„Hello Gyurkoo”-ra, a futás szerelmesére már a futónagykövet játékunk előtt is felfigyeltünk. Nem volt nehéz, mert csak úgy sugározza a „futnom kell életérzést” magából, ami minket is magával ragadt. Korábban is mindig eljött a versenyeinkre, így végig kísérte a futniszép csapatának fejlődését, mi pedig az övét: a múlt heti versenyünkön, az I. újHÁZ Centrum Napfelkelte Félmaratonon kategóriájában a 3. helyezést érte el. Ezúton is gratulálunk Neked, és reméljük, hogy Szigligeten is átadhatjuk majd az üvegserleget!
Saját blogot vezetsz, tagja vagy a Polar futóklub csapatának, és most már a futniszép.hu nagyköveteként is képviseled a sportágat. Hogyan kezdődött Nálad a tudatos életmód, mi az ami ennyire motivál Téged?
2012-ben egy hirtelen felindulásból döntöttem úgy, hogy elindulok életem első futóversenyén, az első félmaratonomon Budapesten. A kézilabda után a futás jó választásnak tűnt, mert ehhez csak két láb kell, az meg mindig kéznél van. Nem túl sok, körülbelül 1 hónapos felkészülés után vágtam bele a futóversenybe. Nem voltam teljesen kezdő szinten, de futás terén ez volt az első futóversenyem. Annyira jól sikerült, hogy azóta szinte az összes nagyobb félmaratoni futóversenyen rész vettem. A legfőbb motivációm akkor annyi volt, hogy sikeresen lefussam a távot. 2016-ban a Szentkirályi futócsapat tagjaként IrunMom személyében kaptam egy edzői segítséget. Edzővel készülni teljesen más. Ezért ez az a vízválasztó vonal amelytől azt mondom, hogy tudom mi az a futás és mikre kell figyelnem, hogy úgy érjek célba ahogy azt az elején elterveztem. 2017-ben egy szakmai szövegírói pályázaton a “Fuss az egészségért” pályázatommal egy szép eredményt értem el. 2017-ben indítottam el a saját blogomat. Mivel sokan kerestek meg hogyan edzek, táplálkozok és motiválom magam, ezért úgy éreztem indítok én is egy blogot, ahol a fejlődésemről és a tapasztalataimról folyamatosan beszámolok. 2017 végén csatlakoztam a Polar Futóklubhoz, azóta is lelkes csapattag vagyok. A Polar futónagykövetek segítségével egy kellemes, barátságos közegben a futótechnikámon is sokat tudok fejleszteni. Tavasszal a Polar-ral futottam egy félmaratont Bécsben. A motivációm mára megváltozott. Mivel már van Saucony cipőm és Polar órám de még nem vagyok egy kenyai futó. Ezért a túlélés helyett a legfőbb motivációm mindig sajátmagam leküzdése és elérni a maximumot amire képes vagyok. Az előző futóversenyeimtől jobb időt futni, hiszen “a dobogóra az jut fel, aki megküzd érte.”
Úgy tűnik, mintha az életed egy hatalmas mókuskerék lenne, amelyben megállás nélkül futsz, de azért ez biztosan nem így van. Kit ismerhetünk meg benned a hétköznapokban?
Valóban az életem egy folyamatos rohanás a munka, a család és a futás között. Próbálok rendszert tartani, de nem mindig sikerül, legtöbbször összefolyik minden. Kezdő futó koromban alkalmanként futottam 5-6 kilométereket amikor éppen volt egy kis szabadidőm. Most már szinte a futás köré szervezek mindent. Szerencsés vagyok, mert a marketinges és webszerkesztői munkáim bizonyos szinten a rugalmasak, ezért is van, hogy a laptopom nélkül sehová sem megyek. Nem vagyok egy olimpikon, de a felkészülés így is nagyon sok áldozatot és lemondást igényel. Sok lemondással jár, hogy a célomnak megfelelően tudjak készülni 1-1 futóversenyre. És nem a tv hiánya, hanem a kedvenc cukorbomba ételeimhiányoznak, amelyek eddig csak lassítottak. Ugye ez nem csapatsport, hogy majd a többiek mellett szélárnyékban elfocizgatok a pálya szélén és utána jampizok a dobogón. Ha nincs megfelelő felkészülés akkor nagy csodákra sem számíthatok. A barátaim között voltak akik lemorzsolódtak, mert nem tudták elfogadni, hogy nem csak egy divatfutó vagyok, de közben a futás által új barátokat is kaptam. Szerencsére a családom, a barátnőm és a kislánya is támogatnak, akik már az összes futóversenyemen rész vesznek. Sajnos a felkészülések sok közös időtöltéstől megfosztanak, de a futóversenyeket közös családi programként éljük át. Például a Futniszép (TF, NF, SZF) futóversenyeket többnapos közös “wellness hétvégeként” töltjük a Balaton parton.
