tipp Archives - Futniszép.hu

6 általános félmaratoni edzést övező hiba, amit érdemes elkerülni

Na jó, azért választottuk ezt a képet, hogy el is olvasd, merthogy fontos cikkről lesz szó… Lassan itt a kis Tihanyi Félmaraton, egész pontosan már csak 46 nap tart vissza, hogy negyedik alkalommal is elsüljön az “ágyú” – így szoktuk hívni a rajtzónát… Ilyenkor többen is izgalomba jönnek: az egyik ugye maga a szervező, aki azon izgul, hogy ne legyen semmi gáz, pont úgy süljön el az ágyútól kezdve a célzászlóig, esti fröccsözésig, hempergésig meg minden részletig minden, ahogyan arra közel egy éve készül. A másik pedig ugye maga a futó, aki jó esetben időben elkezdi a készültést és tolja-tolja, aztán eldördül az ágyú és kész: vagy fel van készülve, vagy nincsen. Mert a félmaratonfutás legnehezebb része, hogy felkészülten és sérülésmentesen állj rajthoz. Azt javasoljuk, hogy kövesd a tippjeinket, hogy okosan edz, ne pedig eszetlenül, remélve a legjobbakat. Szóval mindenki izgul, higyjétek el: ez az helyzet idézte elő ezt a mai cikkünket is!

  1. Túledzés vagy aluledzés

Az első félmaratonra való felkészülésed során fontos tudni, hogy tested mivel képes megbirkózni. Számodra elérhető edzésidőt kell megcéloznod, olyan edzésprogram követésével, melyet a te fittségi és képességbeli szintedre szabtak. Mi sem tudtuk, de van olyan felmérés, ami ebben segít, érdemes egyszer elmenni az Ensporthoz ezügyben, de megtaláljátok őket majd a versenyközpontunkban (mellesleg ezt majd a sajtótáj-ra tartogatjuk, de aki Tihanyra és Szigligetre is nevez hozzánk, kap tőlük egy 15.000.-es utalványt, ami már elég sok mindenre jó…).

 Ugyanis ha túl keményen edzel, előbb-utóbb lesérülsz vagy egyszerűen csak kimerülsz; lassúnak és fájdalmasnak éled meg a futást. A túl kevés edzés esetén pedig azzal szembesülsz majd a rajtvonalon, hogy nem is tudsz célba érni. Épp emiatt kövess egy jó minőségű edzéstervet a legjobb eredményekért, ne engedj a csábításnak, hogy levágd a kanyarokat vagy éppen többet hajszolj ki magadból, mint amennyit a terv ajánl.

  1. A sok kilométer kitűzése a minőségi edzés helyett

Hacsaknem ultramaratonra készülsz, heti 100 kilométer lefutása nem a félmaratoni siker legbiztosabb receptje. Tapasztalatok és felmérések bizonyítják, hogy a legtöbb futó jobban teljesít, ha csak heti 50 kilométert fut, mivel így jobban tudnak a minőségi edzésre összpontosítani. A magasabb kilométerszám sokszor sérüléshez vezet, ami talán azt jelenti, hogy nem pihensz eleget, lehetővé téve izmaid regenerálódását. Ragaszkodj az edzéstervedhez és mindig a minőséget helyezd a mennyiség elé!

  1. Nem töltöd fel magad a versenynapra

A versenynapon való kísérletezés a kudarc biztos receptje. A legtöbb futó alapban tisztában is van ezzel, és nem engedik meg magunknak azt a luxust, hogy új gélekkel vagy sportitalokkal kísérletezzenek, nem beszélve a cipőről, amit nem a nagy napon kell befutni… Adj magadnak elegendő időt a megfelelő sportital, cipő stb. kikísérletezésére a nagy nap előtt, hogy a verseny simán menjen. Ugyanígy, a versenynapi reggelinek egy bevett formulának kell lennie: feltétlenül ugyanazt a reggelit edd és ugyanakkor, mint az edzésnapokon.

