Kedves barátunk, a hazai triatlon egyik meghatározó alakja, Janota Zoltán „Johnny” már évek óta vendégünk a versenyeinken, és bízunk benne, hogy az idei időpont változások és a sűrűnek ígérkező ősz ellenére 2020-ban is tiszteletét teheti majd nálunk. Nem könnyű év ez a futó- és egyéb versenyek egyik oldaláról nézve sem: sem szervezőként, sem pedig versenyzőként nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt év elején elterveztük. A legtöbb, amit tehetünk, az talán az, hogy alkalmazkodunk a helyzethez, és megpróbáljuk előnnyé kovácsolni az a „holtidőt” ami most előttünk áll, ki tudja meddig.
Johnny, Neked milyen terveid voltak a közeljövőre nézve, melyek elmaradni látszanak?
Először is köszönöm, hogy újra gondoltatok rám. Jó veletek, köztetek, lenni. Hosszútávú versenyzőként nekem a szezon igazából június közepétől indul be, egyből egy komoly versennyel, a Keszthely Triatlonnal. Talán kilábalunk addig a vírusból és az is megrendezésre kerül. Addig a székesfehérvári csapatomnak, a Family Tree SE, kis-nagy versenyzőinek lett volna fellépése duatlonban, de kreatívok vagyunk és megoldjuk házon belül a kihívást nekik. Az eXtremeMan sorozatból a desedai féltáv és nagyatádi hosszútávú Ob ami prioritást élvez. Aztán Tatán, végül Balatonkenesén állok/állnék rajthoz. Ez mellett több kisebb-nagyobb futóverseny is tervben van, mindegyik más céllal. De ha minden verseny elmarad idén, a világ akkor is megy tovább, sportolni, edzeni akkor is lehet. Ez lebegjen a szemünk előtt. Minden rendeződik idővel.
Hogyan marad így motivált egy versenyző, mi az a cél, ami a szemed előtt lebeg? Van esetleg konkrét verseny, amire átcsoportosítod a felkészülésed?
A súlyosabbá vált allergiás-asztmám miatt, már korábban újra kellett gondolnom, írnom a verseny és egyéb terveimet a jövőre nézve. Azt hiszem valami megérett, beérett bennem legbelül, mert önsajnálat helyett, gyakorlatilag fél perc alatt átprogramoztam magam az új helyzethez, lehetőségekhez. Ez a mindennapjaimat is meghatározó energiával, nyugalommal, magabiztossággal és tettvággyal árasztja el az egész lényemet. Nem tudom megjátszani magam, én az érzelmeimnek élek-, ami néha ellentmond a logikának, de én csak szenvedélyből tudok sportolni, edzősködni, alkotni is. Valószínűleg ezért is sportolok versenyszerűen 28 éve…
Új területen mutatkozom be hamarosan a sport világában, színesítem a tudásom, képességeimet, ami remélem másoknak is hasznos lesz. Ha a versenyeket nézzük, akkor nagyon érdekel III. újHÁZ Centrum Napfelkelte Félmaraton 21K, még sosem voltam hajnali futóversenyen. Új idők, új kihívások és új élmények.
A tavalyi Mapei Szigligeti Félmaratonon azt mondtad nekem, hogy annyira jó energiái voltak a versenynek, hogy csak úgy suhantál a pályán. Mi fogott meg ennyire a versenyünkben?
A helyszínetek, a részletekre való odafigyelés, az egyre nagyobb szervezői rutin és a jó idő sokat dob az élményen, azonban nekem az emberközpontúság a kiemelten fontos. Látszik, hogy együtt éltek a versennyel, mindenkit megszólítotok, kedvesség, türelem és igényesség lengi körül a rendezvényt. Ezt a versenypályáról, de a színpadon az előadásom alatt is jól láttam, éreztem. Amióta ezen a bolygón versenyzem, közel 400 állóképességi viadalon indultam már, gyakorló szervező is vagyok, elég jó érzem azt, amikor egy (sport) rendezvény felszínes, a lehúzásra, az egyéni meggazdagodásra megy és a sport őszinte szeretete és tisztelete csak nyomokban üres frázisokban jelenik meg. 2020 van, csak a minőség, igényesség és a tisztelet a járható út. Fel kell nőni a feladathoz mindenkinek, így lesz mindenkinek jobb élmény.
