Egy sör áráért mindent az Ultráról…

Pár napja bejegyzést osztottak meg az egyik futós csoportban, miszerint keresik az Ultra letöltési linkjét. Nem kellett sokat várni, s érkezett a válasz, miszerint privátban küldik, majd jöttek az „Én is szeretném!”, s a „Neked is küldöm.” commentek. Kicsivel később a letöltési link nyilvános megosztása, majd pár bejegyzést követően – miszerint moziban elérhető a film és ott van az HBO Go, ráadásul december elején jön a DVD, s legalább mi futók legyünk sportszerűek – a comment, ami megmosolyogtatott minket:

“Többet ér, ha meghívom őket egy sörre, minthogy a forgalmazó csapjon nekik pár fillért.”

Ekkor döbbentem rá, hogy az átlag futó nem is tudja, hogy egy-egy jószándékú megosztása mit jelet… A közvélemény másként ítéli meg a szerzői jog védelem alatt álló tartalmak terjesztését és letöltését, mint egy bolti lopást, ráadásul a Btk. sem tekinti bűncselekménynek a többszörözést vagy a letöltést, ha „jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja”. Mi még „sosem” töltöttünk le egyetlen filmet sem – szóval nem prédikálni szeretnénk – ráadásul egy futónak nem kell elmagyarázni, hogy miért nem vágjuk le a kijelölt pályát, s csaljuk el a kilométereket, de talán magyarázatra szorul(hat), hogy miért ne terjesszük az Ultrát… mi futók tartsunk össze, mert az Ultra más, mint a többi film, egy kicsit minden futóé.

Hernáth Csabi a film operatőre és vágója már futott Tihanyi Félmaratonon, Simonyi Balázs rendező a Szigligeti Félmaratonon, Józsa Laci producer és gyártás vezető pedig májusban fog debütálni nálunk a tihanyi Belső-tó partján, így ismerősként kerestük meg és hívtuk el őket egy „sörözésre”, de Balázsnak forgatása volt, Csabi pedig csak menetközben csatlakozott hozzánk, de Józsa Laci készséggel válaszolt minden kérdésünkre.

A nagyközönség Simonyi Balázs arcát ismeri, de tulajdonképpen ti hárman alkotjátok az Ultra és egyben a cégetek, a dokumentum és reklámfilmekkel foglalkozó Speak Easy Project kemény magját…

Nagyon sokan dolgozunk egy-egy projektünkön, de tulajdonképpen igen. Balázs független rendező, a barátunk és rengeteget van velünk, Imre Loránd Balázs pedig a csapat berlini kreatív kommunikációs szakembere és a cég másik alapítója, aki az Ultra előtti dokumentumfilmjeink rendezője – többek közt a kivándorló magyarokról szóló „Menjek/Maradjak” sorozatunknak is, aminek „Édes otthon” című negyedik részének november 18-án lesz a bemutatója a Verzió Dokumentumfilm Fesztiválon.

Hogyan lesz valakiből dokumentumfilmes?

Magyarország egyik legnagyobb reklámügynökségénél nevelkedtünk, ahová Hernáth Csabi is jelentkezett gyakornoknak, de mire megérett az állandósítása létszámstop miatt mégsem vették fel, így ő lett a már korábban alapított cégünk első alkalmazottja. Mi Balázzsal a főállásunk mellett elkezdtük megvalósítani az álmainkat, saját projekteket fejlesztettünk.

Hányan dolgoztatok az Ultrán?

A legnagyobb létszámmal a 2015-ös Spartathlon alatt, amikor 45 fős stábbal utaztunk a helyszínre. Több, mint 250 órányi forgatott anyagból vágtuk össze végül a 84 perces filmet, azaz a felvételek 99,6% kivágódott.

Mikor jött az Ultra ötlete?

Így utólag a „Kvázi Bárki” pilot projektünk ötletével kezdődött minden, miszerint ha valaki sokat dolgozik valamiért, s hisz benne, akkor elérheti a céljait. 2008-at írunk, amikor Balázs – aki akkor még „csak” a barátunk volt, igazi polihisztor, a Momentán improvizációs színház alapítója, fotózott, színészkedett, rövidfilmeket forgatott, nem mellesleg Bart Simpson magyar hangja és akkoriban a Moziverzum műsorvezetője – elragadtatva nézte a falra kitűzött rajtszámaimat, s mondta, hogy ezt ő is meg tudja csinálni… az első rész így adta magát, miszerint Simonyi Balázs felkészül az első maratonjára. Egy futniszépes persze rögtön elkéri a linket, amit Veletek is megoszthatunk, a videót itt találjátok: megtekintés

Kvázi Bárki után Ultra?

