Szőnyi Ferenc, az ultratriatlon magyar legendája

2014 márciusában Lubics Szilvia a női mezőnyben első lett 40:14 idejével a 286 km hosszú UltraMilano-Sanremo versenyen, ahol Szőnyi Ferenc abszolút második helyen végzett a verseny kitalálója mögött 33 óra 16 perces időeredménnyel. 53 indulóból csupán 13-an teljesítették a versenyt. Szilvin kívül az összes induló nő feladta a versenyt. Kulcsár András a verseny harmadik magyar indulója 41:13-mal a 12. helyen zárt.

170-es átlagpulzus mellett próbáltam futva behozni az utolsó 500 méteren 2 perces késésemet, miután sikerült végre leparkolni az autómat. Kezdésre épp betoppantam a sajtótájékoztatóra… és csak a fényképezőgépet hagytam a kocsiban, de a megjelentek közt kiszúrtam egy ismerős fotóst, így a fényképezőgép problémát megoldottnak tekintve ültem le annak az embernek a sajtótájékoztatójára, aki szerintem lehet, hogy nem is emberből van… Olvassátok szeretettel az első itthon készült interjút Szőnyi Ferivel azt követően, hogy megnyerte a Swiss Ultra 10-szeres ultraironmant!

Dr. Lubics Szilvia nevét lassan azok is ismerik, akik futócipőt még csak a sportboltok polcain láttak – a teljesen laikusok kedvéért, ő az a mindig mosolygós nő, aki a férje, Gyuri kíséretében – három jóképű fiával és fogorvosi praxisával a háttérben – az elmúlt évek során sorra nyerte, teljesítette a maratoni (42,195m) távon túli legnehezebb ultrafutóversenyek közül a Spartathlont (246 km), az UltraBalatont (212 km), az UltraMilano-Sanremot (286 km), legutóbb a világ legembertpróbálóbb ultrájának mondott Badwatert (217 km). – Élményeiről szeptember 16-i Mapei Szigligeti félmaratonunkon meghallgathatjátok Szilvi előadását… ez volt itt a reklám helye?

Szóval Dr. Lubics Szilvia emberfeletti dolgokra képes és, ha már róla beszélünk, van még valaki az országban, aki egész biztosan hasonló magasságokra képes: Szőnyi Feri. Aki egyszer hallja a triatlonista történetét, az nem felejti. Szurkolói csak Racemachine-ként (Versenygépként) ismerik, mert a több száz órás versenyek végén is ugyanolyan fáradhatatlanul mozog, mintha éppen akkor kezdte volna.

Közel 40 évesen kezdett el sportolni, amikor hamar rádöbbent, hogy hosszútávfutásban, és hosszabb kerékpár távokon kiemelkedően jól tud teljesíteni. Az ironman triatlon táv 3,8 km úszás, 180 km kerékpározás és végezetül 42km futás… Feri 2x, 10x, 20x hosszabb távokat teljesít!

2008 előtt még úszni is alig tudott, de első dupla ironman versenyén várakozásokon felül 4. helyezettként végzett, majd a sportág megdöbbenésére még ebben az évben harmadikként ért célba a Mexikóban megrendezésre kerülő 10x-es ironman versenyen.

A következő évben a hazai sikerek után több külföldi ironman versenyen is dobogó közelbe került, majd 2010-ben már a 20x-os ironmant teljesítette 481 óra, 54 perc és 10 másodperc alatt – 76 km úszás, 3600 km kerékpározás, 844 km futás, csak hogy ne kelljen előkapni a számológépet – s lett világbajnok.

2013-ban 30 napon át 30x teljesítette az ironmant és lett vb-ezüstérmes, majd túl 112 ironman távú versenyen, kétszer is letekerte a Race Across Americat, ami a világ legkeményebb kerékpárversenye, valamint számos egyéb ultrafutás mellett háromszor teljesítette a Spartathlont. És sosem adott még fel versenyt!

