Kedves Futniszép Család,
Bár nem vagyok nagy mesélő, most mégis gondoltam egyet és tollat (helyesebben billentyűzetet) ragadtam, hogy néhány mondatban összefoglaljam, hogy éltem meg a tavalyi évet, legfőképp a versenyeiteket. Ahogyan a korábbi években, úgy tavaly is minden versenyetekre neveztem és szerencsére részt is tudtam venni rajtuk. Ráadásul a 2020-as Naplemente Félmaratonon futottam életem eddigi legjobb idejét, ami nagy boldogság volt.
Viszont nem ez volt számomra a legemlékezetesebb a tavalyi év futóversenyeit illetően, sokkal inkább az, hogy ez volt az első olyan év, amikor nem csak magamat, hanem kisfiamat Dávidot (6 éves) és férjemet Tamást is neveztem több versenyetekre is. Mivel Dávid már 4 éves kora óta edz bringás klubban és általam nagyon „elkapta” a futóversenyek hangulatát, ezért néha futni is jött velem, gondoltam teszünk egy próbát és rögtön a 3K távra neveztem, hiszen ismerem, szereti a versengést, kihívásokat. Az első ilyen kihívás aztán a rettentő meleg szeptember 12-i szigligeti futás napján várt rá, amit nagyon szép eredménnyel (21:11) teljesített édesapjával, miközben én épp a félmaratont futottam. A helyszín, a gyerekeknek kialakított ugrálóvár és programok önmagában is rengeteget hozzátettek a naphoz, de ami igazán megkoronázta ezt a napot, hogy az eredményhirdetéskor név szerint szólítottátok színpadra és gratuláltatok neki, mint a táv legfiatalabb versenyzője. Örök emlék marad ez neki is és nekünk is, a szüleinek. Mivel a helyszínt (Szigliget) egyébként is rendkívül kedveljük, ezért másnap elmentünk egy jó nagyot bringázni is levezetésként, egészen Keszthelyig és vissza, jutalmul az előző napi szuper futásáért pedig még sétarepülésre is befizettük Dávidot, nagyon jó kis hétvégét tudhattunk így magunk mögött. Teltek a hetek és egyre közelebb kerültünk a tihanyi versenyetek hétvégéjéhez. Mivel nem szeretek kapkodni versenyre menet, ezért szinte mindig foglalunk szállást a verseny helyszínén, így reggel kényelmesen tudunk készülődni. Így volt ez a tihanyi verseny napján is, amikor az évszakhoz képest nagyon hideg reggelre ébredtünk, de ez sem szegte kedvünk. Egy nagyon finom reggeli után, amit a Belső-tónál lévő Kotyogós Kávéterasznál fogyasztottunk el, indultunk is a versenyre. Dávidnak már most tanítom, hogy fontos a bemelegítés sportolás előtt, így most sem maradt ez el. Mivel Szigligeten lazán futotta a 3K-t, így itt is ugyanerre a távra neveztem (magamat még pluszban a félmaratonra is, így a 3K szuper bemelegítés volt nekem 😊), és még a korábbi idején is javított (20:09), utána pedig ismét jót szórakozott Riskáékkal és csemegézett a finomabbnál finomabb befutó finomságokból és sajtokból.
Mivel a karantén alatt, nehéz olyan elfoglaltságot találni egy ovis korú gyerkőcnek, amiben örömét leli, így a sport mellett döntöttünk. Most már hetente legalább egyszer 7-8K-s futásra jön velem az erdőbe Dávid, készülve arra is, hogy idén a hosszabb távokkal is megpróbálkozunk majd versenyeiteken.
Remélem idén is tudunk menni minden versenyetekre.
Csak így tovább! #otttali #futniszep
Írta: Molnár Edit