Elkezdtünk összeállítani egy csokrot a most épp zajló Spartathlonról, de bárhova is nyúltunk, a wikipedia rendelkezett a legtöbb információval így az anyagot is onnan loptuk. Érdemes elolvasni az esemény történetét, történeti hátterét, amiből egy egészen egyedüli verseny körképe bontakozik ki. Nemrégiben Simonyi Balázs megosztotta John Fodennel készült anyagát, amit az Ultra előtt készített vele, keressetek rá a Tihanyi Félmaraton facebook oldalán, két részes, mindkettő fent van! Az alábbi oldalon követhetitek a versenyzőket live-ban, jelenleg (17:12) a magyarok közül Rudolf Tomi az 5. (!!!) helyen áll és nagyon tolja neki!
A Spartathlon egy 246 kilométeres ultramaratoni futóverseny Görögországban, Athén és Spárta között. Az 1983 óta évente rendezett verseny szeptember utolsó péntekén rajtol, és a futók az Akropolisz lábától Leonidász király Spárta főterén álló szobráig futnak.
A Spartathlon egy Pheidippidész nevű athéni futár Hérodotosz által dokumentált futását reprodukálja, és történészek szerint ez a futás képezi a modern maratoni mitológia alapját. A verseny az egyik legkeményebb ultramaratoni futás a világon, és negyedszázados története során számos magyar sikert hozott.
Hérodotosz elbeszélése szerint i. e. 490-ben, a marathóni csata előtt Miltiadész athéni sztratégosz egy küldöncöt menesztett Spártába, hogy segítséget kérjen Leonidász királytól a perzsák ellen. Hérodotosz így emlékszik Pheidippidész futásáról:
„Mielőtt a hadvezérek elhagyták volna a várost, követet küldtek Spártába egy Pheidippidész nevű athéni férfit, aki nagyon gyorsan tudott futni, és ez is volt a foglalkozása…”
Történészek szerint Pheidippidész spártai futása szolgál a modern maratoni futás mitológiájának alapjául. Hérodotosz, aki néhány évtizeddel a marathóni csata után írta meg a görög-perzsa háború történetét, nem említ olyan hírvivőt, aki a csata után Athénbe futott volna a győzelem hírével. A modern legenda, mely szerint Pheidippidész úgy kimerült a 35-40 kilométer körüli futástól, hogy odaérve csak annyit bírt mondani, hogy „Győztünk!”, és holtan esett össze, több száz évvel későbbi adalék, mely vélhetőleg a Pheidippidész-legenda átalakulásából képződött. A marathóni futás első ismert írásos említése Plutarkhosztól származik, aki bő fél évezreddel a marathóni csata után, Athén dicsőségéről című művében írta le a történetet, de ő még egy Therszipposz vagy Euklész nevű hírvivőről beszélt.
„A hadvezérek tehát ezt a Pheidippidészt, aki azt állította, hogy találkozott Pannal, elküldték Spártába, s az Athénból való indulása utáni napon már meg is érkezett. Felkeresvén az elöljárókat, ezt mondta: »Lakedaimóni férfiak! Az athéniak azt kérik tőletek, hogy siessetek a segítségünkre, és ne nézzétek tétlenül, hogy a legősibb hellén várost a barbárok leigázzák.”
Az első újkori futás
Hérodotosz szavai John Fodent, a brit légierő tisztjét gondolkodóba ejtették. Foden, aki maga is amatőr ultramaratonista, 1982-ben négy társával elindult kipróbálni, hogy vajon lehetséges-e ezt a 246 kilométeres távot másfél nap alatt futva megtenni.
Fodenék kísérlete többször is majdnem kudarcba fulladt. A latin betűs táblák teljes hiánya és a rossz minőségű térkép miatt a csapat lépten-nyomon eltévedt. Felszerelésük hiányos volt, és kísérőjük eltévedései és kerülései miatt a futók többször is kiszáradtak és eléheztek. Volt olyan szakasz, ahol öt órán keresztül víz nélkül kényszerültek futni. A futóknak a kutyákkal is gyakran meggyűlt a bajuk, ezért a szokásos felszerelésen túl köveket is cipeltek, a támadó kutyák visszarettentéséhez.
Az ötfős csapatból csak John Scholten ért 36 órán belül Spártába, és ezzel megszületett a Spartathlon. A következő évben a csapat megszervezte az első hivatalos versenyt, amit azóta évről évre megtartanak.
Útvonal és verseny
A futók Athén belvárosából a tengerpart felé futnak, és Eléfszina, Megara és Kineta érintése után, 78,5 kilométernél érik el a Korinthoszi-csatornát. A csatorna után a Peloponnészosz-félszigetenaz ókori Korinthosz, Nemea és Lürkeia után, 159 kilométernél érik el a közel 1200 méter magas Parthenio-hegyet, ahol Pheidippidész a monda szerint találkozott Pan istennel. A hegyet követően Nesztani és Tegea érintése után érik el Spártát a futók. A cél Spárta pálmafákkal övezett főterén, Leonidász király szobránál van és a verseny a Leonidász lábának megérintésével ér véget. A verseny részletes térképe,Fodenék útvonala, mely az ókori utak és városok vonalát követte, zömében szekérutakon haladt, és az útnak kevesebb mint fele volt leaszfaltozva. Az évek során a görög úthálózat folyamatosan fejlődött, és már csupán 10 kilométer halad szekérutakon, ösvényeken.