Idén június 19-én indult a Great Himalayan Ultra Running – The Hell Race 480 kilométeres versenyen, amit egyedüliként fejezett be a meghatározott 120 órás szintidőn belül 113 óra 13 perc, 29 másodperc alatt. A versenyt követően így nyilatkozott:

„Hát keresem a szavakat. Nagyszerű dolgot vittem véghez. Mondjuk pont így képzeltem, bár ez nagyképűen hangzik. Ha nem vágysz arra, hogy teljesítsd a teljesíthetetlent, azt akkor soha el nem éred. Két év után futva visszatérni Leh-be* és a sztupához érve átszakítani a leghosszabb verseny célszalagját – majd magasba emelni a magyar lobogót, ennél számomra nincs szebb és büszkébb dolog!” *: 2015-ben harmadik lett a 333 kilométeres nepáli a La Ultra futóversenyen.

Alig tért vissza a Himalájából, máris újabb versenyen állt rajthoz: a svájci Buchs városába azzal a nem titkolt szándékkal érkezett, hogy megdöntve a világrekordot, ismét a dobogó legmagasabb fokára állhasson a 10x ironman távú versenyen. Hazai viszonylatban, mintha valaki beúszna a Balaton közepéig, majd az országhatáraink mentén, annak ~81%-át körbe tekerné, a maradék ~19% távot pedig egy kicsivel még megtoldva lefutná.

A táv teljesítéséhez 213 órára volt szüksége Ferinek. A viharos idő és a pálya adottságai miatt a világrekord megdöntése elmaradt (192 óra), de nyakába tegnap délután is aranyérem került. Igen, tegnap délután, mert bár Feri augusztus 25-én elsőként szakította át a célszalagot, a verseny csak tegnap, augusztus 31-én, hajnali 3h-kor ért véget hivatalosan, mert addig volt lehetősége minden indulónak befejezni a versenyt szintidőn belül. Feriék az éremosztó ceremóniára tegnap reggel visszautaznak Svájcba, hogy a korábban pont 53. születésnapján célba érkező „Racemachine” újra a dobogó legfelső fokára állhasson. A sajtótájékoztatót követően, indulás előtt azonban még válaszolt pár kérdésünkre:

Essünk túl a nehezén rögtön az elején. Világrekordot szerettél volna dönteni Buchsban, de most nem sikerült…

 Szőnyi: mert a kerékpár pálya vonalvezetése alkalmatlan volt rekord döntésre. Azon a szakaszon haladunk a legnagyobb sebeséggel a leghosszabb távon, de itt két olyan kanyar is volt a pályán, ahol satufékezni kellett, ráadásul a kerékpáros boksz, a frissítő kialakítása is nagyon lassú volt; folyamatos zsúfoltság volt a pályán, kisebb balesetek még előfordultak. Soha nem volt még csengő a kerékpáromon, de most egyedüliként felszereltem… ha csengőt hallottak a többiek, már tudták, hogy jön a Szőnyi Feri. A világban vannak nagyon jó pályák; például a Murska Sobota dupla Ironman verseny kerékpár pályáján mentem 10:40-es időt, ami még egy távnak se lenne rossz. A mexikói Monterrey pályáján szinte megállás nélkül lehet haladni; ott ha 30km/h átlagsebesség alá mentem, akkor az volt a taktika, hogy meg kell állnom frissíteni. Buchsban a leggyorsabb köröm is csak 29km/h környékén volt, a teljes távon mindössze 27,8 km/h átlagsebességet tudtam hozni, ami nagyon alacsony. Közel 10%-kal maradtam el a tervezettől, ami 1800 km-nél már egy Ironman távnyi különbséget jelent… ezen a pályán el kellett engednem a világrekordot.

Ez azt jelenti, hogy már keresel egy másik pályát, ahol visszahódíthatod a világrekordot?

 Szőnyi: Mexikót nagyon figyelem, de az idei évre már nem tervezek hosszabb versenyt… aztán ki tudja, hogy mit hoz a jövő!

Számodra melyik a legnehezebb szám?