Amikor eljöttünk a reklámügynökségtől  és a saját hobbicégünkből főállás lett, akkor Balázs már túl volt az első Sprtathlonján, s jött az ötlet, hogy ha már leforgattuk a futókarrierje első lépéseit, akkor mutassuk meg, hogy milyen sikeres és ambiciózus futó lett. Balázsban persze már az első Spartathlonja alatt megszületett a gondolat, hogy megmutassa a világnak, amit ott tapasztalt. Az első kamerabekapcsolás a 2014-es UB utolsó 10 kilométerén történt, amikor Balázs elé mentem, hogy interjúzzunk egyet futás közben. A kilincselés, hogy támogatást szerezzünk az UB előtt pár hónappal már elkezdődött… szeptemberre az HBO adott egy kisebb fejlesztési pénzt, amiből ki tudtunk utazni Spártába, hogy megnézzük, mit tudunk ebből az ötletből ténylegesen kihozni.  8 fős stábbal anyagokat gyűjtöttünk, hogy kik azok, akiknek valami miatt érdekes történetük van. A záróünnepségen kerestük az arcokat, ha felment valaki érdekes a színpadra, akkor futottunk utána, hogy ne tévesszük szem elől; de ott volt Szabó Béla Wojtek, akinek a 2013-os kiesése olyan mélyen megérintette Balázst, hogy nem volt kérdés, szerepelője lesz a filmünknek, ha igent mond a felkérésünkre.

A koncepciónk nem az volt, hogy győzteseket mutassunk meg, hanem emberi történeteket. Egy osztrák szívsebész Markus Thalmann lett volna az egyedüli, akivel szerettünk volna forgatni a 10 évvel korábbi győzelme és az évek múlásával kergetett idők és teljesítések tükrében, de végül ez a szál, mint még sok másik szereplőjelölté is végül elmaradt. A dokumentumfilmeknél sokszor nem az alkotó választja a szereplőjét, hanem  a szereplő választja az alkotót, akit a bizalmába fogad.

2014 -es Spartathlon terepszemle után felgyorsultak az események?

A terepszemle során kiderült, hogy mik lesznek ennek a forgatásnak a nehézségei, milyen speciális technikára lesz szükségünk. A megoldandó problémák jelentős hányadát anyagi források bevonásával tudtuk csak megoldani, így a pénzgyűjtés, stábtoborzás és felkészülés időszaka következett.

2015-ben forgattátok le a film 90%-át, mi maradt 2016-ra?

Snittek, amik hiányoztak, átkötő jelenetek, s akkor vettük fel a Spartathlon teljes útvonalát, amire azóta futottunk már Miskolcon és Berlinben is, de további közösségi futásokat is tervezünk a jövőben, ha egyszer végzünk az utómunkálatokkal.

Az interjú közben megérkezett Hernáth Csabi, Bogdán Árpád kíséretében, aki a csapat új dokumentumfilmjének, a GETTO BALBOA-nak a rendezője. A Balboa a Speakeasy és az Iamnewhere koprodukciójában készül. Félszemmel belepillanthattam a vágási munkálatokba, s hogy megismerhessem a történet végét, meghívtam Bogdán Árpit is egy sörre, de tőle sem kaptam letöltési linket. Az interjú elején említett facebook bejegyzés sörös commentjének kapcsán kerestünk meg most Titeket. A bejegyzés alatt egyszer csak megjelent a Te hozzászólásod…

„Sziasztok! Én vagyok ennek a filmnek a producere. Szintén futó, csakúgy mint a stáb többi része. Kérlek, ne terjesszétek a film lopott linkjét ezen a fórumon! Tisztelettel köszönöm és ha lehet kérni az admint, törölje ezt a posztot! Üdv, karácsonykor jön a DVD! Hajrá mindenkinek.”

A letöltéseknek nagyon nehéz gátat szabni, igaz mindent megteszünk ellene, s nem amiatt, hogy kapunk-e pár fillért, vagy sem, hanem hogy indulhassunk fesztiválokon. A film kifutása a bemutatót követően megközelítőleg két év, s ebből még csak fél év telt el. Ha egy film ideje korán kerül fel torrent oldalakra, úgy bizonyos fesztiválokról egyszerűen kizárják, nem válogatják be a programba, valamint külföldi forgalmazás lehetőségétől eshet el. Az Ultrával már felkerültünk a hazai és nemzetközi filmfinanszírozók listájára – az eddigi legnagyobb elismerés, hogy az Európai Film Akadémia beválasztotta a 15 legjobb európai film közé. Másik számunkra fontos visszajelzés, hogy áprilisban az HBO második legnézettebb adása volt az összes amerikai film mellett, amire még az HBO történetében sem volt példa. Ha azt szeretnénk, hogy minél több helyre eljuthassunk, hogy minél többen halljanak a világban az Ultráról, akkor meg kell próbálnunk az illegális terjesztésnek gátat szabni… ezt pedig nem 500 Ft-ról, nem egy mozijegy áráról, s nem is egy sörről szól. Ha megnyernénk egy válogató fesztivált, vagy létrejönne egy amerikai bemutató, akkor a 2019-es Oscaron is indulhatna az Ultra.

