Minden lépéssel az ember nemcsak előre lép, de a tudatát is formálja. Muhammad Ali egyik legnagyobb mondása akkor hangzott el, mikor azt kérdezték tőle egy interjúban, hogy ugyanúgy tekint-e vissza az életére most 50 évesen? Azt felelte, „hogyha úgyanúgy tekintenék, akkor az elmúlt 30 év feleslegesen telt volna el…”
Nekünk azt hozta a III. Knauf Tihanyi Félmaraton, hogy mi ehhez már kevesek vagyunk, kinőtt minket a két kis verseny. Ez egyszerre rémisztő, másodszorra meg felemelő. Nem telt el 22 hónap a Tf indulása óta és ezt így leírni… elég durva. De ez az igazság, és mindent összevetve ez egy fantasztikus dolog: kitaláltok valamit, jönnek a jó emberek, hatalmas a lelkesedés és látjátok, hogy fejlődik, épül-szépül a kis ötlet, míg végre odaér, hogy el kell kicsit engedni, túl nagy lett ahhoz a kis haveri körhöz, akik indították. Mára ott tart a dolog, hogy az év minden napjának majdnem minden percében foglalkozunk vele, bevezettünk számtalan olyan újdonságot, amikkel evidenciákat döntögettünk (rajtcsomagok házhozszállítása, ízléses érmek, minőségi mezek, motivációs előadások, fesztivál, bulika, #legyentánc, zöld verseny, most éppen a különbuszos leutazás bevezetésén dolgozunk, stb.), sőt van olyan versenyszervező a dunakanyarban, aki saját kútfő szüleményének álcázva imént hamisította a 2 évvel ezelőtt tervezett és mára már ikonikussá vált szív motivumos érmünket. De vajon ez-e a titok? Vajon attól jó-e egy verseny, hogy lusták vagyunk kitalálni az egyénit (versenyjogi szempontból egyébként jellegbitorlás címen pert is lehet indítani ebben a tekintetben…), hanem copyzok egy már bevált szellemi terméket? Vagy mi a titok? De a titok az, hogy szeretjük ezt csinálni, pedig tökéletesen tisztában vagyunk a hibáinkkal… Hiszen belülről sokkal jobban ropognak a fogaskerekek, ha homokszem kerül bele. Nyilván sejtitek pl., hogy nem másfél köbméter vizen szerettünk volna elcsúszni Tihanyban, mikor a tömeg miatt nem tudtuk tölteni a pontokat, de azon dolgozunk azóta a nap óta, hogy ezt továbbfejlesszük, hiszen nem vagyunk profi versenyszervezők. Más kérdés, hogy valójában az 1,8km-es átlag frissítésekkel abszolút felesleges hülyeséget csináltunk, hiszen pontosam tudjátok, hogy mindenkit előtte megkérdeztünk egy kérdőívben, hogy hány km-enként szeretnétek frissítést: 4-5 km jött ki. Na jó, erre mi meg betesszük 1,8-ra! Hát kellett nekünk…:) De nem baj, ezt most rosszul gondoltuk, legközelebb sikerülni fog. Mert ez a Tihanyi és a Szigligeti Félmaraton, különleges dolog és mi ezt így szeretnénk. Mindig többet és jobbat, így működik a világ, mi ebben hiszünk. Valami ilyen dolog miatt ugorhatott be hamarabb Gyurta Dani is most a vb-n: mert nagyon akart. És aki így van, az hibázik és akkor el kell vinni azt is, nem csak a sikert.
