interju Archives - Futniszép.hu

Futónagykövet maraton – 5. rész: Czeilinger Dorina

Dorina az örökké vidám nagykövetünk egy igazán fantasztikus társaság, és színes egyéniség, aki mellett mindig jobb kedvre derülhetünk. Fut, úszik, főz, blogot vezet, és motiválja történeteivel az embereket. Kifaggattuk, hogy milyen célokat hajt éppen, miként motiválódik, miből merít erőt és azt is elmeséli, hogy hétköznapjait hogyan tölti.

A hétköznapokban kit ismerhetünk meg benned? Mivel foglalkozol?

Egy pozitív, lelkes, nyitott és vidám személyiséggel rendelkezem, amit igyekszem másokra is ráragasztani a szürke hétköznapokban. Nagyon szeretem a kihívásokat, úgy ahogy a kihívások is engem! Horoszkópomhoz, koshoz méltóan tipikus „fejjel a falnak” típus vagyok. Érzékeny művészlelkem van. Ahogy az időm engedi, akkor rajzolok, különleges technikát alkalmazva, igen részletekbe nyúlóan, pontokkal és vonalakkal. A hétköznapokra pedig bérszámfejtő ügyintézőként dolgozom állami szférában elhelyezkedve, lassan másfél éve. Úgy érzem a koromhoz mérten korán sikerült megtalálnom azt, amit igazán szeretek csinálni.

A nagykövetek legfiatalabbjaként képviseled a futniszép.hu csapatát. Mi motivált anno, hogy jelentkezz?

Egyértelműen a futás öröme. A futás egy életérzés. Futok bánatomban és örömömben egyaránt. Ha bizalmat szavazol Neki, akkor egy hűséges társra lelhetsz benne. Mindemellett mióta jobban részesévé váltam a közösségi média adta lehetőségeinek (Facebook, Instagram…) rájöttem, nekem erre van szükségem, ez az én kis „játszóterem”. Szeretem megosztani másokkal a gondolataim, a tapasztalataim és ezekkel másokat motiválni. Hozzáteszem már megszoktam, de nem könnyű a legfiatalabbnak lenni. Állandóan megkapom „Nekem milyen könnyű, mert nincs gyerekem…, mert még előttem az élet…”, pedig ugyanannyi esélye van mindenkinek, mint nekem 22 évesen. Szeretném a fiatalokról felállított sztereotípiákat lerombolni végre. Nekünk sem hullik az ölünkbe a teljesítmény, mi is rengeteg mindennel kell, hogy megküzdjünk. Viszont, ami mindenképp pozitív, hogy könnyebben tudom elérni koromból fakadóan a nálam fiatalabb generációt  is erőt és motivációt adni. Ráébreszteni őket a valódi boldogságra, elégedettségre és az elfogadásra. Lassabb tempójú hobbifutó vagyok, ezért is kaptam meg a Tekilány becenevet. Nagykövetként pedig szeretném megmutatni azt a futó oldalt, ami nem profi és még csak nem is gyors. Fontos, hogy senki se érezze magát rossznak, különcnek vagy kitaszítottnak csak azért, mert nem olyan mint a többiek. Senki sem tökéletes, éppen ettől vagyunk olyan különlegesek. A futók közössége rendkívül befogadó társaság. Állandó jelleggel kapok sikertörténet sztorikat, amik engem is motiválnak.

Hogyan kerültél bele a sportolás forgatagába, és milyen pozitív hatásai vannak ennek az életedre nézve?

Mindig is szerettem mozogni. Gyerekkoromtól fogva rengeteg sportot kipróbáltam. Ritmikus sportgimnasztika, kosárlabda, röplabda, fitnesz, jégkorcsolya, úszás. Anyukám rengeteget futott régebben, és ő is volt az, aki elvitt az első futórendezvényekre, és az összes eddigi félmaratonomat vele futottam le. Sok időmet pár évvel ezelőtt hajnalokba nyúló rajzolásokkal töltöttem. Kikapcsolt, de így is volt egyfajta hiányérzetem, amit -mint utólag kiderült- a futás tudott csak kitölteni.  Ha egészséges keretek között sportolunk, csak jótékony hatásai lehetnek. Alakformálás, lelki feltöltődés, megnyugvás, stressz levezetés, örömszerzés. Nem tudnék olyan lelkiállapotot felsorolni, amiben nem játszik szerepet a futás.

Milyen céljaid vannak a jövőre nézve?

Az a típusú ember vagyok, aki szerint célok nélkül nincsenek teljesítmények és eredmények. Ha nem állítasz magad elé célokat, nem lesz motivációd, anélkül pedig veszett fejsze nyele az egész. Nem kell rögtön hatalmas és lehetetlennek tűnő célokban gondolkodni. Kezdd kicsiben, annál is több lesz a sikerélmény. Leginkább a régi formámat szeretném visszanyerni, és a legfontosabb ismét lefutni a félmaratont. Rengeteg mindent szeretnék kipróbálni a futás által. Egyelőre fejlesztem magam. Tihanyi Félmaraton nagyköveteként pedig hála Nektek, erre minden lehetőségem meg van, amire egy futó csak vágyhat.

Ha egyetlen tanácsot adhatnál a futóknak, mi lenne az?

Higgy magadban! Ne máshoz mérd magad! Élvezd! Légy nyitott! És mosolyogj!

Interjú a futniszép.hu futói által támogatott, SOS Gyermekfalvak vezetőjével

A Mapei Kft.-vel közösen először a III. Mapei Szigligeti Félmaratonon vezettük be legújabb jótékony kezdeményezésünket, melynek lényege, hogy a futók opcionálisan és tetszőleges összegben már a nevezésükkor felajánlhatnak adományt, aminek 100%-át az SOS Gyermekfalvak kapja meg. Az eddig nevezettek majdnem 3/4-e (!) döntött úgy, hogy felajánl valamilyen összeget az alapítványnak, melyet ezúton is köszönünk Nektek, futóknak! A teljes összeget még nem láthatjuk, hiszen a nevezés még tart, de azt már most látjuk, hogy az eddig futniszép által rendezett adakozások között rekord összegű adományról beszélhetünk már most is. A következőkben pedig Romet-Balla Ágnessel, adománygyűjtési és kommunikációs igazgatóval szeretnénk bemutatni Nektek az alapítvány munkásságát, és azt is elmondjuk, mire fordítják majd az összegyűlt összeget.


Ágnes, elsőként mutasd be kérlek, hogy az SOS Gyermekfalvak Magyarország milyen eszközökkel segíti a gyermekek megfelelő fejlődését és biztonságát? Milyen tevékenységgel segíti a gyerkőcöket az alapítványotok?

Ma 23 ezer gyermek nem a vér szerinti szüleivel él. A gyerekek többsége bántalmazás, elhanyagolás, a szülők szenvedélybetegése, betegsége vagy halála miatt kerül hozzánk. Közel 400 gyereknek adunk családot Kőszegen, Kecskeméten és Orosházán. Az SOS-ben a gyerekek nevelőszülői családokban élnek, lehetőség van rá, hogy a testvérek együtt nőhessenek fel. Sok gyerek különböző lemaradásokkal, tanulási hátrányokkal érkezik hozzánk. A nevelőszülők, a pszichológus és a fejlesztő szakemberek együtt dolgoznak azon, hogy a gyerekek kikeveredjenek a múltjukból, behozzák hátrányaikat és legyen valódi jövőjük. 

