Milyen tulajdonságokkal bírnak a Stripa pántok, amik miatt a legjobb választás a futók számára?
A Stripa pánt egyszerre rugalmas és merev. Ez látszólag ellentmondásnak tűnhet, de valójában ez egy jól megtervezett kompromisszum a rugalmasság és a merevség határán. Azért kellenek a pontos csuklókerület és óra méretek, hogy a lehető legjobb egyensúlyt tudjuk előidézni a karon. Így valósulhat meg, hogy észrevétlen marad az óra a kézen akár nagy intenzitású mozgások közben is, mint a tenisz, asztalitenisz, squash. Van jópár maratonista, triatlonista felhasználónk akik a megfelelő stabilitást és a kimagasló kényelmet jelölik meg fő indokként, hogy miért ezt használják. De azt gondolom ez kevés így megfogalmazva. Amikor 8 órán át fut valaki, vagy sport és alvás közben is viseli az óráját akkor már nem mindegy, hogy milyen érzés a csuklónak. Sokan panaszkodnak kidörzsölődésre, sebesedésre a csuklón hosszabb versenyek után. Nekik megváltást nyújtott a Stripa komfort rétege amit kifejezetten babaruházathoz fejlesztettek.
A másik indok a stabilitás érzése. A legtöbb óraszíj egy bizonyos átmérőre fixálódik, de a csukló kerülete egy napon belül is változik. Ember függő, hogy mennyit, de még egy sportember szikár csuklója is tágul és összemegy 8-10 millimétert. Ezt általában nem figyeli senki, teljesen elfogadott, hogy ha kicsit szorossá válik a reggeli beállítás akkor utána állítunk a szíjon. A Stripa pántot nagyon egyszerű mozdulattal lehet lazítani és ezután beáll arra az átmérőre ami a legstabilabb a kézen komoly szorítás nélkül. Ez talán a legnagyszerűbb funkciója a sportolók számára. A versenyzőknek kiemelten fontos, hogy verseny közben adatokat kapjanak az eltelt időről, a megtett távolságról és saját erőnlétükről. A mai sportórák ezt biztosítják, de rugalmas, stabil és kényelmes rögzítést nem kínálnak hozzá. A Stripa pánttal mindhárom megvalósul.
A sportruházat fejlesztésben a legnagyobb törekvés a test komfortérzetének megőrzése, a jó tágulási tényezők, hogy ne kelljen igazgatni a ruhát és ne válljon kényelmetlenné, a hőérzet megtartása, hogy ne izzadjunk bele és ne borítsa fel a hőháztartásunkat. 1 kilométer futáshoz már nem mindegy milyen cipőt hordunk, 3 kilométerhez már az alsóruházat is számít, 7 kilométer futáshoz kevés zokni marad a fiókban amit jó szívvel veszünk fel. Mindeközben a csuklónkra egy merev műanyaggal kötözünk órát, amit aztán állítgatni igazgatni kell. Nem beszélve arról, hogy vajon aggódunk-e verseny közben azon, hogy a tépőzáras szíj pont most adja meg magát és a párszázezer forintos óránkat elveszítjük a verseny hevében?
Mi indikálta a Stripa létrehozását?
Belső indíttatásból eredt és gyerekkoromra nyúlik vissza. Az órák iránti rajongás 8 éves koromban alakult ki. Akkor kaptam az első karórámat. Emlékszem apukám levetette velem lefekvés előtt, hogy ne szorítsa el a vérkeringésemet, de reggel az első dolgom volt felvenni. Úgy értem, hogy ezt vettem fel először. Meztelenül ültem az ágy szélén és bámultam az órát a kezemen. Anyukám sokat nevetgélt ezen, gondolom vicces látványt nyújtottam. Sosem a pontos idő érdekelt, elbűvölt az idő múlásának a látványa.
Tinédzser koromra megfogant bennem, hogy búvárórát akarok hordani, hogy a vízben is kezemen lehessen. Ezt megelőzte az, hogy a nem vízálló órákkal is bementem a vízbe, de azok tönkrementek. Amikor hozzájutottam első búvárórámhoz, akkor szembesültem azzal, hogy a csuklóm eszméletlen vékony, kiálló csontokkal és az óra nem úgy mutatott rajta mint amit álmaimban elképzeltem. Ebben az időben tanultam meg varrni, így elkezdtem kísérletezni különböző anyagokkal és végül tépőzáras, kimondottan sportos óraszíjakat készítettem a búvárórámhoz. Akkor még nem tudtam róla, hogy minimalista vagyok, de mindig arra törekedtem, hogy a legegyszerűbb, legpuritánabb kinézetű, de funkcionalitásban a legsokoldalúbb szíjat készítsem el magamnak. Egyre jobb alapanyagokat vettem, de egy idő után elértem a maximumot, amit a rövidáru boltokban kapható anyagokból ki lehetett hozni. Ez megváltozott amikor egy piacvezető cégnek fejlesztettem egy speciális tréningruhát és elkezdtem textil ipari világkiállításokra járni. Ott találkoztam olyan alapanyag gyártókkal, akik vállalták a közös fejlesztést. Így nyílt ki egy kapu előttem és ekkor terveztem meg elméletben azt az alapanyagot ami jelenleg a Stripa pántok alapja.