Decemberben érkezik a DVD, rengeteg extra tartalommal, a Spartathlon alapítójánál tett látogatásunk felvételével, továbbá reményeink szerint tavasztól elérhető lesz már hivatalos online forgalmazás keretében is, de addig is ott vannak a közösségi vetítések a mozikban, s az HBO Go.

Tihanyba rengeteg programmal készülünk, többek közt szeretnénk egy Ultra vetítést is, mert tapasztalataink szerint rengetegen érkeznek hozzánk a verseny egész hétvégéjére, ahol Veletek is találkozhatnak majd futóink. Spartathlon után jelent még számotokra futóverseny kihívást?

Persze, bár azt mindig mondjuk, hogy a stáb minden tagja teljesítette a maga Spartathlonját a forgatás alatt, így számunkra úgy hisszük, hogy nincs leküzdhetetlen akadály.

Mi jelentette a legnagyobb nehézséget?

Ronaldo négy napi jövedelmének előteremtésén túl, ami fedezte a költségeinket, talán a kialvatlanság, bár még azzal is megbirkóztunk. A görög sofőrök váltották egymást egyedül, a stáb viszont végigforgatta a versenyt. A legnagyobb kihívást az élet megoldotta, mert ha Szabó Béla Wojtek nem adja fel a versenyt, akkor nem tudom, hogy miként fejeztük volna be a filmet, mert az autónk motorja szó szerint felrobbant, de a dokumentumfilmezés istene megkönyörült rajtunk, s akkor ott a forgatásnak is vége lett.

Volt olyan jelenet, ami elveszett?

Duplikáltunk azonnal minden felvételt még a helyszínen. Igyekeztünk felkészülni a speciális technikai igényekre – a vízálló mikrofonon át tényleg mindenre gondolni – de egy skype beszélgetés mégis elveszett, amin Balázs beszélt a kisfiával a versenyt megelőzően, s azt mondta az apukájának, hogy: „Kóbor kutyák harapják le a lábadat, és Terminátorként húzd be magad!”

Hogyan tovább az Ultrával?

Többen felvetették már az Ultra 2 filmet, de ezen egyelőre még mi is csak mosolygunk. Most szeretnénk a lehető legtöbb fesztiválon bemutatni a filmünket, várjuk a DVD hazai megjelenését és szervezzük az online elérést. 4 év után is még napi egy-két óránkat az Ultra utómunkálatai teszik ki.

Mi motivál még Titeket? – Csabi ekkor felnevetett a háttérben munka közben, s ő válaszol:

Olykor megfordul a fejemben, hogy elmegyek szobafestőnek, de a következő jelenetet vágva eszembe jut az a rengeteg élmény, amit csak a dokumentumfilm készítés adhat az embernek.

Milyen filmeken dolgoztok a maradék időben?

Meggyes Krisztina „Hiányzó 10 óra” c. filmjén, ami egy szórakozóhelyen Krisztina poharába belekevert drog miatt kiesett 10 óráról szól. Bogdán Árpád „Getto Balboa”-ján, ami egy VIII. kerületi történetet mutat be. Hernáth Csabi jegyzi a „Veterán” munkacímen futó dokumentumfilmet, ami két II. világháborús magyar vadászpilóta élményeit örökíti meg. Balázs jelenleg a „Színjátékország”-on dolgozik, amit Földessy Margitról és színjátszóköréről forgat, de tervezünk további kisjátékfilmeket, s Balázsnak van egy nagyjátékfilmes terve, amit egy nagyobb céggel fejleszt.

Ennyi munka mellett marad időtök a családra?

Bori, a feleségem , s Csabi barátnője, Timi is maximálisan támogat minket a munkánkban… s ők is futnak! Nagyon sokat dolgozunk, de a családalapítás forgatókönyvét már elkezdtük írni.

Mi helyzet a Ti futásaitokkal? Jut idő edzésekre?

Olyan nincs, hogy arra ne maradjon időnk. 10-15 kilométereket futunk edzés szintjén, versenyen félmaratonokat, maratonokat, de maratonnál hosszabb távokat csak Balázs szokott. Én egyszer futottam 110 km-et, elég is volt… az ultrázás szerintem már nem futóverseny, sokkal inkább egy személyes zarándoklat.

Köszönjük az interjút, decemberben várjuk az Ultra DVD-t, Tihanyban pedig Titeket egy 21K-ra!

bejegyzés megosztása

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on email
Email
Share on print
Nyomatatás

Hasonló bejegyzések

Close Menu