A futók által összegyűjtött adományt milyen célra fordítjátok majd?

Nagyon örülünk ennek a kezdeményezésnek, minden pénzbeli adomány óriási segítség az SOS gyerekeknek. Az SOS Gyermekfalvak egy közhasznú alapítvány, magánszemélyek és vállalatok adományainak köszönhetően tud magas színvonalon gondoskodni a 400 gyerekről. Így tudunk számukra különböző szabadidős- és fejlesztőprogramokat, kulturális programokat szervezni. Most lesz 25 éves a kőszegi gyermekfalu, ennek alkalmából számos sport programot szeretnénk rendezni a gyerekeknek. Mindig arra törekszünk, hogy a helyi lakosokat is meg tudjuk szólítani eseményeinkkel, hiszen nagyon fontos, hogy az SOS-ben nevelkedő gyerekek a kőszegi gyerekekkel együtt tanuljanak, játsszanak, nőjenek fel, hogy megkönnyítsük a beilleszkedésüket. A futásból befolyó támogatásból most számukra rendezünk egy közös focikupát. (Október 5-én a sportnap keretein belül a 12-18 éves éves korosztály fog megmérkőzni egymással, és ezzel párhuzamosan futóversenyt is szerveznek majd. Október 6-án pedig az SOS a szülinapi buliját koncertekkel, utcabállal, ugrálóvárral, és kézműves kiállítókkal ünnepli a gyerekekkel együtt. – a szerk.) 

Örömmel hallottuk, hogy a Gyermekfalvak lakói közül többen is a sportok szerelmesei, és 7-en is belevágnak Tőletek a Szigligeti pályának. Mit tudhatunk az ifjú nevezőkről?

A legkisebb futónk mindössze 9 éves, de nagyon elszánt, imád futni, kisebb sikerei és helyezései már voltak is. Egy másik fiú, aki erősíti a csapatunkat a félmaratonon, versenyszerűen atletizál 13 évesen, de a többi öt fiú is focizik és fut rendszeresen versenyeken vagy hobbiból.

A lelkes futóitokon kívül milyen formában találkozhatunk még Veletek Szigligeten? Készültök valamivel a rendezvényre?

Mi is jelen leszünk a rendezvényen munkatársainkkal, akik szívesen beszélgetnek a szurkolókkal az SOS Gyermekfalvak munkájáról. (Továbbá a fiatalokat csillámtetoválással várják a standjunknál és ha Kassai Viktor Jószolgálati Nagykövetük ideje engedi, Ő is ellátogat hozzánk az eseményre. – a szerk.)

Köszönjük a válaszokat, és Szigligeten találkozunk!

A fénykép mögött az ember, azaz a Matteo Voisin story

Máthé István fotós tegnap megosztott egy fényképet, amin egy fiatalember fut protézissel, s ami rengeteg megosztást kapott a közösségi felületeken. Kíváncsiak lettünk a futóra, az ő történetére, így megkerestük Matteot, azaz Szomszéd Mátét!

 

Futniszép: Vágjunk a közepébe, hogy érintett, hogy a tegnapi fotó kapcsán egyik pillanatról a másikra a figyelem középpontjába kerültél?

Matteo: Ti voltatok az egyetlenek, akik rám írtatok, hogy megoszthatjátok-e rólam a fényképet, de mire válaszolni tudtam, már 200 megosztás felett járt a poszt, így gondolkodni sem volt időm ezen a dolgon. Volt, aki örült, volt, aki megjegyezte, hogy utolért a hírnév. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem 19,6, hanem „csak” 10 kilométert futottam hétvégén, s hogy rajtam kívül még rengetegen futnak, akik olyan problémával küzdenek, ami nincs „rájuk írva”, de ők ugyanúgy megküzdenek a maguk kilométereivel, igyekeznek kihozni magukból a lehető legjobbat, s ugyanígy megérdemelnének egy ilyen fényképet!

Futniszép: Hozzá lehet szokni ahhoz, hogy az emberek jobban észrevesznek, mint másokat?

Matteo: Igen, 7 év távlatából ez már teljesen természetes, mert ezen bizony nem lehet változtatni, a lábam nem fog visszanőni. Ellenben az embernek van két lehetősége: lehúzod a redőnyt, s ki se lépsz az utcára, vagy elfogadod, s csinálod, amit én is, és éled az életed. Én az utóbbit választottam, de hogy ehhez ki miként viszonyul, az már nem az én döntésem. Ma nagyon sokan élnek lehúzott redőnyök mögött, pedig ez tényleg csak egy döntés, ami megváltoztatja az ember életét.

Futniszép: Kérdezhetlek a balesetedről?

Matteo: Igen, 28 éves voltam, amikor 2011 végén egy kulccsontörésből lábadozva elsodort egy vonat és alálökött egy másiknak, de a mai napig nem emlékszem a történtekre. Szerencsés ember vagyok, mert túléltem a kalandot és csak az egyik lábam bánta, az is úgy, hogy a térdem még megmaradhatott.

Funtiszép: A baleseted előtt cselgáncsoztál, teniszeztél, kispályás fociztál, táncoltál, kerékpároztál, úsztál…

Matteo: A balesetem óta pedig kettlebell edzésekkel és fél éve kenuzással bővűlt a sor. Rövid kihagyást, és persze mélypontokat is megélve, de végül ott folytattam az életemet, ahol a baleset előtt abbahagytam.

Futniszép: A futást ki ne felejtsük!

Matteo: 2012 és 2015 között csak álmodtam a futásról, de 2016 tavaszán olyan protézist kaptam, amivel már megpróbálhattam a kocogást. Nem indult egyszerűen, össze kellett szoknunk az új Ottobock Challenger protézissel, amiben nagyon sokat segítettek a Rehab-Rába kollégái. Az edzések során, míg a többiek futottak, nekem spininnget javasoltak, de én máshogy gondoltam. Idővel már be tudtam állni kocogni, ma pedig már a Győri Vizisport Egyesület parakenusaként a közös futóedzéseken is részt veszek, ahol résztávozok is, és az edzőnk, Németh Gergő irányításával egyre jobb időeredményekkel folyamatosan legyőzöm önmagam, és olykor már másokat is!

Futniszép: Az első futás? Vagy inkább még az első lépésekről kérdeznélek…

Matteo: Újra kellett tanulnom járni, újra kellett tanulnom élni.

Futniszép: Az első futóverseny?

Matteo: 2017 áprilisában egy Görögországban élő barátomhoz utazhattam, aki kész tények elé állított, miszerint benevezett a Hydra Trail Run&Fun 5K távjára. Nem volt kérdés, hogy akarom-e, vagy sem?! Hatalmas élmény volt, ami után úgy érzetem, hogy ide nekem az oroszlánt, de végül kiegyeztem azzal, hogy bár a mai napig nem szeretek futni, a kihívásokat és amit számomra tartogat, azt szeretném még nagyon sokszor átélni.

Futniszép: Az igaz, hogy 1 év 3 hónap alatt elhasználtad a protézisedet, amit több évre terveztek Neked?

Matteo: Igen, szerencsémre még garanciális időn belül ment tönkre, amit nem tudtak pótolni, így egy még jobb protézist kaphattam 2017 novemberében. Napi 14.000 lépésszámra van beállítva, ami 10 kilométernek felel meg, s amit teljesítek is minden nap. Amikor az utcán sétálva összetört az előző protézisem, akkor először arra gondoltam, hogy mekkora egy h***e vagyok, hogy tönkre tettem, aztán meg arra, hogy mekkora egy király vagyok, hogy nem bírta a gyűrődést!

