Az idei Spartathlonon megmutatta a magyar csapat, hogy mire képes: az első tíz abszolút helyezettből öten magyar zászlóval futottak be, ráadásul a női és férfi első helyezett is magyar futó volt. Összesen 25 magyar vágott neki a 246 km-es útnak, melyből 19-en sikeresen teljesítették is a távot. A férfiak között az első tíz helyezett között végzett többek között Gyönyösi János Tibor, aki kilencedikként ért célba. Az 50 év feletti futó edzője egyébként Maráz Zsuzsi, és még csak 4 éve fut. Simonyi Balázs, az Ultra c. film rendezője ötödikként végzett, míg az újdonsült édesapa, Csécsei Zoltán másodikként ért célba 4 órát javítva a tavalyi eredményén. Majdnem 50 perc fölénnyel a második futóhoz képest első helyezettként futott be Bódis Tamás, aki 23 óra 29 perc 32 másodperc alatt jutott el Athénból Spártába.
Maráz Zsuzsanna, a 49 éves ultarfutónő abszolút 8. helyezettként ért célba, a női mezőnyben pedig elsőként kapott olajág-koszrút 2019-ben. Zsuzsi egyébként most lett negyedjére is dobogós: 2016-ban harmadik lett, 2017-ben második, 2018-ban és idén pedig első, utóbb 27 óra 4 perc 28 másodperccel. Interjúnk most Vele készült, és idáig vezető útjáról kérdezzük.
Zsani: Zsuzsi, nekünk, akik a futniszép.hu csapatával többnyire a hobbifutókat képviseljük (s mi magunk is azok vagyunk) nem lesznek túl speciális és a szakma fortélyait boncolgató kérdéseink. Egyszerűen csak azt szeretnénk tudni, hogy hogyan tud eljutni egy teljesen átlagos ember odáig, hogy ilyen kimagasló teljesítményeket érjen el.
Én akkor fogtam fel igazán, hogy Te nem erről a bolygóról származó űrlény vagy, mikor meghívtalak az idei újHÁZ Centrum Napfelkelte Félmaratonra, és azt válaszoltad, hogy nem vagy benne biztos, hogy egy ilyen rövidtávú edzés most beleférne a programodba. Viszont valahol Neked is el kellett kezdened, te sem így születtél. Mi volt a kezdet?
Zsuzsi: 4 km, ennyivel kezdtem. 10 kör a 400 m-es pályán. Emlékszem, hogy nagyon büszke voltam arra, hogy négyezer métert letudok futni. A Napfelkelte FM meghívásnál félreértettél. Én is futok félmaratoni távot az edzéseimen, de akkor már a felkészülésem azon fázisában vagyok, hogy a hétvégéimen hosszú futásaim vannak. Bármennyire is csábító volt a meghívás én annyira fontosnak tatom a precíz felkészülést, hogy nem akartam belenyúlni a szépen felépített edzéstervembe.
Zsani: Azon gondolkodom eközben, hogy biztosan van még jó pár olyan ember, aki szeret futni, lekocogja heti háromszor a kényelmes 5 km-ét, boldog, egészséges, és nem vágyik többre. Pedig lehet, hogy képes lenne lefutni egy ultrát, de eszébe sem jut, vagy nem is vágyik rá, hogy ez így legyen. Te hogyan jöttél rá arra, hogy meg tudod csinálni?
Zsuzsi: Én is boldog voltam attól a 4 km-től. 1,5 évig nem is futottam többet. Fokozatosan haladtam a hosszabb távok felé, aztán mindig elidőztem egy-egy távon, mielőtt tovább léptem volna. Érdemes kicsit lassítani és elidőzni, mert nagyon fontosnak tartom, hogy beépüljenek azok az edzések, versenyek. Az első ultrabalaton előtt már 5db 12 órás versenyt futottam. Az eslő Spartathlon előtt pedig, 6 db 12 órás verseny és 2 db ultrabalaton volt a lábaimban. A rövidebb versenyeket már nem is említem. Az elvégzett munkában hiszek. Ebből már tudtam, hogy megtudom csinálni.
