A pentathlon az ókori olümpia egyetlen összetett versenyszáma az alábbi sportágakból állt: futás, távolugrás, diszkoszvetés, gerelyhajítás és birkózás. A pentathlont a XVIII. játékokon, kru. 720-ban vezették be. Neve a görög pente (öt) és athlon (küzdelem) szavakból ered. Ez az ősi öttusa a legvitatottabb versenyszám sporttörténész körökben, ugyan is meglehetősen kevés forrás áll rendelkezésre a különböző versenyszámok szabályairól, egymást követő sorrendjükről.
A futás kérdése tűnik a legegyszerűbbnek, habár egyértelmű írásos emléket nem találunk erre nézve, de vélhetően egy stadionnyi távot kellett egyszer lefutni és értelem szerűen az első célba érkező volt a versenyszám győztese.
A távolugrás, hasonlóan a dobó számokhoz, különálló versenyszámként nem szerepelt. Az ugrók technikája is jelentősen eltért a ma ismert sportolóéktól, ugyan is két darab, egyenként 2-2,5 kg súlyú, u.n. haltérrel a kezükben ugrottak egymást követő öt alkalommal, méghozzá helyből. Ezen ugrások összeadódtak, így születtek meg a végeredmények. ( A spártai Khiónisz kre.664-ben, Olümpiában 16,6 m-es eredményt ért el.)
A diszkoszvetéshez használt eszközök kőből, vagy fémből készültek, átmérőjük 21 cm, középső vastagságuk 14 mm, súlyuk pedig kb. 2 kg volt. A dobás helyből, forgás nélkül történt, a három kísérlet közül a legjobbat vették figyelembe a végső elszámolásnál.
A gerelyhajítás a harci dárdánál rövidebb és könnyebb kőrisfa gerellyel történt. A gerely ki volt hegyezve, de nem volt fém hegye. Rövid nekifutás után, egy kijelölt vonal mögül dobtak. A mai technikától eltérően a gerely súlypontjára egy 30-45 centis bőrdarabot tekertek, amely hurokban végződött, ahová a versenyző bedugta a középső ujját. Dobáskor a szíj letekeredett a dobó ujjáról és az így keletkező forgó mozgás segített stabilizálni az elhajított gerelyt. Feltehetően ötször próbálkozhattak, és nagyjából 45 méteres eredményeket értek el.
A birkózás önálló sportágként is működött, az ellenfelet csak kézzel lehetett megfogni, átkarolni és leszorítani. Az ütés szabálytalan volt, a gáncsolást és a rúgást engedték, az ujjtörést kre.6.századtól tiltották. Az ellenfelet háromszor kellett úgy földre juttatni, hogy annak talpa ne érintse a földet. A párosítás sorsolásos alapon történt.
A pentathlonban a birkózás volt az utolsó küzdelem, ahol nem volt sorsolás, mert itt azok küzdöttek meg, akik az előző versenyszámokban már 2 győzelmet szereztek. Ha valaki például zsinórban megnyerte az első három versenyszámot, úgy már az utolsó kettőt meg sem tartották. A negyedik, vagy is az utolsó előtti versenyszám feltehetőleg a stadionfutás lehetett. A legvalószínűbb sorrend a következő: távolugrás, diszkoszvetés, gerelyhajítás, futás, birkózás.
forrás:
Rubicon magazin 2008/06
http://lazarosmenelaou.com/images/lazarosmenelaou/collections/Games_Evolution/Games_Evolution_02.jpg
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/53/Ancient_discus_dedicated_to_zeus.jpg