  1. A hosszútávfutás lebecsülése

A hosszútávfutás a félmaratoni edzés egyik legfontosabb szempontja, tehát igyekezz a lehető legtöbbet kihozni belőle. Ezek a hosszabb távok segítenek növelni izmaid hatékonyságát és aerob kitartásodat. A hosszútávfutásokon a versenyiramhoz képest 30-40 másodperccel lassabb kilométeridőt kell megcéloznod. Ugyanakkor jó ötlet a félmaratoni iramú edzéskörök beiktatása, hogy legyen fogalmad arról, milyen érzés… A későbbi hosszútávfutásaidat kezeld úgy, mint egy versenyt: a szénhidráttöltés és az előző napi pihenés elengedhetetlen, továbbá a futás közben is töltsd fel magad. Ha fáradt lábakkal vágsz bele egy hosszútávfutásba és kihagyod a reggelit, nem fogod tudni a legtöbbet kihozni edzésed ezen kritikus részéből.

  1. Túl kevés pihenő

A fittség éppenséggel a pihenés során fejlődik, amint a tested regenerálódik. Létfontosságú, hogy elegendő időt adj testednek a kemény edzések utáni regenerálódásra. Ugyanilyen fontos a lassú futás képessége – azonban nem mindig könnyű magad a lassú futás művészetének elsajátítására ösztönözni. Ha lesérülsz, vagy különféle problémák merülnek fel, kezeld ezeket a lehető leghamarabb: menj fizioterápiára és biztosíts magadnak elegendő pihenőt. Máskülönben a sérülés tovább romlik és nem tudsz majd a rajtvonalra állni.

  1. Nem megfelelő rákészülés

Habár csábító lehet egy utolsó nagy távot lekenni, ne kövesd el ezt a hibát! Hosszú időbe telik, mire tested felépül egy 30 kilométeres futásból, tehát az utolsó hosszú távodat legalább két-három héttel a versenynap előtt fusd le. Ezt a kritikus pihenőidőt hívják rákészülésnek: lehetővé teszi tested számára, hogy felépüljön a kemény edzéssel együtt járó stresszből és fáradtságból.

 Ha megfogadjátok ezeket a tanácsokat, ha nem – meg lehet  más tanácsokat is fogadni -, lényeg, hogy válasszatok valamilyen metódust és ne izomból menjetek neki, ne erőlködés szagú legyen a felkészülés, hanem fitt, könnyed, rugalmas és elegáns. Akár egy vámpír.

#otttali 

Így állítsd össze a versenynaptárad

Ahány sportoló, annyi cél, annyi edzettségi szint, mégis van néhány ökölszabály…

Nehéz fába vágom a fejszém, ugyanis ahány sportoló, annyi cél, annyi edzettségi szint. Mégis van néhány ökölszabály, melyeket érdemes megfogadni és betartani, elsősorban futóknak és triatlonosoknak.

1. szabály

Először is tisztázzunk valamit: versenynek nevezem azokat a nyilvános eseményeket, ahol egy sportoló kihozza magából a maximumot, vagy egyéb célt valósít meg, például: mi van akkor, ha nem nyomom a kerékpárt és a futásra tartalékolok. A versenyen ellenfelek vannak, akiket az ember sportszerűen le akar győzni, ez az ellenfél lehet persze saját magunk is és/vagy egy időmérő eszköz is.

Triatlonban – és általában minden állóképességi sportban – egy évben maximum két fő verseny, vagy időszak létezhet, ennél többet legfeljebb a profik engedhetnek meg maguknak, ha egyáltalán ez lehetséges (tapasztalataim alapján ezt igencsak megkérdőjelezem). Ebből a két csúcsformából általában a második időszak alatt nyújtott teljesítmény magasabb az elsőnél. E két időszak között pedig 8-10 hétnek kell eltelnie. Tehát itt az első szabály: ha két fő versenyt tervezünk az évben, azok legalább két hónap távolságban legyenek egymástól.

Carmichael (Armstrong ex-edzője) szerint egy átlagos sportoló 1-2 hétig képes csúcsformában lenni, míg egy kivételes tehetség akár 3-4 hétig is. Úgy gondolom, hogy aki kivételes tehetség, annak adott például az ITU világbajnoki, vagy WTC IRONMAN széria és a profik között indul, míg mi, halandók az előbbivel számolhatunk.