Szóval tovább kell lépni, tanulni kell, a folyamatos fejlődésben hiszünk. Így Szigligettel professzionális csapatvezetők jelennek meg a kulcspontokon. A csomagokat és érmeket egy jóval nagyobb kontingens kezeli majd, és az összekészített pakkokat ripsz-ropsz kinyomják majd a befutás pillanatát követően. A rajt és a cél kapuit térben is elválasztjuk, így nem lesz keveredés (figyeljétek majd a táblákat, nézzétek előtte a videót!), hiszen a cél egyenesen bekerül a strandra, ahol külön kapuval, speakerrel és dj-vel nagyon látványos befutóhelyszínre számítunk. Nos, így akadtunk egymásra Molnár Balázzsal is, aki egy új tagja a csapatnak, ugyanis professzionális frissítést szervez egy kisebb sereggel, akik Szigligeten már ott lesznek. Igazi megszállott! Olyan mint mi a brandépítéssel, csak neki azt kell mondani, hogy „frissítés”, és kész van…:D
Szf Team: Korábbi rendőrként miért kezdett el foglalkoztatni a futóversenyeken, triatlon versenyeken való frisstítés koordinálása?
Molnár Balázs: Még rendőrként kezdtem el futni 110-115 kg súlyban voltam, innen indultam. Fél év alatt lefogytam 30 kg-t, és lefutottam az első félmaratonomat. A frissítésekkor kaptam olyan élményt, ami meghatározó volt a későbbiekben. Úgy gondolom, hogy a frissítésekkor segíteni tudom a futókat, átlendíteni őket a holtpontokon, amiért annak idején én is nagyon hálás voltam. Ha jól végzi a csapat a dolgát, akkor a futók is jól érzik magukat. Ez ad nekem töltést, hogy minél hatékonyabban végezzük a frissítéseket!
Szf Team: Ahogy kivettük, Te olyan „rend a lelke mindennek” típusú koordináló vagy. Miben mutatkozik meg ez egy frissítős csapat esetében?
Molnár Balázs: Igen, én is így gondolom, szeretem a rendet. Komoly szervező munka egy frissítő csapat összeállításában, felkészítésében. Mi viszonylag nagy létszámot mozdítunk meg. A csapat nagy része évek óta visszajár, hogy átéljen egy Mapei Szigliget Félmaratonhoz hasonló versenyt. Ez nekünk nem munk
a, mégis hatalmas felelősség van rajtunk. Egy pici fogaskerékhez tudnám hasonlítani a tevékenységünket. Ha jól működik, akkor az alig észre vehető, viszont ha rosszul csináljuk, akkor azt mindenki észre veszi.
Szf Team: Frissítés: az alfa és az omega. Tihanyban úgy terveztük, hogy itthon elsőként vezetünk be átlag 2 km alatti gyakorisággal frissítőpontokat, azonban nem sikerült, a tömeg miatt többször nem jutottak ki a teherautóink a versenyközpontból, így az utánpótlás sok helyen el lett vágva. Pedig de szép lett volna elmondani, hogy a Tihany 1,8k-s frissítésekkel, 21k alatt 13 szor megy! De sajnos elrontottuk, rosszul gondolkodtunk (ennek ellenére jövőre újra megpróbáljuk)… Párszor már átbeszéltük, de mi lesz most ebben a tekintetben Szigligeten, hogy látod?
Molnár Balázs: Szigligeten abban lesz a változás, hogy minden állomást olyan helyre építünk, ahol közvetlen vízkapcsolat van, így a frissítés alapja soha nem fogyhat el. A megfelelő mennyiségű frissítéshez nagy létszámmal leszünk jelen, így elképzelhetetlennek gondolom, hogy megismétlődjön a tihanyi eset. A sikeres frissítés titka az állandó elérhetőség!
Szf Team: Közel 70 fővel készülünk tartani a 2000 fős mezőny frissítését, ebből 10 fővel egy külön elit alakulattal jönnek fehárvárról Kaufer Tomiék, a vadállatok a Kastélyhoz meg ugye Ti. Elegendő ez a létszám?
Molnár Balázs: Igen, bőven elég lesz!
Szf Team: A másik, ami Tihanyban szarul ment, az a befutócsomagok átadása… „A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve”, ahogy a rétoromán mondja, és valóban. Olyan mennyiségű ajándékot készítettünk össze, hogy a végén nehéz volt őket kiadni, emiatt kígyózó sorok alakultak ki a befutócsomagokért, van aki végig sem állta a tűző napon. Ezt idén előre összekészített csomagokkal váltjuk ki, de hogyan is?