Futniszép: Mit ad Neked a sport, mit ad Neked a futás?

Matteo: Kihívásokat, s hogy nincsenek számomra leküzdhetetlen akadályok.

FOTÓ: BUCSÁK KRISZTINA

Futniszép: Ha épp nem sportolsz, akkor mivel foglalkozol?

Matteo: Szociológia szakon végeztem, és a balesetem előtt elkezdett nemzetközi tanulmányaimat – szüleim támogatásnak köszönhetően – most abszolváltam egy januári francia nyelvvizsga mellett. Jelenleg munkát keresek Győr környékén, s parakenuzok.

Futniszép: Május 26-án a Knauf Tihanyi Félmaraton Fesztiválon vagy szeptember 15-én a Mapei Szigligeti Félmaratonunkon találkozhatunk majd Veled?

Matteo: A szeptember még olyan messze van, de Tihanyban ott leszek Veletek!

Köszönjük az interjút, s várni fogunk május 26-án, a Belső-tó partján!

Zákány Geri mesélt a legszebb fotójáról

Őszintén szólva, nem sokat gondolkodunk, mikor együtt dolgozunk valakivel. Minket egy partnerség esetén egyetlen dolog érdekel: tudunk-e vele azonosulni, rá merjük-e bízni a “gyereket”, a munkánkat, amiről majd megítéltek minket is, vagy sem. És ez elsősorban intuitív dolog, akár egy szülőnél. Biztos ismeritek az érzést és ehhez nem kell PR szak… Ha legalább annyira szereti azt csinálni, amit csinál, mint mi, akkor ok. És Geri nagyon ok volt!

 Szeretjük a pillanatokat, amihez hasonlót nemrég Zákány Geri fotósunk örökített meg egy futóról és édesanyjáról. Leültünk beszélgetni kicsit Gerivel, hogy meséljen az említett képről, no meg magáról, hogy miként is lett ő a futók kedvenc fotósa…

Geri, meséld el nekünk a saját sztoridat, hogyan lett belőled fotós?:)

2003-2004 körül kezdődött az egész, amikor az ország első party fotós oldalának elkezdtem elektronikus zenei rendezvények fotóit készíteni. Szinte fogalmam sem volt, hogy mit csinálok: tisztában voltam a blende, záridő és iso fogalmával, de nagyjából ennyi. Vitt előre a szívem, a szemem és a lelkesedésem. Végig csináltam jó pár Sziget, Volt és BS fesztivált. Imádtam, lehetett bulizni, haverkodni és nem utolsó sorban pénzt keresni. Idővel a rendezvényeken egy főre jutó fotósok száma már-már zavaróan magas lett, s hát én is kezdtem kinőni a tinédzser korszakból, ezért folyamatosan képeztem magam, hogy egyre jobb fotós lehessek.

Nem tipikus sportfotókat készítesz – nálunk például rengeteg csodás pillanatképet örökítettél meg, a Szigligeti képek egytől egyig különlegesek. Mégis nagyon sokszor futópályán alkotsz. Hogyan szerettél bele a sporteseményekbe?

A témák egyre jobban eltolódtak a családi, esküvői fotók és bizonyos nagyvállalatoknak végzett különböző képei felé, majd úgy 5 éve jött az életembe a sportfotózás, ami egy véletlennek köszönhető, mint sok minden az életemben… de akár hívhatjuk a sors kezének is. 🙂 Édesapám jelenleg is maraton futó, de a sport már kisgyermek korom óta végig kíséri az életemet. Kezdtem jégkoronggal a Fradiban, folytattam közel 10 év futballal, végül maradt a kondi és a hosszútáv futás. De ne kanyarodjak el nagyon a kérdéstől, szóval Apáék családi / baráti csapattal talán az első alkalomtól kezdve folyamatosan teljesítették az UB-t, majd 5 évvel ezelőtt engem is bevettek, amikor már elég komoly szinten fotóztam. Gondoltam, elviszem a felszerelésemet és megörökítem a csapatunkat, de olyan sok időm volt a váltások között, hogy nagyon ráértem mindenki mást is fotózni, elkapni pillanatokat, s elég jó lett a sorozat fogadtatása. Következő évben már rákészültem, hogy egy kerek sorozatot készíthessek a tészta partytól kezdve a hajnali induláson, déli dögmelegben szenvedésen át, a naplementés és éjszakai képekig, miközben persze futottam egy maratont is 3 részletben. 😀 A lényeg, hogy ez a sorozat már tényleg annyira ütős lett és kimagaslott az akkori sport / futó / képek közül…

Így utólag egy esküvői fotózás volt még meghatározó a sportfotósi karrieremben, miután az örömapa – aki nem mellesleg a BSI egyik vezetője – megkérdezte, hogy lenne-e kedvem lefotózni egy rendezvényüket, a 24 órás bringa kupát. Volt kedvem, a többi pedig már történelem egy kis csavarral, mert bár elkészítettem a verseny fotóit – elég ütős lett, jó beállításokkal, élettel teli képekkel, s tényleg szerették az emberek – a hölgy kontakt, aki akkoriban szervezte a BSI fotósokat elment szülni, én pedig 1 évre eltűntem a süllyesztőben. 1 év után újra jött ez a rendezvény, előkerültek a képek, leporolták, kinyomozták ki fotózta, és onnantól kezdve töretlen az együttműködés közöttünk. Azóta pedig több sportrendezvény is megkeres, hogy örökítsem meg a versenyeiket, szakmailag koordináljam a fotósokat.

 

UB, BSI, no de hogy jött az életedbe a Futniszép csapata? ?

A storyt úgy hallottam, hogy Tihany után bár remek fotóitok készültek, Lubics Marcipán futásáról (Szilvi gyönyörű magyar vizslája) – és még sok fontos pillanatról – nem készült fénykép, s ezen (is) változtatni szerettetek volna. Marcipánnál maradva, míg ő egy fotósnak „csak” egy vizsla a sok közül, s nem az a kutya, aki még Lubics Szilvinél is többet tud futni, azaz míg egy fotós nem tud futófejjel gondolkodni és érezni, addig csak véletlen elkapott pillanatokat lehet megörökíteni. Mitől különlegesek a képeim? Gyerekkorom óta sportolok, futok, így át tudom érezni a futók örömét, szenvedését, lelki állapotát. Mindig beszélek hozzájuk, bíztatom Őket aminek szerintem örül a többség, bár néha megkapom, hogy mit pofázol, inkább futnál. 🙂 De nem vagyok sértődős és ezek tényleg nagyon ritkák, inkább sok mosolyt, kedves pillantást, integetést kapok vissza, ami feltölt már ott a helyszínen is, valamint amikor dolgozom fel a képeket. Érdekes, de Szigligeten ez utóbbit hatványozottan éreztem, s most ezt nem csak azért mondom, mert épp veletek beszélgetek.

Nemrég a Budapest Maratonon sikerült egy olyan szavak nélkül beszélő képet készítened, amely miatt több újság is megkeresett Téged. Mi ennek a története?