 Szőnyi: egyértelműen az úszás, bár mostanra egészen megkedveltem. 43 évesen egy este alatt tanultam meg úszni, s érezni lehetett sokáig, hogy az úszó iskola kimaradt az életemből. A magyarországi úszó VB-t figyelve azonban ellestem most egy mozdulatot, amit edzésen csak egy hetem volt begyakorolni. Közel 10%-kal gyorsabb lettem, viszont adódott ebből némi probléma is.

Hol kezdett el fájni?

Szőnyi: a két kézfejemben begyulladtak az ínszalagok. ?

Kiszálltál a vízből, s fogni kellett volna a kormányt…      .

 Szőnyi: …de csak nehezen tudtam, így krémeztük, és szorító kötéssel kötöttük be a kezemet. Mégis azt mondom, hogy megérte, mert megfizethetetlen 38 km után mosolyogva szállni ki a vízből.

Mire gondol az ember 760 hossz alatt egy 50 méteres medencében?

Szőnyi: mindenre. Múltra, jövőre, zenére, ütemre… s számolom a hosszokat, mert 1200 méterenként, 24 hosszonként engedélyezek magamnak egy kis pihenőt. ? Építőipari vállalkozó voltam, de 4 éve kiszálltam, azonban azóta is vannak még elvarratlan szálak, amiktől gondterhelt az ember. Építettem, s üzemeltettem egy pizzériát, de most bérbe adtam azt is. Verseny közben megszűnnek a világi dolgok, felszabadul az ember a nyomasztó problémák súlya alól. Januárban azon gondolkodtam, hogy visszavonulok, de aztán új célt tűztem ki magam elé… mégpedig, hogy én leszek a világ legjobbja. Különlegesen jó érzés, amikor az ember elhatároz valamit, s véghez viszi.

Volt olyan pillanat a verseny során, amire nem voltál felkészülve?

 Szőnyi: Engem is meglepett, de olyan mértékben bevizesedett a lábfejem, hogy kinőttem a cipőmet. Ilyen korábban nem fordult elő velem. Most meg kellett oldani, hogy kényelmesen tudjak futni, így kivágtam a cipőm elejét.

 Nem volt kényelmetlen kivágott cipőben futni?

 Szőnyi: én mindig azt mondom, hogy: „futópályán nem gyaloglunk”. Ha szükséges, megállok hidratálni, aludni, de amikor futni kell, akkor egy cipő nem lehet akadály!

Melyik versenyed a legemlékezetesebb?

Szőnyi: ez, az utolsó, amikor a világ legjobbja lettem a születésnapomon.

A születésnapi befutó miatt?

Szőnyi: véletlen volt, hogy pont a születésnapomra esett a befutó, de nagyon nagy hab volt a tortán.

Ultraversenyzőktől hallottam, hogy a legjobb beérni a célba. Te is ezt vallod?

 Szőnyi: nem. Nekem a hétköznapok a legjobbak. A versenyek csak villanások, az összes többi, az maga az élet. Az érzés, amikor legutóbb elmentünk Horvátországba, s mire felébredt a család, addigra én már futottam a tengerparton egy kulacsnyit.

Kulacsnyit? Hány kilométer a Te esetedben egy kulacsnyi? ?

Szőnyi: olyan 15 km. Rendkívül fontos a hidratálás és a megfelelő emésztés, amire nagyon sokan nem figyelnek. A dehidratáció a legalapvetőbb probléma sokaknál.

A sajtótájékoztatón vetítettetek pár fényképet a versenyről. Jól láttam, hogy másokkal ellentétben zselék és egyéb csodaszerek helyett csirkecombot ettél verseny közben?