Zsani: Milyen célokat fogalmaztál meg magadban a kezdetekben? Mi volt az első komolyabb kihívás?
Zsuzsi: A maratont tartottam az első komoly kihívásnak.10 évig nem érdekelt a versenyzés, aztán 40.szülinapomon eldöntöttem, hogy felkészülök egy maratonra. Aztán a következő évben további maratonok jöttek, majd az első maraton után pontosan két évre, már 12 órában országos csúcsot futottam, és országos bajnoki címet nyertem. (139,418 )Nem tudtam, hogy az ultra táv ilyen jól megy nekem, csak amikor az első 12 órát futottam. Akkor éreztem, hogy ez az én távom.
Zsani: Mi a recept, hogyan lesz valaki képes lefutni többszár kilométert – Kinek való egy ultra?
Zsuzsi: Az ultra annak való, aki egészséges és szeret futni. Csak szorgalom kell hozzá és türelem, no meg idő, kb.3-5 év, az edzettségi szinttől függően. Az is fontos, hogy olyan család áljonl a háttérben, aki támogatja az embert.
Zsani: Az évek során egyre feljebb lépkedtél a Spartathlon dobogóján: 3., 2., 1., majd újra első lettél. Egy ilyen versenyen mi okoz nagyobb örömöt: elsőként beérni, vagy saját magad legyőzni?
Zsuzsi: Érdekes dolog ez. Én arra vagyok büszke, ha azt érzem, hogy tényleg mindent beleadtam és legtöbbet hoztam ki magamból. A legbüszkébb a 2017-es eredményemre vagyok. 25:43. Első magyarként értem célba. Akkor ez az idő, csak a női 2. helyre volt elég. Azóta már kétszer sikerült győznöm, de nem mindig a győzelem adja a legnagyobb örömöt.
Zsani: Ha jól tudom, a Spartathlon a kedvenc versenyed. Bár felértél a csúcsra, nem vagyok benne biztos, hogy nem indulsz el jövőre is. Újra rajthoz állsz majd?
Zsuzsi: Igen. Arra gondoltam, hogy jövőre valami nagy kihívással ünnepelném az 50. szülinapom. Mi ennél a nagyobb kihívás, mint visszamenni és újra megpróbálni a dobogóra kerülni? Tudom, hogy egyre nehezebb, hiszen a biológiát nem csaphatom be, de akkor is be kell vállalni.
Zsani: Jövőre, március 21-én rendezzük meg hatodik alkalommal a Knauf Tihanyi Félmaratont, ahová nagyon sok szeretettel szeretnénk meghívni Téged! Több eseményünkön is részt vettél már, Te tartottad tavaly az első újHÁZ Centrum Napfelkelte Félmaraton mezőnyének bemelegítését egy hajó tetején a Badacsony lábánál, de beszélgettünk már a színpadon is, és rajthoz is többször álltál már nálunk. Tihanyban is voltál már. Milyennek tartod azt a pályát? El tudsz jönni hozzánk 2020-ban?
Zsuzsi: Tihany csodálatos hely. Ha tudok, örömmel részt veszek a versenyen, hiszen nekünk futóknak csak ennyi kell, hogy szép helyeken, jó társaságban fussunk, és élményeket szerezzünk.
Zsani: Egy ilyen ember feletti teljesítményekkel bíró sportoló, mint Te, sokak szemében példakép. Bár mint írtam, a mi közönségünk 95%-a hobbi sportoló, de a futás iránti szeretete ugyanannyira erős, mint Benned. Mit üzensz Nekik, a futóinknak?
Zsuzsi: Mindegy, hogy 5-10-20 km-t futsz, a lényeg, hogy a futást nem szabad abba hagyni. Nem kell mindenkinek ultrát futni. Csak az kell, hogy mindenki megtalálja a futásban az örömét.
Zsani: Köszönjük az interjút, gratulálunk még egyszer, és várunk szeretettel Tihanyban!