A futáson túl egy még nemesebb feladatod is van ilyenkor, mégpedig a 400m-es Babyrun vezénylése. A gyermekeket Te irányítod, bemelegíted, lelkesíted és rajtoltatod ilyenkor. Ők pedig isszák a szavaid, látszik, hogy milyen jól bánsz velük, és hogy nem idegen pálya számodra a Velük való közös munka. Ritka, amikor egy ilyen sikeres sportoló gyermekek edzésével foglalkozik. Te miért választottad ezt a hivatást?
Köszönöm, nekem is nagy kihívás, szinte hipnotikus élmény ez mindig. Utána a félmaratonon pörögtek is a lábaim rendesen. A megszerzett érmek száma és színe, vagy bármilyen titulus, csakis egyetlen dologra jogosít fel! Alázatra. Sok rossz jelenlegi példa is van, hogy sikeres sportolók, emberileg és pedagógiailag is borzasztó gyengén teljesítenek, örökre kárt okoznak a gyerekeknek, de mégis hagyják őket dolgozni. Úgy látszik ennek is egy nem múló hagyománya van Magyarországon… Én mindig is a minőségi csapatmunka híve voltam. 15 éve edzősködöm, egyedi és nyerő csapatban dolgoztam, erre vágytam Katarban és Svájcban is. De most is azt építek a hozzám hasonló értékrendű emberekkel, itt Székesfehérváron a Family Tree Triatlon SE vezetőedzőjeként. Ez sok lemondással és nélkülözéssel is jár. Jó velük, értük dolgozni, mert érzelmi intelligenciában, szaktudásban, kreativitásban is szintet léptem az elmúlt években. A mostani vírus is tökéletesen megmutatta, hogy az összefogás, -amiben híresen gyenge a magyar ember-, vihet előre gyorsan és hatékonyan. Ezt erősítem a versenyzőimben is. Ki is tűnnek a tömegből.
Mit javasolsz a szülőknek, hogyan bírják mozgásra a kis lurkókat ebben az időszakban?
Világosan látszik, hogy többnyire csak hagyni kell a gyerekeket mozogni és ők meg sem állnak, vagy csak a frissítés erejéig. Az is egyértelmű, hogy újra kell gondolni az értékrendünket és napi ritmusunkat. Nincs mese, a családi egység és az együtt töltött minőségi idő kora jött el újra. Végre! A szülőknek is rendszeresen kell közösen mozogni/sportolni, amibe fokozatosan be kell vonniuk az internet világában ragadt gyerekeiket is. Így más mintát, elvárásokat és szokásokat, önmagukra és egymásra figyelést látva, térnek át az aktív életre. Nálunk a csapatban elég komoly online videós összeállítások, bejelentkezések készülnek a napi edzésfeladatokról, amibe belecsempészünk „tudásperceket” is. Büszkén mondhatom, hogy imádják. Mint egy napi tv-híradó. A személyes, aktív példamutatás rögös, lassú útjában hiszek. Az akadálypályától kezdve a saját versenyruha megrajzolásán és elkészítésén át a különböző napi „kihívások”, felfedező túrák nagyon hatékonyan motiválják a gyerekeket. Minden nap más sportágat is kipróbálhatnak, gereblyézzenek, olvassanak, tartsanak szüleiknek kiselőadást saját sportélményeikről, de akár készülhetnek a Giro d’Italia-ból is. Végtelen számú lehetőség van, csak a kreatívnak, bátornak és kitartónak kell lenni. Erre bíztatok mindenkit!
Találkozunk Szigligeten!
Köszönjük az interjút, és várunk szeretettel a versenyeinken!
