Egy 2017-es statisztika szerint 750.000 fő az, aki valamilyen rendszerességgel, de fut, kvázi futónak nevezhető itthon. Ez a szám mára egészen biztosan növekedett, de ha csökkent is volna, még akkor is ez a sport volna Magyarország első számú aktivitása. Egy alig tízmilliós kis ország nem egészen tíz éve napról-napra ébred rá ennek az egyszerűen és bárhol végezhető testmozgásnak a lényegére, mégis nagyon kevesek azok, akikről nagybetűkkel azt mondhatjuk, hogy Futók. Mi egy olyan csapat vagyunk, akik elsősorban az amatőr futóknak készítenek versenyeket, mégis mára csaknem az összes nagy név előadott vagy járt nálunk valamelyik versenyen. Számításaink szerint 1000 nél is több verseny kerül az évben megrendezésre itthon, mégis a versenyek versenye, amit a legnagyobb Futóink is áhítattal mesélnek: a Spartathlon. Egy legendát indított útjára 1983 -ban a brit légierő tisztje, John Foden, akit Hérodotosz írása Pheidippidészről gondolkodóba ejtett: vajon hogy létezhet, hogy Kr. e. 490-ben valaki képes legyen 246 kilométert teljesíteni, ráadásul 36 órán belül? A történetíró feljegyezte, hogy Miltiádész mielőtt a perzsák Athénba értek és „mielőtt a hadvezérek elhagyták volna a várost, követet küldtek Spártába, egy Pheidippidész nevű athéni férfit, aki nagyon gyorsan tudott futni, és ez is volt a foglalkozása…” Szóval 1982-ben ugyanez a John Foden néhány társával kipróbálta, de sorozatos eltévedéseik végén csak egyikük ért a élba – s ekkor indult a Spartathlon.
Ez a verseny az, amin eddig talán a leghangosabb magyar sikerek születtek. Gondoljunk csak vissza Lubics Szilvire, Kis-Király Ernőre, a legendás Bogár Jánosra, Hári Gyulára! Mindegyikük, minden teljesítő és dobogós egy legenda életbentartását segíti, s ez számunkra a legnagyobb hatást gyakorolta. Szóval legenda (mennyien aggasztják magukra ezt a jelzőt…) egy olyan világban, amikor minden öntudatparádé maga is egyszer legendává válna – mégsem tud. Ezeknek az embereknek azonban sikerült. Nem jártunk ott, valószínű, hogy nem is fogjuk teljesíteni soha az életben, mégis mára egy egész ország szorítja végig ezt a 36 órát olyan emberekért, akik sok tekintetben példák. Emlékszem, tavaly hajnalban Bezzegh Krisztián videójára: Csécsei Zoli, ez a tömör izom férfi sírva futotta az éjszakát, most pedig 2. helyen ért be 24 óra 17-el – négy órát javítva a tavalyi idején, négyet(!). Egy éve Zoli az egész életét és korábbi munkáját feladva az ultrafutásnak szentelte az életét, most pedig ott van a dobogón. Vagy Maráz Zsuzsi, aki Zolihoz hasonlóan egy éve döntötte el, hogy mára teljesen a futásnak él. Bódis Tamást nem ismerjük személyesen, de 23:29-el ma hajnalban megnyerte az összetettet, Zsuzsi pedig zsinórban másodszorra nyerte meg! 227 kilométernél vette át a vezetést és a tavalyi idejéhez hasonlóval ért Leonidász király lábához (2018: 27:05, 2019: 27:15). Vagy Simonyi Balázs, egy zseni film, az Ultra rendezője, aki minden korábbi csúcsát megdöntve ötödikként futotta le és gyerekek, 7 és fél órát javított tavaly óta! Egy babérkoszorúért, másként: a dicsőségért. Nem állnak mögöttük világcégek, nem a sikerdíjért, hanem magukért és mostmár azért a sok tízezer emberért, akik egész éjjel a Spartahlon Magyar Csapat facebook oldalát követve izgulnak értük. Emberfeletti teljesítmény, melyről 1983 óta egy-egy marék ember bebizonyítja, hogy az emberfeletti nem létezik.
Ma tehát magyar szempontból történelmi siker, hiszen a férfi és a női dobogó tetején is magyarok állhatnak. Tavaly másodpercre Zsuzsi befutójakor osztottuk meg a cikkünket, idén pedig picit megkésve, de ugyanakkora büszkeséggel és szeretettel gondolunk Rájuk Tihanyból, hiszen épp most vált véglegessé a VI. Knauf Tihanyi Félmaraton időpontja: 2020. mácius 21.! Hagyomány, hogy minden évben a Spartathlon alatt jelentjük be a jövő évi Tihanyt, a csapatunk legfontosabb eseményét, idén sincs ez másként. De mi ez a kis porszem verseny ehhez a nagy egészhez? Semmi és ebben a gigászi küzdelemben mi is senkik vagyunk. De olyan senkik, akik akkora lelkesedéssel tartják életben ezt a kis versenyt – aki ismeri a történetet, az tudja mi a sztori -, hogy ekkorával talán még egy Spartathlon is teljesíthető – ha nem is szintidőn belül!
Szeretettel és megbecsüléssel: a VI. Knauf Tihanyi, az V. Mapei Szigligeti, a III. újHÁZ Centrum Napfelkelte és a Kedvenc Kereskedőház Naplemente Félmaratonok szervezői
