).)

A cikk szerzője Baumann Viola. Olvass további futással kapcsolatos felkészülési tanácsokat, futás edzésterveket a Mozgásvilág.hu-n.

 

Zákány Geri mesélt a legszebb fotójáról

Őszintén szólva, nem sokat gondolkodunk, mikor együtt dolgozunk valakivel. Minket egy partnerség esetén egyetlen dolog érdekel: tudunk-e vele azonosulni, rá merjük-e bízni a “gyereket”, a munkánkat, amiről majd megítéltek minket is, vagy sem. És ez elsősorban intuitív dolog, akár egy szülőnél. Biztos ismeritek az érzést és ehhez nem kell PR szak… Ha legalább annyira szereti azt csinálni, amit csinál, mint mi, akkor ok. És Geri nagyon ok volt!

 Szeretjük a pillanatokat, amihez hasonlót nemrég Zákány Geri fotósunk örökített meg egy futóról és édesanyjáról. Leültünk beszélgetni kicsit Gerivel, hogy meséljen az említett képről, no meg magáról, hogy miként is lett ő a futók kedvenc fotósa…

Geri, meséld el nekünk a saját sztoridat, hogyan lett belőled fotós?:)

2003-2004 körül kezdődött az egész, amikor az ország első party fotós oldalának elkezdtem elektronikus zenei rendezvények fotóit készíteni. Szinte fogalmam sem volt, hogy mit csinálok: tisztában voltam a blende, záridő és iso fogalmával, de nagyjából ennyi. Vitt előre a szívem, a szemem és a lelkesedésem. Végig csináltam jó pár Sziget, Volt és BS fesztivált. Imádtam, lehetett bulizni, haverkodni és nem utolsó sorban pénzt keresni. Idővel a rendezvényeken egy főre jutó fotósok száma már-már zavaróan magas lett, s hát én is kezdtem kinőni a tinédzser korszakból, ezért folyamatosan képeztem magam, hogy egyre jobb fotós lehessek.

Nem tipikus sportfotókat készítesz – nálunk például rengeteg csodás pillanatképet örökítettél meg, a Szigligeti képek egytől egyig különlegesek. Mégis nagyon sokszor futópályán alkotsz. Hogyan szerettél bele a sporteseményekbe?

A témák egyre jobban eltolódtak a családi, esküvői fotók és bizonyos nagyvállalatoknak végzett különböző képei felé, majd úgy 5 éve jött az életembe a sportfotózás, ami egy véletlennek köszönhető, mint sok minden az életemben… de akár hívhatjuk a sors kezének is. 🙂 Édesapám jelenleg is maraton futó, de a sport már kisgyermek korom óta végig kíséri az életemet. Kezdtem jégkoronggal a Fradiban, folytattam közel 10 év futballal, végül maradt a kondi és a hosszútáv futás. De ne kanyarodjak el nagyon a kérdéstől, szóval Apáék családi / baráti csapattal talán az első alkalomtól kezdve folyamatosan teljesítették az UB-t, majd 5 évvel ezelőtt engem is bevettek, amikor már elég komoly szinten fotóztam. Gondoltam, elviszem a felszerelésemet és megörökítem a csapatunkat, de olyan sok időm volt a váltások között, hogy nagyon ráértem mindenki mást is fotózni, elkapni pillanatokat, s elég jó lett a sorozat fogadtatása. Következő évben már rákészültem, hogy egy kerek sorozatot készíthessek a tészta partytól kezdve a hajnali induláson, déli dögmelegben szenvedésen át, a naplementés és éjszakai képekig, miközben persze futottam egy maratont is 3 részletben. 😀 A lényeg, hogy ez a sorozat már tényleg annyira ütős lett és kimagaslott az akkori sport / futó / képek közül…

Így utólag egy esküvői fotózás volt még meghatározó a sportfotósi karrieremben, miután az örömapa – aki nem mellesleg a BSI egyik vezetője – megkérdezte, hogy lenne-e kedvem lefotózni egy rendezvényüket, a 24 órás bringa kupát. Volt kedvem, a többi pedig már történelem egy kis csavarral, mert bár elkészítettem a verseny fotóit – elég ütős lett, jó beállításokkal, élettel teli képekkel, s tényleg szerették az emberek – a hölgy kontakt, aki akkoriban szervezte a BSI fotósokat elment szülni, én pedig 1 évre eltűntem a süllyesztőben. 1 év után újra jött ez a rendezvény, előkerültek a képek, leporolták, kinyomozták ki fotózta, és onnantól kezdve töretlen az együttműködés közöttünk. Azóta pedig több sportrendezvény is megkeres, hogy örökítsem meg a versenyeiket, szakmailag koordináljam a fotósokat.