Én háromféle versenyt különböztetek meg egymástól:
1. edzőverseny, vagy verseny jellegű edzés
2. felkészülési verseny, vagy pontszerző
3. főverseny

Az elsővel indul a szezon, ennek a célja, hogy elkezdjük felvenni a ritmust, és elkövessünk minden olyan hibát, amit el lehet követni. A másodiknak konkrét célja kell, hogy legyen, például a futásra koncentrálok, ha triatlonról van szó, vagy kipróbálom, milyen gélekkel versenyezni és mellette vizet inni – de tényleg bármi szóba jöhet, ami fontos tapasztalatot ad a főversenyhez. Az ilyen típusú eseménynek a formába hozás is lehet a célja. Ha maratonon vagy ironmanen indulunk, akkor előtte egy 5-10 km-es futóverseny tökéletes felpörgetés, vagy jó lehet még egy sprint, vagy rövid távú triatlon. A főverseny pedig az a nap, ahol csúcsformában kell rajthoz állni, akár 14 óra a cél egy ironmanen, akár 5 óra egy maratonon. A formába hozással 5-10%-ot lehet javulni, ami 14 óránál 42-84 perc, míg 5 óránál 15-30 perc. Szerintem ez nem mindegy sosem.

2. szabály

 

Sosem indulunk a főversenynél hosszabb távon felkészülési céllal. Ha 1 órát versenyzünk, ha 5-öt, akkor sem szabad ennél hosszabb időt a pályán tölteni, mert lassít. A felkészülési versenyek felpörgetnek, kiszakítanak a napi edzésmunkából. Tegyük fel, egy sprint triatlonra készülünk, akkor egy rövid táv csak fásulttá tesz, hiszen jóval lassabbak leszünk egy kétszer olyan hosszú távon, valamint nem biztos, hogy megfelelően felkészültek leszünk egy 2 órás csúcsterhelésre. Fordítva viszont akár a főverseny idejének 10%-áig is lemehetünk egy-egy verseny során. Vagyis, ha 5 órás maraton a terv, akkor egy-egy 30 perces megmérettetés jót fog tenni, magasabb intenzitást követel meg, mint a maraton, ami forma javító hatású.

3. szabály

A futóverseny adja a legnagyobb terhelést, ezt a legnehezebb kipihenni. Egy példa, hogy mire gondolok. A 2010-es nagyatádi ironmanen 19 km-nél feladtam a küzdelmet. Ezt tudatosan tettem, és 4 napra rá már teljes gőzzel edzetten a budapesti vb-re. Amikor végigfutottam a 42 kilométert az ironman végén, akkor 1-2 hét regeneráció következett utána. Ennyit számít a futás mennyisége és minősége. Ezért nem rendeznek 3 hetes futókörversenyeket és ezért futnak a profi maratonisták egy évben 2 maratont.

4. szabály

Maximum 2 hétvégén versenyezz zsinórban,

ekkor is rövidebb távokon. Ha képlettel akarnám leírni, akkor azt mondanám, a heti átlagos edzésmennyiség felét ne lépje túl a két versenyre szakított idő.

5. szabály

Az első főversenyt követően pihenj 1-2 hetet, mielőtt folytatod a szezont, ekkor könnyű regeneráló edzéseket végezz, míg a második főversenyt követően 4-6 hetet. Bármennyire is szeretnéd és lendületben vagy, ne folytasd a szezont! Ne feledd: a főverseny egy extrém kiemelkedő állapot volt a számodra, melyet egy hullámvölgy fog követni. A formád hanyatlani fog és drasztikusan megnő a sérülés veszélye. Érdemes kockáztatni? Szerintem nem.

Ha betartod ezt az 5 szabályt, akkor már tettél egy lépést a sikeres, nem túlhajszolt szezon felé!

Ja, és persze az edzéstervek:

Olvass többet a témáról: versenynaptárFutás tudástár
Cikk forrása az együttműködő kiemelt média partnerünk: Mozgásvilág.hu

Top 10 tipp kezdő futóknak

Élvezni fogod a futást, csak figyelj oda pár dologra.