Molnár Balázs: A befutás pillanatában öt fővel várjuk az érkezőket, így az érmeket mindenki megkapja közvetlen a befutó kapuban. Jó ötlet mellesleg, hogy külön veszitek a rajt és cél állomást, hiszen sokkal könnyebb lesz lekövetni és aki beér, sokkal inkább érezheti, hogy túlvan a versenyen. Gyönyörű a Szigligeti Strand és az a hatalmas füves terület amit erre a célra elszeparáltok, elegendő lesz arra, hogy közvetlen a tóparton mindenki kényelmesen lelazíthasson, fogyasszon a legvégső frissítésből és felvéve a befutócsomagját hivatalosan is elhagyja a versenyt.
Szf Team: Voltál már pár nagy versenyen, mit látsz, hol tud még elcsúszni egy frissítés?
Molnár Balázs: Elsősorban a meleg tudja a frissítést nehezíteni. Nekünk a hűsítés a feladatunk, meleg frissítőkkel nehéz megoldani ezt, de friss hálózati vízzel ez nem lehet gond. Másodsorban az utánpótlás hiánya, végül a frissítőcsapat létszáma, ami hátrányosan tudja befolyásolni a hatékonyságot. Minthogy az összes pontra készültök párakapukkal, Dj-kel, mindenhol lesznek speakerek és pontonként 15(!) fős létszámú legénység, nem hiszem, hogy bajba kerülhetünk…
Szf Team: Bejártuk a helyszínt, mi a véleményed a pályáról?
Molnár Balázs: Szerintem ez egy szuper pálya! Igazi futóélményre lehet számítani, nagy verseny lesz, nagy verseny lehet belőle!
Szf Team: Mik lesznek a pontokon?
Molnár Balázs: Először is: 100.000(!) pohárral készültök, így: víz, víz, víz és víz! Tihanyban és Szigligeten is Ti hírhedten odateszitek magatokat a kínálat tekintetében, így lesz csokoládé, a nálatok megszokott Penco izotóniás italok, kóla, fanta, magnézium, chips, nachos – ez utóbbit csak nálatok lehet megtalálni -, banán, alma, citrom, paradicsom, külön újdonságként egyik főtámogatótok, az Eezy Spritz cukormentes és vitaminokban gazdag koncentrátumai, és még rengeteg minden, afelől pedig nem kell félnetek, hogy nem jutna ki. Ahogy hallom az idei évtől saját dekoratőrrel is együtt dolgoztok, így a „futniszép” szlogenetek mostmár nemcsak a pályákra illik rá, hanem valamennyi frissítőpultra és a központra is…
Szf Team: Kikből áll a csapat? Szeretik ezt csinálni?
Molnár Balázs: Vegyes a mi csapatunk lányok, asszonyok, fiúk, apák, egy nagypapa – különböző életkorúak. Van a világunknak egyfajta hangulata: esőben, szélben, napsütésben kitartunk, nagyon vidámak, lelkesek vagyunk. Hálás vagyok ezért nekik, és örülök, hogy együtt éljük át ezeket a versenyeket, örülünk, hogy Szigligeten ott lehetünk Veletek!
Szf Team: Köszi Balázs, #otttali!
Az éremre visszatérve pedig mi alapvetően nagyon büszkék vagyunk rá, hogy már hamisítják, hiszen ez valamiféle mérföldkő lehet. A magunk szempontjából mi mégis abban bízunk, hogy a következő versenyünkön elkerüljük a fentebb is említett hibákat – ha sikerülne, valószínűleg még inkább érdemes lesz ezzel próbálkozni. De, ha minket kérdeztek, higyjétek el Srácok, nem ez az út az az út, amit követni érdemes. Tudjátok, az emberek a magyar gasztró és kézműves forradalom korszakában már igénylik az eredetit, a „kézművest”, a finomat és a kimunkáltat: egyszóval azt, amin ott az egyéniség, a munka lenyomata. És a kettő közül az egyiken ez feltétlen ott van. Második éve.
