Dorina, a legfiatalabb 2018-as márkanagykövet

Czeilinger Dorina a márkanagyköveteink első évfolyamának legfiatalabbik tagja, akit szintén egy éven át kísértünk végig nagyköveti útján. Azt mondja, sokat tanult ebben az egy évben – melyet az interjúban részletez is – viszont mi is regeteget tanultunk Tőle: mérhetetlen alázatosságát, és példamutató az is, hogy mennyire kitartóan hajtja céljait. Öröm volt nézni a felkészülését, hatalmas fejlődésen met keresztül – és azt is elárulta, itt még nem áll meg, egy hosszú úton halad tovább.

 

Miért jelentkeztél egy évvel ezelőtt a nagyköveti játékra?

Egyre romló egészségem és megváltozott életritmusom miatt kénytelen voltam kihagyni egy évet futás szempontjából. Jelentkezésem előtt is ugyanennyire imádtam futni, de megfelelő tudás és eszköz hiányában visszatekintve szerencsém volt, hogy nem sérültem le egyszer sem. Jelnek vettem a felhívást, hogy ez lesz az a mankó, ami segít rendesen visszatérni a futáshoz nagyobb rendszert adva az életemben.

Mi volt a célod a jelentkezéssel, mit szerettél volna átdni a többi futónak?

Mindig is szerettem megosztani másokkal a gondolataimat. A célom az volt és mai napig is az, hogy másokat ezekkel a történetekkel és posztokkal bíztatni és motiválni tudjak, hogy higgyenek magukban és bátran vágjanak bele a sportolásba és az egészséges életmódba egyaránt. Sokan futnak lassan vagy éppen keveset és ezért úgy érzik, hogy ők nem futók, pedig ez badarság. Egy futó onnantól válik futóvá, hogy elindul. Mindemellett célom volt, hogy kendőzetlenül bemutassam egy lelkes „teknős” futó életét.

Mit adott Neked ez az elmúlt egy év, mivel lettél gazdagabb a nagykövetségnek köszönhetően?

Sokkal többet, mint amire számítottam. Minden képzeletemet felülmúlta. Élményeket, tudást és rengeteg tapasztalatot szereztem, de a legfontosabb az egy év alatt megismert személyek, akikkel szoros barátságokat kötöttünk a futás által. Nincs az a sportórára vagy futócipő, amire elcserélném az együtt szerzett emlékeket. Mindig ott voltunk, vagyunk és leszünk egymásnak a többi nagykövettel. Együtt sírtunk, nevettünk és persze futottunk. Ma már el sem tudnám nélkülük képzelni az életem. Közhelyesnek hangzik, de tényleg így van! 🙂 Amivel még gazdagodtam, az az önbizalom. Megtanultam elfogadni és szeretni magamat olyannak, amilyen vagyok.

Sikerült elérned az egy éves terveidet?

Tavaly ezt írtam a bekerülésemet követően:

„Leginkább a régi formámat szeretném visszanyerni, és a legfontosabb ismét lefutni a félmaratont. Rengeteg mindent szeretnék kipróbálni a futás által.”

A vártnál is többet sikerült fejlődnöm. Az egészségem pozitív irányba kezdett indulni, ami szerintem a legfontosabb. Áprilisban és júniusban ismét átélhettem egy félmaratoni táv teljesítésének örömét. Feszegethettem a határaimat, amik mára igencsak kibővültek. Futottam hóban, szélben, latyakban, esőben, napsütéses 35 fokban. Rendszer került az életembe, a kifogások pedig a padlásra kerültek.

Milyen terveid vannak a továbbiakban?

Szeretnék minél több versenyen részt venni, és minden évszakban legalább egy félmaratont teljesíteni. Természetesen minél nagyobb távokon is szeretném magam kipróbálni. Van egy tervem, ami csak később kerül bejelentésre. Komfortzónámon kívül eső terveim vannak, melyek egy éves felkészülést fognak igényelni.

Mi marad – mi változik?

A futás, a sport iránti szeretetem, elkötelezettségem és tiszteletem. A Futniszépes barátaim és az egy évig általunk képviselt versenyek (Tihany, Szigliget, Naplemente és a Napfelkelte) . Ezek mind maradnak, hiszen oszlopos tagjai a hétköznapjaimnak. A változás pedig egy jó dolog, alig várom, hogy jövőre ezt az írást visszaolvassam és majd ott meglátom merre vitt végül az utam.

A következő nagyköveteknek pedig azt üzenem:
Légy önmagad és szeresd, amit csinálsz.

bejegyzés megosztása

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on email
Email
Share on print
Nyomatatás

Hasonló bejegyzések

Close Menu