 

UB, BSI, no de hogy jött az életedbe a Futniszép csapata? ?

A storyt úgy hallottam, hogy Tihany után bár remek fotóitok készültek, Lubics Marcipán futásáról (Szilvi gyönyörű magyar vizslája) – és még sok fontos pillanatról – nem készült fénykép, s ezen (is) változtatni szerettetek volna. Marcipánnál maradva, míg ő egy fotósnak „csak” egy vizsla a sok közül, s nem az a kutya, aki még Lubics Szilvinél is többet tud futni, azaz míg egy fotós nem tud futófejjel gondolkodni és érezni, addig csak véletlen elkapott pillanatokat lehet megörökíteni. Mitől különlegesek a képeim? Gyerekkorom óta sportolok, futok, így át tudom érezni a futók örömét, szenvedését, lelki állapotát. Mindig beszélek hozzájuk, bíztatom Őket aminek szerintem örül a többség, bár néha megkapom, hogy mit pofázol, inkább futnál. 🙂 De nem vagyok sértődős és ezek tényleg nagyon ritkák, inkább sok mosolyt, kedves pillantást, integetést kapok vissza, ami feltölt már ott a helyszínen is, valamint amikor dolgozom fel a képeket. Érdekes, de Szigligeten ez utóbbit hatványozottan éreztem, s most ezt nem csak azért mondom, mert épp veletek beszélgetek.

Nemrég a Budapest Maratonon sikerült egy olyan szavak nélkül beszélő képet készítened, amely miatt több újság is megkeresett Téged. Mi ennek a története?

A maraton alatt kb. 4 órát töltök a pályán robogóval. Az első 7-8 km őrülete után – itt található az összes “érdekes” BP-i helyszín – kicsit lazább, nyugisabb a tempó, s meg tudom figyelni a futókat, helyszíneket, eseményeket. A Közgáz utáni visszafordítónál pillantottam meg a kerekes székes hölgyet maga előtt toló fiatalembert. Pont beálltam a fényeknek megfelelően egy számomra jó pozícióba, amikor Ők fordultak, s lőttem gyorsan 3-5 képkockát róluk, majd indultam is tovább – itt még különösebben nem esett le, hogy milyen erős lett ez a kép.

 

Ezek után volt egy “életmentésem” a BME K épülete csücskénél, amikor egy első maratonját futó srácot láttam brutális robotmozgással “futni”. Egyből leugrottam a motorról, megkérdeztem, hogy görcsöl-e, szédül-e, mondta hogy igen. Azt tanácsoltam neki, hogy üljön le egy picit, ne veszélyeztesse magát, de abban a pillanatban olyan szintű görcs állt a lábába, hogy a hatalmas üvöltésére több futó is megállt, majd az egész teste görcsbe rándult, s a kezében lévő palackot szór szerint összeroppantotta. 4-en vittük le a pálya szélére, ahol mentőt hívtunk azonnal, stabil oldalfekvésbe helyeztük, majd a többiek megvárták vele a mentő kiérkezését… remélem már jobban van.

Ilyen izgalmas esemény után értem utol újra Csabát és az édesanyját a nyugati téri felüljáró előtt. Pár percig mentem velük, amikor a fiú elmesélte, édesanyja egész életében nagyon keményen dolgozott, munka után sietett haza, hogy a családot ellássa; nem járt el sehova, nem látott világot. Innen jött az ötlet, hogy az idősödő, beteg édesanyját kihozza picit a “való világba” megtapasztalja a futóversenyeket körülvevő különleges, fantasztikus légkört. De a képre visszatérve, csak itthon, a képek feldolgozása közben vettem észre, hogy pont egy puszit nyom az édesanyja fejére, miközben tolja. Talán pont ettől és a mögötte lévő sztoritól lett ilyen “ütős”, szívbe markoló az a kép. Megszámlálhatatlan like, megosztás és komment érkezett rá, nagyon kedvesen írtak az emberek Csabáról, a fotóról, élmény volt olvasni, vissza hozza az emberekbe vetett hitet egy ilyen történet. 🙂

*Itt fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy mi is nagyon sok szeretettel várjuk a kerekesszékes és babakocsival érkező sportolókat pályáinkon, mert hatalmas példát mutattok ezzel mindenki számára az esélyegyenlőségről, és a mérhetetlen akaraterőtökről.

 A Szigligeti képsorozatból melyik lett a Te kedvenced?