1. Válasszuk meg helyesen a kezdeti terhelést!

Kezdő futók legtöbbször nem tudják, mennyit, és milyen gyorsan fussanak. Gyakori hiba, hogy túl nagy iramban kezdenek, és túl sokat akarnak lefutni egyszerre. A fokozatosan növekvő terhelés elve alapszabály!! Teljesen kezdők esetén azt szoktam javasolni, hogy olyan tempót válasszanak, ahol még nem zihál a légzés, és ne szégyelljenek belesétálni a futásba. Az sem baj, ha az edzés fele, vagy akár ¾-e sétával telik. Túlsúlyosoknál a séta is kiválthatja az edzéshatást, hiszen a pulzus (percenkénti szívösszehúzódások száma) eléri a zsírégető tartományt. Ez természetesen lendületes séta legyen, az elején pl. így váltakozzon: 3 p. séta, 2 p. kocogás. Első alkalommal nem tanácsolok 30 percnél többet, és kb. 5-5 perceket emelgessünk minden héten. A futás részarányát is lehet növelni a séta rovására.

Fejezzük be jó érzéssel az edzést, nem kell nagyon elfáradni!

2. Hagyjunk legalább 1 nap szünetet a futások között!

Gyakran újévi fogadalom vagy egy mérlegre állás okozta trauma hatására döntünk úgy, hogy ideje elkezdeni mozogni, ideje megszabadulni a kilóktól. Ilyenkor nagy elánnal vethetjük bele magunkat az edzésbe, ami könnyű hozzáférhetősége miatt gyakran a futás. A felkészültségi állapothoz képest ilyenkor gyakran extra méretű edzésvolumenek és -intenzitások jelennek meg. De mivel sem a keringési, sem a légzési, de legfőképpen a csont- és izomrendszer nincs felkészülve a terhelésre, általában sérülés vagy kiégés a vége. Az edzéseket úgy építsük fel, hogy legyen köztük 1-2 nap pihenő. Ha mondjuk eltervezzük, hogy 3-szor futunk a héten, akkor az hétfő-szerda-péntek vagy szombat legyen! Ha hétfő, kedd, szerdán lenyomjuk a penzumot, és csütörtöktől vasárnapig nem csinálunk semmit, az teljesen rossz. Miért? Mert a terhelések közt hagyni kell időt a regenerációra, a túl hosszú pihenő után pedig a kezdeti szintre esünk vissza! A fejlődés tulajdonképpen pihenőidőszakban történik, így legjobb az egyenletesen elosztott terhelés heti szinten.

3. Minimum heti kétszer fussunk, az edzés időtartama pedig érje el a fél órát!

Gyakran tapasztalom, hogy kezdő futók kimennek heti egyszer futni 1 tippórát, és nem értik, miért nem fejlődnek. Ahogy azt előbb említettem, a terhelés utáni pihenőben a szervezet magasabb szinten állítódik helyre, ami fejlődést eredményez. Azonban, ha az edzésingerek túl ritkán érkeznek, 2-3 nap után visszamegyünk a kiindulási szintre. Így fejlődésünk nagyon csekély lesz. A másik hiba, ha azt gondoljuk, heti 3×15 perces kocogástól fogunk ledobni kilókat, vagy fejlődni. Sajnos ennyi idő a bemelegítésre kell, gyakorlatilag arra elegendő, hogy felébredjen a szervezet, és beinduljanak szervrendszereink. Ez pont arra elég, hogy a lelkünket megnyugtassuk, csináltunk valamit, de a gyakorlati haszna egyenlő a nullával. Fél órás terhelést mindenképp javaslok (akár séta is lehet benne), majd fokozatosan növeljük a mozgás időtartamát!

4. Válasszuk meg helyesen a futóruházatot!

Gyakran látok nyári melegben jól beöltözött urakat-hölgyeket, több réteggel az egészségügyi határérték felett. Ennek – azon kívül, hogy irgalmatlan izzadással rengeteg folyadékot és ásványi anyagot vesztenek, – semmi gyakorlati haszna nincs. Ha ilyen edzés után mérlegre állunk, elégedetten tapasztalhatjuk, hogy fogytunk 2-3 kilót, azonban ez csupán víz, amit gyorsan pótolni fogunk, mert kínzó szomjúság fog gyötörni, amíg egyenesbe nem hozzuk a folyadékháztartást. Az ásványianyag-vesztés már kellemetlenebb, gyakran jelentkeznek görcsök –elsősorban a láb izmaiban–, és a fogyáshoz, növekvő edzettséghez elegendő ingert sem kapja meg a szervezet, mert ilyen körülmények közt biztos nem fogunk tudni annyit futni, mint az optimális ruházatban.

