Maráz Zsuzsi, az UB háromszoros bajnoka, Esztergom Príma-díjas ultrafutója ebben a másodpercben ért be 25:42:33-as idővel elsőként a 24 fős magyar csapatból, nők között pedig a 2. helyen (összetettben is a 10-ik!!!), s ezzel egyet javíthatott a tavalyi évhez, amikor 27:45:42-es idővel harmadik helyen végzett.
Hatalmas teljesítmény, de mi kellhet ehhez? Adottság, elhivatottság, hősiesség, alkat, felkészültség, vagy mi? Ezeket a gondolatokat jártuk ma éjjel és hajnalban körül, miközben folyamatosan frissítettük a Spartathlon Magyar Csapatának rajongói oldalát – külön dícséret annak, aki kezeli, mert folyamtosan kerültek fel az infók, videók, adatok, képek – és a verseny hivatalos GPS live követését.
A Spartathlont nagyon sokan a világ legnehezebb versenyének vélik és semmi okunk rá, hogy elmélázzunk, vajon ez, vagy a Badwater, vagy talán a Himalayan Ultra Race, vagy éppen melyik számít jelenleg annak. Egy azonban tény: aki részt vett a versenyeken, a közbeszéd „Spártai Hősökké” avatja őket, amit ki jobban, ki kevésbé fogad el. Lajkó Csabi például nem tartja magát hősnek, pedig most futja épp le 6. alkalommal a versenyt (egyszer feladni kényszerült), ellenben ott van például Jánisz Kúrosz – a legenda, aki a 4 versenyéből 4-et olyan idővel teljesített, hogy azóta is mind a 4 pályacsúcs -, aki egyik befutása pillanatában egyértelműen így fogalmazott, „az igazi hősök Görögországból érkeznek”. Az tulajdonképpen, hogy ki mit gondol magáról, majdhogynem mindegy is, hiszen a dolgokat, tetteket általában nem mi, saját magunk ítéltetjük meg: az igazán nagy dolgokat sok esetben a történelem és a köz legitimálja.
És itt van egy verseny, ami olyan történelmi és mitológiai gyökerekkel bír, hogy minden lépés valamiről mesél. Olyan, mint amikor Velencében, vagy az el caminon járunk, de itt valóban az út a cél maga. És a teljesítmény, ami egy ilyen verseny mögött lapul, megkísérti az örökkévalóságot. Talán Simonyi Balázs filmjében, az Ultra-ban is mesél pszichedelikus élményekről, amikor a fáradtság és a test végső energiának lehetetlen kizsákmányolása víziókhoz vezet, különösen az utolsó szakaszon, amikor átkelnek éjszaka a Parthenio-hegyen. És el is hiszem. Mesterséges körülmények között vizsgálták a fáradtság és kimerültség jeleit az emberi szervezeten, napokig nem hagytak aludni néhány önként jelentkezőt: lámpákkal, hanghatásokkal tartották őket ébren és azt próbálták feltérképezni, hogy mi az emberi tűréshatár utolsó vonala. Mindezt egy laboratóriumban, ülve. Mekkora a kettő között a különbség!
Magam úgy gondolom, hogy a Spartathlon hősies küzdelem egy pillanatnyi örökségért. A világ bölcsőjének, a filozófia és a reál tudományok földjének, az ókori mitológia tengerek mosta szigeteinek meghódítása, amiért nem dícséret, sztárrá avatás a méltó elismerés, hanem az ámulat. Az a fajta ámulat, amiről egyszer unokáik egy pohár bor mellett mesélni fognak: az én nagyanyám, nagyapám megcsinálta. És így válik valaki nem csak önmaga legyőzése által hőssé, hanem mások számára példaként követendő, ámult személlyé.
Maráz Zsuzsi ebben a pillanatban ért be, 25:42:33-al, nők között a második helyen végzett (Patrycja Bereznowska 24:47:07 lett ma 6:48:18-kor az első). Dícséretünk így most elsőként neki szól, de ugyanannyira szól azoknak a versenyezőknek, akik arra kényszerültek, hogy feladják a távot. Talán emiatt is van, hogy a Spartathlon saját győzteseit külön nem tünteti ki – péndíjazás pl. abszolút nincsen… és ez milyen bölcs, ha jobban belegondolunk.
Fa Nándor, az óceánok ultra futója, a vizek Szőnyi Ferije mondta egyszer: „Másképp csillog a szeme annak, aki tényleg menni akar, és másképp annak, aki csak verbálisan szereti a kalandot…” Gratulálunk Zsuzsi és köszönjük, hogy eljöttél hozzánk idén mesélni az „Azt meséld el…”-re, reméljük, hogy a 2018-as Knauf Tihanyi Félmaratonon is találkozunk…
A teljes 24 fős magyar csapat névsora (akik mellett ott egy szívecske, már meghallgathattuk az „Azt meséld el…”-en vagy Tihanyban vagy Szigligeten:
Lubics Szilvia – 92 
; Vágó Boglárka – 93 ; Huzsvay Edit – 186 ; Kreidl Csaba – 189 ; Toms Krisztián – 207 ; Maráz Zsuzsanna – 235 ; Lajkó Csaba – 238 ; Sznopek József – 239 ; Veres Szilárd – 244 ; Lőw András – 247 ; Rácz Róbert – 264 ; Máthé Zoltán – 287 ; Csákány Krisztina – 294 ; Török-Ilyés László – 299 ; Kolluti Margit – 300 ; Káldi Péter – 306 ; Roskovics Miklós – 308 ; Kisháziné Zombory Erika – 313 ; Blaskó Mihály – 315 ; Evetovics-Balla Hajnalka – 330 ; Veress Béla – 334 ; Rudolf Tamás – 351 ; Simonyi Balázs – 368 ; Lukács Albert – 386
Keczán Pál