Hogyan készülnek a Stripa pántok?
A Stripa pántok egy igen bonyolult eljárás sorozattal készülnek. A bonyolultságnak a fő okai a megfelelő funkcionalitás és az esztétika. Mivel ezek a szíjak – ellentétben a legtöbb most kapható óraszíjakkal – egy darabból állnak. A Stripával az a célunk, hogy a a lehető legstabilabb érzést biztosítsa a viselőjének és mindezt kényelmesen, ezért csuklóméretre készülnek. Ehhez hozzájön még az órának a mérete. Tulajdonképpen ez a két adat kell ahhoz, hogy egy személyreszabott sportórája legyen az embernek.
A Stripa pántok egyedileg készülnek a mi műhelyünkben manufakturális módszerekkel, de high-tech alapanyagokból. Az elkészítési folyamat 13 fő lépésből áll. Minden lépésnek megvan a maga kritériumrendszere ami biztosítja a megfelelő minőséget. Az anyagok darabolásától a rétegek összeillesztésén át a varrásig és a csuklóforma kialakításáig minden részlet szükséges ahhoz, hogy el tudjuk érni a megfelelő funkcionalitást.
A munka oroszlánrészét én végzem, Klaudia a feleségem pedig segít a részfeladatokban.
Mi volt a legnagyobb kihívás a termékek fejlesztése során?
Maga a megvalósulása. A pántjaink 7 rétegből állnak, ebből 3 egyáltalán nem látszik, pedig mindegyiknek komoly funkciója van. De a legnehezebb egyértelműen az anyagtulajdonságok megváltoztatása volt. Nyílván azért, mert ezt nem én csináltam, hanem az alapanyag gyártó. Nem igazán értették, hogy miért kell belenyúlni a jól bevált gyártási eljárásokba, így aztán folyamatosan alkudoztak mindenben. De a leegyszerűsített forma is nagy kihívást jelentett, ez három év tesztelést igényelt, mire létrejött.
Milyen szempontok mentén zajlott a termékek fejlesztése?
Az elsődleges szempont a minimalista kialakítás megvalósíthatósága volt. Konkrétan, hogy egy darabból lehessen a pánt, megszakítások nélkül. Nincsen csat, pontosabban az órát használjuk csatnak. Amint elkészült az első prototípus, kiderült, hogy a számításaim helyesnek bizonyultak. Itt még csak az valósult meg, hogy lehet egy darabból a pánt. Egyáltalán nem volt kényelmes, nem tartotta meg az órát, az egyik réteg nem volt elég erős, a másik túl erős volt stb. Szóval a négy látható réteg mindegyikét úgy kellett paraméterezni, hogy elősegítse a kényelmet, a jó komfort érzetet, ne pedig meghiúsítsa azt.
Ezután jött az esztétika. Az anyagok konfigurálásánál arra is törekedtem, hogy jól nézzen ki, vagy például ami nem látszik, arról ne is lehessen tudni, hogy ott van. Ez egy 2 tizedmilliméter vastagságú anyag. A minimalizmus jegyében szintén elsődleges törekvésem volt, hogy varrás nélkül oldjam meg az elkészítést, de mechanikai rögzítés nélkül az általam elvárt tartósság nem valósult meg. Úgyhogy a varrások végül maradtak, de amennyire tudtam ezeket is elrejtettem.
A következő mondatot tőled idézzük: „Ahhoz, hogy az elméletben működő dolgokat valósággá tudjam konvertálni olyan anyagokat kellett legyártatnom, amik azelőtt csak a fejemben léteztek.
Olyan paramétereket határoztam meg és követeltem a gyártóktól, amiket előtte nem is mértek mert nem volt igény rá.”
Mik voltak ezek és mennyire volt nehéz feladat megvalósítani őket?
A rugalmasság mérése az ami nem volt egyértelmű és – a mi esetünkben főleg – relatív. Ezt a mai napig egy tényezővel jelölik a gyártók, hogy mekkora egy anyag károsodásmentes nyújthatósága. De a legtöbben ezt sem közlik, sőt, nem is mindig tudják.
Képzeljünk el egy 1 cm átmérőjű gumirudat. A gumi rugalmas anyag, azonban egy ekkora vastagság megnyújtásához igen nagy erőre van szükség. Ha mondjuk ezt a rudat övként szeretnénk használni már nem mondhatjuk rá hogy rugalmas, mert a megnyújtásához szükséges erővel az ember nem rendelkezik deréktájékban. Ugyanez érvényes kicsiben a szilikon óraszíjakra. A napközbeni csuklóátmérő változásnak nincs akkora tágító ereje, hogy képes legyen megnyújtani egy szilikon szíjat és bár a szilikon alapvetően egy rugalmas anyag ez a rugalmasság ilyen csekély erőhatások mellett értelmezhetetlen. Mintha nem is lenne. Szóval azt vettem figyelembe, hogy hol használjuk az adott anyagot, ott milyen nagyságú erők lépnek fel és milyen súlyú órát kell megtartania. Ebből jött ki egy komplex számítás ami meghatározta az alapanyag tulajdonságait.
Köszönjük szépen az interjút Péter, Tihanyban találkozunk! 😊