A testre feszülő ruházat abból a szempontból előnyös, hogy nem kap belénk a szél, aerodinamikailag idális. Ezen kívül a surlódó részeket kitölti (pl: combok közt, hónaljnál), így nem okoz sebes felmaródást, az újabb anyagok pedig jó levegőzést biztosítanak a bőr és a környezet közt, és segítik az verejték elpárolgását is. Mindig az időjárásnak megfelelően öltözzünk, akár rétegesen is, ha pedig melegünk van, a felső réteget a derekunkra köthetjük. Erős szélben 10 fok alatt vegyünk fel széldzsekit, vékony sapkát, 0 fok alatt vékony kesztyűt is húzzunk. Rövid ruházatot 15 fok felett szoktam javasolni, szélben viszont már ennél egy-két fokkal melegebb időben is szükség lehet rá. Kerüljük a vastag textil anyagokat, amik szivacsként veszik fel a nedvességet, és nem biztosítanak szellőzést a bőr és a külvilág között.

5. Az ideális futócipő kiválasztása kiemelten fontos!

Futócipőkre specializált boltokban (itt, ezen az oldalon is találtok) vásároljunk! Mindenképp kérjük ki az eladók tanácsát, akik a lábboltozatunknak megfelelő cipő kiválasztásában is segítséget adnak.
Ne fussunk régi, kitaposott, elöregedett cipőben, ez cipő nem tartja már úgy a lábunkat! A vadiúj cipő pedig könnyen feltöri a lábat, ezért hordjuk pár napig, sétálgassunk benne, mielőtt edzeni kezdenénk, hogy idomuljon lábfejünk egyedi alakjához!

20170324_121714070_iOSdsf.jpg Forrás: Kimura - Mozgásvilág.hu

Mostanában dívik a minimál futócipők vásárlása – nagyon helyesen –, hiszen megfelelő tempónál ideális – talp elülső-középső részén történő – talajfogást tesz lehetővé, biomechanikailag optimális technikát kínálva fel. Ami azonban lényeges, hogy csak fozatosan szabad átállni erre a technikára, hiszen a vádlit jobban megterheli az erősen csillapító cipőkhöz képest. A fokozatosság itt azt jelenti, hogy rövidebb távokon és rövidebb időtartamokkal kezdjünk, majd ha már volt ideje megszokni az izmainknak a terhelést, növelhetjük mind a távot, mind az időt. Megfelelő vastagságú sarokrésszel rendelkező cipő vásárlását javaslom, ami tompítja az ütközést a talajjal, amit később, ha már edzésben vagyunk lehet lecserélni nulla dropos cipőre, vagyis olyanra, ami nem lejt hátulról előrefelé.

6. Lehetőleg síkon, puha talajon kezdjünk el futni!

Amikor elkezdünk edzeni, azt szoktam javasolni, hogy lehetőleg puha talajon, síkon, és forgalomtól elzárt helyen kezdjünk el futni (pl. Margitsziget, Városliget). A futás extra terhelést ró a csontrendszerre, ezért fontos, hogy puhább talajt válasszunk! Edzetlenül ne akarjunk hegyes terepen futni, viszonta a futó kirándulás ideális: felfelé séta, síkon séta-futás, lefelé futás! Természetesen, ahogy edzettebbé válunk, pár alkalom után mehet a keményebb talaj, és a dombos-hegyes terep is futva.

Lábra leginkább kedvezőtlen futótalaj, rangsorolva a legrosszabbtól a legjobbig:
1. aszfalt
2. rekortán
3. salak
5. erdei út
6. füves talaj.