Hogyan egyezteted össze a magánéleted a sporttal?
Nagyon nem tudom és nem is szeretném már a sportot elválasztani magamtól. A futás azért nagyon jó sport, mert igazából semmihez sincs kötve, bármikor, bárhol, bárkivel tudok futni. Jól látod az életem egy mókuskerék, folyton rohanok a munka a család és a haverok, barátok és a futás között. Változó, hogy mikor melyik kerül előtérbe. De ha tehetem egyből megyek futni, vagy kerékpározni. A barátnőm kislányát sikerült megfertőznöm és egyre többször jön el velem futni rövidebb távokat és közben a barátnőm biciklivel kísér minket és közben menő fényképeket is készít rólunk. A kis falum környékén, Tápiószelén már a vakondtúrás is dombnak számít ezért időnként autóba kell ülnöm, hogy ha emelkedősebb terepen szeretnék edzeni. Volt már arra is példa, hogy elmentünk kirándulni például a Mátrába, én Gyöngyösön kiszálltam az autóbólés futva mentem tovább. A hegyre érve folytattuk tovább a közös hétvégi kikapcsolódást.
Milyen célokat tűztél ki magadban rövid és hosszú távon – mit szeretnél elérni a sportolással az életedben?
Közel a harminchoz azt a célt tűztem ki magam elé, hogy mire a haveroktól kapok a szülinapomra egy harmincas táblát szeretnék ott lenni a gyors futók között. Nem mondom azt, hogy a következő olimpiára készülök, nem vagyok én Mo Farah. A legelső félmaratonom 2 óra 16 perc alatt futottam le. Most már az új Saucony cipőmmel ideális hátszél és némi lejtő segítségével 1 óra 30 perc körüli félmaratoni időre is képes vagyok. Évitől a Polar marketingesétől szoktam hallani, hogy “Merj nagyot álmodni!” Egyrészt ha nagyot álmodnék azt mondanám, hogy 1 óra 16 perces félmaratoni idővel madarat lehetne velem fogatni, hiszen akkor 1 órát javítanék a legelső futóversenyemhez képest. Másrészről egyszerre még nem futottam 21 kilométernél többet, de szeretnék majd a későbbiekben hosszabb távon is elindulni. Kíváncsi vagyok, hogy mekkora az a távolság amit egyszerre egy sivatagi rohamteknős sebességgel képes vagyok lefutni.
Futónagykövetként mit üzensz a futótársaidnak? Mire buzdítod őket?
Néhány éve megsütött a nap, gondoltam egyet, felvettem az egyik általam futásra alkalmasnak vélt kopott cipőmetés egyedül elkezdtem futni. 1 km után szúrt az oldalam és hazagyalogoltam. Voltak akik kinevettek és voltak akik támogattak. Nem hagytam abba, próbálkoztam a futással tovább. Most néhány évvel később itt állok az ország legszebb futóversenyének egyik márkanagykövetként és csak a kedvenc idézetem szeretném elmondani: “Nem kell profinak lenni, hogy elkezdd, de el kell kezdened, hogy profi lehess.” Hiszen az előrejutás titka az elindulás! Tihanyba nem csak fagyizni és levendulát szedni kell elmenni, hanem lefutni és átélni az ország egyik legszebb futóversenyét is! Aki volt már itt, az tudja mit jelent a #futniszép és az #ottali érzés!