A maraton alatt kb. 4 órát töltök a pályán robogóval. Az első 7-8 km őrülete után – itt található az összes “érdekes” BP-i helyszín – kicsit lazább, nyugisabb a tempó, s meg tudom figyelni a futókat, helyszíneket, eseményeket. A Közgáz utáni visszafordítónál pillantottam meg a kerekes székes hölgyet maga előtt toló fiatalembert. Pont beálltam a fényeknek megfelelően egy számomra jó pozícióba, amikor Ők fordultak, s lőttem gyorsan 3-5 képkockát róluk, majd indultam is tovább – itt még különösebben nem esett le, hogy milyen erős lett ez a kép.

 

Ezek után volt egy “életmentésem” a BME K épülete csücskénél, amikor egy első maratonját futó srácot láttam brutális robotmozgással “futni”. Egyből leugrottam a motorról, megkérdeztem, hogy görcsöl-e, szédül-e, mondta hogy igen. Azt tanácsoltam neki, hogy üljön le egy picit, ne veszélyeztesse magát, de abban a pillanatban olyan szintű görcs állt a lábába, hogy a hatalmas üvöltésére több futó is megállt, majd az egész teste görcsbe rándult, s a kezében lévő palackot szór szerint összeroppantotta. 4-en vittük le a pálya szélére, ahol mentőt hívtunk azonnal, stabil oldalfekvésbe helyeztük, majd a többiek megvárták vele a mentő kiérkezését… remélem már jobban van.

Ilyen izgalmas esemény után értem utol újra Csabát és az édesanyját a nyugati téri felüljáró előtt. Pár percig mentem velük, amikor a fiú elmesélte, édesanyja egész életében nagyon keményen dolgozott, munka után sietett haza, hogy a családot ellássa; nem járt el sehova, nem látott világot. Innen jött az ötlet, hogy az idősödő, beteg édesanyját kihozza picit a “való világba” megtapasztalja a futóversenyeket körülvevő különleges, fantasztikus légkört. De a képre visszatérve, csak itthon, a képek feldolgozása közben vettem észre, hogy pont egy puszit nyom az édesanyja fejére, miközben tolja. Talán pont ettől és a mögötte lévő sztoritól lett ilyen “ütős”, szívbe markoló az a kép. Megszámlálhatatlan like, megosztás és komment érkezett rá, nagyon kedvesen írtak az emberek Csabáról, a fotóról, élmény volt olvasni, vissza hozza az emberekbe vetett hitet egy ilyen történet. 🙂

*Itt fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy mi is nagyon sok szeretettel várjuk a kerekesszékes és babakocsival érkező sportolókat pályáinkon, mert hatalmas példát mutattok ezzel mindenki számára az esélyegyenlőségről, és a mérhetetlen akaraterőtökről.

 A Szigligeti képsorozatból melyik lett a Te kedvenced?

Több is van, de amikor a pálya egyik legszebb pontján, egy kanyarban megállt valaki, hogy egy selfiet lőjön a panorámával, egy helyi lakos bíztatta a futókat és én pont ott voltam. Bár 99%-ban biztos voltam benne, hogy lesz valaki, aki ott megáll fotózkodni. 🙂 Nekem ez volt az első versenyem Veletek, de a szervezők személye annyira megfogott és a Balcsi amúgy is nagy szerelem, hogy a jövő évi 2 verseny (+ az #ujprojekt) már most be van írva piros betűkkel a fotós naptáramba, de még a családiba is, mert jövőre viszem Ilot és a gyerekeket is! Egyelőre csak a IV. Knauf Tihanyi Félmaraton eseménye van meg, de a dátumokat már mondtátok…

 

S nem félsz, hogy Ilot bízzuk meg helyetted?

A profil fotómra célozgatsz? ?

Most éppen arra, bár láttunk már rólad több Ilo MakeUp Art készített fotót. A kedvencünk, amikor a fiaitokkal vagy, na az olyan igazán Zákány Geris! Jókedvű, barátságos, őszinte, és családcentrikus.

Ilo olykor feleségből asszisztensé avanzsál, ha úgy adódik, de fordítva ez már nem működik, mert ha én próbálnék sminkelni helyette, no annak nem lenne jó vége!

https://www.facebook.com/ILOmakeupart/

Van még egy fénykép, amit a napokban láttunk Rólad, a fotósról, Zákány Gergely Photography-ról…

A fotó készítője, Nagy Laci mondta, hogy ő figyel, keres, s elkapja a pillanatot, Te ellenben ha kell szervezel, vezetsz, és megcsinálod, mert hihetetlen energiád van foglalkozni az emberekkel… és tegyük hozzá a versenyszervezőkkel is, emiatt vagy Te a kedvenc fotósunk!

https://www.facebook.com/GergelyZakanyPhotography/

Köszönjük Geri, és Tihanyban találkozunk! 🙂

“Minden sikeres férfi mögött áll egy nő”… Lubics Szilvia mögött pedig négy férfi!

Lubics György mellett sokan most a Sarkadi Zoli, Simonyi Balázs, Vajda Zoli Badwater kísérőcsapatra gondolhattok, de Gyuri mellett van három másik sokkal fontosabb férfi Szilvi életében, s mi őket szerettük volna kérdezni a világ egyik legjobb ultrafutónőjéről.

Marcipánt, a Lubics család kutyáját, a magyar vizslát – aki még Szilvinél is gyorsabban és többet tud futni – elhívtuk a Tihanyi Félmaratonunkra. Szilvi és férje, Gyuri már meg sem lepődtek, amikor most sem őket akartuk kérdezni megjelenő új könyvükről, hanem „csak” az engedélyüket kértük egy interjú elkészítéséhez.

Olivért, a legnagyobb fiút most vették fel az egyetemre, így költözés projekt, rendezkedés, mindennapos egyéb teendők, családi programok, munka, edzések mellett nehezen tudtunk olyan időpontot egyeztetni, amikor a Lubics család minden tagja egy helyen tartózkodott.

A 217km-es Badwater távjánál a Budapest – Nagykanizsa távolság csak kicsivel hosszabb, de nemhogy futva és közel 50 fokban, de még klímával is hosszúnak tűnt péntek délután az M7-en araszolva.

Marcipán és Maszat rögtön jelezte az idegen érkezését, így csengetni sem kellett, s Szilvi már ott is állt a kapuban a tőle megszokott mosollyal az arcán. Gyurit sajnos beteghez hívták – háziorvosi praxisa van a közeli Hahóton -, így vele csak futólag találkoztunk. Szilvi pedig igyekezett háttérbe vonulni, hisz most nem ő volt az interjú alanya.

Kamaszlányokat nevelve felkészületlenül értek a kezdeti egyszavas válaszok, de aztán belelendültek a fiúk… Olivér 18, Boti októberben lesz 16, Kolos pedig 12 éves. Három teljesen más személyiség… Kolosnak még a szeme sem áll jól, Olivér, a legidősebb, aki a „falkavezér” is egyben – rögtön be is ült középre, Boti pedig csak addig tűnt csendesebbnek, míg nem került a dobfelszerelése közelébe.

Boti születése után rövid idővel (2003) kezdett el Szilvi futni, Kolossal pedig pocakosan is félmaratont futott, így kiskori emlékük nem igen van arról a fiúknak, hogy milyen volt, amikor „anya nem futott”. Nem igazán értették azt sem, amikor megkérdeztem, hogy emlékeznek-e olyan hosszabb időszakra, amikor Szilvi nem futott.