7. Gazdaságos futótechnika

A helytelen (gazdaságtalan) futótechnika is gátja lehet a fejlődésnek, de célzott nyújtásokkal, erősítéssel, futótechnikát javító feladatokkal (futóiskola) jelentős javulást lehet elérni, túl azon, hogy a sérülésveszélyt is minimalizáljuk. Ezt célszerű edző jelenlétében végezni, aki korrigálni tudja mozgásunkat, és látja, mik azok a gyenge pontok, amin változtatni (erősíteni, nyújtani) kell!

8. Helytelen légzéstechnika

Futás közben törekedjünk a mély belégzésre(hasi légzés is), és teljes kilégzésre. Ahogy elkezdünk futni, megnő a szervezetünk oxigénigénye, ezért felgyorsul a keringésünk, légzésünk. A keletkező széndioxidot is el kell távolítanunk, hogy ne termelődjön tejsav, ami gátolja az adott tempó továbbvitelét. Kb. 3-5 lépésenként legyen ki- és belégzés (tempótól függően), kerüljük a felületes kapkodó légzést, mert így nem jutnak izmaink elég oxigénhez!

9. Megfelelő frissítés, energia- és ásványianyag-pótlás

Edzések után mindenképp pótoljuk a kiizzadt folyadékot és ásványi anyagokat. Legjobbak az izotóniás italok, mert szomjunkat ez oltja a legjobban. Nyári melegben nem árt menet közben sem inni, ez azonban mindig pár korty legyen csak, mert ha túl sokat iszunk, az lötyögni fog futás közben gyomrunkban.

10. Ne együnk 2 órával futás előtt!

Ne fussunk teli gyomorral! Mert ha igen, akkor paraszimpatikus hatások érvényesülnek, dolgozik az emésztőrendszerünk, ilyenkor nem jut elég vér az izmainkhoz. Beszúrhat az oldalunk is, amit a bélben keletkező gázok okoznak, ez pedig igen kellemetlen tünet. Éhesen azért ne menjünk ki futni, ilyenkor egy könnyű müzliszelet, csoki vagy energiaszelet tud gyors megoldást nyújtani, hiszen a szénhidrát lebontása a leggyorsabb, nem terheli meg a gyomrot. Amit kerüljünk: zsíros ételek, húsok (pl:oldalas, csülök, kacsa).

A szerző Schumacher Ákos, a Megathlon SE elnöke és edzője, 10-szeres Triatlon Magyar bajnok, Országos bajnok mezei futásban és kéttusában. Edzőként a MOB Kiemelt Edzői Program tagja, több olimpikon és világbajnok edzője.

Ha edzéstervezésről kérdeznétek itt eléritek: schumacher.akos@gmail.com

Olvass többet a témáról: Futás tudástár
A cikk forrása együttműködő kiemelt médiapartnerünk: a Mozgásvilág.hu

Nincs megállás, esőben sem!

Egyre többször hallunk extrém időjárási viszonyokról, óriási kánikuláról, heves esőzésekről, hatalmas szélviharokról. Nem kell feltétlen a négy fal között rostokolnunk, fogjuk fel egyfajta kihívásként a váltakozó időjárási jelenség adta lehetőségeket!

rain1

Néhány hasznos tanács, amit érdemes megfogadni esős időben:

  • Minél színesebb ruhákat hordj! A látótávolság csökken, az autók ablaka bepárásodik, a sofőröknek rengeteg dologra kell figyelniük, ilyenkor különösen fontos, hogy élénk színekkel és minél több fényvisszaverős felülettel hívd fel magadra a többi közlekedő figyelmét!
  • Viselj baseball sapkát, vagy világos lencsés szemüveget, hiszen fontos, hogy a te figyelmedet se vonja el a forgalomról, úthibákról a szemedbe csapó víz!
  • Fontos a réteges öltözködés, a jó vízelvezető technikai ruházat. Egy kényelmes légáteresztős esőkabátban és egy passzos thermo nadrágban igen kicsi az esélye a kihűlésnek, megfázásnak.
  • Rövidíts az útvonaladon, szükség esetén tervezd újra a szokásos utadat! Különösen szeles időben kerüld az öreg fákkal szegélyezett utakat!
  • A mobilod tedd vízálló tasakba!
  • Ha villámlik ne menj ki futni!