Előre szólok, hogy a mai cikkben nem írjuk le századiknak is a tegnapi átcsúszást, mivel sajnos ott sem voltunk. Viszont eszünkbe jutott róla csomó dolog… És mi ma lemegyünk a Balatonra.
Lemegyünk, mert olyan programok és ötletek látnak napvilágot a fagyos tó körül, amiket régóta várnak azok, akik szeretnek kiszakadni a körforgásból és nem csak a tavaszi, nyári és őszi időszakban meglátogatni hazánk legnagyobb tavát, de ilyenkor is. Tegyük hozzá, hogy télen mi van a Balatonon? A válasz általában, hogy „semmi”. És ez alapvetően: kielégítő. Hiszen néha van az úgy, hogy „semmit” is kell csinálni. És hozzá kell tenni, hogy nem könnyű… Tényleg nem: legfrissebb kutatások is azt bizonyítják, hogy a csendben, egy üres és halk téli tájban eltöltött idő éppoly fontos, mint emberi kapcsolataink. A csend elfogadása pedig az önismeret, a bizonytalanságtűrés és az egyéniség integritásának mércéje is. Lelkünk sokszor figyelmeztet bennünket, hogy lassítsunk és próbáljunk befelé figyelni. Sajnálatos módon ez a „luxus” sok esetben nem fér bele a napi rutinba. A folyamatos feszített tempó azonban visszaüthet – akár valamilyen betegsé g formájában is. Az érettebb személyiség pedig általában szeret egyedül lenni. Szenteljünk magunkra minél több időt, menjünk el Keneséig az M7-en, menjünk fel a Bakonyba, szaladjunk át Nagykovácsiba vagy Budakeszire, vigyünk magunkkal egy termosz teát. És ne csináljunk semmit, maradjunk csendben, csak csúszkáljunk a jégen. Segít átgondolni az életünket, újratervezni, újraindulni és erőtgyűjteni azokhoz a feladatokhoz, amiket majd a munkahelyünkön vagy egy nagyobb városban az év fennmaradó részében megvalósítani szeretnénk. Vagy kell.
Szóval a lényeg, hogy mi a magunk részéről azt látjuk, hogy a Balaton él, a Balaton lélegzik és fejlődik és nagyon vártuk ezt az időszakot. Akkor is, ha csendben teszi és akkor is, hogyha 8 ezer emberrel együtt a Balaton közepén. Szóval indulunk Mackóval és Hápikacsával Balatonfüredre. #otttali
Jó 7végét!