Olivér: olyan nincs, hogy Anya nem fut, hiszen ott az edzésterve, amiben bár vannak regenerációs napok – ez az ő esetében 60 perc laza kocogás, vagy pihenés – azonban ő inkább akkor is futni szokott.

Mit szóltok, amikor futni indul? Nem szeretnétek, ha inkább itthon maradna?

Olivér: anya szeret futni, s boldoggá teszi. Nekünk is megvan a saját hobbink, s Apával ők is támogatnak minket. Anya ráadásul szinte mindig akkor fut, amikor mi alszunk. A lehető legkevesebb időt veszi el a családtól az edzéssel. Egy-egy verseny miatt – évente kétszer, háromszor – nincs itthon pár napig, de azt a pár napot leszámítva nem érzünk abból semmit, hogy a mi anyukánk egy híres ultrafutó.

Tesi órán a suliban, amikor Lubics névvel kell iskolakört futnotok? Sose éreztétek előnyét-hátrányát a neveteknek?

Boti: anya csak a pályán „a Lubics Szilvi”, a rendelőben doktornő, a suliban pedig az anyukánk, ez ilyen egyszerű.

Egyszerű… de azért nem sokan képesek arra, amire ő!

Olivér: apa például képes lenne mindenre. Ő is mindent le tudna futni.

Lubics György, Simonyi Balázs, Vajda Zoltán, Sarkadi Zoltán – Szilvi Badwater Team-je

Helyeselt a másik két fiú is, én pedig próbáltam nem elérzékenyülni, hisz mégiscsak papírra kellett vetnem az interjúnkat.

A körpályás versenyeket leszámítva Apa majdnem minden versenyén kíséri Anyát. Ti is voltatok már vele hosszabb versenyen?

Kolos: csak Olivér. Az idei Spartathlon lesz az első, hogy mi is megyünk.

Ekkor megszólalt a háttérből Szilvi: kell egy olyan fokú érettség, amikor már azt látják a versenyből, amiről az tényleg szól. Egy ultratáv során az ember hihetetlen magasságokat és mélységeket él meg, a legjobb pedig tényleg az, amikor beér a célba, s vége a versenynek. A Spartathlonnak szigorú szabályai vannak, nem mehetnek oda a kísérők a futóhoz bármikor, s ezt egy kisgyereknek nehéz lehetne feldolgozni.

Szilvit nem akartam kérdezni, hisz ez a fiúk interjúja, de…

Nem tartasz tőle, hogy idén ott lesznek Veled? Szerinted könnyebb vagy nehezebb lesz így futnod?

Szilvi: tavaly, amikor Olivér elkísért, nem volt rám hatással.

Olivér: köszi Anya! ?  – jegyezte meg nevetve.

Szilvi: nem úgy értettem, nem hátráltattál… volt még egy kísérő az autóban.  Hogy idén milyen lesz, azt nem tudom, de a verseny alatt nem anyukaként fogok futni… nem futhatok anyukaként, mert akkor lehet, megállnék.

Gyuri sokat segít Neked a versenyek alatt?

Szilvi: igen, bár a körpályákon futó versenyek esetében nálunk nem működött, ha ő frissített, mert túl gyakran láttam, s akkor hajlamos voltam feleségként viselkedni, s elhagyni magam egy idő után a férjem mellett. Más versenyeken viszont, ahol bizonyos távoknál tudunk csak találkozni, ott nagyon sokat segít, hogy várhatom a találkozásainkat. Külön biztonságot ad, hogy nem csak férjként, de orvosként is vigyáz rám.

Olivér, téged kérdezlek, mert neked már van tapasztalatod: milyen Anyát egy ultraversenyen látni, amikor épp egy mélyponton fut túl?

Olivér: tavaly volt egy pillanat, amikor megijedtem, de aztán azt mondtam, hogy Apa mégiscsak orvos, ő jobban tudja, s már többször látta Anyát ultraverseny alatt… amíg ő nem aggódik, addig én miért aggódjak?

Mit éreztetek, amikor csak interneten keresztül figyelhettétek a Badwater vége előtt nem sokkal, amikor Anya chipje nem mozdult hosszú ideig a képernyőn? – mint utólag kiderült technikai probléma miatt.

Olivér: nem aggódtunk. A chipekben nem lehet bízni, de Anyában és Apában viszont igen.

Vissza fog még menni szerintetek Anya Death Valleybe?

Olivér: most már tudja, hogy mit csinálna másképpen…

Anyukátok nem az a “kimegyek kocogni 5km-t” futó anyuka, de mégis mit szóltatok, amikor először jelentette be nektek, hogy “kocognék 217km-t a Halál Völgyében”?

Olivér: semmit, már megszoktuk. Meg sem lepődtünk, de tényleg.

S szerintetek mit szólna, ha Ti állnátok elő hasonló ötlettel?

Olivér: elfogadná. De erre biztos nem kerül sor.

Boti: Kolos májusban nálatok lefutotta a 10 kilométert, Olcsinak és nekem se jelent gondot futni egy hosszabbat, de eszünkbe se jutna. A Spartathlont is inkább a családi nyaralás miatt, az athéni városnézés, a tenger, a fürdés, a gyros és a szirtaki miatt várjuk.

Olivér: a gyrost kivéve – fűzte hozzá – mert Anya és én vegetáriánusok vagyunk.

Boti, ti maradtok a gyros mellett?

Boti: sosem fogjuk megérteni, amikor Anya megjön egy 40 kilométeres futás után, és azt mondja, hogy: „úgy megennék egy salátát!” 😀

Ha salátázni nem is, de futni azért szoktatok néha közösen? Anyával és Marcipánnal lehet egyáltalán tartani a lépést?

Boti: dehogy, még Apával is csak nagyon ritkán futnak együtt. Az edzésterv az edzésterv, nem kocogás.

Kolos: nekünk nem program a közös családi futás, inkább megyünk strandra, vagy nézünk meg egy sorozatot közösen, mintsem, hogy futni menjünk! ?

Nem futtok rendszeresen, de ki viszi Marcipánt és Maszatot futni, míg a szüleitek esetleg egy több napos versenyen vannak?

Kolos: sétálni mi is elmegyünk, ha kell, de inkább Anyáék egyik barátja viszi Marcipánt futni, mert az ő távjaihoz mi nem vagyunk hozzászokva.

Szilviék a Nagykanizsai Gyermekotthonnal közös futáson.

Mesélnétek a Badwateren lefutott kilométerek kapcsán indított adománygyűjtő akciótokról, amivel a Nagykanizsai Gyermekotthon sportpálya létesítési törekvéseit segítettétek?

Olivér: az ötlet Anyáéktól származott, én pedig megcsináltam hozzá a weboldalt, s kezeltem a bejövő üzeneteket. Nagyon örültünk, hogy a kitűzött támogatás 2,5-szeresét sikerült összegyűjtenünk, így sporteszközök vásárlására is jut pénze a gyerekotthonnak. Szeptember végén lesz a hivatalos átadás, amin szeretne az egész család ott lenni, még úgy is, hogy hamarosan megváltozik a családunk eddig megszokott élete. Az egyetemi tanulmányaim miatt azonban az élet nem fog megállni, csak az biztos, hogy Anya gyakrabban fog futni Baranyában!

Mi fog változni itthon?