Több is van, de amikor a pálya egyik legszebb pontján, egy kanyarban megállt valaki, hogy egy selfiet lőjön a panorámával, egy helyi lakos bíztatta a futókat és én pont ott voltam. Bár 99%-ban biztos voltam benne, hogy lesz valaki, aki ott megáll fotózkodni. 🙂 Nekem ez volt az első versenyem Veletek, de a szervezők személye annyira megfogott és a Balcsi amúgy is nagy szerelem, hogy a jövő évi 2 verseny (+ az #ujprojekt) már most be van írva piros betűkkel a fotós naptáramba, de még a családiba is, mert jövőre viszem Ilot és a gyerekeket is! Egyelőre csak a IV. Knauf Tihanyi Félmaraton eseménye van meg, de a dátumokat már mondtátok…

 

S nem félsz, hogy Ilot bízzuk meg helyetted?

A profil fotómra célozgatsz? ?

Most éppen arra, bár láttunk már rólad több Ilo MakeUp Art készített fotót. A kedvencünk, amikor a fiaitokkal vagy, na az olyan igazán Zákány Geris! Jókedvű, barátságos, őszinte, és családcentrikus.

Ilo olykor feleségből asszisztensé avanzsál, ha úgy adódik, de fordítva ez már nem működik, mert ha én próbálnék sminkelni helyette, no annak nem lenne jó vége!

https://www.facebook.com/ILOmakeupart/

Van még egy fénykép, amit a napokban láttunk Rólad, a fotósról, Zákány Gergely Photography-ról…

A fotó készítője, Nagy Laci mondta, hogy ő figyel, keres, s elkapja a pillanatot, Te ellenben ha kell szervezel, vezetsz, és megcsinálod, mert hihetetlen energiád van foglalkozni az emberekkel… és tegyük hozzá a versenyszervezőkkel is, emiatt vagy Te a kedvenc fotósunk!

https://www.facebook.com/GergelyZakanyPhotography/

Köszönjük Geri, és Tihanyban találkozunk! 🙂

KÉSZÜLJ FEJBEN IS A FÉLMARATONRA

Egy sikeres félmaraton nem csupán azon múlik, hogy mennyit futsz. Számít, hogy miként táplálkozol, a verseny körülményei ( az időjárás, a frissítés) és az, hogy mennyire készültél fel a versenyre lélekben is.  Megmutatjuk, hogyan tudod magad fejben is felkészíteni „a nagy napra”.

EGY SPORTPSZICHOLÓGUS TRÜKKJEI 

Futás közben egy különleges képességű állatnak képzelem magam, pl. gepárd, amelyik kecsesen suhan, halad a pályán. Látom lelki szemeim előtt, ahogy az aszfalt csak úgy felgyűrődik mögöttem.

A verseny előtt leírom, hogy miért is csinálom az egészet. Ha tisztában vagyunk a valódi motivációnkkal, sokkal könnyebb dolgozni érte. Fontos, hogy ne csak külső motivációink legyenek, pl. megmutatni másoknak, hogy én erre is képes vagyok, hanem megmutatni önmagunknak, hogy képesek vagyunk a feladatra.

Amikor észreveszem a saját nyafogásomat, a negatív gondolataimat, gondolat stoppot alkalmazok, vagyis a „nem fog sikerülni” és társai esetén mindent kiűzök a fejemből és ezt mantrázom: „ Tovább, tovább!”

Menet közben még egy ígéretet is teszek magamban. Ha sikerül teljesíteni a versenyt, adok magamnak két pihenő napot is, mert megérdemlem. Találd meg a saját jutalmadat.

Dr Menczel Zsuzsa, pszichológus

OSZD FEL A TÁVOT!

Egy félmaraton kicsivel több, mint 21 kilométer! (Bár ezt nyilván te is tudod.) Ez a távolság már jelentős, ne próbáld meg egyben kezelni, mert úgy nagyon hosszúnak tűnhet a táv, és esetleg kétségbe fogsz esni! Oszd fel a távot kisebb szakaszokra, hogy jobban tudd kezelni a megtett és a hátralévő utat. A felosztás teljesen egyéni. Felezheted, harmadolhatod vagy negyedelheted, de viszonyítási pontnak bármilyen távot vagy időt is használhatsz. Sőt, a verseny sajátosságait is felhasználhatod: mondjuk egy fordítót, egy frissítőt, de mindenképpen előre tervezd meg, mik lesznek a te saját mérföldköveid. Ha elérsz egy kijelölt pontot, ott csinálj valamit, hogy megtörd a versenyzés monotonitását. Például ekkor hallgass meg egy adott zeneszámot (bár sok versenyen nem lehet zenét hallgatni), egyél vagy igyál valamit a nálad lévő frissítőkből, mert így még határozottabban érezni fogod, hogy átléptél egy új szakaszába a versenynek.

A cikk folytatásához kattints a linkre: http://futasrolnoknek.hu/felkeszito/21-km/keszulj-a-felmaratonra/

SZERZŐ:

Elek Dóra Zsuzsa