A verseny során a futóknak 75 ellenőrző ponton kell áthaladniuk, és minden pontot egy előre meghatározott szintidőn belül kell elhagyniuk. Aki szintidőn túl érkezik, bármelyik ponton kizárhatják, azonban a verseny első felében a versenybírók rugalmasan kezelik a szintidőt, és csupán az este leszállta után kezdik szigorúbban venni a késéseket.
|
|
|
A futók zöme a Parthenio-hegyet és az azt megelőző több mint 10 kilométeres emelkedőt tartja a Spartathlon vízválasztójának. Az emelkedőt a futók többsége már éjszaka kezdi meg, és a csúcsra 20-22 óra futás után érkezik meg. A csúcs előtti utolsó három kilométert kivilágítatlan hegyi ösvényen, egy szakadék peremén kell megtenni. Több beszámoló említ a csúcsot megelőző és követő 10-15 kilométerről hallucinációs élményeket és a versenyt feladók többsége még a hegy (ahogy a bennfentesek nevezik: „A Hegy”) előtt száll ki.
A szigorú szintidők, a kemény emelkedők és a gyakran szélsőségesen meleg időjárási körülmények miatt ultramaratonista körökben úgy tartják, hogy a Spartathlon az egyik legkeményebb, ha nem maga „a” legkeményebb futóverseny a világon.
A verseny tisztaságát védve a szervezők nem osztanak pénzdíjakat, és az összes célbaérkező azonos díjazásban részesül, azaz nyer egy olajág-koszorút, melyet spártai elöljárók helyeznek a fejére, és egy érmet. Továbbá minden célba érkezőt spártai lányok kínálnak az Evrotasz folyó vizével.
A szervezők a versenyt nemcsak sporteseménynek, hanem kulturális rendezvénynek is tekintik, és ezt jól tükrözi, hogy 2006 óta évről évre a verseny kizárólagos szponzora a Stravos Niarchos Alapítvány, mely szinte kizárólag kultúrát, művészetet, oktatást és orvosi kutatást támogat.
Nevezési feltételek
Az a futó nevezhet, aki az alábbi négy feltétel legalább egyikét teljesítette a verseny évében vagy az azt megelőző két évben:
- Teljesített egy 100 kilométeres versenyt 10:30-nál jobb idővel.
- Korábbi Spartathlonon szintidőn belül eljutott Nesztaniig (172 km).
- Korábban sikeresen teljesített egy Spartathlont.
- Teljesített bármilyen 200 kilométeres, vagy annál hosszabb versenyt időeredménytől függetlenül.
Rekordok
A görög születésű ausztrál futó, Jánisz Kúrosz, az első Spartathlon győztese 20:25-ös idővel tartja a pályacsúcsot. Kúrosz négy Spartathlonon indult, mind a négyet megnyerte, és a verseny történetének négy leggyorsabb idejét futotta. 2005-ben versenyen kívül sikeresen teljesítette az oda-vissza Spartathlont, azaz az Athén–Spárta–Athén távot, és ezzel teljes egészében reprodukálta Pheidippidész futár útját. Hubert Karl (Németország) 18 teljesítéssel vezeti a teljesítők ranglistáját. Lőw András 2000 és 2015 között zsinórban 16-szor egymás után ért célba. Dusan Mravlje első (1983) és legutóbbi (2008) teljesítése között 25 év telt el.
Mary Larsson (Hanudel) első és legutóbbi, 2006-os teljesítése között 22 év telt el. Kimie Noto (Funada) 1995 és 2007 között minden évben célba ért (ez 13 teljesítés zsinórban). Ezalatt kétszer első, ötször második, kétszer harmadik, háromszor negyedik és egyszer hatodik lett a nők között.
A brit Elizabeth Hawker 2012-ben minden idők legjobb abszolút helyezésével, 3. helyezettként nyert a nők között, egyúttal 27:02:17-tel új női pályacsúcsot is felállított, több mint fél órával megjavítva a régit.
Magyar sikerek
A verseny évről évre népes magyar csapatot vonz, és a sikerek sem maradnak el. Bogár János 1991-ben megnyerte a Spartathlont és 1990-ben harmadik helyen ért célba. Lubics Szilvia 2011-ben, 2013-ban és 2014-ben is nyert a nők között, 2015-ben nagy küzdelemben a 3. helyet szerezte meg, csakúgy, mint 2012-ben. Lubics 2014-es győzelmével 26:53:40-re javította a női pályacsúcsot és az abszolút versenyben 9. helyen ért célba. 2015-ben Nagy Katalin amerikai színekben nyert 25:07:12-es újabb pályacsúccsal, abszolút negyedikként. Érdekesség, hogy Lubics Szilvia és Nagy Katalin ugyanannak az edzőnek, Lőrincz Olivérnek a tanítványa. Kis-Király Ernő 1986-ban ezüstérmes volt, Hári Gyula 1991-ben harmadik lett míg Nagy Katalin 2014-ben második helyen ért célba. A magyar futók közül legtöbbször, 18 alkalommal, Lőw András ért célba. A magyar nők közül először Bontovics Tímea futotta le a Spartathlont 2004-ben. 2014-ben nem kevesebb, mint tizenkilenc magyar teljesítette a versenyt míg 2006-ban Simon László húsz év után tért vissza. 2011-ben Bögi Sándor a 100. magyar teljesítést érte el (beleértve a határon túli magyarokat is).
forrás: wikipedia