Kolos: Olivér szobája a legkisebb, így azt egyikőnk sem szeretné elfoglalni, de a matracát azt át fogom vinni az én szobámba – jelentette ki.

A futó anyukák állítólag a lefutott kilométereik számának időarányos csökkenésével hajlamosak gyakrabban számon kérni rendet, házi munkát. Mi a helyzet a ti anyukátokkal ezen a téren, aki több száz kilométert is képes lefutni?

Kolos: Szerintem ennek semmi köze a kilométerekhez… ránk szól, ha rendetlenség van, ha nyitva marad a szekrényajtó, mert az anyukák már csak ilyenek.

Olvastátok már a „Másfél nap az élet” c. könyvet, ami a napokban fog megjelenni?

Olivér: Kolosra még várnak a kötelező olvasmányok, de hol van még a nyári szünet vége. Boti már nagyon várja, hogy megérkezzen az első kinyomtatott példány, én viszont már elolvastam digitálisan.

Mesélj, csak amennyit elárulhatsz!

Olivér: Van egy rész, amikor Anya kitesz a sulinál, de ennél nem árulok el többet. Én két nap alatt kiolvastam, le se bírtam tenni. Kicsit olyan, mint Simonyi Balázs filmje, az Ultra… azt látni kell, ezt pedig el kell olvasni.

Lubics Szilviáról az ultrafutás, a Spartathlon, a Badwater jut eszébe sokaknak; akik már egy kicsit jobban ismerik, azok hozzáteszik, hogy férj, három gyerek és egy fogorvosi praxis mellett példaképe sokunknak. De mit jelent Nektek, mi az a három szó, amivel Ti jellemeznétek Őt?

Olivér: ha mindenki mond egyet, az úgy jó lesz?

Igen, lehet alkudozni.

15:30-tól hallgathatjuk Őt a Badwaterről a Szigligeti Félmaraton Színpadon. Kötetlenül, amilyenek az “aztmeséldel”-ek.

Kolos: „ANYA” – vágta rá a legkisebbek gyorsaságával.

Olivér: „MOTIVÁCIÓ”.

Mire motivál Anya?

Olivér: az életre, de nem csak Anya, hanem Apával közösen. Megtanították, hogy nincs számunkra lehetetlen, ha valamit igazán szeretnénk.

Boti? Neked mi jut eszedbe Anyáról?

Boti: egyetlen szó kevés, mert szeretem, még gondolkodnék.

Szerintem ebben minden benne van.

Szeptember 16-án várunk Titeket a Mapei Szigligeti Félmaratonon, ahol Szilvi 15:30-tól a Badwaterről mesél az “Azt meséld el…” sorozatban.

A cikket a Tihanyi és a Szigligeti Félmaraton Team tagja, értékesítési vezetője, Tóth Kriszta készítette Nagykanizsán, a Lubics családnál:)

“Életemben másodszor leszek iramfutó Szigligeten!” – beszélgetés Csécsei Zolival

Nagy öröm számunkra, hogy Zoli a belfasti 24 órás vb után Szigligetre is eljön hozzánk! Nagyon várjuk már az élménybeszámolóját, addig is olvassatok egy rövid interjút, melyet nem rég készítettünk vele. 😉

Tf: Tihanyban voltál életedben először iramfutó. Jól érezted magad?

Csécsei Zoli: Jól éreztem magam; csupa motivált, barátságos emberrel találkoztam!

Tf: Amúgy mi váratott eddig, jó pár versenyt letoltál már…?

Csécsei Zoli: Mivel szeretek versenyezni eddig meg sem fordult a fejemben hogy lesz majd olyan hogy ne a maximumra törekedjek. Mi váratott? Ti voltatok az elsők, akik felkértek iramfutónak, örömmel vállaltam!

Tf: Ahogy Kokótól hallottuk, nem sokan voltak a nyomotokban 1:40-nél… Őt viszont bekísértétek élete első félmaratoni győzelméhez, azt tudtad?

Csécsei Zoli: Nem tudtuk hogy megnyeri, de örülök, hogy velünk együtt sikerült neki! (10 kilin nyert úgy emlékszem)

Tf: Tihany az Tihany… minden tekintetben kihívást jelent. Neked mi a véleményed a helyszínről?

Csécsei Zoli: A belső tó partja szép és tágas helyszín, jól sikerült kihasználni a táj adottságait!

Tf: És a pályáról?

Csécsei Zoli: Mivel legtöbbször síkon edzek, kihívás volt a szintes részeket megfutni, nem csak nekem, a többieknek is de a változatos részek feledtették a nehéz pillanatokat!

Tf: Sok mindent nem úgy sült el, ahogy szerettük volna, így pl. a közlekedési korlátok miatt nem sikerült töltenünk a frissítőpontokat és a végső rajtcsomag átadást is át kell gondoljuk… Te hogy láttad belülről?

Csécsei Zoli: Nem volt vészes, csak a víz hiányzott picit, sorban állás közben tudtunk beszélgetni.

Tf: Minden interjúban megkérdezzük, így Tőled is: hogy tetszettek a befutoerem.hu-s Tf érmek és a mezek?

Csécsei Zoli: Valóban a legszebbek a futóversenyeken fellelhető érmek és pólók között!

Tf: A Tf és az őszi kistestvér, Szigligeti Félmaraton koncepciója, hogy egy szép helyszínt ötvözzünk egy kis sporttal, gasztroval, szakmaisággal, nyugalommal, bulival és könnyed szórakozással, roséfröccsökkel meg aperol spritzekkel. Mi a véleményed erről az elképzelésről?

Csécsei Zoli: Ha már olyan hangulata lesz mint a tihanyinak az nagyon jó, a felsorolást elnézve viszont azt gondolom jobb lesz!

Tf: Maráz Zsuzsival Ti is tartottatok egy kis pódium beszélgetést. Szoktál ettől függetlenül is előadásokat tartani?

Csécsei Zoli: Ritkán igen, főként frissítéssel, táplálkozással kapcsolatban.

Tf: Te most éppen a 24 órás vb-re készülsz, mikor és mit lehet erről tudni?

Csécsei Zoli: Július 1-én Belfastban magyar idő szerint délután 1-kor rajtolunk, egy 1657m-es pályán kell a lehető legtöbb kört lefutni 24 óra alatt. A világbajnoki sorrend

a futott km alapján alakul ki majd. Remélem viselkedésemmel, szorgalmammal, helytállásommal öregbíthetem hazánk hírnevét!

Tf: Szigligeten mesélsz majd róla?:)

Csécsei Zoli: Remélem igen!

Tf: Ha minden jól megy, Szigligeten másodszor leszel iramfutó, melyik távot szúrod?

Csécsei Zoli: Mondjátok meg ti!! 🙂

Tf: Köszönünk mindent Zoli és sok sikert a vb-hez!

Csécsei Zoli: Én is köszönöm! Hajrá Magyarok!!!

Interjú Lauer Krisztiánnal, a Tf fellépőjével – “Tihanyban futom az első félmaratonomat!”

208A Tihanyi Félmaratont tudatosan szervezzük úgy, hogy az végül egy bulikába torkolljon. A délutáni és esti fellépőinket is szerettük volna úgy összeállítani, hogy valamilyen formában legyen közük a futáshoz. Az egyik hangulatfelelősünk – többek között – Lauer Krisztián, akinek köszönhetően majd a lábainkat nemcsak futásra, de egy kis táncira is használhatjuk. Még abból az időből ismerjük, mielőtt életmódot váltott volna, mi most mégsem a zenei, hanem sokkal inkább egy hozzátok közel álló témáról faggattuk:

Tf Team: Ha jól tippelem, nem olyan régen kezdted el a futást, mikor is?

