Az én legszebb futniszép élményem – “Fejembe vettem, és most itt vagyok!”

3 évvel ezelőtt kezdtem el futni, akkor még kb. 1 km ment megállás nélkül. Az évek során egyre jobban kialakult a futótechnikám, és hosszabb távokat, 5 majd 11 kilométert is tudtam teljesíteni. Mindig is vonzott a félmaraton lefutása, de úgy éreztem, hogy még nem vagyok felkészülve rá. 2020. év januárjában megláttam a futniszep.hu csapata által meghirdetett V. Mapei Szigligeti Félmaraton eseményét a Facebookon és akkor gondoltam egy merészet: szeretnék részese lenni ennek a nagyszerű versenynek! Februárban neveztem is, és attól kezdve tudatosan készültem edzésekkel, bringázással és fejben is. Rengeteg videót megnéztem, cikkeket olvastam és közben mentálisan is tréningeztem magam. Sok kitartás, türelem kellett a felkészüléshez. A verseny előtti napon érkeztem a a párommal Szegedről Szigligetre. Átvettem a rajtcsomagot, és sétáltunk egy nagyot, hogy megismerjük a helyet, mivel most jártunk itt először. Már akkor a szívembe lopta magát a falu a hangulatával. Az utunk során láttuk a rendezvény előkészületeit, és attól kezdve nagyon vártam a másnapot. A táv indítása előtt részt vettem a jógán és az izgatottságomat lecsendesítették a gyakorlatok, a légzéstechnika, azokban a percekben csak magamra figyeltem. Közben gondolatban “végigfutottam” a távot, tudatosítottam az elképzeléseimet. Ezt követően teljes menetfelszerelésben álltam oda a rajtkapuhoz, és az érzés ott volt bennem: “fejembe vettem és most itt vagyok”.  A bemelegítés során imádtam a hangulatot, együtt lélegeztem a tömeggel és vártam, hogy elinduljon a verseny. A start után próbáltam magamat a tervemhez tartani, hogy ne fussam el az elejét, de annyira élveztem a tájat, a közösséget, hogy csak vitt a lábam. Bár a terep ismeretlen volt számomra és alföldi lányként nehézséget okozott az emelkedő, amelyet kétszer is meg kellett hódítani, ám ez nem tudott eltéríteni a végső célomtól. Végig élveztem a 21 kilométert, egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak. A célba is mosolyogva futottam be, mert annyira büszke voltam magamra. A szervezéssel meg voltam elégedve, a frissítőpontokon barátságos és jókedvű emberek fogadták a versenyzőket, akik kellő motivációval inspirálták a futókat a folytatásra, mindemellett a folyadék és tápanyag pótlás kínálata is bőséges volt. Számomra ez az nap életem egyik meghatározó élménye lett, mosolyogva gondolok vissza rá és melegséggel tölt el az újbóli átélése, hiszen az első félmaratonom lefutása ehhez az eseményhez kapcsolható. Köszönöm a szervezőknek a lehetőséget!

Írta: Kiss-Gáspár Mónika, Szeged

bejegyzés megosztása

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on email
Email
Share on print
Nyomatatás

Hasonló bejegyzések