Szőnyi: igen, jól láttad. Amikor varrodám volt, akkor megtanultam szebben szegni, mint a varrónő. Amikor pizzériát építettem, elmentem Olaszországig, hogy megtanulhassak igazán jó pizzát sütni. Amikor versenyzésre adtam a fejem, megfigyeltem és tanultam mások hibájából, hogy a legjobb lehessek. A csökkenő teljesítmény mögött mindig emésztési problémát véltem felfedezni, így én az emésztőrendszer egyensúlyában látom a teljesítőképesség határait. Valamit jól csinálok, mert még nem kerültem olyan állapotba, hogy az emésztésemmel bármelyik irányba problémám legyen; se fent, se lent, ami ellenben nagyon sok ultrasportolónál jelent problémát. Nincsen edzőm, segítőim vannak, barátaim, és támogatóim. Tartom a kapcsolatot edzőkkel, belelátok edzéstervekbe, de olyan úton járok, amit magam gyúrok. Nem igaz mindenkire minden… Én ismerem a szervezetemet, tudom, hogy mire van szüksége, mire képes. Minél hosszabb egy verseny, annál kevésbé számít a fizikai, és kap nagyobb hangsúlyt a mentális felkészültség. A versenyzői intelligencia. Evés, ivás, frissítés, a ruházat, a tempó, ezek összesége, tudom, hogy mikor iszom csak vizet, mikor L-carnitint, mikor eszem rizst, tésztát, hiszen a szervezetnek szüksége van rendes ételre, nem csak szintetikus dolgokra. Következetesnek kell lenni a tápanyagpótlásban, hozzáteszem, hogy egy ultraverseny alatt gyakran válik szükségessé a rugalmas újratervezés, de fejben végig ott kell lenni. ?

Most egy kis pihenés következik számodra is?

 Szőnyi: dehogy. A versenyt követően is futottam már a pályán. Én egy jókedvű futó vagyok. Nem tollal, hanem ceruzával írom az edzésprogramomat, sőt, az igazat megvallva nincs is edzésprogramom, egyszerűen csak jól érzem magam, ha futhatok, ha edzhetek.

A csuklódra pillantva azért a pulzuskontrollra Te is figyelsz, igaz?

Szőnyi: a rutin elbizakodottá teszi az embert, ami egyrészt jó, másrészt káros, ezért nagyon jó edzőtárs az okos óra, de versenyen sosem mérek pulzust.

Milyen pulzustartományokban futsz?

Szőnyi: attól függ. 10K – 170, 21K – 164, 42K – 156, 12h-nál 5órán keresztül 154, utána 138.

Milyen tempó tartozik egy-egy ilyen futásodhoz?

 Szőnyi: 10 kilométernél megy a 4perc körüli tempó, de most nem ilyen távra edzek. 1,5-2 órás alap edzéseimnél 138 körüli pulzussal 5:20 körüli tempót tartok. Kerékpáros edzéseknél általában 10-15 ütéssel lejjebb dolgozom. Hegyi edzéseknél pedig kicsit feljebb állítja be az ember a pulzust. Itt említeném meg Monspart Sarolta mondását, miszerint felfelé mindenki tud futni, de lefelé már sokkal kevesebben.

Köszönet a képért a Peter Zsolnai Photography-nak
Köszönet a képért a Peter Zsolnai Photography-nak

Jövő hét szerdán tartjuk a Mapei Szigligeti Félmaratonunk sajtótájékoztatóját; addigra hazaértek a svájci díjátadóról. Nem lenne kedved velünk tartani, s ott megmutatni az érmedet, miután már a kezedben lesz?

Szőnyi: köszönöm szépen a meghívást, ott leszek és azt már most megígérem, hogy 2018. május 26-án – hacsak nem éppen Mexikóban kell lennem egy világrekord miatt – akkor a Tihanyi Félmaratonon ott leszek, csak ne küldj több időpont emlékeztetőt (nevet)!?

Megegyeztünk, de az interjú végére kérhetek még Tőled egy jótanácsot olvasóinak?

 Szőnyi: A sportpályafutásom példaértékű, de nem követendő példa. Óvatosan kell bánni a kilométerekkel, a számokkal, s nem piszkos módon visszaélni a képeségeinkkel – mint ahogyan azt én teszem ?  – hanem élvezzétek a pillanatokat, élvezzétek a futásaitokat!

Köszönöm az interjút, jövő szerdán a sajtótájékoztatónkon találkozunk!

Tóth Krisztina, a Tihanyi és a Szigligeti Félmaraton csapattagjának írása Feri első hazai sajtótájékoztatójáról

bejegyzés megosztása

Facebook
Twitter
Email
Nyomatatás

Hasonló bejegyzések