Lauer: Egészen pontosan nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy mennyit nyomott a mérleg, de úgy kb. két éve egy komolyabb diéta, és bringás edzés után, ráadásként. 🙂

Tf Team: Tulajdonképpen mi miatt vetted rá magad az első kilométerekre?

Lauer: Magára a mozgásra, és az életvitelem megváltoztatására sok dolog miatt rá kellett vennem magam. Azt hiszem, hogy az első komolyabb változás akkor indult el a fejemben, amikor a túlsúly miatt volt egy trombózisom. Ott jött el az a pillanat, hogy változtatnom kell mindenképpen. Előszőr, ahogy azt már mondtam, biciklizéssel kezdtem, és csak egy nagyobb súlyvesztés után kezdtem el a futást, ami egyáltalán nem volt egyszerű. 🙂 Először talán 200 métert tudtam egyben lefutni, ami után minden bajom volt. DE NEM ADTAM FEL!!! Gyalogoltam tovább, és amikor már úgy éreztem, hogy újra tudok futni, akkor megint elkezdtem. Így ment ez felváltva addig, amíg negyedik alkalommal körbefutottam a Margitszigetet.

Tf Team: Sokan, akik nem kezdtek még el mozogni, azt nem látják, hogy mennyi idő kell nekik, amíg fejben elkötelezik magukat az állandó testmozgás mellett. Neked mennyi idő kellett?

Lauer: Szerintem az első, és legfontosabb dolog, hogy fejben határozzuk el a célunkat és az első lépéseket, mert minden ott dől el! Én valahol szerencsés vagyok, mert gyerekkoromban versenyszerűen sportoltam, súlyt emeltem, és emellett aktívan fociztam, stb. Így nem igazán kellett nekem idő erre, nagyon gyorsan el tudtam dönteni. Főleg a trómbózist követően tudtam, hogy mindenképpen változtatnom kell. Ami szerintem nagyon fontos az indulásnál, és a továbbiakban is, hogy mindenre van idő, csak akarni kell. 🙂

Tf Team: Az éjszakai életet és a bulikat hogyan tudod összeegyezteni a futással?

Lauer: Igazából a hétköznapokkal nincs probléma, bár ott is be kell osztanom az időmet a rádiós szereplések, stúdiózás, és egyéb dolgok mellett, hétvégén pedig bulik után, ahogy felkelek, és úgy érzem, hogy van annyi energiám, már indulok is. 🙂 De ahogy azt fentebb említettem, mindenre van idő, csak akarni kell. Akkor, és úgy megyek ki, ahogy az energiám megengedi.

Tf Team: Én mindig csak azt látom, hogy a Facebookon éppen futás után, aztán az úszást követően csekkolsz…:) Mit és mennyit edzel?

Lauer: Heti három alkalommal szoktam futni, és legalább ugyanennyit szoktam úszni. A futás változó, de 11 km alatt már nem nagyon szoktam, az úszás pedig 2 km körül van, de minden az energián múlik. Sosem szabad túlerőltetni a dolgokat, mert úgy könnyen megunhatja az ember, mindig csak annyit kell edzeni, amitől jól is érzed magad. A Facebookra pedig csak jó szándékból, és példamutatásból rakom ki a dolgokat, mert nem szeretném, ha az ismerőseim, vagy a barátaim ugyan abba a helyzetbe kerülnének, amiben én voltam. Ráadásul tudni kell, hogy az Édesapám súlyos cukorbeteg, ami csak emeli a dolgok fontosságát.

Tf Team: Te valóban egy nagyon jó példa vagy, tényleg nagyon sokat változtál, mióta elkezdted. Miben változott meg az életed és mi a cél?

Lauer: Nagyon sok dologban óriásit fordult velem a világ. Ugyanolyan vidám vagyok mint voltam, viszont sokkal pozitivabb, és energikusabb mint valaha. Igazából kitűzött célom nincs, azt viszont már tudom, hogy az életem végéig el kell, hogy kísérjen a sport, mert nagyon jót tett, és tesz mindenben, és ezt nagyon sok embernek ajánlom 🙂

4322Tf Team: Rengeteg helyen és nagyon régóta játszol, így kevesen vannak, akik nem tudják ki az a Lauer. Egyszerre több generációt szólítasz meg aznap este a Tihanyi Félmaraton Színpadon, de mivel készülsz?

Lauer: Igazából nagyon nem szoktam előre készülni, mert az adott helyszín, a körülmények, és a közönség dönti el, hogy mit fogok játszani, de természetesen úgy készülök a zenékkel, hogy több generáció is jól érezze magát.

Tf Team: De azért előtte egy félmaratont te is lenyomsz?

Lauer: Természetesen le szeretném futni mindenképp, és annyit kell tudni, hogy ez lesz az első hivatalos félmaratonom, úgyhogy kellőképpen izgulok, és készülök is rá elég komolyan!:) De erről úgyis beszélünk majd május 17-én a Brooklyn-ban, ahol sajtótájékozatót is tartotok, meg utána 19-én pénteken, amikor várlak Titeket este 5-től a Music Fm Music Killers élő adásában!:)

Tf Team: Köszi, örülünk, hogy ott leszel! 🙂

Lauer: Én köszönöm, hogy ott lehetek, és HAJRÁ MINDENKINEK!!! 🙂

 

A Szigligeti félmaraton iramfutói V. Vízer Dániel

2012 nyarán kezdett komolyabban futni, előtte az úszás és a bicikli jobban érdekelte, de Nagyatádra készülve “muszáj” volt elkezdeni futni is, azóta már négyszer ért célba a vasember versenyen. Az elején nem szeretett futni, de 2014-ben rájött, hogy mennyire változatos sport ez a sport. Másfél éve Fehérváron futónagykövet, igyekszik a futás örömét, egészségre való pozitív hatását minél több emberhez eljuttatni. Egy ideje az ultra távok is foglalkoztatják, célja az Ultrabalaton verseny egyéni teljesítése. A hosszútávú versenyek megkövetelik a minél fegyelmezettebb felkészülést, önismeretre, alázatra nevelnek, amellett, hogy a sikeres célbaérkezés önbizalmat és tartást is ad a mindennapokban. A versenyen 2 óra 20 perces iramfutóként igyekszik majd segíteni a futóknak Soós Peti barátjával.

