Vannak versenyek, amiket egyszer kipróbál az ember, s vannak azok, ahová visszatérünk évről-évre. Ilyen számomra Tihany és Szigliget, de ide tartozik a tavasz első igazán nagy futóversenye is – életem első hivatalos félmaratonjának helyszíne – a Vivicittá, ahol orvosi utasítás miatt idén nem futhatok, mégis mindennél jobban várom egy duó nevezése miatt.
Onnan indul a történet, hogy amikor Simonyi Balázs Ultra című filmje először volt műsoron, a kamaszom csak annyit mondott, hogy: „Jaj ne, már a tv-ben is futnak?” Lányaink az elmúlt években ránk tört futóőrületünk közepette hősiesen vesznek részt az összes családi futáson, asszisztálnak szüleik hóbortjához, kísérnek minket görkorival, kerékpárral, s elnézik, hogy minden családi nyaralást valami futóverseny közelébe szervezünk. Segítenek a szervezésben Tihany és Szigliget esetében, de maguktól eddig nem akartak futni… majd pár héttel ezelőtti újrakezdésemkor – egyelőre orvosi engedéllyel történő újrakocogásomkor – simán elfutott mellettem az erdőben a nagyobbik kamaszom, s szárnyakat kapott. (A kicsi ezzel szemben le se száll a húsvéti ajándékról, de legalább jön velünk az erdőbe.)
Szeretném hinni, hogy kizárólag a szülői példamutatásnak, de be kell látnom, hogy Kovács Ramóna edző (kovirami_fit) videóinak is nagyban köszönhető, hogy a kamaszom rendszeresen futni kezdett, s előállt az ötlettel, hogy ő bizony lefutná a félmaratont párban az apukájával hétvégén a Vivicittán… ha már nálunk Tihanyban úgysem futhat! (Nem futhat, mert Szigliget után Tihanyban is ő lesz az egyik éremosztó, amit ki nem hagyna!)
Az a megtiszteltetés ért, hogy tegnap délután meghívtak a Vivicittá sajtótájékoztatójára, ahol Kocsis Árpádot hallgatva elgondolkodtam én is a számokon. A BSI ügyvezetőjének ez lesz a 30., Máth István üzlettársának a 33. Vivicittája, nekem 3 év után az első, amin nem tudok indulni, a lányomnak pedig az első igazi versenye lesz, ahol közel 29 ezer – 84 országból és 1100 magyar településről érkező – futó közt fogja teljesíteni kitűzött kilométereit. Ő 14 éves lesz a nyáron, a nőknél a 10 km-en induló Sztarenszky Tiborné a korelnök, aki a verseny előtt néhány nappal ünnepelte a 83. születésnapját. A férfiak között a legidősebb az idén nyáron 85. életévét betöltő Kenyér Imre, aki a 10 km-es futáson rajtol, de a félmaratoni táv legidősebbje, Richter Ferenc is már 79 éves. Összesen 60 hetven évnél idősebb futó nevezett a hétvégi versenyre. Remélem, hogy Lili látja majd esetleg valamelyikőjüket, s most már nem csak éremosztóként, vagy anya és apa mellett futva láthatja a „csodát”, amit egy ilyen futóversenyen megtapasztalhatunk. Idősek, fiatalok, nők, férfiak, egészségesek, sérültek, kormánypártiak és ellenzékiek itt mind együtt, példaértékű és példamutató közösséget alkotnak, akiknek frissítésére 4500 banánnal, 100 kg szőlőcukorral, valamint 150000 pohárral kínált 3600 liter iso itallal és 13000 liter ásványvízzel készülnek a szervezők.
A 33. Telekom Vivicittá Városvédő futás legnépszerűbb távja a félmaratoni, amelyen az indulni vágyók száma elérte a 8200 főt, köztük 1500 első félmaratonját futó versenyzővel. A BSI és a Telekom az idei Vivicittá versenyen is szervez jótékonysági futást és adománygyűjtést több alapítványnak, kiemelten az autizmussal élőkért tevékenykedő Autistic Art Alapítvány javára. A sajtótájékoztatón megismertük a Telekom még ritkaságszámba menő technológiai megoldását, amikor a futást robotkamerák és drónok rögzítik, a rajtszámhoz kapcsolt chip pedig abban segít, hogy a rendszer be tudja azonosítani a versenyzőket. Az így készült felvételekből jön létre a futók személyre szabott videója, melyet a regisztrációkor megadott email címükre kapnak meg a versenyzők. Ilyen még Tihanyban és Szigligeten sincsen, de a legnagyobbaktól érdemes tanulni!
A sajtótájékoztatón Kocsis Árpád kiemelte, hogy 2018 a „Családok éve”, s ha a családtagok együtt sportolnak, azzal olyan tapasztalatot gyűjthetnek, melyek által még erősebbé kovácsolódik a családi egység. A szülők így nem csak a pálya széléről, hanem élő példát mutatva nevelhetik gyermekeiket egészséges életmódra… hozzáteszem Rami és párja, Nagy Dániel videói is azért sokat segítettek a mi esetünkben, ezért el is hívtuk őket Tihanyba bemelegítést és előadást tartani, hogy másokat is motiválhassanak!
Elmondták, hogy a Telekom jótékonysági futócsapat tagjai és a távon induló összes futó által megtett minden kilométer után 1000 forintot adományoz az Autistic Art Alapítvány javára, ezért úgy döntöttem, hogy a kétnapos verseny első napján, április 14-én a 2,4 km hosszú Minicittá távon mégis rajthoz állok a kisebbik kamaszommal, hogy neki is példát mutassak és segíthessünk… ezt remélem az orvosom most nem olvassa! Vasárnap pedig a félmaratoni táv célkapuja környékén fognak potyogni a könnyeim, de nem azért, mert nem futhatok, s nem is azért, mert teljesítek egy újabb félmaratont, hanem csak mert… „Hajrá Kamaszom!” <3
