Petrával beszélgettünk az Alapítványról és arról, hogy ez milyen lehetőségeket biztosít a végtaghiányos gyermekek és szüleik számára, illetve, hogy milyen jellegű segítségnyújtásra van szüksége az Alapítványnak.
Milyen módszerekkel segítitek a végtaghiányos gyermekek testi és szellemi fejlődését?
Az Alapítvány fő profilját tekintve az érintett gyermekek egészséges testi fejlődését gyógytornával és úszásoktatással segíti, szellemi fejlesztésüket különböző képző- és előadóművészeti pályázatokkal. Illetve most már harmadik alkalommal fogjuk megtartani – ha a járványhelyzet engedi- művészet- és élményterápiás táborunkat a MOL Alapítványnak köszönhetően.
Az úszóoktatás nagy hagyományokkal bír az alapítványunknál és a szép sort Vados Bence úszóoktatónkkal tudtuk folytatni, aki emberileg és szakmailag is büszkévé tesz bennünket. Gyógytornászunk Elmer Zsófia szintén egy igazi „gyerekmágnes”, nagyon érti a gyerekek lelkét és beszéli a nyelvüket. Így a legkevésbé feladatorientált gyerekeket is ráveszi játékos módszerekkel a feladatvégzésre.
2019-ben pályázati forrásból lehetőségetek nyílt mese- és művészetterápiás alkalmak szervezésére.
Hogyan segítik ezek az alkalmak a traumák feldolgozását a gyerekeknél?
2019-ben, 2020-ban és reméljük 2021-ben is megtarthatjuk a művészet- és élményterápiás táborunkat. A gyerekek észrevétlenül dolgoznak esetleges szorongásaikon és oldják fel saját traumáikat játékos, mesebeli módszerekkel. Nyitottá, fesztelenné válnak. A táborokban teljes bizalmi légkört alakítunk ki, ahol mindenkit úgy fogadunk el, ahogy van. Ezek nem pusztán szavak, mi ezt nagyon komolyan vesszük.
Nyitottak a családok az őket segíteni kívánó programokra, lehetőségekre?
Nagy hangsúlyt helyezünk a sorstársi közösségek megerősítésére, a szülőket, érintett gyermekeket és testvéreket tekintve egyaránt. Hagyományosan különböző kirándulások, családi és gyermekeknek szervezett élményszerző programok, táboroztatások, évzáró ünnepségek adnak alkalmat a közösség építésére. Az Alapítvány az elmúlt 33 évben különös figyelmet fordított tevékenységében a szülők tájékoztatására, mind a kapcsolódó ellátások, jogi segítségnyújtás, mind a mindennapi élethelyzetek során felmerülő kérdések vonatkozásában is. Emellett szülősegítő foglalkozásokat is tartunk, melyeken az érintett szülők megismerkedhetnek a konfliktuskezelés különböző módszereivel.
A velünk kapcsolatba kerülő családok eleinte gyors segítségnyújtást várnak, látni akarnak hasonló családokat, tudni szeretnék mire számítsanak emberileg és anyagilag. Az első pár beszélgetés után megnyugszanak általában, hiszen láthatják, hogy a gyerkőcök tényleg bármire képesek, csak megfelelő támogatásra van szükségük. A gyerekeknek az a természetes állapot, ahogy ők megszülettek, így az ő végtaghiányukat nem velük kell elfogadtatni, hanem a szülőknek kell békére lelniük a kezdeti időkben. Látni kell, hogy az élet picit más lesz, de máshogy lesz jó. Az elfogadás szintjével nő a részvételi kedv is.
Milyen jellegű segítségnyújtásra van leginkább szüksége az alapítványnak?
Leginkább pénzbeli adományra van szükségünk, sajnos a villanyszámláért, szolgáltatásokért is pénzben kell fizetni. Hiánycikk még a pszichológiai segítségnyújtás, sok esetben szükség lenne a szakember munkájára, a mi sorstárs segítségünk mellett.
Hogy látod, miként állnak az emberek a társadalmi felelősségvállalás kérdéséhez?
Nehéz időket élünk, szinte mindenki a túlélésért küzd, ahogy mi is. Minden segítségért hálásak vagyunk és ahol tudunk, mi is támogatjuk a hozzánk fordulókat. Jelenleg nehéz számon kérni bárkit is, hogy mit támogat és mit nem, hiszen emberi tragédiák sora szegélyezi 2020-at és 2021-et.
Egy normál világban ezt tudom válaszolni: Magyarországon nincs kialakult kultúrája és presztízse a társadalmi felelősségvállalásnak, ezért ezt még tanulnunk kell. Úgy vélem jó úton vagyunk, hiszen a futóversenyek miliőjébe, mondhatjuk, hogy már rendszer szinten beépült a jótékonyság, 1-1 társadalmilag hasznos cél képviselete. Ez egy nagyon jó vonal!
A pénztámogatásokon túl mit fogadtok a legszívesebben? Van „haszontalan” felajánlás?
Az elhivatott önkéntes segítséget fogadjuk szívesen. Különösen a grafikai, képszerkesztési, szövegtördelési feladatoknál. De a józan paraszti ész és megbízhatóság a legnagyobb segítség!
Talán olyan nincs, hogy haszontalan felajánlás. Eltérő lehet tevékenységtől függően, hogy az egyes szervezeteknek éppen mire van szüksége. Jó tanács lehet azonban, amit mostanában azért egyre több helyen lehet olvasni, hogy csak olyan dolgot adományozz, amit te is szívesen használnál, tehát nem olyat, amit egyébként az állapota miatt leginkább kidobnál.
Készítettetek egy felmérést a végtaghiányos gyermekek sportolási szokásairól, igényeiről, melynek konklúziója az volt, hogy a legtöbben a „klasszikus értelemben vett sporttevékenységet” vették alapul, de akadtak, akik a terápiás foglalkozásokra is kitértek.
Melyek ezek? Ismertetnéd őket?
A mi alapítványunk a test szintjén a gyógytornát támogatja szakmailag, de van rengeteg terápiás módszer, amivel a szülők próbálkoznak. Ezeket mi szakmailag nem tudjuk felmérni, hogy jók-e, hiszen nem ismerjük ezek pontos menetét.
Azt azonban ki kell emelni, hogy nem szabad átesni a ló túloldalára. Fontos, hogy foglalkozzanak a gyerekek testi és szellemi egészségével, de azért hagyjanak időt neki, hogy gyerek legyen. Természetesen nagyon nehéz megtalálni az arany középutat, mindenki a legjobbat akarja a gyerekének, de ebben az esetben is ez a célszerű. A felmérésünk a sportolást, a fizikai dimenziót mérte, így az egyéb terápiás módszerek nem jöttek szóba ebben a kérdőívben.
Köszönjük szépen az interjút és további sok sikert kívánunk a munkátokhoz! 🙂