Szf Team: Hogyan keveredtél a futás világába? Mi volt az alap motiváció?
Vízer Dániel: 2012-ben kezdtem el futni, sógorommal fejünkbe vettük a nagyatádi ironman teljesítését az azt követő évben, ez volt az alap motiváció. Előtte konditerembe jártam középiskolás koromtól kisebb-nagyobb megszakításokkal, úsztam néha, voltam pár tóátúszó verseny, amin részt vettem, de futni nagyon nem szerettem. Aztán egyszer csak jöttek a jobb eredmények, igyekeztem egyre tudatosabban edzeni, és nagyon megkedveltem a futást.
Szf Team: Miért lesz valakiből iramfutó?
Vízer Dániel: Az iramfutás onnan ered, hogy lassan két éve megpályáztam Fehérvár megüresedő futónagyköveti helyét, de már előtte is szerettem társaságban futni, vagy motiválni másokat. Jelenleg a futás mint edzés vagy életforma sokkal inkább részem, mint a minél jobb eredmény hajszolása, és akkor már legyek hasznos másnak, ha egyszer nem vérre megy a verseny! 🙂
Szf Team: Melyik versenyeden elért eredmény a legkedvesebb számodra?
Vízer Dániel: Két eredményemre vagyok a legbüszkébb, a tavalyi Nagyatádi eXtremMan hosszútávú triatlonversenyt (ironman) 11:03 alatt fejeztem be, idén pedig a 100 kilométeres ultrafutó OB-n 9:55-öt futottam.
Szf Team: Heti szinten mennyit edzel? Megosztod velünk az edzésterved?
Vízer Dániel: Heti szinten 6-12 órát edzek, ez sok dologtól függ. Igyekszem minden héten úszni és biciklizni a futás mellett, futni pedig változatos intenzitással (de legtöbbször lazán) szoktam, változó hosszan, munkától, kipihentségtől, magánélettől függően.
Szf Team: Van kedvenc futós márkád cipő vagy kiegészítők terén?
Vízer Dániel: Kedvenc márkám nincs, a legtöbbször a nike cipőket veszek, de ez inkább azért van, mert az első cipő, amit vettem, bejött, egyéb felszerelést pedig a decathlonból veszem vagy internetről rendelem.
Szf Team: Hogy tetszik a Szigligetes felszerelés?
Vízer Dániel: Nagyon örülök, hogy hosszúujjú a póló, és az érem formaterve is különlegesre sikerült. Nem annyira maszkulin, de szép. 🙂

A Szigligeti félmaraton iramfutói IV. Cseke Ferenc

2013-ban kezdett el futni, kiegészítő sportként. Az elején egészen kis távokat bírt csak, de szorgalmasan dolgozott és ennek eredményként jött a félmaraton és a maraton. 2014 év végén érezte úgy hogy készen áll egy 50km-es távra. Azóta párosban teljesítette az Ultrabalatont, háromszor futotta a Vérkört, két alkalommal vett részt 12óras versenyen. Idén ősszel szeretné ötször körbefutni a Velencei Tavat. Iramfutóként életében először szerepel, azokat várja, akik 1óra 40perc alatt szeretnék teljesíteni a versenyt.

cseke

 

Szf Team: Székesfehérvári gyerekként azért nincs elérhetetlen távolságra számodra a Balaton. Melyik részét kedveled a leginkább?
Cseke Ferenc: Badacsony Badacsony Badacsony:)
Szf Team: Mi volt sportkarriered eddigi legnagyobb kihívása?
Cseke Ferenc: Talán az idei Ultrabalaton, ahol egyéniben indultam….bár a versenyt fel kellett adnom, a felkészülés nagyon nagy erőpróba volt.
Szf Team: Mi az a három dolog amit egy kezdő futónak tanácsolnál?
Cseke Ferenc: Alázat, szorgalom, türelem. Legyetek alázatosak másokkal és a sporttal is. Tűzzetek ki reális célokat, és tegyetek meg minden tőletek telhetőt hogy el is érjétek őket. A siker nem feltétlenül érkezik meg elsőre, lehet valamit elrontottál útközben, de ilyenkor kell a türelem….újra kell tervezni, és ismét belevágni. És talán a legfontosabb hogy ne akarj mindent egyszerre:)
Szf Team: Futás közben szoktál zenét hallgatni?
Cseke Ferenc: Futás közben mindig zenét hallgatok, szórakoztat, ha valami már nagyon nem okés akkor eltereli a gondolataimat. Konkrét futós számaim nincsenek, hiszen sokszor futok 10-12 órát is egy-egy versenyen…szóval elég széles a repertoár:)
Szf Team: Idén még milyen versenyek szerepelnek a naptáradban?
Cseke Ferenc: Idén még a Szigligeti félmaraton amit teljesítek, ezen kívül szeretném egyedül körbefutni a Velencei tavat ötször….az olyan szép kerek szám 🙂
Szf Team: Food Heaven néven személyes blogot is vezetsz facebookon. Szerinted hova érdemes benézni mostanság egy jó ebédre?
Cseke Ferenc: Szerencsére már viszonylag nehéz választani, mert sok a jó hely. Budapesten a Lakatos Műhely, az kísértetiesen hasonló ahhoz a helyhez amit én is csinálnék. Balatonon a Malackrumpli és a Kővirág, Székesfehérváron pedig a Beat és a 67.
Szf Team: Szigligetes befutóérem és póló… Maradhat? 🙂
Cseke Ferenc: Láttam az érmet és a pólót is! Véleményem az hogy jópár magát nagynak és nevesnek gondoló verseny elbújhat mögé! Csodaszépek:)

A Szigligeti félmaraton iramfutói. III. – Szkridon Gellért

Sok éve sportol, tavaly tavasszal futotta az első félmaratont, amit több másik követett, ősszel pedig igen szép eredménnyel hajtott végig egy maratont. A mentorának tekintett Vízer Daninak tanácsainak hála szépen fejlődött idén. Télen a YT-n futotta az első maratonnál hosszabb távot, amit UB páros teljesítés követett, aztán Vérkör, és Korinthosz.hu. Soós Petit és Lajkó Csabit igazi példaképeknek tikinti, akik képletesen szólva “mutatják az utat “- semmi sem lehetetlen! 
SzF. Team: Sok futó végez különböző kiegészítő sportokat. Te is közéjük tartozol?
Szkridon Gellért: Igen, squash a másodlagos és bringa a harmadlagos, emellett konditerem.
SzF. Team: Hány km van idén a lábadban?
Szkridon Gellért: 2400-2500 km között
SzF. Team: Miért jelentkeztél iramfutónak?
Szkridon Gellért:  Izgalmasnak találom! Sokkal jobban meg kell tervezni a futást, nagyobb a felelősség. Emellett megtiszteltetés iramfutónak lenni!
SzF. Team: Északi part, vagy déli part?
Szkridon Gellért: Mindkettőt szeretem, de más céllal látogatom az északi és déli partot. Délre szinte csak strandolni járok. Északon sokkal több a kikapcsolódási lehetőség és szebb is. Gondolok itt Balatonalmádira, ahol barátaim laknak, Füredre, amely az egyik  legszebb Balaton parti város, a Káli medencére, Badacsonyra és persze Szigligetre, ahol mindig frissítünk, esetenként egy éjszakát eltöltünk Balaton körüli biciklis túrán a barátokkal.
received_1280351888666281
SzF. Team: Mi a nagy cél a jövő évben?
Szkridon Gellért: Újabb félmaraton- maraton futások és persze 4-5 ultra is, köztük az UB, 12 órás, és A kör. A Vércse remélhetőleg még idén meglesz.
SzF. Team: Van valami babonád, vagy egyedi szokásod verseny előtt?

Szkridon Gellért: Nincs babonám, igyekszem nyugodt lenni versenyek előtt és minél több emberrel beszélgetni, tapasztalatot cserélni.

SzF. Team: Láttad a szigligetes befutóérmet és technikai pólót?
Szkridon Gellért: Igen, láttam! Minden várakozásomat felülmúlta! Gyönyörű az érem, a pólók is szépek és praktikusak, a tél közeledtével hoszzú ujjú technikai a legjobb választás!!! Rengeteget fogom viselni! 😉